Ferencváros, 1977 (1-2. szám)
1977 / 2. szám
A Üllői út egyik legszebb épülete az Iparművészeti Múzeum. Lassan sétálgatva, járműből villanásnyi időre felni've kellemes színfolt a pi- rogránit burkolatú tető, amely a Mátyás-temploméra emlékeztet. Nem véletlenül, mindkét épületet a pécsi Zsolnay gyárban készült anyaggal fedték. A múzeum udvarán mereng Lechner Ödön szoboralakja. Pártos Gyulával együtt tervezték; Keletre, Magyar! jeligével nyerték meg a múzeumépületre kiírt pályázatot. Az Iparművészeti Múzeum a jelige megtestesülése; 'keleti mesevilágba ültetett magyaros virágmotívumok, tulipánok indáznak, kacskaringóznak már a bejáratnál. Kecses és titokzatos vasrácsok, hárembenyíló- hangulatú ívek, szűrt fényű belső udvar adnak hátteret ezüstveretű, brokáthuzatú főúri székeknek, nehéz misepalástoknak, korallal hímzett ruhacsodáknak. Eklektikus-szecessziós épületben folyosókon állnak a tárlók, ékszerekkel, ötvöstárgyakkal, kerámiával, üveggel. Magasba nyúló falakon mutogatják több száz éves szépségüket francia gobelinek, keleti szőnyegek. — Olyan jó-e vajon a millennium évében, 1896-ban átadott épület, mint amilyen szép? Be tudja-e fogadni, és be tudja-e mutatni mindazt, aminek egy Iparművészeti MúzeAz Iparművészeti Múzeum umban helye kell hogy legyen? A kérdést a főigazgató-helyettesnek, Varsits Mihálynak tettem fel, dolgozószobájában. — Azt nem mondhatom, hogy mi vagyunk a legrosz- szabb helyzetben a múzeumok között, hiszen hozzánk tartozik a Nagytétényi Kastélymúzeum, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum és a Kínai Múzeum még rosszabb helyzetben van. Viszont az alapítás óta a Kinizsi utcai szárny az Iparművészeti Főiskoláé. Ebben a hatalmas épületben, nagy területen a hasznos tér kevesebb, mint amennyire szükség lenne. 67— 70 ezer tárgyunk van. Kénytelenek vagyunk olyan helyiségeket is raktárnak, műhelynek használni, amelyek nagyon jól megfelelnének kiállítás céljára. — így kerülhet néhány darab az irodákba, ahol mégis jobb helyen van, mint raktáron. Látható, szemet gyönyörködtet. A sok ezer tárgy között sok lehet az olyan, amelyet fájó szívvel raktároznak. — Voltaképpen nem is az a célunk, hogy valamennyi tárgyunkat állandóan bemutassuk. A kiállítás az egyik legfontosabb, de nem egyedüli, feladatunk. A tudományos kutatásnak is műhelye a múzeum. — Az Iparművészeti Múzeum a IX. kerületben van. Van-e valamilyen másfajta kapcsolatuk a kerülettel, mint a többi huszonegy budapesti kerülettel? A múzeum országos feladatokat lát el, de vajon van-e kedv, mód, idő arra, hogy a Ferencváros közművelődési feladataiból nagyobb részt vállaljanak? — Természetesen vannak nálunk ilyen kezdeményezések. Az állami vezetésünk és pártszervezetünk néhány kerületi üzemmel fel akarja venni a kapcsolatot. Célunk az, hogy minél több munkás kollektíva látogassa kiállításainkat. Tudjuk, hogy ez munka, ledolgozott műszak után elég nehéz dolog. Mi tesszük meg tehát az első lépéseket. Fiatal munkatársaink, a KISZ és a pártszervezet támogatásával, vetítéssel egybekötött előadásokat szeretnénk tartani ax üzemekben. Szívesen kikölcsönözzük vándorkiállításainkat is oda, ahol megvannak a megfelelő feltételek. A következő lépés, hogy jöjjenek el hozzánk az üzemek dolgozói. Tárlatvezetést is biztosítunk nekik. A nagytétényi múzeumnak igen jó kapcsolata van például a Csepel Művekkel. Mi is megkezdtük már az előkészítő munkát. — Egy fizikai dolgozónak jóval több köze van, lehet ehhez a múzeumhoz, mint bármely máshoz, hiszen itt szakmája, munkája műtárggyá alakult darabjaival találkozhat. — Az iparművészeti alkotás valóban közeli rokon a kétkezi munkával. A faipari munkásnak élmény a szép bútor, a textilgyári munkásnőnek a szőnyeg, gobelin. A mesterségbeli tudás magas szintje adja az esztétikai élményt. A patinás épületben a több száz éves műtárgyak között, a helyhiány ellenére, időnként mai magyar iparművészek munkáiból is rendeznek kiállítást, mint legutóbb, a képző- művészeti világhét egyik legjelentősebb eseményét, a designkiállítást. — Milyen elképzelésekkel kezdtek ezek rendezésébe? — a kérdésre dr. Miklós Pál főigazgató válaszolt. Már a rendelőben is dolgozik dr. Bódy Gábor kórházi urológus Mindent a betegért Üj nevek, új arcok. Bizonyára sok ferencvárosi meglepődött, legalábbis azok közül, akik valamilyen gondjukkal-ba- jukkái sűrűbben megfordulnak a Mester utcai szakorvosi rendelőben: az „SZTK”-ban, ugyanis a már megszokott-ismert doktorok némelyike helyett új, idegen-ismeretlen orvosok fogadták. S e meglepődés alighanem csak fokozódna, ha a rendelőből kórházi ápolásra küldött beteg netán ugyanazzal az orvossal találkozna kezelője-gyógyítójaként, mint aki a rendelőben panaszát vizsgálta. Valójában — ha mégoly szokatlan is mindez — nincs ebben semmi különös: kerületünkben is megkezdte működését az integrált egészségügyi egység, hivatalos nevén a Fővárosi István Kórház és Rendelőintézet. Mi tagadás: e kettös-összevont név sokak számára kissé furcsán hangzik, hiszen alighanem minden- kerületi lakos úgy emlegette eddig, hogy létezik a Ferencvárosban az István Kórház és — tőle függetlenül — két szakrendelő. Az összevonás — szaknyelven: az integráció — valóban újdonság: idén január 1-vel lépett életbe. Bár — ha szűkebb körben is — ilyen szervezeti egység már korábban is működött: 1973 óta a József Attila-lakótelep mintegy 30 ezer lakójának egészségügyi ellátásáról a Merényi Gusztáv Kórház és rendelőintézete gondoskodott. Az ottani jó tapasztalatok is indokolták az integráció kerületi méretűvé szélesítését. — Az integráció országos program, a párt és a kormány hirdette meg az egészségügyi alapellátás javítása, az egységes szemlélet megteremtése érdekében — tájékoztat dr. Pod- korányi György, az István Kórház és Rendelőintézet főigazgató főorvosának általános helyettese. — Az intézkedés alapvető célja a jobb, hatékonyabb, szakszerűbb betegellátás. A kerületben is létrehozott integráció lényege — mint elmondotta — abban áll, hogy egyrészt javulnak az egységhez tartozó körzeti orvosok lehetőségei. Szorosabbá válik kapcsolatuk a kórházzal: a kórház továbbképzésükről, szakmai konzultációkról gondoskodik. Másrészt a körzeti orvos figyelemmel kísérheti betege sorsát olyannyira, hogy még a kórházban is meglátogathatja. Az integráció másik fontos alapeleme, hogy a szakorvosi rendelés és a kórházi kezelés nem különül el egymástól, mint eddig, hanem szoros-szerves egységet alkot. Vagyis — más szóval — a kerület Mester utcai és Gyáli úti szakrendelő intézetei kórházi ambulanciaként működnek úgy, mintha — képletesen — a kórház területén lennének. A kórházi osztályvezető főorvosok pedig épp úgy részt vesznek a rendelői munkában, mint a rendelőintézeti szakorvosok a kórházi tevékenységben. Ez a betegek és az orvosok számára is számtalan FERENCVÁROS 12
