Ferencváros, 1978 (1-2. szám)
1978 / 1. szám
Kiállítással egybekötött klubest a HNF-klubban. (Fotó: KORCSOG ERNŐ) mert papírra festek, ilyenkor széttépem a képet.” Fémlábú, márványintarziás asztal mellett beszélgetünk. Herwerth József márvánnyal is dolgozik. Harkányban és Nagykanizsán áll nagyméretű márványmozaikja. Nem a hagyományos technikával készültek ezek a munkái. „Annyira szép az anyag, hogy nincs szívem nekimenni, összetörni. Inkább intarziamódra illesztgetem. Nagy mozaik elkészítésekor annyi anyag marad meg — szebb- nél-szebbek, féldrágakövekkel is dolgoztam —, hogy elkezdtem gondolkodni, mit lehetne vele csinálni. Akkor kezdtem el asztalokkal foglalkozni. Tulajdonképpen ebből élek, naponta dolgozom a mozaikműhelyben. Bár gyerekkorom óta festő akartam lenni, a képeket már nem eladásra készítem.’’ helyét, értékét, és én a második vonalhoz tartozónak gondolom magamat.” A műterem közepén agyagból egy Dózsa-fej. Nem a tüzeskoronás parasztvezért, hanem a fiatal székely hadnagyot ábrázolja. „Apátfalvára kerül ez a szobor, az iskola elé. Miért a kínt, a szenvedést lássák a gyerekek? Miért a bukást? Dózsa itt talán már túl van az őt országos hírűvé tevő párviadalon a török vitézzel, de még a számára végzetes következményű budai út előtt áll, ahol majd a keresztes sereg vezérévé teszik. Hogy ez a Dózsa áll-e majd Apátfalván? Ez már a zsűri dolga...” * A RÁDAY UTCAI műterem elsősorban lakás, másodsorban műterem. Egységes fehér keretben, színes képek a falon. Ikonok aranya villan, pirosak, sárgák, kékek, zöldek húzzák magukhoz a tekintetet. A kereteken — szokatlan módon — címek segítik az eligazodást: Házak között, Gyökér nélküli virág, Textiltervek. A „Közel-Kelet” hírmontázzsá rendezi tűz és vér pirosát, a háttérbe simuló betűket. A munkák az utóbbi években készültek, a fiatal festő, Herwerth József szürrealisz- tikus korszakában. A festő azonnal kijavít: 39 éves, már nem számítja magát fiatal festőnek. A pályát nagyon korán kezdte. Húszéves, amikor tárlaton szerepel, huszonkét évesen alaptag és a fiatal művészek stúdiójának tagja. Korai képeit színes diák őrzik. Ember és gép, gép- és emberábrázolások, távol a sematikus, merev szocreál stílustól, közel a francia Fernand Léger műveihez, de anél. kül, hogy a képek utánérzésnek tűnnének. A mai képeken már csak felsejlenek, a háttérbe simul- nak-olvadnak az arcok, színekbe öltöznek, színek mögé bújnak, csak a figyelmes szem fedezi fel őket. „Én mindig a gondolatot akarom megfesteni. Ma már, ebben a világban nem hiszem, hogy lehet békés csendéleteket, harmonikus szépséget létrehozni. Elég, ha az ember bekapcsolja a rádiót, meghallgatja a hírözönt. Ezek után már nem lehet a hagyományos értelemben festeni. Gyakran elégedetlen vagyok munkám eredményével, s * A Hazafias Népfront klubjában, a Közraktár u. 4-ben működik a Művészek és barátaik köre. A tagok: művészek és érdeklődők. A megszólaló három ferencvárosi művész csakúgy, mint mások a kerületből és a fővárosból. Egy-egy festőt, szobrászt mutatnak be az összejöveteleken, rövid tanulmányban, zártkörű kiállításon. Gyakran parázs vita követi a bemutatkozást. A kör minden második hétfőn, fél hatkor tartja összejöveteleit, és minden művészbarátot szívesen lát a jövőben is! TÓTH ILDIKÓ HÍREK, INFORMÁCIÓK A hétköznapokon tévéznek, magnóznak, rádióznak. Van, aki sakkozik, kártyázik — sakkszakosztályuk az elmúlt esztendőben oklevelet nyert. Néhányan kertészkednek — az ablak tele van tejfeles-, joghurtospoharakba ültetett növényekkel. Szocialista brigádok támogatják őket, a kerületben nem is egy. A Csokoládégyártól negyedévenként kapnak ajándékba 10 kiló csokoládét — és ők gondoskodtak a karácsonyfára való szaloncukorról, édességről is. — Tudja, nekünk ez a második otthonunk — ezzel kezdi valamennyi klubtag a beszélgetést, már odabenn, a kényelmes karosszékekben ülve. — öreg vagyok, özvegy vagyok, mit csinálnék odahaza, a négy fal között — ezzel folytatják. Hamar megfőzünk, takarítunk és már jövünk is — mondják valameny- nyien. A 76 éves Vassner néni, a 78 éves Éliás Jenőné, a 77 éves Bakos Ferencné, Vajda Imréné, aki tavaly még a férjével járt a klubba. Mindennapos vendégek. Szeretik a klubot. „Valaha az öregekkel nem törődött senki — most meg még klubunk is van” — mondják. A ferencvárosi nyugdíjasklub tagjai egyedül élnek. Minden okuk megvan rá, hogy úgy érezzék, nem feledkeztek meg róluk, törődnek velük. Hosszú, munkában töltött évek után még tartogat számukra szórakozást, örömöket az idő. Tóth Ildikó Nyugdíjasműhely a Börzsöny utcában Nemrégiben a kerületi pártbizottság javaslatára felmérés készült arról, hogy mennyi apró- cseprő javítást kérnek a bérlők az ingatlankezelő vállalattól, amiket az idő és szakember híján képtelen elvégezni. Sajnos, a Vegyesipari Javító Vállalat, vagy kisipari szövetkezet sem vállalja ezeket a javításokat. A ferencvárosi lakások bérlőinek jelentős hányada idős, nyugdíjas ember, olyanok, akik nem tudják a vízcsapot megbőrözni, a villanykapcsolót, a konnektort megjavítani. Így született az ötlet a szolgáltató. nyugdljasmühely létrehozására, amelyet a Börzsöny utcában, a 4-es építésvezetőségen szerveztek meg. Pillanatnyilag négy víz- és villanyszerelő dolgozik ott, és várnak festőt, má- zolót is. Van olyan elképzelés, hogy a későbbiekben barkácsmühelyt szerelnek fel a kerületben. A kölcsönző vállalat Igazgatója felajánlotta segítségét, a fontosabb szerszámokat, gépeket hajlandó kölcsönözni. A Börzsöny utcai nyugdíjasműhely csak most kezdett munkához, de Ignáth János építés- vezető szerint, ha többen tudomást szereznek erről a műhelyről — ahol a nyugdíjas szakemberek meUékes keresethez jutnak —, jönnek mások is!
