Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
KH HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982Í október 30. O D ebrecen, az ország jelentős politikai és gazdasági központja, a védelem fontos csomópontjának feladása után az ellenség képtelen volt kiépített állásainak további megtartására Erdély északnyugati részében. Megkezdte visszavonulását nyugati irányba. A gépesített lovascsoport által Debrecen elfoglalásáért vívott harc rendkívül fontos jelentőségű volt a 2. Ukrán Front csapatai támadásának továbbfejlesztése szempontjából is. . Október 19-én a front utasítása értelmében az Sz. I. Gorskov altábornagy parancsnoksága alá tartozó harckocsi lovascsoport a mi gépesített lovascsoportunk alárendeltségébe került. A harckocsi lovascsoport két hadtestből állt. Az 5. doni gárda lovashadtest Debrecen északkeleti térségében, Érmi- hályfalva (ma Románia területén található) körzetében került összpontosításra, míg a 23. harckocsihadtest előrevo- nás után Hajdúsámson körzetében rendezkedett be védelemre. A fent nevezett utasítás új feladatot határozott meg a gépesített lovascsoport számára. Feladatunk abban állt, hogy a támadás továbbfejlesztésével október 20-ra szabadítsuk fel Nyíregyházát és jussunk ki Gáva—Nyíregyháza—Berkesz térségébe. A Debrecentől északra, mintegy negyven kilométerre fekvő Nyíregyháza fontos vasúti és országúti csomópont volt, ugyanakkor a Tiszától délre és keletre harcoló német csapatok nyugati irányba történő visszavonásának utolsó lehetőségét jelentette. Ezek a tényezők határozták meg a későbbi harcok súlyosságát is. A csoport harctevékenysége október 20-án reggel kiújult. A fasiszták ellenállása mindennap elkeseredettebbé vált. Szinte hihetetlen, honnan volt annyi erejük! Üjabb és újabb ezredeket és hadosztályokat vetettek harcba, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megtartsák Nyíregyházát és ne hagyják csapatainkat kijutni a Tiszához. A védelem kiépítéséhez az ellenség felhasználta a Debrecen és Nyíregyháza között található sűrű csatornahálózatot, valamint az erre a területre jellemző szétszórt tanyai településeket, azok kő- és téglaépületeit. A hadtestek elkeseredett, véres harcokban küzdötték le a több mint negyven kilométeres távolságot. Csak október 21-én a déli órákban jutott ki Nyíregyházához a 23. harckocsihadtest, amely azonnal megkezdte a város ostromát. A roham mindössze néhány óráig tartott. 14 órára a harckocsizok elfoglalták a várost. Ezzel körülbelül egy időben megerősített előrevetett osztagok (az 56. gépkocsizó lövész- és a 3. harckocsidandárok) kijutottak a Tiszához Vencsellő és Raka- maz körzetében. A német parancsnokság azonban nem nyugodott bele olyan könnyen Debrecen és Nyíregyháza elvesztésébe, hiszen azok a budapesti és transzilvániai csoportosítás fontos objektumai voltak. A Túra—Kótaj—Belegrád terepszakaszon védő németek megkezdték a harckocsihadosztályok előrevonását. Erre az időre a 4. gárda lovashadtest hadosztályai kijutottak Nyíregyháza térségébe, és a város nyugati, észak- nyugati körzetében védelemre rendezkedtek be. A 7. gépesített gárdahadtest október 21-én egész nap Téglás—Haj- dúhadház körzetében az ellenség — hatalmas erőinek a műútra támaszkodva Debrecen irányába történő — kijutása megakadályozásának érdekében vívott öldöklő harcot. • 38 éve szabadult fel Sza- bolcs-Szatmár megye. Ebből az alkalomból közöljük I. A. Plijev altábornagynak. a megyénket felszabadító gépesített lovashadtest parancsnokának visszaemlékezését. A könyv (amelyből részleteket adunk közre) Ordzsonlkidzében jelent meg. A 6. gárda lovashadtest — korábbi feladatának megfelelően — Debrecen térségében maradt a gyalogság beérkezésére várva, amelynek a város védelmét kellett átvennie. Az 5. gárda lovashadtest erőinek egy része Napkor felszabadításáért folytatott harcot, főerői viszont Nagykálló térségében tevékenykedett. Ez a két települést összekötő frontvonal Nyíregyházától délkeletre, mintegy tíz kilométerre húzódott. Október 22-én a gépesített lovascsoport folytatta harctevékenységét, de a nap második felére a kialakult helyzet gyökeresen megváltozott. A csapataink által nyugati irányba üldözött ellenséges erők egy váratlan ellenlökéssel elfoglalták Kállósemjént és Nagykállót. Ennek következtében a gépesített lovascsoport két részre szakadt. Az ellenség valószínű elgondolása az volt, hogy Hajdúnánás irányában egy folyosót hozzon létre, amelyen keresztül kivonja a 2. Ukrán Front csapásainak alig-alig ellenállni képes főerőit. A kialakult harci helyzet annak a váratlan sikernek volt a következménye, amelyet a gépesített lovascsoport lendületes támadása eredményezett — szomszédaihoz, a 7. és 53. hadseregekhez, valamint a front fő erőihez viszonyítva mélyen előrenyomult észak és északkeleti irányokba. Olyan utasítást adtam a 6. gárda lovashadtest parancsnokának, Sz. V. Szokolov altábornagynak, hogy haladéktalanul menjen át támadásba és foglalja vissza Nagykállót. A 7. gépesített gárda- hadtest nem vehetett részt ezekben a harcokban, mivel Debrecentől északra, mintegy húsz kilométerre súlyos harcokat vívott Téglás és más községek felszabadításáért. Október 23-án nyilvánvalóvá vált, hogy a 6. gárdahadtest képtelen egyedül ezt a komoly feladatot megoldani. Igaz, feltartóztatta az ellenséget, de jelentős sikereket nem tudott elérni. Estére határozott intézkedéseket kellett hozni a kialakult folyosó felszámolására. Mindenekelőtt a folyosó nyugati kijáratának lezárásával kellett a visszavonuló ellenség útját állni. Ezt a feladatot a 23. harckocsihadtest kapta, hogy egy megerősített dandárral Nyíregyháza nyugati térségéből határozott délnyugati irányú csapással foglalja el Hajdúdorogot, majd a 4. gárda lovashadtest 30. lovashadosztályával együttműködve vegye birtokba a szomszédos települést, Hajdúnánást is. A kapott feladat teljesítésére a harckocsihadtest parancsnoka a 3. harckocsidandárt jelölte ki, amely 11 órára elfoglalta Hajdúdorogot és tovább folytatta támadását Hajdúnánás irányába. Az ellenség azonban megérezve a nevezett települések elvesztésének veszélyét, a tartalékból két ezredet és hetvenöt harckocsit vont előre. A nap közepén a 3. harckocsidandárt két oldalról ellentámadás érte: délről — 1 lövészezred és 50 harckocsi, nyugatról pedig — Hajdúnánás irányából — két zászlóalj és 25 harckocsi támadott. Az egyenlőtlen harc mindössze néhány óráig tartott. A dandár parancsnoka csak tizenöt óra körül vonta ki alegységeit a harcból, amikor az ellenség megkezdte szárnyaink bekerítését, hogy Haj- dúdorogtól 3 kilométerre délnyugati arcvonallal védelmet foglaljon. A Hajdúnánás irányába támadó 30. lovashadosztályt is ellentámadás érte. A hitleristák újabb erőket vetettek harcba — két lövészhadosztályt és nyolcvan harckocsit —, amelyek a lovashadosztály és a harckocsidandár közötti hézagban a hátukba kerültek. A hadosztályparancsnok a harckocsidandár átalárende- lésével együttes csapást mért a betört ellenségre, szétverte két ezredét és terepszakaszt foglalt el Kazárbokor—Po- lyákbokor—Halastó—Lóci- bokor terepszakaszon, mintegy 5 kilométerre délnyugatra Nyíregyházától. Itt rendezkedtek be védelemre más egységek is, arcvonallal délnyugati irányba. A lovashadosztály és a harckocsidandár nehéz helyzetében segítséget jelentett volna a 7. gépesített gárdahadtest és a 8. gárda lovashadosztály együttes támadása Üjfehértó—Téglás terep- szakaszról Hajdúdorog irányába. A gépesített hadtest azonban az ellenség komoly ellenállásába ütközött, ezért elkeseredett harc folyt az elért terepszakaszok megtartásáért. A gépesített lovascsoport fő erőkifejtése továbbra is a hitleristák által nyitott folyosó lezárására irányult. Ennek érdekében született az a döntés, miszerint két ellentétes irányú csapást kell mérni Nagykállóra — északról és délről. Északi irányból a 4. és az 5. gárda lovashadtest 63. lovashadosztálya, déli irányból a 6. gárda lovashadtest erői együttműködve más egységekkel indítottak támadást. A támadás október 24-én hajnalban kezdődött. Az ellenség erős páncélelhárítása, a harckocsik és a gyalogság tömeges ellenlökései elkeseredett, öldöklő harcot eredményeztek, amely megakadályozta csapataink sikeres előrenyomulását. A kialakult helyzet legfontosabb okai közé tartozott az is, hogy nem tudtunk más frontszakaszról elvonni hadosztályokat a megerősítésre, így a keletről visszavonuló erők felhasználásával az ellenség ellentámadást indított az 5. gárda lovashadtest állásai ellen. Váratlan ellentámadása sikerrel járt, elfoglalták Deme- cser, Székely, Túra és Napkor helységeket. A hitlerista parancsnokság minden erőfeszítést arra összpontosított, hogy Nyíregyháza visszafoglalásával biztosítsa a főerők nyugati irányba való átcsoportosítását. A 2. Magyar Hadsereg csapatai elérték Kisvárda—Vásárosnamény és Mátészalka vonalát. Ezzel egy időben északnyugati irányból a Rakamaz—Nyíregyházát összekötő műútra támaszkodva hatalmas hitlerista erők lendültek támadásba. A kialakult súlyos helyzetről jelentést tettem a front- parancsnoknak. Értékelve a helyzetet, olyan parancsot adott, hogy a csoport bekerítés által veszélyeztetett hadtestjét vonjam vissza déli irányba, hogy egyesüljenek a 2. Ukrán Front csapataival. Ily módon, a front főerőinek előrevonása helyett fel kellett adnunk a korábban felszabadított területeket és hátravonva csatlakoztunk a front főerőihez. A bekerítésből való kitörés végrehajtásához úgy döntöttem, hogy az északi csoportosítás minden erejét — 4. és 5. gárda lovas- és a 23. harcko- csihadte&tet — az ellenség védelmének áttörésére átcsoportosítom Nagykálló irányába. A támadás továbbfejlesztésével ezek a hadtestek október 26-án a délelőtti órákban egyesültek a front 27. és más hadseregeivel. Csoportosításunk déli része a 6. gárda lovas- és a 7. gépesített gárdahadtestek — kijutottak Berkesz és Gégény térségébe. Nyíregyháza ideiglenes megtartására és csapataink északnyugati irányból történő fedezésére a röviddel azelőtt alárendeltségembe kerülő 3. légideszant gárdahadosztályt és 3. harckocsidandárt jelöltem ki, melyeknek — a front főerőinek az ellenség védelmén való áttörése után — egyesülniük kellett volna a gépesített lovascsoport erőivel — a mi frontunk csapatai vonalában. A feladat végrehajtására igen bonyolult és n, héz helyzetben került sor. A súlyos, véres harcot folytató hadosztályok képtelenek voltak időben elszakadni az ellenségtől és kijutni a megindulási terepszakaszra. Amikor megkezdődött a hadtestek harcból való kivonása, a 3. légideszant gárdahadosztály és a 3, harckocsidandár kellő kitartás hiányában kénytelen volt kivonulni Nyíregyházáról és halogató harctevékenységgel visszavonni csapatait Oros és Szászkut terepszakaszra. Harchelyzetünkben jelentős rosszabbodás állt be. Minden oldalról támadtak beh- nünket a harcrendünkön keresztül nyugati irányba áttörő fasiszta hadtestek és hadosztályok. Bármibe is került, számukra két választás maradt — vagy áttörni, vagy elpusztulni. A budapesti hadműveleti irányba vonultak elcsigázott csapataik. Nem maradt más hátra, mint egy határozott csapással megelőzni a nehéz harcokat és a lehető legkisebb veszteséggel biztosítani az áttörést. Ilyen csapásra került sor Nagykálló megkerülésével, nyugati irányból. A csoport mozgékony erői nagy lendülettel támadtak. Az ellenállási gócokat menetből semmisítették meg. Az időszámvetés percnyi pontossággal került kidolgozásra. A z ellenség visszamaradt erőinek határozott felszámolása után a gépesített lovascsoport október 27-én reggel egyesült a 27. hadsereggel és a front más csapataival Nagykálló déli .térségében. A hadművelet során a hitleristák veszteségei rendkívül nagyok volt\k — 4655 fogoly és 15 876 elesett tiszt és katona, közöttük egy tábornok. A megsemmisített és zsákmányolt technika, valamint egyéb hadifelszerelés listája hihetetlenül hosszú volt. Október 28-án este a 2. Ukrán Front csapatai megindulási körletet foglaltak el a további támadás előkészítésére, amely a budapesti hadművelet kezdetét jelentette. Üjabb nehéz harcok álltak előttünk. Október 31- én már Tokaj előtt voltak csapataink, Szabolcs-Szatmár megye felszabadult. .Jjiü/i Fordította: Vámosi Zoltán I:A. Plijev: Harcunk magyar földön M.A. n AH EB ABAWAbl TEPOft COBETCKOrO COK33A. TEHEPAA APMMH. 24 KOM AH A9WUÍHH KCKBO AO 1968 T. Plijev tábornok 1943-ban és 1968-ban. Nyíregyháza új arca. (Elek Emil felvétele.)
