Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-28 / 270. szám

1P43. NOVEMBER 2«. 7 M’uetiUjsxg ,f Érdé'vi vagyok! Erdélyé vagyok !.. — mondotta búcsúztatásán a Kolozs­vártól távozó Aimay Béla alezredes Kolozsvár, november 27. Röviddel a fel- szabadulás után érkezett közénk, de csak­hamar minden kolozsvári magyar megta­nulta Aimay Béla alezredes nevét. Nemcsak megtanulta, hanem szivébe is zárta, mert az utóbbi időben kevés ember tett többet Ko­lozsváron és Erdélyben a magyarság érdeké­ben, mint a méltán népszerű és mindenki által tisztelt és becsült alezredes. Hazafias érzéstől sugárzó, gyujtóhatásu, magával sodró lendületű beszédeivel és előadásaival nagy mértékben hozzájárult ahh-oz, hogy a lelki-átállitás zökkenő nélkül menjen végbe a hazatért erdélyi részeken. A kiváló szónok minden egyes előadása élményt jelentett a nem százakra, hanem ezrekre megy azoknaa a száma, akik Aimay Béla alezredes beszé­deiből és előadásaiból okulhattak és hitet merítettek. Aimay Béla alezredes most felsőbb pa­rancs uj állomáshelyre szólította és szomba­ton délben már el is utazott családjával együtt Kolozsvárról. Búcsúztatásán megje­lent Mindszcnthy János vezérőrnagy, a had­testparancsnok helyettese a Kolozsváron ál­lomásozó valamennyi fegyvernem tisztikül- döttsógének az élén. A vármegyét Forgács József dr. főjegyző képviselte. Aimay Béla búcsúztatásán resztvettek: a Nemzeti Mun­kaközpont, a Dermata, a Magyar Acéláru­gyár muhkáscsoport küldöttségei is, továbbá valamennyi középiskola diákküldöttsége, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség hatalmas csoportja, a XX. cserkészkerület kötelékébe tartozó diák és munkás cserkész és levente csapatok képviselői, a györgyfalvi menekült magyarok küldöttsége és még sokan mások Aimay Béla alezredes tisztelői és barátai közül. A búcsúzó Aimay Bélát a munkásság ne vében Deák Samu, a munkásnők nevében Basa Akosné üdvözölte, aki ezalkalommal adta át emlékül Aimay Bélának a .Műnk Fzabra“ kicsinyített mását. A kolozsvári egyetemi hallgatók nevében Major László, a KMDSz elnöke, a Társadalmi Együttműkö­dés nevében XJnghváry Sándor tanár köszön­tötte Aimay Bélát, miközben átadta Kolozs­vár magyar társadalma nevében és ragasz­kodása jeléül az „Erdély öröksége“ cimü tiz kötetes történelmi müvet. A györgyfah menekültek nevében csekefalvi Tamás Bélá- né. a IX. cserkészkerület nevében Medvigy János parancsnok vett búcsút a Kolozsvár­ról távozó alezredestől A búcsúbeszédek elhangzása közben az ifjúság köréből mindegyre feltört a lelkes „Visszavárunk!“ kiáltás. Aimay Béla látha­tólag megindultam kő ,.:-nte meg a szivböl- jövö búcsúszavakat, majd emelt hangon a következőket mondotta: — Erdélyi vagyok. .. Erdélyé vagyok és ezután is mindig erdélyi leszek. Mint eddig is tettem, mindig Erdélyért fogok dolgozni. Kérlek, legyetek továbbra is olyan hűséges munkatársaim, mint eddig voltatok... Miközben a vonat kigördült a pályaudvar­ról, az egyetemi ifjúság ajkáról felhang­zott az „Elindultam szép hazámból“ fennsé- gesen szép dallama. B belügyminiszter újabb körrendelet« a kulturális egyesületek ellenőrzése ügyében Kolozsvár, november 27. Szcpiemberben je­lent meg a beliigyminszlernek az a reudelete, amelynek értelmében minden közművelődési egyesület az évi rendes közgyűlés után leg­később harminc napon belül a közgyűlési jegyzőkönyv egy darab teljes szövegű máso­lását, valamint az egyesület teljes működését tartalmazó évi jelentést a Magyar Kulturális g Egyesülteit k Országos Szövetségének köteles V beküldeni­Ezzel a körrendelettel kapcsolatban a hiva­talos lap újabb körrendeletét közöl, amely­ben a belügyminiszter félreértések elkerülése végett közli, hogy a szeptemberi körrendeleté esak a főfelügyeleti jogköre alá tartozó olyan társadalmi egyeiülctekre vonatkozik, ame­lyeknek nevében is szerepel a közművelődési megjelölés, vagy valamely író neve és ame­lyeknek fóeéljok a közművelődés. Irodalom, müvésiet eléír o/dilasa és felleszlés«. MegemliW a miniszter legújabb körrendele­tében hogy a szeptemberi rendelet nem vo­natkozik hitbuzgalmi és egyházi jellegű egye­sületekre. a Magyar Tudományos Akadémiára, a Szent István Akadémiára, KisfaludyTársa- ságra, Petőfi-Társaságra, különböző lovag­rendekre, illetőleg ezek magyar szervezetére, áz Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesü­letre, a Magyar Dalos Egyesületek Országos Szövetségére és ennek lagegyesületeire. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Mikulásra — Karácsonyra ajándékot KOVÂTS könyvkereskedőnél tízentegy ház-utca 3. szám. oo ÚTKÖZBEN A templom sarkánál öreg koldus gubbaszt. Nem. lehet azt állítani róla, hogy koldul, hiszen szó nélkül ül maga alá húzott lábakkal, erősen mélyen el­gondolkozva. De azért koldus ő, még pe­dig a legnyomorultabbjából, messziről ■éri róla. Lám, ez az elegáns hölgy meg is szánja. Megáll már két lépés­nyire tőle s kézitáskája aljából kihalász- sza kicsi pénztárcáját, Aztán keresgélni kezd a zörgő pénzdarabok között egyet, ámely éppen alkalmas volna alamizsna céljára, de úgy látszik, hogy nem igen talál olyat, mert azt kérdi a koldustól: — Mondja, van visszaadni egy pengős­ből? — Nincs, — mondja a. koldus — ma még semmit nem „kerestem“. — Akkor nagyon sajnálom., de én sem adhatok, — mondta a hölgy — ugyanis inas apróm. A legjobb akarattal sem tudok adni, jó ember, Éppen abban a pillanatban ér oda egy honvéd s tisztelettudóan megkérdeni: — Mennint kéne visszaadni, nagysá­gos asszony? — Hát legalább nyolcvan fillért — válaszol a hölgy, — miközben tetőtől talpig végigmérte a bakát. — Nyolcvan fillér... nyolcvan fillér. Csak egy pillanatig kérem várni, azt hiszem van nálam annyi. Igen, itt van a nyolcvan fillér... Tessék, öreg... Most már lesz miből visszaadnia a nagyságos asszonynak. Az öreg koldus csakugyan már nyújt­ja is a nyolcvan fillért reszkető kézzel az elegáns hölgy felé. de az nem fogadta el tőle. hanem egy kicsit elpirulva át­nyújtotta a ma.ga egész pengőjét. A ka­tona szabály szerven összevágta a bokáját és továbbment. A hölgy is továbbment. Csak mi maradtunk ott ketten a temp­lomsarkon az öreg koldussal s akaratla­nul elmosolyogtuk magunkat. * Ne mondja senki, hogy a cigarettád ember fegyelmezetlen. Tessék pillanat­ra megállani valamelyik dohányosbolt előtt s hallgatózni kicsit. Jön egy dohá­nyos ember. Jön és megáll a kiszolgáló­asztal előtt s azt mondja: — Kérek szépen cigarettát. Ha lehet Symphoniát. — Hány darabot parancsol? — Oh., kérem, azt legújabban nem én szabom meg. Ahányat lehet. — Parancsoljon, öt darab. A cigarettád ember pedig, aki eddig legalább húszasával ha nem százasával vásárolta kedvenc füstölnivalóját, most szépen átveszi az öt darabot, köszön s már megy is tovább. Jön a másik szenvedélyes dohányos is s az egyenesen azt mondja: — Kérek öt Symphoniát... Megkapja s megy tovább. Lcgfönnebb a következő dohányosboltba újból betér. De ott se kér többet öt darab cigarettá­nál. Mert fegyelmezett, barátom., fegyel­mezett. De a dohányzó nők már nem ilyen fe­gyelmezettek. Erre is tudok példát. És tudok példát arra is, hogy három, dohá­nyosboltban hölgyeknek nem szolgálnak ki Symphoniát. Egy ilyen bolt előtt ál­lított meg ismeretlenül is egy hölgy s arra kért: — Vegyen nekem, kedves uram né­hány cigarettát, nekem ugyanis nem. ad­nak. Itt hölgyeknek nem adnak s még vagy két helyen . . . Visszamegyek a dohányos-boltb'a s ké­rek még öt cigarettát. De bizony nekem sé adtak, hanem a kiszolgáló kisasszony elment az ajtóig s kinézett az utcára, majd pedig engem nézett végig: — Ugyan, ugyan, szerkesztő ur. Bár magának legyen több esze. Tudja, hogy ez a nő hány embert küldött már be ci­garettáért, amig rájöttem a dologra? ... Legalább tizet. De nem adok neki. Az­ért sem, adok s maga is neki akart most vásárolni, tudja, meg, hogy magát se szolgálom ki, többet. Vagy lesz fegyelem, vagy nem, de ez így nem m.ehet. Hiszen, amint említettem, a. mi ré­szünkről, férfiak részéről m.eg volna a fegyelem. Dehát a nők, a nők... Vélük bizony itt is baj van, akár a világ terem­tése legelején, már a Paradicsomban. Mert ők már ilyenek szegények s nem javíthat rajtuk még öt cigaretta sem. Legalább huszonöt, ha nein ötven, amint a példa mutatja ... * — Hát ez a két honvéd honnan jöhet? — gondolkozom, el magamban, amint megpillantom őket. Igen, az állomásra tartanak. Éppen arról beszélgetnek, hogy sietniük kellene, mert elmegy a vonat, dehát mankóval nehéz ám sietni... Mert mankója van mind a két honvédnak. Egyiknek bokából nincs lába, a másik­nak meg térdből. Üres nadrág szárukat egykedvűen himbálja a hűvös őszi szél s minden léptük nyomán nagyot kop­pon a kemény járda. Kisfiú szegődik nyomukba. Lehet úgy négy éves. Azt kérdezi az egyiktől, akinek bokából hiányzik a lába: — Te. miért nem dugod ki a másik lá­badat is a nagyrágod szárából. Miért?— A honvéd nem sértődik meg a kicsi legény kérdésén, de valahogyan kedve sincs válaszolni neki. Hallgat s megy tovább a másik bajtárs mellett. A le­gényke most már a túlsó oldalra som- fordál s a másik honvédtől kérdezőskö­dik: — Neked nem nőtt meg nagyobbra ez a lábad? — Nem, — mondja a katona — ez a lábam nem, nőtt, meg. És majdnem egyszerre állanak meg, amikor a legényke tovább folytatja egy­ügyű fejtegetését: — Azért ne búsuljatok. Nézzétek meg, hogy az én lábam milyen kicsi... Ni. Mindakettő milyen kicsi. Édesapáé olyan nagy az enyém mellett... Azt kér­deztem édesapától a tegnap este, hogy mikor nő meg már az én lábam is? Édesapám azt mondta, hogy csak legyek jó, viseljem jól magamat, mert akkor hamar megnő. Akkor viseljétek jól ma­gatokat ti is és legyetek jók, mert a ti lábatok is hamar megnő... Ugye, jók lesztek?—. A két honvéd egymásra mosolygott lopva s mindkettőjük szeméből két könnycsepp lopózkodott elő. És, úgy, de úgy nézték azt az ártatlan gyermeket. Olyan hittel, hogy az embernek belefáj­dult a lelke... bíró jănos PANNOltlA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényesem SZÁLLÓ Raxácrvjas szobák 6*—P-töí 12' P-i < Kétártja«, szobák 0-_ P-töI 18*— P-ia Éttermében Veres Károly és cigány- zenekara muzsikál elismerten s i v á I ó on^ha. Polgári árak. Ismét kommunista tomeggyilkosokat tartóztattak le Madridban Madrid, november 27. (Búd. Tud.) A rend­őrség letartóztatott 14 kommunistát, akik a spanyol polgárháborúban számos nemzeti ér­zelmű embert meggyilkoltak. Rablógyilkosok áldozatául eset! egy háromtagú hunyadmegyei család Temesvár, november 27. (Búd. Tud.) Lind- zsina hunyadmegyei községben eddig még ismeretlen tettesek borzalmas módon meg­gyilkolták Aurora János nevű gazdát, fele­ségét és anyósát. A tettesek éjszaka beha­toltak a házba és áldozataik fejét fejszecsa­pásokkal szétroncsolták. A gonosztevők ki­fosztották a házat, magukkal vittek nagy Összegű pénzt, ékszert és más holmit. A csendőrség erélyes nyomozást Indított kézre- keritésükre. Könvvek köpött MANYI-NAGY LÁSZLÓ: BARÁZDA MELLÖL — A szerző kiadása Fiatal költő versei, aki még hljjáva! van a forma- és kifejezéskészségnek s igy sok­szor igen szép gondo’atai is elvesznek a rosszul felépített és formatag tökéletlen versekben. Képei zavarosak, nem mindég érthetők, s itt-ott a ritmussal és a rímek­kel is bajok vannak még. (Aratsz — pa­raszt, világot — világlott stb ' Verseiben még sok a pátosz és a közhely, de némely versében és sorában, különösen, melyekben egyszerűségre törekszik: a népdalszerükben, tehetség rejlik és Ígéret. Ez a tehetség azon­ban csak úgy bontakozhat majd J, ha a szerző nagyobb elmélyü’éssel, több műgond­dal és egyszerűséggel próbálja meg lefejez­ni mondanivalóját, ha lassan megta’álja a saját egyéniségéhez legjobban illő formákat s megtere.mti egyéni hangját, stllusá", ver­seinek önálló világát. Fiatal kö t6 kötetéről van szó, tehát biztosra vesszük, hogy ez si­kerül is neki, s hogy kapunk még tőle iobh verseket is. — A Külügyi Szemle novemberi kötete valóságos külpolitikai lexikon, mely vala­mennyi időszerű kérdésről ad tájékoztatást. B ső tanulmányként hozza a Külügyi Szem­le „A dun&völgyi együttműködés“ kérdéséről szóló aktuális tanulmányt Török Árpád pu­blicista és dr. Kertész István törvényszéki biró tollából. Dr. Kürthy Sándor ügyvéd „A kis nemzetek élethez való joga a második világháborút követő rendezés során" elmü tanulmányában szintén időszerű kérdést tár­gyal. Dr. Hans Wehberg, genfi nemzetközi jogi professzor rendkívül érdekes tanulmá­nyában a jövő világszervezet problémájának jelenlegi állását tárja fel az olvasó előtt. „Menedékjog és a semlegesség“ címen közli a. Külügyi Szemle dr. Göllner Aladár publi­cistának mélyenszántó tanulmányát. Rend­kívül Időszerűek dr. Polzovics Iván egyetemi m. tanár „Kormányok elismerése“ és Szent- királyi József „Basic-Englich — világnyelv?“ cimu tanulmányai is. Dr. Brachfeld Olivér, Barcelónában é’ő magyar publicista tollából érdekes tanulmányt közöl a Külügyi Szemle a spanyol—magyar kapcsolatok alakulásáról a középkorban. A tanulmányok sorát dr. Lé­vai Gábor „Nemzetközi légi forgalmi egyez­mények" elmü tanulmánya zárja be. A Kül­ügyi Szemle rovatai ezalkalommal is rend­kívül időszerűek és gazdagok. Az utolsó he­tek külpolitikai eseményeiről dr. Pongrácz Kálmán számol be, dr. Polzovics Iván a Va­tikán város nemzetközi jogi helyzetét tár­gyalja a háborús Rómában. A külföldi kul­turális kapcsolatok és kisebbségi kérdés kö­rébe vágó eseményekről dr. Márffy Oszkár, illetőleg dr. Bédi Imre Írtak beszámolókat. A Nemzetközi Okmánytár az utolsó hetek legfontosabb okmányanyagát hozza. így közli Roosevelt nyilatkozatát, az Atlanti Karta évfordulóján, Mussolini utolsó kihall­gatását a királynál, Badoglio fegyverszüneti bejelentésének, az ezzel kapcsolatos német és japán állásfoglalás, úgyszintén Kállay Miklós minisztere’nök beszédének szövegét. Ugyancsak hozza Ghyczy Jenő külügymi­niszter a háromhatalmi egyezmény évfordu­lóján tartott rádióbeszédének, valamint a Mussolini kormánnyal kapcsolatos magyar állásfoglalás szövegét. Ezalkalommal is vál­tozatos a világgazdasági és az irodalmi szemle, mely utóbbiban dr. Kertész János publicista, dr. Horváth Jenő egyetemi ny. r. tanár, dr. Balás Gábor ügyészségi fogalmazó és dr. Weber Tibor kormánytanácsos Írtak figyelemreméltó könyvbirálatokat. Végül a Magyar Külügyi Társaság és a Balkán-Bi­zottság sokrétű működéséről hoz érdekes beszámolót a Külügyi Szemle. ISvi előfizetési dija 20 P. Mutatványszámot készséggel küld a kiadóhivatal, Budapest, V. Országháza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom