Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-04 / 227. szám
KeletiUjsâg Szerda, 1933. október i. Az aradi Minorita Rendházban őrzik a 13 aradi vértanú drámai kivégzésének eredeti leírását Damjanich áttérése kivégeztetése előtt — Az egykorú feljegyzés igazolja a legújabb ásatások eredményeinek történelmi hitelességét (Arad, október 3. A Keleti Újság tudósitójától.) Alig néhány hete, hogy az a szük- körü bizottság, amely tör- ténelemsseretetétől hevitve megalakult Aradon, hogy napfényre hozza az aradi vár egykori vesztőhelyén eltemetett magyar vértanuk ereklyéit, befejezte eredményes működését és máris uj felfedezéssel gazdagodott az aradi magyar vértanú-tábornokok történelmi alakjai köré csoportosuló értékes irodalom. Pataky Sándor, az ismertnevii aradi festőművész, egyébként az ásatásokat végző bizottság egyik tagja, az aradi Minorita-Rendház irattárában váratlanul rábukkant Sujánszky György Eustaeh egykori minorita lelkész naplójára, aki egyike volt azoknak a papoknak, akik utolsó lelki-vigaszban részesítették a kivégzésre Ítélt tábornokokat és mindvégig jelen voltak a drálmai eseményeken. Az uj történelmi fölfedezés, amely meglepően jó állapotban maradt fenn, Sujánszky feljegyzéseit tartalmazza és — ami az újabb kutatások szempontjából a legfontosabb, — az egykori feljegyzések döntő módon megerősítik az uj ásatások megállapításait. Azt ugyanis, hogy a közelmúltban felfedezett sirok valóban azonosak a magyar történelem vértanúinak eredeti sírjaival... Az aradi Minorita-Rendház alapítása óta naplót vezet, amely 1848-ig latin, ettől kezdve magyar nyelven számol be a történelmi nagyobb eseményekről. Sujánszky György Eustaeh, aki 1849-ben tanárként működött a minoriták aradi gimnáziumában, Pléva Balázs, Vinkler Bruno, Bardóczy Sándor társaival egyetemben küldetett ki az aradi Várba hogy utolsó lelkivigaszt nyújtson a lialálra- készülőknek. A Napló a drámai eseményeket szószerint az alábbiakban ismerteti, Sujánszky saját keze-irásávál: „Vérző szívvel lépők át reggeli tiz óra után, október hó 5-én a vár küszöbét... Kezet szorítva és teljes bizalommal fogadénak bennünket s miután mi az őszinte részvét után több órai barátságos beszélgetés közben őket. a nehéz harcokban annyira megedzett hadfiakat, e rájuk nézve olyan gyászos, de meg nem érdemlett csapás elviselésére és az isteni gondviselésben megnyugvásra felhivólc, — ők egész nyugodtan és egész maguk megadásával bízzák sorsukat és életüket arra, — kinek kezéből minden jő... Délutáni öt óra után, — irja tovább Sujánszky, — hagyánk el a szerencsétlen foglyokat s miután a várparancsnok Howieger tábornoktól passierscheint véve, figyelmeztetőnk, hogy másnap, azaz 6-án reggeli 2 órako> a várban megjelenjünk, a legnagyobb szívfájdalommal térénk vissza kolostorunkba. Október 6-án reggeli 2 órakor megindulva, miután a várba bejutunk, kiki a reá bízottakul felkeresni s meglátogatni főgondjának tartó. Virrasztottak a nagy lelkű foglyok és arneny- nyire lehetett, szeretteiktől néma soraikban végbucsut véve, — példás buzgósággal, a bűn- bánat és oltári szentségben részesülve, magok csinosgatásával, lelkűk tiszta öntudatában várák be ama borzasztó idő percét, mely őket vagy felszabadítja, vagy mielőbb annak széke elé állitandja, kitől ügyök szentsége és igazságos voltáért szenvedett vértanúi hallál után a dicsőség babérját elnyerendik. Fél öt elmúlt, — irja a minorita rendházi naplóban Sujánszky, — és én bevégezvén Pöltenberg Ernő és Aulich Lajos uraknál papi kötelességem, kolostorunk meghagyásából, az annyira ismeretes lábtörés következtében ágyban fekvő nagy hőst, Damjanichot látogatóm meg. Őszinte részvétünket előtte nyilvánítandó, kezet szorítva fogadott beléptemkor s a bHinni hóhért, — ki éppen szobájában kémte- lödött, — kiparancsolván az őrrel együtt, vélem barátságos beszélgetésbe elegyedett. Sokat beszélt a politikáról, többet Kossuthról, — igen bosszankodva Görgőiről. Többek között mondá: — Tisztelendő barátom, (ily cimlmel illetett beszéd közben), nem félek a haláltól, hisz ezerszer néztem szemeibe, ámde még is fáj, hogy a császári háztól azon kegyelmet sem nyerhetők, miszerint katonához illőleg golyó által végeztetnénk ki... Ezeket mondván felkére, hogy az éj óráiban vigasztalhatatlan nője, Emíliának némi megnyugtatásául általa készített imát imádott nejének kézbesítsem, melyről őt meg- 115'ugtatva, — midőn már távozandó valók, igy szóla: — Tisztelendő barátom, ön tán nem is tudja, ki vagyok,..1 Mire felelém: — Igen is tudom. — Én (u. m. ö) rác vagyok vallásomra, de mint rác meghalni nem akarok. Áldjon meg engem. Azt is tudom, miszerint Ön engemet addig meg nem áldhat, mig én meg nem gyónom bűneim, tehát hallgasson meg ... E nagy férfin meggyónt, — irja tovább drámai erejű egyszerű soraiban Sujánszky, — röviden a hitvallást letette és én, midőn engedve kérelmének, őt feloldozám, kezeimet lejére tétette és azt önkezével fejére szorítván, egész imám alatt ott tartotta s miután ez is megtörtént, igy szóla: — Most már nyugodtan halok meg, mert magyar pap által áldattam meg ... ... Az abszoluciót értvén s miután ágyában újra felemelkedett, mondá: — Mielőtt eltávoznék, Tisztelendő barátom, ha nem utál, csókoljon meg. — Hogy utálnám a hősök leghősebbikét.. -- s mi majd 5 percig egymás nyakába borulva, keservesen zokogánk ... Ne adj, Isten, több ily jelenést életemben...! Végre elközeleg vén az idő, — irja a drámai napok jámbor krónikása, — mindenki övéihez visszasietett. Magam is kénytelen valék elhagyni egy kevéssé a nagy katonát s remegve vártam a börtönész ajtajában a percet, amelyben a borzasztó spectaculumra indulnunk kellett. Elérkezett ez is. Tompa moraj közt megér kezek a kisérő sereg és negyed hatra a négy golyóra ítélt tábornok; úgymint Kiss Ernő, Schweidel, Lázár és Desewffy a sáncok között agyonlövetett. Kiss Ernő az első lövés után el nem dőlvén, reája másodszor is 3 egyén lővén, hala el. Testeiket a sáncok hantjai födik, mert elvitetésük meg nem engedtetek. Végrehajtatván a fent irt négy tábornokon az Ítélet, a bitófára ítélt 9 tábornok ugyanazon katonai kiséret mellett indult meg. Közbe vévén a vigasztalásul melléjük rendelt papi egyéneket. Minden arc az elvonuló csapaton, ők nagylelkűen és látható, hogy nyugodtak — és nyugodtak ez alkalommal a többi várfoglyok is — és ajtónyitásuk felé 2 ágyú szegezve, annyi sem engedtetett, hogy legalább egy barátságos, néma kézszoritás által válhattak volna meg azoktól, kiknek körében és oldala mellett küzdöttek. Fél óra után eljutva az TI jár ad felé vonuló térségre, hol a 9 fa felállítva s felolvastatván még egyszetr. az ítélet, megkezdetett a borzasztó működés. Pöltenberg volt aa első, kit Török Ignác gróf, ezt Lánér, Knézich, Nagy Sándor József, Leiningen gróf, Aulich Lajos, Damjanich és gróf Vécsey követett. Mindegyik hős lélekkel halt meg. Midőn Leiningen grófra került a felfüggesztési rend, mielőtt élni megszűnt, e szavakat mondá: — Odafenn igazságosabban Ítélnek felőlünk. Damjanich látva, hogy sirok, igy szólt: — Mit sir, tisztelendő barátom,^ hisz akit a kezében tart, (a feszületre mondá) az is az igazságért akasztatott fel— ... a borzasztó spectaculum megszűnt, irja befejező soraiban a minorita pap, szivet repesztő látomány, 9 oszlopon 9 tábornok, köztük gróf Leiningen, honvédi tábornoki öltönyben függve... Maga a pap, hogy ne lássa, mi történik, elrejtő arcát... A kivégzettek holt- tetemei nagyobbrészt a helyszínen lőnek elásva. Damjanich Mácsán, Leiningen jószágán, Monoron, Vécsey az aradi temető kriptái egyi- . kében alusszák örök álmukat... 25-én Kazinczy ezredest golyó által kivégezték a vár sáncfalai között.. •“ Itt végződik a jámbor és kegyeslclkü mi- norista pap-tanár feljegyzése. Az aradi egykori vértanuk emlékei ma már a történelemé és földi maradványaikat kegyelettel hozta napfényre nyolcvanöt év múltán is az október hatodiki aradi gyásznap rettenetéire emlékező utókor: ugyanazon helyen, amelyen a kivégzéseket végrehajtották és amelyet nyolcvanöt esztendő óriási történelmi távlata sem tudott betemetni az emlékezés varázsvesszeje elől • . . 'Jakab Géza. magyar könyvnap legnagyobb eseménye! ECKHARDT FERESC egyetemi ny. r. tanár: Magyarország TÖRTÉNETE 324 oldal, hófehér papíron. - Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Kolozsvár, strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5 sz. alatt. Vidékre 100-— lej beküldése ellenében azonnal szállítjuk. ÁRA EGÉSZ VÁSZON KÖTÉSBEN 90 - LEJ !