Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-22 / 43. szám

KeietiUjskg

XV. ÉVF. 43. SZÁM.

Csodálatos történet egy száz- ötvenezer lejes lopásról, amelyet a spiritisták médiuma leplezett le

(Kolozsvár, február 20.) Az egymást követő kolozsvári rablótámadások, mint kiderült, kitűnő kísérleti anyagul szolgáltak a nagyszámban működő kolozsvári spiritiszta társaságoknak. Különösen a Veréb-uccai gyilkosság izgatta a szellemekkel közlekedő társaságok fantáziáját s majdnem mindegyik megpróbálta, hegy médiuma utján világosságot derítsen a még minőiig megoldatlannak látszó esetre.

Az egyik ilyen szeánszon történt, hogy a médium, aki épen a Veréb-uccai gyilkos személyéről tett nagy- fontosságú kijelentéseket, a hallgatóság előtt egyszerre egy másik esetre tért át — olyanra, amiről nem is volt szó a szeánszon. Meglepetésszerűen elmesélte, hogy egy Erzsébet utón lakó nagykereskedőtől 150.000 lejt lopott el a cselédje s most szeretőjével együtt azt tervezik, hogy meggyilkolják a kereskedőt s mindenéből kirabolják.

A szeánsz résztvevői között volt egy kolozsvári ügyvéd, akinek első dolga volt az esetet a rendőrség tudomására hozni. Erre két detektívet megbíztak, hogy keressék fel a kereskedőt s hozza tudomására a médium által kinyllatkoztatottakat. A detektívek jelentkeztek a kereskedő Erzsébet-uti lakásán.

— Igaz-e az, hogy cselédje 150.000 lejt lopott el Öntől? — kérdezték.

A kereskedő meglepődött a detektívek kérdésén, mert egyáltalában semmi lopásról nem tudott.

— Tőlem nem loptak el semmit — mondotta. A cselédet különben is becsületesnek tartom s nem hiszem, hogy hasonlóra vetemedett volna.

A detektívek ezekután eltávoztak, a rendőrség pedig elhatározta, hogy soha nem ad hasonló spiritiszta meglátásokra.

Másnap kora reggel, felindultan rohant a nagy- kereskedő a rendőrségre.

— Igazuk van, valóban megloptak. Epen 150.000 lejem hiányzik. Szeget ütött a fejembe a dolog, s megszámoltam az otthon tartott pénzemet. Megállapítottam, hogy százötvenezer lej eltűnt.

A rendőrségnek ezekután első dolga volt letartóztatni a nagykereskedő cselédjét, aki nem is próbálkozott a tagadással, azonnal beismerte, hogy ő lopta el az összeget és azt is, hogy szeretője is tudott a dologról.

— Igaz-e az, hogy meg akarták ölni a gazdájukat?

— kérdezték a rendőrségen a letartóztatott cselédleánytól.

— Bizony Isten nem igaz semmi sem ebből — esküdözött égre-földre a megijedt leány.

A 150.000 lejből 95.000 lejt megkaptak a leánynál, a többi p nzL szeretőjével együtt elköltötte. Jó néhány hónapja már, hogy állandóan dézsmálgatja gazdája pénzszekrényét s ha a spiritiszta szeánsz médiuma fel nem fedi a dolgot, lehet, hogy még hosszabb idő telt volna el, amig a nagykereskedő, magától rájön, hogy

(Budapest, február 20.) Az egységes párt tegnapi értekezletén Bethlen István nagy beszédet mondott. Bethlen nagy figyelem között többek között a kövekfezőket jelentette ki:

— A magyar természetnek sajátságos tulajdonsága van. Amikor jól megy a dolga a magyarnak, rögtön elbizza magát, s amikor rosszul megy dolga, lehorgasztja fejét és kétségbeesik. Mink az elmúlt negyven év alatt •megtanultuk véres tragédiák tanulságából, hogy hiba elbizakodni a szerencsében és még nagyobb hiba elcsüggedni a balsorsban. Hegyi Árpád régi képviselőtársam azért jött, hogy felszólalásával megtanítsa ezt a pártot és bennünket — ha nem tudnánk — arra, hogy az összetartásban, az összefogásban, az elvekhez, a férfiakhoz, az országhoz, a hazához és a jövőhöz való hűségben rejlik a nemzet ereje. Köszönöm tisztelt barátomnak felszólalását, inert ez egészséges hang, amely vidékről jön, megmé- telyezetlenül s amely kell. hogy tanítványokra találjon, akik az ország házában követik ezt a példaadást. Mert olyan időket élünk, amelyeket én és barátaim már láttunk, amelyekben a játék a következőre megy: beszennyezni a tisztességes vezetőférfiak tekintélyét. Olyan időket élünk, amikor nem az elvek harca hanem az ellenfél sárbarántása az eszköz, amelynek segítségével diadalmaskodni kívánnak. Láttuk ezeket az időket a múltban és tudjuk, hogy ezek hova vezetnek. Nem azoknak az elveknek és férfiaknak diadalát szolgálják, akik annak szolgálatában állnak, hanem annak a

állandóan csökken a pénzkészlete.

Az esetet minden bizonnyal meg fogják örökíteni a spiritiszta évkönyvekben, mint egyik legnagyobb eredményét a szellemek utján való nyomozásnak. Most már csak az kell, hogy a szellemidézők vezessék rá a rendőrséget a Veréb-uccai gyilkos nyomára is s akkor valószínűleg fel fogják állítani a kolozsvári rendőrség spiritiszta osztályát, különös tekintettel a rejtélyes esetekre.

destrukciónak diadalát, amely végeredményben az egész ország rovására megy.

Ha.van egy kötelességünk, úgy ez az, hogy egészséges frontba tömörülve verjük vissza azokat a támadásokat, amelyek ezt a pártot szétzülleszteni, atomjaira bontani és az országot gazdátlanná tenni akarják,

azoknak javára, akik jól tudjuk, hogy herosz- trateszi munkájukat miért végzik.

— Láttunk ilyen időket, tapasztaltunk belőlük és tudjuk, mit kell tennünk. Itt állunk és résen leszünk, mert tudjuk, hogy ennek a pártnak egysége és fennállása az ország nehéz helyzetében, az ország boldogulásának és jövőjének egyik nagy garanciája. Ne akadjon köztünk egy sem, aki a pártot megbontani akarná kicsinyes kérdések miatt. Ha egyik-másik kérdésben nem értünk egyet, üljünk össze, vitassuk meg, de ne hátmögött tárgyaljunk és ne egymás ellen.

Én ebben a munkában résztveszek és akár mint egyszerű katona, akár mint vezér ott leszek a gáton,

ha arról lesz szó, hogy megakadályozzuk annak a destrukciónak munkáját, amelynek szemtanúi voltunk a múltban.

Bethlen István szavait nagy éljenzés követte.

* Az uj lakbér törvény román szövege es preciz magyar fordítása kapható, dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj, Str. Memorandului 24. Ara 20 lej, portóval 30 lej.

„Akár mint egyszerű katona, akár mint vezér ott leszek a gáton“

Bethlen István nagy beszédet mondott az Egységes pártban

«Jókai és a Cigánybáró

Irta: Dr. Kristóf György.

Tény, hogy a Jókai Cigánybárója a német közönség előtt is azon melegében, a magyarral egyszerre ismertté vált. Olvasták, tárgyalták, beszéltek róla.

Ezek Közé tartozhatott Strauss János is. Strauss vagy a maga olvasmánya alapján, vagy talán valaki ismerősének a figyelmeztetésére, de mindjárt észrevette, hogy Jókai Cigány bárójának a meséje, maga a Cigánybáró kitűnő operett anyag, pompás zenei figura. A fölismerést tett követte s hamarosan, még a regény megjelenésének évében megirta a Cigánybáró zenéjét s a Cigánybáró mint operett is még 1885-ben Bécsben szinre került s elindult világjáró útjára. S bár mint regény is messzi földre jutott el, mégis mint operett fordult meg diadalmasan hetedhétország határán.

Az operett Cigánybárónak is, mint minden zenejátéknak, a lényege és értékmeghatározó eleme a zene. A Cigánybáró zenéje a Strauss János sajátos zenéje: kedves, összhangzatos, hozzádsimuló s hizelkedése után meglendítő, magával ragadó bájos Strauss zene. De természetesen nem magyar zene, hanem bécsi Strauss zene, amelyik a jellegzetes magyar zenei elemeket Ízléssel és páratlan művészi érzékkel tudta felhasználni, magába olvasztani és érvényesíteni, mint amilyen például a magyar hatásos Toborzó.

A Strauss zenéjének, e zene szépségének a varázsa tartja viruló életben a színpadon a Cigánybárót. És bizonyos, hogy elsősorban a kolozsvári Román Opera is e zenéért tűzte műsorra.

Csakhogy a Cigánybáró ma már a színpadon sem operetthős. Előlépett, mint annyi más társa. Ma műi íjiiag a Cigánybáró neve nem az, mi eredetileg volt, operett, hanem: vig opera. Ilyen váitozásun ment át pl. a Hoffman meséi, a Kármen és hogy a legújabb és nagysikerű magyar előléptetést emlitsem, a János vitéz. A nem legfiatalabb nemzedékkel együtt magam is még mint operettet élveztem végig a Cigánybárót Kolozsvárt a Székely Irén és Kassai Ká roly emlékezetes alakításában. Kétségtelen hogy a Cigánybáró és a többi vigopevává emelt daljáték műfajilag is más, mint — nem is szólva a mai lábjátékokról — a régi operettek között is a könnyebb fajsúlyú nagyobb rész.

A most Kolozsvárt román nyelven is ked- veltté vált és megszeretett Cigánybáró vig opera szövegszerzője azonban nem Jókai, annak ellenére, hogy magát a Cigánybáró alakját a Jókai képzelete alkotta meg s az ő regényéből indult el. A magyar szinlapokon ez olvasható: szövegét Jókai Mór regénye után, a románon: după Jókai irta: Schnitzler Ignác. A librettót, a daljáték szöveget tehát Schnitzler irta és nem Jókai. Jókai irt 1885. előtt számos drámát, tragédiát, Mikor azonban Strauss részéről azzal a megkereséssel fordultak hozzá, hogy Írjon a regényből librettót, valószinü, hogy azzal a magába rejtett indokolással tért ki a megkeresés elől, hogy a librettó-szerkesztést, a más keze ■alá dolgozást magához méltatlan kicsinyes dolognak, igazi költőhöz illetlennek tartotta. Azt azonban, hogy az ő géniuszának gazdag gyümölcsén mások is éljpnek, bizonyosan királyi bőkezűséggel engedte, meg. A librettó megírását nem vállalta, de paint a szerzői jog tulajdonosa a regénynek librettóul felhasználását megengedte, beleegyezett, Schnitzler Ignác, az utóbb híressé vált osztrák-német iró, aki mint ilyen, ismeretes a magyar olvasóközönség előtt is. (noha Magyarországon született) s aki akkoriban egyik budapesti németnyelvű újságnak volt a szerkesztője, irta- át a regényt librettónak a Strauss számára és zenéjéhez megtéve a célszerű változtatásokat. Botsinkaiból Barinkai lett a hős neve. A jelenet és színhely is módosult. Mindez Jókai beleegyezésével történt és a Jókai regénye után, ahogy a szinlapok mondják.

És jó, hogy ennyit is mondanak a szerzői jog alapján. Mert ha Jókain fordult volna meg a dolog, még ennyit sem mondanának. Tudva van ugyanis, hogy Jókai a nehéz pénzügyi tudománynak csak egyik feléhez, a könnyebbikhez értett. Azt a részt tudta, amit a legtöbb ember jobban tud. T. i. a pénznek nem a megszerzését, a bevételt, hanem az elköltését, a kiadást.

De ezt aztán úgy értette, mint kevés ember a világon. Még a Hegedűs Sándor mindenre kiterjedő gondossága se tudta a Jókai könnyed pénz- szorását mederben tartani...

Mikor a Cigánybáró operett anyagilag is nagyszerűen bevált s mikor az operett csak úgy halomszámra gyűjtötte össze nem is a garasokat, hanem a forintokat, amelyekből Jókainak, bár kis hányad illette meg a szerzői jog átengedéséért r:égis tekintélyes állandó jövedelmet, Révai Mór és Mikszáth szerint milliókat kellett volna adni, a bécsi kiadó cég, ismerve a Jókai közmondásos, istenien naiv pénzügyi érzékét egyszersmindenkorra kiegyezett Jókaival. Mind járt az első előadások sikere után kétezer pengő forintot ajánlott föl Jókainak készpénzben, ha szerzői jogáról, illetőleg minden további szerzői jutalékról egyszersmindenkorra lemond. Jókai — a Mikszáth előadása szerint (Jókai Mór élete II. köt. 210 1.) — aggódva kérdezte az ügynöktől a nagy összeg, a kétezer pengő készpénz, hallatára:

— Nem lesz az sok! S az ajánlatot elfogadta, az összeget, mint végkielégítést zsebbe tette, minden további szerzői jutalékról végérvényesen lemondott. Bizonyosan gyermekes örömmel és abban a tudatban cselekedte, hogy most az egyszer lefőzte a németet. Mert pénzt kapott tőle, még pedig sokat anélkül, hogy csak egyetlen sort is irt volna neki.

Valószinü, hogy utóbb rájött Jókai erre a kis pénzügyi tévedésére is, mint a többire. Csak persze most is. mint mindig, későn. Utóbb — talán éppen a Cigánybáró librettóján okulva — már a librettóköltést sem nézte mesterségen alulinak. 1893-ban Immetulláh cimen felszólítás nélkül irt egy háromfelvonásos opera szöveget Kernén:*’ Simonról. Csakhogy ennek sem akkor, sem máig nem akadt sem Strauss Jánosa, sem más zeneszerzője. Pedig megérdemelné, mert az Immetulláh szép és hatásos operaszöveg.

A Cigánybáró vig operát kétségtelenül a Strauss János bájos zenéje tartja életben. Nekünk magyaroknak külön öröm és gyönyörűség az, hogy e világot járt és járó zenemű alakját és meséjét is a mi Jókaink képzelete teremtett« meg közkincsül az egyetemes emberiség szamára. (Vége.)