Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-16 / 262. szám
4 mányi életre vonatkozó szakaszainak tárgyalásánál fontosnak tartja a státusgyülés, hogy a cserkészet intézménye minél jobban kiépit- tessék, a régi önképzőkörök, tornakörök,.segítő egyesületek stb. működésének újabb lehetőségét szorgalmazzák és a próbaidőre bevezetett ötvenperces órák véglegesítését kérik. Több felszólaló panaszolta, hogy a magyar irodalom és történelem tanítása nem kielégítő, ezért szükségesnek tartja a státusgyülés a megfelelő tankönyvek alapján a magyar irodalomtörténet intenzivebb oktatását. A tanulmányi élet eredményességének egyik nagy akadálya Gyárfás Elemér szerint az uj középiskolai törvény, amelynek egész rendszere, elgondolása és koncepciója ellen állást kell foglalni. Ezért uj középiskolai törvény beterjesztését kívánja. Páll Gábor' a városok és megyék költségvetésénél megdöbbenve látja, hogy azok a kisebbségi iskolák, támogatását nem veszik figyelembe. Szalay Mátyás szóváteszi azt a súlyos inzultust, amely az állami tankönyvek révén éri a magyarságot, ezekben ugyanis a magyar faj inferiozus fajnak van feltüntetve. Botár Gáspár tordai főesperes és Csipák Lajos szintén az iskolák súlyos helyzetéről festenek szomorú képet. Dr. Vékony Gyula fontosnak tartja, hogy az államsegély ügyében konkrét adatok alapján a külföld figyelmét magunkra felhívjuk. Biró Lajos tanár a magyar nyelvtanítás lehanyatlásáról beszél, kimutatja, hogy a középiskolában szinte lehetetlenné válik a magyar nyelv megfelelő oktatása, mert sajnos az a helyzet, hogy az elemi iskolákból úgy kerülnek fel a tanulók, hogy jóformán irni-olvasni tanításon kellelűBoewBNí ne kezdeni a munkát. Fontosnak tartja, hogy a magyar irodalomtörténelem megfelelő tankönyve lehetőleg a jövő évben bevezethető legyen. Bitay Árpád a baccalaureatusi vizsgák alkalmával tanárkiséretet javasol. Végre az elnöklő püspök azt intditványozza, hogy a státusgyülés a kormány előtt fejezze ki óhaját és tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a középiskoláknál a nyolc osztály újból visszaállíttassák és követelje az egész középiskolai törvény reformját. A státus intézmények kontingentálása A gimnáziumok nyilvánossági jogát és további fenntartásának ügyét tárgyalja ezek után a státusgyülés. Tudvalevőleg a Státusbirtokok elvétele és ezáltal az iskolák fenntartási alapjainak megrendülése pár évvel ezelőtt szülte az iskolák u. n. „kontingentálá- sának“ problémáját, ami azt jelenti, hogy a Státus intézeteit át kell csoportosítani, esetleges megszüntetések, illetve praktikus, szakiskolák beállítása révén. Ennek a kérdésnek aktualitása ma is fennáll. Határozott döntést a Státus, miként a mult esztendőben, az idén sem hozott. Páll István székelyudvarhelyi apátkanonok és Csipák Lajos igazgató felszólalása után Boga Alajos dr. felhívja a státusgyülés figyelmét arra a körülményre, hogy a székelyföldi státus-főgimnáziumok kontingentálásáh'ak ügyét és egyáltalán a kér dést. mindaddig függőben kell tartani, amig az iskolák nyilvánossági joga elintézve nincsen. Az egyes középiskolák érdekében több felszólalás történt. Gyárfás Elemér szenátor rámutatva a jelenlegi helyzetre, nnaak a véleményének ad kifejezést, hogy a státus tartsa fenn mind a hét középiskolájátAz idei státusgyülésnek kétségtelenül legfontosabb problémája az iskolakérdés volt. Szükségesnek tartja a státusgyülés több tekintetben lépéseket tenni a kormánynál a kisebbségi iskolakérdés rendezése érdekében. Az idevonatkozó jelentések kapcsán nívós és egységes koncepciójú nézet alakult ki a hozzászólások révén. Fontosnak tartja a Státus, hogy a különbözeti és kiegészítő vizsgák mai rendszere ellen fejtse ki a kormány előtt azoknak törvénytelen voltát. Tiltakozik továbbá a névvegye- lemzések ellen. Ennél a pontnál a panaszok egész áradatált .tárják fel a felszólalások. Páll István székelyudvarhelyi apátplébános rámutat arra, hogy a gyakori iskolalátogatások az állami hatóságok részéről valósággal lehetetlenné teszik az eredményes oktatást. Kívánja tehát, hogy az egyszerűéi többszöri látogatást a miniszter tiltsa el. Az origina etnika erőszakos forszirozása ellen a leghatározottabban tiltakozik és kifejti, hogy nemcsak a legelemibb emberi, illetve szülői jogoknak a semmibevevése ez, hanem katolikus szempontból sem állhat fenn. A katolicizmus ugyanis nemzetfölöttiséget is jelent és igy a katolikus egyház által fentartott iskoláknál ilyen nemzetiségi elhatározásoknak helye nincsen, az egyetlen elfogadható szempont, hogy katolikus vallásu növendék katolikus iskolába járhasson. Tiz esztendő óta ál-, landó harc folyik iskoláinkért. Fontosnak tartja tehát, hogy a státus ünnepélyes nyilatkozatban fejtse ki álláspontját az iskolaügyben és mutasson rá, hogy az erdélyi katolicizmus tiz esztendőn keresztül az általános kultúrát szolgálta mindig és ennek megnehezítése, illetve megakadályozása elsősorban az államnak válik mérhetetlen kárára. Szalay Mátyás dr. sepsiszentgyörgyi plébános, a liáromszékmegyei iskolák tudatos és tervszerű kivégzéséről fest sötét portrét. Megdöbentő példákkal igazolja, hogy az egész vármegyére különösen ráfeküdtek, a kisebbségi oktatás teljesen megsemmisíteni akaró alsófoku állami hatóságok, revizorok, inspektorok. Felhozza többek között a kőröspataki iskola ügyét, ahol az original etnika révén tőzsgyökeres székely katolikus gyermekeket akarnak át- kényszeriteni az állami iskolába és követelik a négy gyermekkel megnyitott állami iskola részére a tanulókat. Elrendelték, hogy valamennyi kifüggesztett iskolatábla csak román nyelvű lehet. Az iskolák mind a négy falán román színeket, illetve lobogócskákat helyeztek el, sőt még abba is beleszólnak, hogy a gyermekek csak románul játszhassanak. Szomorú nevezetességre tett szert az iskolaüldözés terén Női revizor, akinek elmozdítását feltétlenül szükségesnek tartja. Szentkereszty Béla báró reflektál Szalay Mátyás beszédére és megemlíti, hogy a revizorok áthelyfeztetésével a kérdés nincs megoldva, mert egyik ^revizor" olyan, mint a másik. Olyen intézkedések kellenek, amelyek gyökerükben rendezik a kérdést. Apellálás a müveit Nyugathoz Török Ferenc emelkedik ezután szólásra, aki lendületes beszéd keretében panaszolja fel, hogy Gyergyócsomafalván hogyan dolgozik a terror. Az itteni katolikus iskoláinak 700 növendéke van és az állami iskolába sem tavaly, sem ebben az évben egyetlen növendék sem iratkozott be. Erre a főszolgabíró ráparancsolt, hogy 60 növendéket azonnal adjanak át az állami iskolának, mert különben feljelentést tesz ellene az ngysézségen izgatás címén. Az eljárás mérhetetlen keserűséget váltott ki a lakosságból. A néphangulatra jellemző, hogy még -az egynéhány görögkatölikus is elvitte gyermekét, hogy ne kelljen az állami iskolába járatnia. Felolvassa azoknak a családoknak ünnepélyes és megren- ditő nyilatkozatát, akiket azon a réven, hogy őseik nem voltak székelyek, el akarták szakítani a székely nemzettesttől. Á három-négy bolgár redeti család, akiket még kenézek telepítettek le, a székely fajhoz tartozásának megható és formában is gyönyörű esküvel tett bizonyságot. A székely anyák ma igy gondolkodnak: ha nem szülhetünk magyar gyermeket, inkább nem szülünk. Ez az iskolapolitika, amely az egész Székelyföldre kiterjed, végeredményében azt célozza, hogy pusztasággá váljon az egész Székelyföld. Ha nincs egy nép háta mögött történelni mult, akkor elaljasodik. A világ legdemokratikusabb népe a székely, amelyet fa és vizhordó néppé akarnak degradálni. Ebbe nem nyughatunk bele, hanem minden eszközzel rajta kell lennünk, hogy továbbra is - megőrizhesse értékeit, Mivel sérelmeink annyira súlyosak, fontosnak tartja,' hogy bizottságok állapítsák meg sérelmeinket és tereljük magunkra a külföldi sajtó figyelmét és Nyugat közvéleményének érdeklődését. A székely autonómia mellett A nagyhatású beszéd után Paál Árpád dr., kamarai képviselő szól hozzá a kérdéshez. Beszéde az ;dci státusgyülés egyik legnagyobb eseménye volt. A tizenötös bizottság jelentéséből indul ki és rámutat arra a körülményre, hogy az igazgatótanács által készíttetett iskolatörvény tervezet hiába és feleslegesen hivatkozik a gyulafehérvári határozatokra és azoknak szellemére. Maniu Gyula, Vajda Sándor és mások véleményének felemlitésével leszögezi, hogy a gyulafehérvári határozatok a béke- szerződéseknek a románságra kedvező megkötését szolgálták, az abban foglaltak komoly megvalósítására semmi remény nincsen és magában a román népben is befelé ez a köztudat. Ezeket tehát nem XII. ÉVF. 262- SZÁM« '' lehet komoly alapul venni egy másik nép jogainak megalapozásánál, illetve rendezésénél. Szét kell tépni tehát bizonyos ábrándokat, ha fenn akarunk maradni és élni akarunk. A gyulafehérvári határozatok mellett azonban sokkal fontosabb jogi alapjaink vannak, az úgynevezett kisebbségi egyezményben. Ezeknek a gyakorlati kitűzését, illetve megvalósi- tásának munkáját tiz esztendőn keresztül sajnos, elhanyagoltuk. Ez a státusházban készíttetett iskolai törvénytervezet is húzódozik tőle. Erre felolvassa az idézett kisebbségi egyezményre vonatkozó 9., 10., 11. és 12-ik szakaszait, amelyek tudvalevőleg arról intézkednek, hogy a székely és szász közületeket teljes autonómia illeti meg iskolai és vallási téren. Nem annyira sérelmek felsorolására, hanem pozitívumokra van szükség, amikor jövőnket -akarjuk megalapozni, — mondja Paál Árpád dr. Mert csak ezen az alapon vehetjük igénybe a nemzetek szövetségének védelmét. Nem elég tehát, hogy a gyulafehérvári határozatok szellemében törvénytervezetet csináljunk, mert ezzel nem elégedhetünk meg, hanem határozottan kívánnunk kell a kisebbségi egyezmény vonatkozó szakaszainak teljes alkalmazását a készülő kisebbségi törvényben. Különösen a 11. szakasz az, amelyhez minden körülmények között ragaszkodni kell. Rámutat arra a körülményre, hogy ezt a szakaszt Eris almájaként dobták be az erdélyi közvéleménybe és a tiz esztendős kerülgetésnek egyik oka ez, mert az a téves felfogás kapott lábra, hogy ennek követelése, illetve megvalósítása két részre osztja a magyarságot és székelységet és maga az egyezmény idézett szakasza sem vehető komoly alapul, amely a megvalósítás révén kielégítő megoldást hozna. Hogyan lehet elszakítani a székelyt a magyartól — kérdezi Paál Árpád — amikor a „székely“ azt jelenti, hogy erre a földre a legkorábban beköltözött nép ugyanazzal a nyelvvel él, mint a magyar, ugyanaz a faj, ugyanaz a kultúra. A kifogás második rezének cáfolatául idézi Baranyay Zoltánnak, Jancsó Benedeknek és Apponyi Albert grófnak véleményét, amely szerint a 11. szakaszban biztosított autonómia a legkomolyabb nemzetközi jogforrás. Ez az autonómia a magyarságnak területi autonómiát biztosit. A Székelyföld 16.000 négyzetkilométer területi etnikai egység és igy ezen szakasz által adott jog alapján egyházi és iskolai ügyekben kizárólag csak a székely-magyarságnak van joga rendelkezni, ott más senki nem rendelkezhetik. Ahol a magyarság nem lakik a Székelyföldhez hasonló etnikai kompakt tömegben, ezekre vonatkozólag a 9. szakasz alkalmazása ad jogot a személyi autonómiára intéz, mények, iskolák stb. felállításával. A székely autonómia tehát az egész magyarságra értelmezendő. Az uj kisebbségi törvény alapelveinek kidolgozásánál tehát a kisebbségi egyezmény 9., 10., 11-ik sza. kaszai is irányadóknak veendők. Ezek az alapclvek a népintegritás és a kulturális összefüggések jogait sem hagyhatják figyelmen kívül. Jogainkat feltétlenül fent kell tartanunk. Az erdélyi magyarságnak és elsősorban az erdélyi katolicizmusnak a nemzetközi szerződésekhez ragaszkodva rá kell mutatnia azokra az alapokra, amelyeken fel kell épülnie a kisebbségi törvénynek. Amit évszázadok alatt épített, összes kulturális eredményeit, fajiságát, nyelvét nem engedheti szétzilálni. A mi katoiikussá. gunk, mint a múltban, ezután is egynek érzi magát a magyarsággal. Rámutat arra a körülményre, hogy csak ilyen határozott, világos és nemzetközileg biztosított garanciák mellett rendezhetjük kielégítő módon az iskolai kérdést. Csak ilyen rendezés után szűnhetnek meg azok a panaszok, amelyek most is elhangzottak. A nemzetközi jog fejlődésébe bele kell kapcsolódnunk, tehát nem korlátozhatjuk magunkat a tételes törvényekkel is sokszor ; ellenkező rendeletek tömegétől. Ezek a nemzetközi jogok határozottan ellenkeznek az olyan intézkedé. sekkel, amelyek kétnyelvű iskolává teszik intézményeinket és megakadályozzák kultúránk fejlődését. Az ut tiszta és világos, amelyről nem térhetünk 1». Paál Árpád beszédét nagy lelkesedéssel és tapssal fogadta a státusgyülés. A választások Ezután az elnöklő püspök kihirdette az igazgatótanácsi helyek betöltésére elrendelt szavazás eredményét. Az egyháziak részéről Bilinszky Lajost, Balázs Ferencet, Széljes Dénest, Incze Domokost, a világiak részéről dr. Betegh Miklóst, Bocsánezy Lászlót, dr. Viola Sándort, dr. Paál Gábort és dr. Kolozsi Mártont választották igazgatósági tanácsosokká. Ezután a finevelő intézetek, a Marianum, a. Csíkszeredái tanítóképző, a nagyszebeni intézetek, Teréz árvaház, a plogári iskolákra vonatkozó jelentéseket fogadta el a státusgyülés. Különféle ügyek letárgyalása után a gazdasági kérdéseket beszélte i meg a státusgyülés és fogadta el a reájuk vonatkozó jelentéseket. A& „origina etnika“ lélekrombolása ellen
