Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-28 / 270. szám

fCElETlUJSXG 6 TW«. XNlVXMHKlt Sk Ha szükségben is, de szabadságban!... Miniafalut szerveztek Kolozsváron a menekült györgyfalvi magyarok Csekefalvi Tamás Béládé, a menekültek lelkes pártfogója, védenceinek aj életéről beszél Kolo»svár, november 27. György falva né­pének Kolozsvárra való özöfilése már a bé­csi-döntés előtt megkezdődött. Nem is eso- da, hiszen a falu határa mindössze 251.8 hold, lakóinak száma pedig a bécsi-döntés­kor 3170 lélek volt. Amíg azonban a bécsi- döntés előtt, illetőleg az azt követő napok­ban Kolozsváron mindössze alig 300 györgy- falvi élt, ma közel 1800 gyorgyfalvi mene­kültet tartanak nyilván tehát egy egész fa­lura való derék, szorgalmas magyar népet. A györgyfalviak legfőbb tulajdonsága a szorgalom és az őseik hagyományához való törhetetlen ragaszkodás. Úgyszólván metrz- sziröl fel lehet ismerni őket szlnpompás vi­seletűkről s izes, hangos beszédmodorukról. Jókedvüek mindig s talán éppen ezzel ma­gyarázható meg, hogy még önkéntes szám - fizetésükben sein süMyedtek el a nagyváros annyi értéket és szint széttörő, megőriő életében. A bécsi-döntés Romániának Ítélte a szín­magyar Györgyfalvát. A falu népe' t5m«fţx;st0i menekül- tek át magyar területre kitlönösen a fiata­lok, később pedig- a* öreget>brei»dtiek is, hogy ha szegénységben, ha szükségben is, legalább szahadságban éiheaaenek. A vélet­len úgy hozta, hogy a bécsi-döntés folytán a határukból is magyar területre jutott a 2518 holdból 570 hold. Természetesen ez nem volt elég arra, hogy itt folytathassák tovább szántó-vető életüket, tehát más megélhetés után kellett nézniök. Nem riad­tak vissza sernél yen nehéz munkától. A férfiak bes/.egődtek gyári munkásoknak, a leányok, aaazsvnyok pedig, akár régebben. Jobb rsaládokh<*r. cselédeknek. A györgyí-álviak nagyasszonya Mielőtt tovább kisérnök uj sorsuk fordu­lását, szükséges megemlítenünk valamit. A györgyfalviak nem úgy jöttek Kolozsvárra, mintha idegenbe jöttek volna. ®1 ttt mind- annyioknak egy drága, közös ismerősük, aki még a „másik világban" kijárogatott hoz­zájuk és szívesen foglalkozott velük. Bz a közös ismerős esekefalvi Tamás Béláné, a g-yörgyíalvi magyarok lelkes nagyasszonya. Abban az időben, amikor otthonukban ke­reste fel őket, régi hagyományaik lránt ér­deklődött s azok megbecsülésére, megőrzé­sére intette fogékony lelkűket. Ebben az időben gyűjtötte össze éppen eredeti nép­meséiket, dalaikat néhai Czakó János gvörgyfalvi születésű teológus s ezekből ál­lította össze a „Györgyfalvi lakodalom" cí­mű eredeti színmüvét is, amelyet abban az időben s később még Budapesten is nagy sikerrel adtak elő a györgyfalviak. Ha valaki György fal várói Kolozsvárra menekült az egyre elhatalmasodó nyomás elől, nem mulasztotta el felkeresni cseke­falvi Tamás Bé’ánét. hogy kikérje tanácsát. A lelkes miasszony pedig időt. fáradtságot nem kiméivé valóban melléjük állott s nagy hozzáértéssel megszervezte a városban a fa­lut — a mintafalut. Az »j és szabod ma­gyar fiyörgyfalvát — a magyar Kolozsvá­ron. Soha el nem felejtjük azt az esős őszi esti összejövetelt, amelyen a szervezés kö­rültekintő munkája megindult.. Mint meghí­vott, magunk is ott szorongtunk*néhányszáz györgyfalvi menekült magyarral egy már korábban idete'epedett györgyfalvi háznál s a petróleumlámpa gyér világánál arról tár­gyaltunk, hogyan is lehetne úgy megszer­vezni ezeket a menekült magyarokat, hogy ne érezzék masukat pi'lanatra se árváknak Bírót választanak a menekültek A gyűlésen végül felszólalt egy fiatalem­ber. Györgyfalvi születésű, de már régebben Kolozsváron élt. Az egyik gyárban munkás volt. Ez a fiatalember a következőket java­solta : — Mindenek előtt válasszunk magunk kö­zül bizalmi férfiakat... — Mi a csudákat? — kérdezte egy már Idősebb, kajlabajszu magyar. — Bizalmiakat: - szólt most már hango­sabban a fiatalember - úgy, mint ahogyan s gyárban is van . . . — Hohó, öcsém, csakhogy mi nem va­gyunk ám gyári munkások — mondta az öreg menekült magyar. — Gondoljuk meg a dolgot jól s valahogy úgy szervezkedjünk, mintha otthon volnánk. — Válasszanak bírót! — vetettük közbe. — Ezt az indítványt nagy éljenzéssel elfo­gadták. Még' azon >w estén megválasztották a györgyfalvi menekült magyarok itt, Kolozs­váron a „falus bírót", a kisblrót, sőt még esküdteket 1« választottak, akik majd eljár­ják az egymástól elég nagy tnvolsAgm éW menekülteket, ha a helyzet ngy kívánja. Mit végzett a közműveKídési egyesület ? A falu tehát „készen“ volt újból. Bs most' nézzük meg, mit csinált azóta ez a városira szakadt fahl, Györgyfalva közel 2.000 ma­gyarja? Ki adhatna erre szakszerűbb és lelkiismeretesebb felvilágosítást, mint cseke­falvi Tamás Béláné, aki azóta 1« velük van jóban, rosszban, egyaránt. Hallgassuk meg őt tehát: t 1941 augusztus 20-án megalakult a „Györgyfalvi Meon'fcöltek Közmüve* őrlési Egyesülete" — kezdi csekefalvi Tamás Bé­láné, - Az egyesület célja a Kolozsvárra menekült györgyfalvi magyar menekültek egységbe tömörítése és hazafias magyar ér­zésben való nevelése. Kgyeoöfettmk diszei- nöke Keledy Tibor dr. Kolozsvár polgár- mestere, aki nagy megértésael viseltetik a györgyfalvi menekültek iránt s évi 500 pen­gő segélyt is utal ki, amit aztán mi ma­gunk „megpótolunk“ s így bérelünk egy termet és egy kisebb szobát a Zápolya-utca 45. szám alatt az egyesület székhelyéül. Egyesületünk alapszabályait a minisztérium is jóváhagyta. Az egyesület helyiségében gyűlünk össze* minden vasárnap délután. Sokszor volt már úgy, hogy a helyiség szűknek bizonyult. Az egybegyűltek külön­böző oktató előadásokat hallgatnak meg. Elgondolásunk, hogy ezeknek a munkában lekötött életet éWÍ embereknek nem szabad egyetlen vasárnapjukat sem elvenni. Azért igyekszünk ngy szórakoztatni őket. hogy közben tanuljanak is. Különösen a nemzet- politikai előadásokat, a történelmi és veti- tettképe« előadásokat élvezik. Téh estéken szavaló-estéket is rendezünk. Az elmúlt té­len például 45 szavalat hangzott ei s a leg­jobbakat minden esetben díjaztuk. Az el­múlt év márciusában Budapesten hatalmas sikerrel mutattuk be a „Györgyfalvi lako­dalmat". Ezt a szereplést soha el nem fog­ják felejteni a derék györgyfalviak — mondja Tamás Béláné. Érdeklődésünkre elmondja, hogy a györgyfalviak vasárnap délutáni összejöve­Vitéz Nagy István dr. és ©a»kó Dezső ér. „Finn-magyar kapcsolatok" című nemrég megjelent kétkötetes munkájáról a napok­ban közöltünk ismertetést. Most ismét visz- saatérünk erre az értékes és érdekes ösz- szefoglalásra s kiemelünk belőle egy részt, amely politikai, gazdasági és hivatalos kul­turális kapcsolatokon túl a legmeghatóbb bizonyítékát adják a magyar és az északi testvérnépek kölcsönös, szívből fakadó mély érdeklődésének. A mű második kötetében történik utalás arra, hogy E'ias Kiianmies, a finnországi Tampere város zeneiskolájának vezetője dalbokrétát gyűjtött egybe „a finn-ugor népek iskolás fiatalságának és a finn-ugor rokonsági eszme híveinek használatára." A dalbokrétában 20 magyar, 19 19 finn é* észt, 3 livdatt gyűjtött össze a lelkes finn zenetanár és mellékelte ax inkeri és zűrjén nép nemzett himnuszait is. Ezt a munkát , a magyar kultuszminisztérium is eljuttatta a magyar középiskolás ifjúsághoz és megvaló­sította a finn szerzőnek azt a kívánságát, hogy „legalább lélekben és azokban a da­lokban, ame'yek a fiaink-leányaink ajkán felcsendülnek, újra feltalálhassuk egymást". Most, a finn-ugor népek néprokonsági napjának táján, amikor a népcsalád minden tagja szeretettel és ragaszkodással gondol egymásra, vitéz Nagy és Gaskó dr. könyve alapján kedves kötelességünknek érezzük, hogy északi testvéreink nemzeti imádságait, himnuszait megismertessük az erdélyi ma­gyarsággal is. Megható olvasni Kiiarwmes „Daibokrátá­jában" a kicsiny liv nép ma radvány nemzeti dalát: telén pontosan 45 előadás hangzott ei s az előadók sorában szerepeltek többek kö­zött: báró Ateél Ede, Almay Béla al­ezredes, Onghváry Sándor tanár, Finta . Zoltán a „Keleti Újság" helyettes szer­kesztője. Pogány Sándor ezredes, vitéz Irányi Sándor exrede«, Borcslcwky Imre őr­nagy, Rejőd Tiborc dr. pápai kamarás, I,ászló Dezső képviselő, Kovát* László tanár és számos derék egyetemi hallgató, teoló­gus, orvos tanhallgató, akik mindannyian szívesen vállalkoztak előadások megtartá­sára. „Györgyfalviak egymásért“ A továbbiak során, a „györgytaMak egy­másért" nemes mozgalmával ismertet meg a fáradhatatlan és lelkes uriasBzony. Kide­rül, ha valamelyik közülük bajba Jrrt, a töb­bi odriig nem nyugszik, anrig bajbajutott társát ki nein segíti. — Olyan közösségi szeHem (ejtődMt ki közöttük, — mondja Tamás Béláné, — hogy arról oldatokat lehetne trai. Ez ad nekem is erőt minden esetben, hogy pillanatig ae hagyjam magukra őket. Lótök-fütok, kilin­cselek az érdekükben, de meg is érdemlik Ha rajtuk segítünk, a ml egyetemes magyar életünket tesszük erősebbé. Csodálatos, hogy mennyire meg is értik, meg is érzik ezt az igazságot, bárhova fordulok érdekükben.! Ezért nem féltem én ezt a népet. Azért, mert ez a város úgy befogadta ezt a sok­száz magyar menekültet, hogy közben rwm is nagyon érzik meg a drága magyar sza­badságért vállalt önkéntes száműzetésüket. Csak úgy vasárnap délutánként fáj kicsit, ha rájuk nézek. Énekelik fiai dalaikat, imád­kozzak ősi, apáiktól tannl Imáikat és hnfl a könnyük ... De amig Így van. addig tu­dom nem lehet velük semmi baj. Addig ép a leikük ’ "" JkAl v.*Jd • Milyen boldogság lesz majd nekik vissza­gondolni arra, hogy . » > - - * , «Még tárót is válasz­tottak. Bírót, Idsbtrót és esküdteket, akár moot újból, idehaza. Addig figyeljünk rájuk s vigyázzunk rájuk, mert. rajtuk keresztül a né lelkünket is vigyázzuk. Bffió 4 AMOS hívnek yeiilettem, íto is maradok. Míg csak a sirhalom rám nem borul. Partunkban gyökeret vertünk mélyen. Anyanyelvűnk, fajunk győzhetetlen, ősök ránk haggtak tengerpartokat. Magva fajunknak sohsem szakadhat. Szép parti nyelvünk fiainkra száll * Zengzetesebb, vagy szebb nincsen annál. A kis inkeri nép himnuszának szövegét igy adta vissza magyarban az északi test­vérnépek nemzeti dalainak művészi fordí­tója: Miklós József, a Finnországban élő magyar festőművész: Talpra, rab inkeri, munkára fel! Vj világnak vagy a hajnalán. Éjszakádnak vége, itt a reggel Rád virradt a nap, szülőhazám. Úgy dereng az ég alján,az uj fény, Mint honfiak keblében a remény. Talpra, rab inkeri, itt a nap, Megjött a régvárt pillanata A szovjet uralma alatt vergődik a zűrjén (komi) nép. Ennek himnusza, — ál'apitja meg vitéz Nagy-Gaské dr. könyve, éppúgy a szabadságért eseng, mint a magyar imád­ság: örvendezzél, komi népe, Győzd le a gondokat s bajt. ' Rajtd nem fog a halál sem, Nemzeted uj rügyet hajt. Múltja szegény komi népnek Volt teli bánatos ut. Testvér, mit hullatod könnyed? Hordasd el széllel a búd. És ha az óra üt egykor, Bánatod, búd tovaszálL, Ellent kiűzve hazádból. Rád népem n& pövő váz. & végül & tton nemzeti himnusz szövegét közöljük, megjegyezve, hogy az észtek him­nusza te szóróbszóra egyezik Buotni nem­zett imájának szövegével: Szép fmn hazánk, te drága föld. Zengjen dicső neved! Mely honfi lelket igy betölt: Nincs több oly tér. se hegy, se völgy Mint szép hazánk itt északon, E kedves, drága hon. Vitéz Nagy-Gaskó dr. könyve megjegyzi: „Mégis csak úgy kell légyen, hogy vala­mikor a mondák mithikus korában ez a «fit kicsiny törzs ott a* Ural lábánál eftertítő végtelen erdőségekben és síkságokon csak­ugyan egy törzsből fakadhatott. Ahogy a legprb»M*vebb «»-wzóktoodtok axonoaság» kétségtelen, ugyanúgy megállapíthatjuk ezekből a dalokból, hogy vannak közös, M- nony&ra ősrégi melódiáink Is," Gyorsfénykép ai Operából: Szita Őszié ár § la az ember, aki sohasem jelenik meg a közönség előtt. Pedig már har­madik esztendeje dolgozik a kolozsvári operánál. Eddig korrepetitor volt, mz idén azonban, Farkas Ferencnek a Zene- konzervatórivm igazgatói székébe történt kinevezése után a karigazgatói teendők ellátásával bízták meg. Ennek a kineve­zésnek alighanem mindenki örült a S5BJV- háznál, mert »Szita Oszkár azok közé a ritka emberi lények közé tartozik, akit mindenki szeret A színfalak mögött di­vatozó argo-t használva, amolyan „an- gyali ember“. Pedig nem könnyű a dol­ga. Az énekkar betanítása, előkészítése hatalmas munkát ró a váltéra. Nagyne­vű elődje, Farkas Ferenc összekovácsolt egy kitűnő operai énekkart, Szita Osz­kár most folytatja ezt a munkát s eddigi sikerei azt bizonyítják, hogy az igazga­tóság jól választott. A közönség és kriti­ka egyhangúlag állapította meg. hogy az énekkar a „Carmen"-ben, a „Rigolei- to“-ban és bolygó hollandi"-bsy\ el­sőrendű teljesítményt nyújtott. Ezeket mér az uj karigazgató készítette elő. A bolygó hollandi-bon a női kar például külön nagy tapsot kapott. Sezta Oszkár azonban elhárítja a gra­tulációkat: — Nem engem illet a dicséret. Vaszy Viktor elgondolásait igyekeztem érvény­re juttatni, ö tolmácsolta nekem elkép­zeléseit s én ezt a legapróbb részletekig igyekeztem megvalósítani. Ez a magya­rázata a sikernek: — De azért jól esett a síkra-. — Hát persze, hogy jó érzés. Ez ter­mészetes. Ugyan kinek ne esne jól? — Mire készül most? — A „Ea.ust“ és a „Tannhäuser“ elő­készítésén dolgozunk. — S ezen kívül? — Zentörténetet honitok a konzerva­tóriumban. Szabadidőmben a családom­nak élek. Nem szoktam sehova járni. Odavezet a könyvtárához. Szita Osz­kár amúgy mellékesen szenvedélyes könyvgyüjtő. A Gyulai Pál utcai villá­ban, ahol lakik, dolgozószobájának falát egészen a menyezetig könyvek töltik meg. Büszkén mutogat nehány nagryér- tékü régi olasz kiadványt. — Ezeket még Olaszországban vásá­roltam — gyakran fillérekért. Szeretettel simogat végig egy sárgult bőrkötésű könyvet. Az igen sokoldalú Szita Oszkár aenei szakiró is. Egész sereg tanulmánya je­lent meg. Főleg az olasz reneszánsszal foglalkozik. Munkái egyrésze olaszul je­lent meg. — Hol tanult? — A milánói Scalaban, a római Kirá­lyi Operaházban és Párisban. Mindezt most itt Kolozsváron akarom hasznosíta­ni. ahol végtelenül jól érzem magam. Igazi otthont találtam s őszintén mon­dom: Soha többé nem akarok inrum el­menni. Most nehény pazar szépségű ötvös­munkát mutat Szita Oszkár. Ezeket fe­lesége. Páterfalvi Molnár Mária készí­tette. aki ma egyike Magyarország leg­ismertebb ötvösművészeinek. Alkotásai­nak nagyrésze a Vatikán és az esztergo­mi hercegprimési kincstár birtokában van. Molnár Mária, aki különben Péter- falvi Molnár Dezső altábomagynak, a j Székely Hadosztály egyik parancsnoká­nak lánya, rövidesen Kolozsváron is ki­állítást rendez. Fényképek kerülnek elő. Három édes szőke kislány . . . — Ezért nem jár rác sehova — mondja Szita Oszkár s a hangjában valami külö­nös melegség tga®. t—é Négy testvérnép Ifit# irn^éthowAÍF :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom