Keleti Ujság, 1920. szeptember (3. évfolyam, 206-214. szám)
1920-09-29 / 214. szám
4 öíání ____ _____ Thufzó az elnök kérdésére elmondja, hogy Pálfy Antallal egy ütközetben találkozott először öt évvel ezelőtt, később Szebenben látta s utoljára azamor- ujvári kihallgatásakor találkozott vele. Pálfy ezen ban nem ismerte meg. Az erről felvett jegyző .őnyv hiányos. A koronatanú A pör nagy érdeklődéssel várt koronatanúját, Tamási Tibort szólítják ezután vallomástételre. Temási alacsony, aránytalanul negyfejü, ellen szenves arcú, szürkeruhás ember; csattos térdnadrágot visel. Popescu ügyvéd ellenzi a tenu megesketéset, mert Tamási a feljelentő s eddigi vallomását éidek bői tette. — Hosszú vita indul meg ezután, emely ben az összes védők részt vesznek. A bíróság ez eskü ügyében határozathozatalra vonul vissza. Elnöki Kapott-e jutalmat, dijat? — Nem. — Hogy tett vallomást? — Mikor a Tiszánál elfogtak, megverlek. Dab recenben három népig a földön feküdtem. Az ira tokát nálam megtalálták és a terhelő edatok alep ján vallottam. Elnök: Erőszak hatása f latt vallott e ? — Közvetlen erőszaknak nem voltam litéve. Egves dolgokat olyan állapotban vallottam, hogy azokra nem esküdhetem meg. Elnök: Arra fele'jen, erőszakra vallott-e vegy sem ? Temási (hosszabb gondolkodás u'án). Külső kényszert ellenem nem alkalmaztak, de a saját helyzetem javítása érdekében, jószántamból vallót tani. Radulescu ügyész : 1920 május 4 én, vallomása napján, állott e kényszer alatt ? — Nem. Incidens a hallgatóság között Román védő: Tegnap, a tárgyalás alatt tartóz kodoit e a tárgyaló teremben ? — Nem . . . A hallgatóság sorai között erre lárma támadt. Egyesek közbekiáltanak: — Hazudik I Itt állóit mellettem I A teremben volt I Radulescu ezredes ügyész elhagyja a helyét és az első sorokban álló Pongrác szigorlóorvost, aki szintén a lármázok között van, karonragadja s utasítást ed a bevezetésére. Pongrácot délig fogva tartották. Az incidens után az elnök figyelmezteti a hall gatÓ8ágot, hogy ne zavarja a tárgyalást, mert kénytelen lesz kiül üfetni a termet. Miron ezredes hadbíró Román védőhöz fpidult, kit kér, hogy hasonló megállepitással ne akarja a bírák tisztánlátását befo'yéscdni. Ez a vádlottak érdeke is, mert a bírák legjobb lelkiismeretük szerint a tényállást tisz'án akarják megállapítani A bíróság ezután alig egy percre visszavonul és Ta má8i megesketését határozza el. Oprea védő kéri e határozat jegyzőkönyvbe vételét. A szökött tiszt vallomása Az általános kérdésekre Tamási elmondja: 25 éves, Kolozsváron született, saját üzlete ven, kereskedő. — Mikor ment Budapestre? — A román megszálláskor. Jenuár 25 én jöttem vissza Tiszakeszinél . . . — Milyen célból? — Felső utasi’ásom volt iratokat lehozni és megnevezeif egyéneknek átadni. — Ki adta az iratokat? — Siménfalvy őrnagy. — Mielőtt ö.i Budapestről eljött, összeköttetésben volt-e Siménfalvyval ? — Nem, csak akkor ismertem mez, mikor az iratokat átadta. En a fűvezérség politikai ügyosztályéban voltam beosztva, onnan vezényellek ki, hogy. Erdélybe menjek. Ügyész: Milyen foglalkozása volt budapesti tartózkodása alatt? — Katona voltam. — Á lőtt e valami összeköttetésben a román parancsnokságokkal Budapesten ? — Nem. — ígértek-e önnek valamit, hogy a román parancsnokságnak szolgálatot tegyen? — Nem, én Siófokon vol'am a román meg szállás alatt és igy román hatósággal nem érintkeztem. — Hogy ismerkedett meg Supka főhadnaggyal ? — Én nem ismerem. Debrecenben a román hírszerző irodában mutatták a fényképét. — Budapestről január 24-én külön szakaszban jöttem M skolcig. Óit jelentkeztem a körlet parancsnokságnál, honnan a vezérkari tiszt autón kiküldő t Ti8zakeszi községig. A Tiszán január 25 ről és 26 ra virradó éjszakán csónakon mentem ét. Az igazoló iratokat még Budapesten kaptam. Ez utazási igazolvány volt. Siménfalvy őrnagytól azokat a megbízatásokat kaptam, melyek négy lapra vannak feljegyezve, vonatkoznak pedig a Tiszán inneni hat vármegyére. Mik vannak részletesen benne, nem emlékszem. Flohr szóba sem állott Ügyész: Debrecenben miképen találkozott Fíchr tábornokkal: — A 20. hadosztály biroul informaliejétói azt a megbizéat kaptam, menjek Flohr tábornokhoz, jelszó alapján ismertessem meg magam és kerítsek tőle Budapestre szóló küldeményt. — Milyen alkalommal adta át a vászonra irt darabot és a levelet? — Papp Alajosné kolozsvári főiepáni titkár felesége adta át a vászondarabot, hogy adjam át családjának. Radulescu ügyészi Ez egy családi jelentőségű írás. — És ki adta a többi írásokat. — Január 22 én Siménfalvytói kaptam, hogy adjam át Borosnak, ski a kinevezésről nem ludotí. Ügyész: Ml jelentettek a jelszavak: Jő/ők Csepelről — Buczka. — Ugyar.csak január 22 én adták ezt (udomá somra és én feljegyeztem. Áliióleg ez lett volna a jel a kiküldött kurírok és állítólagos szervezők között. Itt kis etimológiai vita indul meg az ügyész és Román védő között az .állítólagos“ szó helyes le fordítása körül. Ügyész: Érdekében volt-e, hogy Flohr tábornok úrral beszéljen? — Flohr tábornok úrral nem beszéltem. Elekemben állott, hogy azt mondjam, hogy vele beszéltem 8 igy szabadságom visszanyerjem, Flohr tábornok körülbelül tudía, hogy le vagyok tar lóztatva. Mikor a jelszót leírtam, azt mondta, hogy azt nem ismeri és szóba sem állott velem Ügyész falolvassa május 24 én té t vallomásét, melyben a kővetkezőket mondj 5: Fluhraál katonásan jelentkeztem. Ö meglepődött, mert azt hitte, le vagyok tartóztatva. Ceruzát, pepirt kértem, — ez volt a jel — és felírtam a jelszót. — Mikor Fiohrnál voltéin — folytatja — 6 mindenre azt felelte: nem tudom; egyáltalán nem Alit szóba velem. Lejöttem ezután ez utcára, hol civilben már Ifibb tiszt várt rám, kik CrisBn és Z grean tisztek lakására vittek. Ott leit ittak. Előbb egy üveg pezsgőt, azután pálinkát, végül két üveg bort ittunk meg Én féltem átló1, hogyha nem állítom, hogy Flohr tábornok reagált s nekem mondott valamit, úgy megint letartóztatnak. Másodsorban pedig ittas állapotban voltam. Az állításomat saját érdekemben tovább is fenn kelleti tartanom. Így Szsrnosujyéron történt kihallgatásom alkalmával is. Ügyész: Mi volt a kényszerítő ok, hogy ön igy vallott? — Féltem, hogy megint le fognak tartóztatni. Ügyész: Befejezem a kérdéseimet. Megállapítom, hogy Siménfalvyval beszélt, onnan u'asitád kapott Boros századosnak. Megvolt a jelszava, mellyel bármelyik szervezővel beszélhetett. Ellentmondások Kratochwill körül Oprea védő: Ismerte e a vádló takat ? — Névleg mind ismerem, személyesen azonban csak Flohr tábornokot. Oprea: Kapott-e utasítást Budapestről Kratoch- will ezredesre vonatkozólag? — Nem semmit. Ügyész felolvassa a tanú eredeti vallomásait, amelyet a divíziónál lett. E szerint Debrecenbe, Kolozsvárra, Désre, Tordára, Nagyenyedre kellett mennie és Kratochwisll ezredest fel kellett hogy keresse. Ügyész: Elmondotta-e, hogy Erdély két részre van osztva és milyen ez a felosztás? — Igen, a felíőzóna az én részem volt, ezt ismertem. A déli zóna felosztását csak hozzávetőlegesen emiitettem. Papp Tibortól hallottam valamit a déli részre vonatkozólag a huszadik hadosztálynál, de még a jelszót se tudtam. Ügyész: Kratcchwill névről, emliteít valamit. — Igen, mikor kérdeztek, említettem. — Tudott róla, hogy Ányos a nyíregyházi szervező ? — Igen, de vele nem érintkeztem. — Es Baros? — Róla is tudtam, át kellett volna neki írást adnom. Mik vannak a feljegyzésben? — Kászonyira vonatkozólag milyen megbizást kapott ? — Erre nem emlékszem, az irataimban fel van jegyezve. Ügyész: Olvassa el az irataiból ez erre vonatkozó megjegyzését. — Ezekről a dolgokról (mutatja a jegyzetet) Készcnyinak referálni és tőle jelentés! kérni. (Olvassa ) — Ányos alezredes lakása Nyíregyháza a cím. Politikai helyzet csak röviden van leírva, most már r.em emlékszem. Ez a béke aláírására vonatkozó dolgok. Olasz, angol tárgyalások. Az amerikai állásfoglalás. A területvédő liga megbízhatatlansága. Cseh jugoszláv szövetség. Magyarok szervezkedése Ausztriában. Ausztria hel>zeíc. A tót állapotok. Lenin offen- zivéja. Horthy állásfoglalása,.. Szerda, í§íű szeptember 29 A székely hadosztály pénze Ügyész: Ezek nem érdekeltiek, csak ami Kászonyira vonatkozik. — Készonyi Kolozsvárt m’gkósdazendő, átadta e a szervezésre vonatkozó értesítést ? Hogy mi ez az értesi és nem tudom. Ha nem adte-voína át az illető képit*nynak, adja át nekem Megkérdezni, hogy mi lett e. Fiohr fele nyugtává', esetleg iőle elüérni. Ügyész: Mire vonatkozott ez a nyíjgia? — Nekem az volt a parancsom, hogy megkérdezzem Flohri ás Készom it, mi van a székely hadosztály pénzéről szóló nyugtéval. Ha még ne.n lett volna Büdösbe felküldve, vegyem ét, Emök (Kretochwiilhez): Volt e a székely divíziónak az átadásnál pénze ? Kratochwill: A hadosztálynak alapja nem vol*. Annyi pénze volt a hedbizosségnak, hogy a tiszfe- kel és a kgínységet, kik a harcok elejétől pénzt nem kaptsk, — kifizethesse Ebből a román parancsnokság 456 000 koronát lefoglalt, a többiből a legénységet és a tiiz'tkel kifizették. Csak a Romániában internet aket nem leheiett kiiize'ni, Pénz nem maredt. Még pénzre lett volna szükség, hogy a tiszteket és a legénységet kifizethessük. Ügvész: Tnurzó Bálára vonaíkozóleg mit mondó tak Budapesten? — Készonyinak mondjam meg, hogy Thurzó Bélával tartson összeköttetést. A vallomás kulcsa Román védő: Mint ka'ora, milyen rangja volt? — 1916-ban rokkant lettem, mint önkénies őrmester. Majd a Horthy h ;dse:egében hadnagy lettem. — M>1 cs nált s forradalom alatt ? Radulescu ügyész: Érthető, ho^y a védelem meg kivárna ällspjtaiii, mibe« ir.d vid um Tamási. Mi ezonbsn cstk a tényekei .vesszük ki a vallomáséból a igy személye nem lényeges. Elnök: Félbeszakítom a viiát Tegyék fel a kérdést. Tamási: Karhatalmi osztagban voltam. Romé;: H g/ e? mii jelen*, azt mindenki tudj*. Elég a Jósíkaffilvi esetre hivatkozni. Miuíán Budapest e ment, hányszor tért vissza románok által megszállói te ületre ? — Ké s«r, decemberien és januárban. Romín védő: Önként jelentkezőit a prirullnál másods or a Tiszánál a önként kérte, hogy a 20 ik divízióhoz vigyék. Mi vezetheíte őt, hogy pont a 20 ik divízióhoz sietett ? — Azért kértem, mivel gondoltam, hogy ott érdemlegesebben bírálják el a dolgot, mintha betesznek valami vidéki csendőrségre. Miron ezredes: A Tiszán va'ó átlépés előtt már elhatározta e, hogy mirdení elmond a román parancsnokságnak, vagy csak lefsrtózfaása után? — Mielőtt átkeltem a Tiszán, már elhatároztam. Román: * — Milyen indok vezette, hogy faja nemzete ellen az ellenségnek tegyen igy önként szolgálatot? A kérdésre ezt felelte a tanú: — Erre megtagadom a választ. Román védó: Itt a helyzet kulcsa. Kérem erre a zárt ülés elrendelését. Ennek ki kel derülnie. Radulescu ügyész: Hmgsulyozom, hogy nem fon'os Tamási szerepe, csupán az adatai. Román: Az ügyész ur teljesen félremsgyerázza Tárnáéi szerepé*. Tamási adatain alepszik a vád. Ezt tisztázni kell. A bíróság visszavonul és elrendeli a zárt ülést, mely több, mint háromnegyed óráig tart. A tárgyalást ezután délutánra halasszák el. A délutáni tárgyalás A délutáni tárgyalást Hatfaludy Ernő kihallgatásával kezdik. Földbirtokos, déri lakos. Elmondja, hogy Borossal kétszer találkozott a megszállás ideje alaf*. Először Boross a kommunizmus ellen panaszkodott. Mondotta, hogyha aromán csapatok kiürítenék Erdélyt, akkor itt is az a szomorú helyzet következne be. Arról, hogy neki felhatalmazása volna, nem scólt semmit. Azt mondotta cs-ik, hogy román kiyonulés esetén szervezkedni kellene. Ügyész felolvassa a tanú előbbi vallomását, mely Bzeiint Boross azt mondotta volna, hogy neki felhatalmazása van e szervezkedésre. — Határozottan éllilom, hogy felhatalmazásról nem beszélt. Boross: Meghatalmazásról, megbízásról szó sem volt, A szervezkedésről se volt soha szó közöttünk. A védő kérdésére Hatfaludy még elmondja, megfenyegette Bo.ost, hogy feljelenti; ezzel akarta megijeszteni, hogy ne foglalkozzék ezzel a dologgal. Boros meg is ígérte, hogy erről az eszméről teljesen lemond. Ezután a védetem tanúira kerül a sor. Thurzó Jánost, a vádlott Thurzó epját hallgatják ki. Hét-, venhat éves, tört ember. Román vidő: Kié voltak a fegyverek? — Nem 'udom, hogy kié. — Miért mondotta akkor, hogy azok a fiáé?
