Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-22 / 43. szám

XV. ÉVF. 43. SZÁM. KuetiUjs&g 7 Mg—». Csendet kérünk az étherben! Több mint hárommillió lejt szált a rádiótársaság 1931-ben Kolozsváron A postaigazgatóság a koncessziónált bukaresti társaságot teszi felelőssé — Erdélyben rövid időn belül két leadóállo­mást akarnak felállítani Nagyszebenben tudnak védekezni a rádió­zavarok ellen, de Kolozsváron nem (Kolozsvár, február 20.) Részletesen beszá­moltunk arról, hog-" Kolozsváron egy idő óta a rádiózás kevés élvezetet és sok bosszúságot jelent. Semmiféle intézkedés nincs arra, hogy a postai Bodó-gépeket és a város különböző te­rületein működő orvosi gépeket, női fodrász villanymasinákat és különböző szikratávírókat ellenőrizzék. A város különböző pontjain lép­nek fel ezek a zavaró momentumok és még a legkitűnőbb ann-ikai gépek sem élvezhetők. Ma a legveszedelmesebb idegjáték a rádió használata. Ha mégis elindítjuk a rádiót, sü­vítő hangok, zörejek, idegtépő robbanások hallatszanak, mintha távol Keleten adnák le az európai műsorokat. A súlyos rádióadó A bukaresti rádiótársaság állami koncesz- szió alapján minden újonnan felszerelt gép után ötszáz lej egyszersmindenkori dijat és évenként hatszáz lej rádióadót szed. A mai rossz gazdasági viszonyok között a kolozsvári közönség is joggal elvárhatná, hogy a befize tott taxák ellenében, illetve ellenszolgáltatása fejében akár a rádiótársaság, akár a póstaigaz- gatóság, vagy esetleg Kolozsvár városi tanú csa gondoskodjék arról, hogy a városban mű ködő villanygépek blokkolva legyenek, vagy pedig úgynevezett abszorbeáló készülékkel le­gyenek felszerelve és ne folytassanak háború' az étherben a kolozsvári rádiózók idegei ellen Már múltkori cikkünkben megírtuk, hogy az 1925. évben készült romániai rádiótörvény mindenről gondoskodik, csak a közönség védel­méről nem. Hogy megismerjük a^legujabb intézkedéseket és megállapítsuk, hogy a rádió­zásban beállott zavarokért kik a felelősek, fel kerestük a kolozsvári postaigazgatóságot, aho­va a rádiótulajdonosok a hatszáz lejes taxákat befizetik. Legelőször Bogdán osztályvezető­höz utasítottak, aki meghallgatta a panaszo kát, de kijelentette, hogy nincs semmiféle in gerendája arra, hogy a mai helyzeten segít­sen. A technikai osztály vezetőjéhez, Pascn mérnökhöz utasított, akit nem találtunk a hi­vatalában, tehát nem volt más választásunk, minhogy felkeressük a bukaresti rádiótársaság hivatalnokát, aki a földszinten működik és a rádiótaxák behajtásáról gondoskodik. Szívesen állott rendelkezésünkre és az aláb bi felvilágosításokkal szolgált: — Tény az, hogy a koncesszionált bukares­ti rádiótársaság minden uj rádió után egy- szersmindenkorra ötszáz lejt és évi taxa fejé áen pedig további 600 lejt ró ki. Ez az összeg azonban teljes egészében nem a rádiótársaságé, hanem abban részesül a postaigazgatóság és Kolozsvár városa is. A postaigazgatóság iro dahelyiséget és nyomtatványokat ad és ezért e befolyó jövedelemből 20 százalékot és Kolozs vár városa tiz százalékot kap. — Tudomásunk van arról, hogy a kolozs vári rádiók a különböző villanyerőre berende zett gépek miatt nem nyújtanak zavartalan él vezetet. Azonban nem a társaság a hibás, ha nem az a szomorú körülmény, hogy az ország rak még ma sincs modern rádiótörvénye amely megbünteti mindazokat, akik nem biok kőit és nem szeparált villanygépekkel dolgoz nak. Csak egy esetet mondunk el. Bukarestbei történt, hogy az egyik rádiótulajdonos a zava ró gépek miatt a bírósághoz fordult. Bepe reite az egyik bukaresti orvost, aki nem kellő leg blokkolt diathermiával dolgozott. Szabály szerűen megtörténni a tárgyalás és épen a: 1925. évi teljesen rossz rádiótörvény alapján i biróság az orvost felmentette és elvileg csak sunyit mondhatott ki, hogy a rádió­társaság kérheti a gép szelektálását, de arra nincs joga, hogy követelő maga­tartást tanúsíthasson. — Hány bejelentett rádió működik Kolozs váron? — kérdeztük a tisztviselőtől. — Kolozsváron körülbelül négyezer beje­lentett gép működik, de tudomásunk van ar­ról, hogy nagyon sok rádiót még ma sem je­lentettek be. Ha négyezer rádiót veszünk alapul, akkor egy évre csak a hatszáz lejekből kétmillió 400 ezer lej folyik be a rádió­társaság kasszájába, amelyhez ha hoz­závesszük az ötszáz lejes bejelentési dijakat is, akkor megállapíthatjuk, hogy csak a mult év folyamán több mint hárommillió lej folyt be a társa­ság kasszájába. Hatalmas összeg, amiből a rádiótársaság gondoskodhatna arról, hogy a rádiók zavarta­lanul működjenek. Midőn ezt a tisztviselő tu­domására hozzuk, kissé zavarba jön és 'védeke­zésül az alábbiakat jelenti ki: Leadóállomások Erdélyben. — A Bukarestben működő rádiótársaság mindent elkövet, hogy külföldi mintára Ro mániában is uj rádiótörvényt szavaztassanak meg. Értesüléseink szerint a rádiótörvény már el is készült és rövid időn belül a törvényhozás elé kerül. Hogy a rádiótársaság a közönség szórakoztatásáról gondoskodjék, elhatározta, hogy a Balázsfalva szomszédságában, Kará­csonyfalván az erdélyi rádiózók részé­re egy négy kilovattos leadóállomást állít fel. — Ugyancsak programba van véve, hogy Temesvár város környékén egy az egész or­szágra szóló hatalmas rádióleadó állomást lé­tesítenek. Ezt az állomást 150 kilovatt erőre rendezik be és olyan műsort terveznek, amely nemzetközi viszonyban is meg fogja állni a helyét. A tisztviselőtől még megtudjuk, hogy a bu­karesti rádiótársaság a kolozsvári főpóstán mindössze két hivatalnokot tart, akik kizáró­lag a rádiódijakat szedik be és ellenőrzik. Há­rommillió lejes bevétel és két gyengén fizetett tisztviselő, nem is szólva arról, a nem mindig kifogástalan műsorról, amit a rádiótársaság Bukarestben lead, világos képet ad a bukares­ti rádiótársaságnak a működéséről. Minél ma­gasabb dijakat szedni, s ellenszolgáltatás fe­jében jóformán semmit sem nyújtani a rádió­zó közönségnek. Érdekes, hogy Nagyszebenben a városi ta­nács gondoskodott arról, hogy a rádiózást za­varó gépeket egy úgynevezett abszorbeáló ké­szülékkel szereljék fel. amely az éther tiszta­ságát, illetve a különböző villanygépek szepa­rálását biztositja. A közönség ankét.ja. Szükség van tehát uj rádiótörvényre, amely mindazokat szigorú büntetéssel sújtsa, akik az egész ország területén a rádiózást in­dokolatlanul zavarják. Lapunk hasábjain a legnagyobb készséggel ankétet nyitunk^ ahol mindenki elmondhatja a panaszát. A kérdést állandóan felszínen tartjuk, s addig is csak azt ajánlhatjuk, hogy a kolozsvári rádiótulajdono­sok alakítsanak egy társaságot, amely időn­ként összejöveteleket, gyűléseket tart, me­morandumokat terjeszt a kormányhoz és mindaddig nem nyugszik meg, amig az uj rá- diótörvényt nem léptetik életbe és nem gondos­kodnak arról, hogy a rádió, mint a mpdern kultúrának legszélesebb rétegeire kiterjedő eszköze minden zavaró momentum nélkül telje­síthesse nemes feladatát. (—jós.) Az igazságügyminiszterhez fordult a Juhos-ügy 13 uj vádlottja A tábla elutasította felfolyamodásukat (Kolozsvár, február 20.) Megírtuk, hogy a Juhos-pör kolozsvári főtárgyalásának január 27-iki napján Colfescu ügyész az ügy újabb 13 szereplőjére terjesztetette ki a vádat. Köztük van özvegy Juhosraí is, aki az ügyészség vádha­tározatában már egy alkalommal vádlottként szerepelt, azonban a vizsgálóbiró nem látta he­lyénvalónak vele szemben a vádat fenntartani. Ezenkívül három közismert temesvári ügy­véd szerepel az uj vádlottak csoportjában. Ezek: dr. Obädeanu Pavel volt szenátor, dr. Schimmorling Ármin és dr. Naschitz István, akikre nézve azért van különösen súlyos az ügyész vádhatározata, mert a vád automatiku­san mindhármukat felfüggesztik állásukból s mindaddig nem folytathatják prakszisukat, amig felmentő ítéletet nem .hoz a biróság. A törvényszék az emlékezetes tárgyalási na­pon kimondta, hogy Colfescu ügyészi indítvá­nyának jegyzőkönyvi kivonatával közli az új­donsült vádlottakkal a vádakat s február 25-én tovább folytatja a tárgyalást. Az uj vádlottak nem nyugodtak meg a tör­vényszék határozatában, amely habár vélemény különbséggel is, de elfogadta az ügyész állás­pontját, hanem utat kerestek arra, hogy a tör­vényszéki döntést orvosolják. Mind a tizenhá­rom vádlott fel folyamodást jelentett be a ko­lozsvári ítélőtáblához Nagyon érdekes az az álláspont, amelyet az uj vádlottak foglalnak el a vád alá helyezésük kérdésében. Az egyik vádlott ügyvédje, aki te­vékenyen dolgozik azon, hogy a törvényszéki vádhatározat megsemmisittessék. a következők­ben adta elő véleményét az ügyről: — Mind a tizenhárom vádlott ügyében nagy jogsérelem történt. — Azok a cselekmények, amelyeket terhűkre rónak, vagy elévültek, vagy amnesztia alá esr nek s igy elítélésükről szó sem lehet. Remélem, hogy az igazságügyminiszter, akinek feladata a hasonló, joggyakorlatra vonatkozó kérdések­ben elvi álláspontot elfoglalni, akit errevonat- kozólag megkerestünk, el fogja ismerni, hogy nekünk van igazunk s megteszi majd a lépése­ket, hogy az igazság meg is találja a maga ér­vényesülési formáját. A kolozsvári tábla pénteken már döntött is az ügyben és elutasította az uj vádlottak fel- folyamodását, azzal az indokolással, hogy köz­beeső végzések ellen, mint a törvényszéki tár­gyaláson történt vádemelés, nem lehet felfolya- modábsal élni. Kalla őriás B&cklmgjei darabonként 200—250 gr. súlyban má­tól kezdve csak Lel 14-be kerülnek. Mindenütt kaphatók. Utasítson vissza silány utánzatokat, minden ládika „Kalla“ felírással van ellátva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom