Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-04 / 227. szám

KeletiUjsâg Szerda, 1933. október i. Az aradi Minorita Rendházban őrzik a 13 aradi vértanú drámai kivégzésének eredeti leírását Damjanich áttérése kivégeztetése előtt — Az egykorú feljegyzés igazolja a legújabb ásatások eredményei­nek történelmi hitelességét (Arad, október 3. A Keleti Újság tudósitójától.) Alig néhány hete, hogy az a szük- körü bizottság, amely tör- ténelemsseretetétől hevitve megalakult Aradon, hogy napfényre hozza az aradi vár egykori vesztőhelyén elteme­tett magyar vértanuk erek­lyéit, befejezte eredményes működését és máris uj felfedezéssel gazdagodott az aradi magyar vértanú-tábornokok történelmi alak­jai köré csoportosuló értékes irodalom. Pataky Sándor, az ismertnevii aradi festőművész, egyébként az ásatásokat végző bizottság egyik tagja, az aradi Minorita-Rendház irattárában váratlanul rábukkant Sujánszky György Eustaeh egykori minorita lelkész napló­jára, aki egyike volt azoknak a papok­nak, akik utolsó lelki-vigaszban részesí­tették a kivégzésre Ítélt tábornokokat és mindvégig jelen voltak a drálmai eseménye­ken. Az uj történelmi fölfedezés, amely meg­lepően jó állapotban maradt fenn, Sujánszky feljegyzéseit tartalmazza és — ami az újabb kutatások szempontjából a legfontosabb, — az egykori feljegyzések döntő módon megerősítik az uj ásatások megállapításait. Azt ugyanis, hogy a közelmúltban felfedezett sirok valóban azonosak a magyar történelem vértanúinak eredeti sírjaival... Az aradi Minorita-Rendház alapítása óta naplót vezet, amely 1848-ig latin, ettől kezdve magyar nyelven számol be a történelmi na­gyobb eseményekről. Sujánszky György Eustaeh, aki 1849-ben tanárként működött a minoriták aradi gimnáziumában, Pléva Ba­lázs, Vinkler Bruno, Bardóczy Sándor társai­val egyetemben küldetett ki az aradi Várba hogy utolsó lelkivigaszt nyújtson a lialálra- készülőknek. A Napló a drámai eseményeket szószerint az alábbiakban ismerteti, Sujánszky saját keze-irásávál: „Vérző szívvel lépők át reggeli tiz óra után, október hó 5-én a vár küszöbét... Kezet szorítva és teljes bizalommal fogadénak ben­nünket s miután mi az őszinte részvét után több órai barátságos beszélgetés közben őket. a nehéz harcokban annyira megedzett hadfia­kat, e rájuk nézve olyan gyászos, de meg nem érdemlett csapás elviselésére és az isteni gond­viselésben megnyugvásra felhivólc, — ők egész nyugodtan és egész maguk megadásával bíz­zák sorsukat és életüket arra, — kinek kezéből minden jő... Délutáni öt óra után, — irja tovább Sujánszky, — hagyánk el a szerencsétlen fog­lyokat s miután a várparancsnok Howieger tábornoktól passierscheint véve, figyelmezte­tőnk, hogy másnap, azaz 6-án reggeli 2 órako> a várban megjelenjünk, a legnagyobb szív­fájdalommal térénk vissza kolostorunkba. Október 6-án reggeli 2 órakor megindulva, miután a várba bejutunk, kiki a reá bízottakul felkeresni s meglátogatni főgondjának tartó. Virrasztottak a nagy lelkű foglyok és arneny- nyire lehetett, szeretteiktől néma soraikban végbucsut véve, — példás buzgósággal, a bűn- bánat és oltári szentségben részesülve, magok csinosgatásával, lelkűk tiszta öntudatában várák be ama borzasztó idő percét, mely őket vagy felszabadítja, vagy mielőbb annak széke elé állitandja, kitől ügyök szentsége és igaz­ságos voltáért szenvedett vértanúi hallál után a dicsőség babérját elnyerendik. Fél öt elmúlt, — irja a minorita rend­házi naplóban Sujánszky, — és én bevégezvén Pöltenberg Ernő és Aulich Lajos uraknál papi kötelességem, kolostorunk meghagyásából, az annyira ismeretes lábtörés következtében ágy­ban fekvő nagy hőst, Damjanichot látogatóm meg. Őszinte részvétünket előtte nyilvání­tandó, kezet szorítva fogadott beléptemkor s a bHinni hóhért, — ki éppen szobájában kémte- lödött, — kiparancsolván az őrrel együtt, vélem barátságos beszélgetésbe elegyedett. Sokat be­szélt a politikáról, többet Kossuthról, — igen bosszankodva Görgőiről. Többek között mondá: — Tisztelendő barátom, (ily cimlmel illetett beszéd közben), nem félek a haláltól, hisz ezer­szer néztem szemeibe, ámde még is fáj, hogy a császári háztól azon kegyelmet sem nyerhe­tők, miszerint katonához illőleg golyó által végeztetnénk ki... Ezeket mondván felkére, hogy az éj óráiban vigasztalhatatlan nője, Emíliának némi megnyugtatásául általa készített imát imádott nejének kézbesítsem, melyről őt meg- 115'ugtatva, — midőn már távozandó valók, igy szóla: — Tisztelendő barátom, ön tán nem is tud­ja, ki vagyok,..1 Mire felelém: — Igen is tudom. — Én (u. m. ö) rác vagyok vallásomra, de mint rác meghalni nem akarok. Áldjon meg engem. Azt is tudom, miszerint Ön engemet addig meg nem áldhat, mig én meg nem gyó­nom bűneim, tehát hallgasson meg ... E nagy férfin meggyónt, — irja tovább drámai erejű egyszerű soraiban Sujánszky, — röviden a hitvallást letette és én, midőn en­gedve kérelmének, őt feloldozám, kezeimet le­jére tétette és azt önkezével fejére szorítván, egész imám alatt ott tartotta s miután ez is megtörtént, igy szóla: — Most már nyugodtan halok meg, mert magyar pap által áldattam meg ... ... Az abszoluciót értvén s miután ágyá­ban újra felemelkedett, mondá: — Mielőtt eltávoznék, Tisztelendő barátom, ha nem utál, csókoljon meg. — Hogy utálnám a hősök leghősebbikét.. -- s mi majd 5 percig egymás nyakába borul­va, keservesen zokogánk ... Ne adj, Isten, több ily jelenést életemben...! Végre elközeleg vén az idő, — irja a drámai napok jámbor krónikása, — mindenki övéihez visszasietett. Magam is kénytelen valék elhagyni egy kevéssé a nagy katonát s remegve vártam a börtönész ajtajában a per­cet, amelyben a borzasztó spectaculumra indulnunk kellett. Elérkezett ez is. Tompa moraj közt megér kezek a kisérő sereg és ne­gyed hatra a négy golyóra ítélt tábornok; úgymint Kiss Ernő, Schweidel, Lázár és Desewffy a sáncok között agyonlövetett. Kiss Ernő az első lövés után el nem dőlvén, reája másodszor is 3 egyén lővén, hala el. Testeiket a sáncok hantjai födik, mert elvitetésük meg nem engedtetek. Végrehajtatván a fent irt négy tábornokon az Ítélet, a bitófára ítélt 9 tábornok ugyanazon katonai kiséret mellett indult meg. Közbe vévén a vigasztalásul mel­léjük rendelt papi egyéneket. Minden arc az elvonuló csapaton, ők nagylelkűen és látható, hogy nyugodtak — és nyugodtak ez alkalom­mal a többi várfoglyok is — és ajtónyitásuk felé 2 ágyú szegezve, annyi sem engedtetett, hogy legalább egy barátságos, néma kézszoritás által válhattak volna meg azoktól, kiknek körében és oldala mellett küzdöttek. Fél óra után eljutva az TI jár ad felé vonuló térségre, hol a 9 fa felállítva s fel­olvastatván még egyszetr. az ítélet, megkezde­tett a borzasztó működés. Pöltenberg volt aa első, kit Török Ignác gróf, ezt Lánér, Knézich, Nagy Sándor József, Leiningen gróf, Aulich Lajos, Damjanich és gróf Vécsey követett. Mindegyik hős lélekkel halt meg. Midőn Leiningen grófra került a felfüggesztési rend, mielőtt élni megszűnt, e szavakat mondá: — Odafenn igazságosabban Ítélnek felő­lünk. Damjanich látva, hogy sirok, igy szólt: — Mit sir, tisztelendő barátom,^ hisz akit a kezében tart, (a feszületre mondá) az is az igazságért akasztatott fel— ... a borzasztó spectaculum megszűnt, irja befejező soraiban a minorita pap, szi­vet repesztő látomány, 9 oszlopon 9 tábornok, köztük gróf Leiningen, honvédi tábornoki öl­tönyben függve... Maga a pap, hogy ne lássa, mi történik, elrejtő arcát... A kivégzettek holt- tetemei nagyobbrészt a helyszínen lőnek el­ásva. Damjanich Mácsán, Leiningen jószágán, Monoron, Vécsey az aradi temető kriptái egyi- . kében alusszák örök álmukat... 25-én Kazinczy ezredest golyó által kivégezték a vár sáncfa­lai között.. •“ Itt végződik a jámbor és kegyeslclkü mi- norista pap-tanár feljegyzése. Az aradi egy­kori vértanuk emlékei ma már a történelemé és földi maradványaikat kegyelettel hozta napfényre nyolcvanöt év múltán is az október hatodiki aradi gyásznap rettenetéire emlé­kező utókor: ugyanazon helyen, amelyen a ki­végzéseket végrehajtották és amelyet nyolc­vanöt esztendő óriási történelmi távlata sem tudott betemetni az emlékezés varázsvesszeje elől • . . 'Jakab Géza. magyar könyvnap legnagyobb eseménye! ECKHARDT FERESC egyetemi ny. r. tanár: Magyarország TÖRTÉNETE 324 oldal, hófehér papíron. - Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Kolozsvár, strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5 sz. alatt. Vidékre 100-— lej beküldése ellenében azonnal szállítjuk. ÁRA EGÉSZ VÁSZON KÖTÉSBEN 90 - LEJ !

Next

/
Oldalképek
Tartalom