Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-24 / 146. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 24. Közvíz — magánautó Ügy tűnik, nincs hatóság, amely képes lenne gátat vetni a közvízpazarlás elé. Nyíregyházán városszerte közkútról, köztulajdonban lévő házak vízcsapjairól mossák a magánautók sokaságát. Különösen nyáron, amikor amúgy is jólesik pancsi- kolni, még az is autót mos, aki máskor nem. Az OTP-s, a szövetkezeti lakásokban a vízdíjat a lakók közös pénzéből fedezik. Az állami házakban sem mindegy, mekkora a vízszámla. Lényegében azok is fizetnek az autómosásért, akiknek nincsen járművük. Ez igazságtalan, sérti is az emberek jóérzését, de a pénztárcáját is. Nyíregyházán jelöltek ki olyan helyet, mgly az autók mosására szolgál. Itt lehet büntetlenül tisztogatni a járművet. És itt senkit nem zavar az a kosz, sár, olaj ami egy- egy mosás után a földre kerül. Ha nem használ a szép szó és figyelmeztetés, lehet büntetni is. A környezet szennyezéséért, a közvagyon herdálásáért, az együttélési szabály megszegéséért. Ez lenne a tiszta munka. Olyan tiszta, mint a közvízzel mosott személyautó. NULLA-NULLA A regény- és filmbéli Clochmerle-ben botrányt okozó dolog volt az utcai illemhely emlegetése is. A kispolgári prüdéria miatt ez a téma volt az, amiről nem beszéltek, sőt mi több, létezése ellen lázadtak. Miután nem vagyunk Clochmerle, így hát itt nyugodtan beszélhetünk erről. Igaz, itt nem a létezése, inkább a hiánya szorítja az embereket. Évek alatt városrészek épültek meg. Hatalmas lakótelepek alakultak. De ezekről a kis föld alatti vagy éppen feletti helyiségekről mindenki elfeledkezett. Ez. mondani sem kell talán, nem használ Nyíregyháza higiénés helyzetének, nem javítja a közérzetet. Lényegében nem nagy dolgokról, csupán kis házikókról lenne szó. Kellene egy a Jósa városba, jól megtalálható helyen a parkerdőben, de nem tiltakozna a déli városrész sem, ha valaki rájuk is gondolna. Amíg ilyen kis házikók nincsenek, aligha lehet szá- monkérni az emberektől ügyes-bajos dolgaik illegális intézését. Ezrek és ezrek járnak be vidékről, sétára indulnak családok hét végén a városban. Gondoljunk rájuk is, hiszen felnőtt és gyermek egyaránt kerülhet olyan helyzetbe, amikor a döntés csak egy lehet: a döntetlen, vagyis nulla—nulla. (bürget) A Épül a város. Fehérgyarmat,Május 14. tere. (E. E. felvétele) Kihasználtak-e a diákotthonok? Emeletes ágyakon Az általános iskolai diákotthonok működési, ellátási, elhelyezési körülményeit vizsgálták nemrég a megyei népi ellenőrök. Négy általános iskolai diákotthonban jártak, ahol az engedélyezett helyek száma 583. A vizsgált időszakban a négy helyen 489 általános iskolás volt, a diákotthoni kihasználtság 83 százalékos. Az új fehértói diákotthon kihasználtsága 86 százalékot, a' vajai csupán 68 százalékot tett ki, melynek oka — a vizsgálat szerint — a tanyai és peremrészek elnéptelenedése, a lakosság beköltözése a falvakba. A tanyai diákotthonok többségét rend és tisztaság jellemzi. A 489 tanuló részé- re 41 hálószoba áj] rendelke-. zésre, melyek alapterülete 1096 négyzetméter, ezekben 534 ágyat helyeztek el. Egy hálószobában átlagosan 12 gyermek alszik, amely elég magas szám. A tanulónkénti alapterület 2,2 négyzetméter. A 41 szobából tizenháromban 5—10, míg 28 szobában 11 és ennél több az ágyak száma. Sok az emeletes ágy. A szabad idő tartalmas eltöltését 15 ezer kötet könyv szolgálja a négy általános iskolai diákotthonban. 17 televízió, társalgók, klubszobák is segítik a kikapcsolódást. A sportolásra lehetőséget nyújtanak a tornatermek, tornaszobák, a nagyméretű sportpályák és udvarok. Az általános iskolai diákotthonok feladatukat jól látják el — összegezték véleményüket a népi ellenőrök — egyrészük zsúfolt, de a gyermekek szabad idejének hasznos eltöltésére nagy Két új szolgáltatást vezettek be az elmúlt napokban a nyíregyházi Skála Kelet Áruházban: matricavasalást az áruházban vásárolt cikkekre, illetve a FÖFOTÓ közreműködésével amatőr fotósoknak filmhívást és -másolást. Képünkön: Hirs And- rásné matricát vasal pólóingre. göndot fordítanák. Az iskolai tanárok és a kollégiumi nevelők között a kapcsolat jó, együttműködésük elősegíti a diákotthoni tanulók felkészítését. Nem megfelelő körülményeket is tapasztaltak azonban: Üjfehértón közösen működik az általános és a középiskolai diákotthon. A tanulók — kicsik és nagyok — közös szobákban laknak. A hálószobák zsúfoltak, az ágyak között közlekedő hely nincs. A tanuláshoz két szoba áll rendelkezésre az általános iskolai alsó tagozatosoknak, a felsősök az ebédlőben tanulnak. A hálószobák berendezése korszerűtlen, a gyermekek régi, emeletes vaságyakon alusznak. Ágyneműváltás kéthetenként van, a takarók, ágyneműk tisztasága kifogásolható. Az egyik klubszoba mennyezete repedezett, deformálódott és életveszélyes — hívták fel a figyelmet a sürgős tennivalókra a népi ellenőrök. (páll) Munkakerülők a bíróság előtt Bár a 20 éves Jónás Irén , tiszalöki lakos teljesen egészséges és munkaképes, rég nem tudja senki rábeszélni, hogy dolgozzon. Ez év március 21-én háromhónapi szabadságvesztésre ítélték köz- veszélyes munkakerülés miatt, ám azóta sem keresett magának munkahelyet. Ti- szalökön csavargott, férfiakkal tartott fent kapcsolatot, éjszakáit is alkalmi férfiismerőseinél töltötte, így aztán újból bíróság elé állították. Most 4 hónap szabadságvesztésre ítélték és elrendelték a márciusban kiszabott, de végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is. Mellékbüntetésként egy évre eltiltották a közügyektől. Kerepesi József né Csonka Veronika 26 éves leveleki lakost is közveszélyes munkaikerülésért ítélte el a bíróság. Az elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopásért büntetett előéletű Kerepesinét tavaly decemberben a rendőrség 20 napra bezárt már csavargó életmódja miatt, de szabadulása óta sem dolgozik, hanem szórakozóhelyeken ismerkedik, s ebből tartja el magát. A bíróság 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte és elrendelte a korábbi bűncselekményért kiszabott hat hónap végrehajtását is. Kiss András 21 éves tiszalöki lakos nem tehette azt. amit az imént leírt csavargó nőtársai tettek: nem tarthatta el magát férfiakkal, de dolgozni ő sem szeretett, így aztán kisebb lopásokból tartotta el magát Budapesten. Egyszer 30 napra be is zárták csavargó életmódja miatt, s amikor kiszabadult, hazaköltözött szüleihez, de otthon sem dolgozott. Tavaly ősszel egyik éjszaka besurrant egy tiszalöki család portájára, baltával lefeszítette az udvari műhely ajtajáról a lakatot és ellopott egy 250 köbcentis MZ motor- kerékpárt. A járművet hazavitte, a kertben fűvel betakarta. de édesapja megtalálta és visszavitette tulajdonosának. Mivel ezután sem volt hajlandó dolgozni, ez év márciusában letartóztatták, s előzetesben várta a büntetés kiszabását. A bíróság lopás és közveszélyes munkakerülés miatt 8 hónapi börtön- büntetést szabott ki rá és egy évre eltiltotta a közügyektől. Mindhárom ítélet jogerős. KÉPERNYŐ ELŐTT Sokkoló hatású dokumentumfilm a Bagóhegy „boszorkánya”, pedig egyáltalán nem használ hatásvadászó eszközöket. Igaz, maga a téma is rögtön megüti a nézőt, de azonnal mellbe taszítja az a gyűlölet, jobbik esetben közöny is, ami körülveszi azt a kilencven évén felüli magányos öregasszonyt, akiről a film szól. Oktalanság lenne egy filmtől (vagy akár egy írástól) azt várni, hogy egy csapásra megváltozzanak tőle azok a körülmények, azok az emberek, akiket, amelyeket ábrázol. Bakonyi Péter és Varga Rudolf (forgatókönyvírók), Mihályfy László (rendező), Nemescsói Tamás (operatőr) filmje láttán azonban felmerül bennem a kérdés: vajon meddig terjed a dokumentumfilm hatásának a határa, vagy van-e egyáltalán olyan hatása, meghozza-e azt az eredményt, amit szerzői szánnak neki. Tudom, nem azt várják a film alkotói, hogy most rögvest megváltoznak a dunántúli Pusztahencse lakóinak érzelmei a magányos Vica néni iránt, vagy hogy megváltoznak ott egynémely embernek a „boszorkányokról”, a „rontástól” tartott nézetei. Mégis nyilván valamiféle eredményben, hatásban bíznak, bíztak, amikor a filmet készítették. A kisebb-nagyobb közösségek, de főként a kisebbek, ahol az érzelmi motivációk jobban érvényesülnek, nagyon érzékenyek azok iránt, akik nem közelednek hozzájuk, ellenségesek azok iránt, akik magatartásukkal tudtára adják a közösségnek, hogy nem törődnek elítélő véleméhyével, közönyével sem. Biztosan közrejátszik az emberek tudatlansága is abban, hogy ezt az öregasszonyt boszorkánynak tartják, hogy varázslatos, rontó hatalmat tulajdonítanak neki, dg ez önmagában nem magyaráz meg mindent. A tudatlanságon, emberségen kívül az érzelmek hiánya, szívtelenség, gyanakvás veszi körül a magányos öregasszonyt. Szinte társadalmon kívüli lett a faluban. S ez az, amin a község állami és társadalmi vezetőinek és a jószándékú, tisztán látó embereknek az összefogásával lehet és kell segíteni. Az egymás iránti felelősségérzet, a közösségi tudat erősítésével, az öregek iránti figyelem és szeretet felkeltésével. Közvetve, kimondatlanul erről is beszélt e film. Kitűnő állandó műsor fejeződik be a képernyőn, a ■Nyitott könyv. Utolsó előtti adása Katkó István Dicső rokonom című kisregényébe „lapozott bele”. Azt nem írhatom, hogy: mutatta be, mert maga a kisregény 1963-ban jelent meg, először önállóan, majd 1979-ben az Együtt futottunk című kötetben. A téma — más aspektustól ugyan, de — ma is aktuális: a dicső rokon, ma „dicső barát”-tal nyugodtan behelyettesíthető, s a fordulatok ugyanúgy bekövetkeznek. S. I. A RÁDIÓ MELLETT Tiszteletre méltó-az a bátorság, amellyel a Rádiószínház műsorára tűzte és bemutatta Teleki László (1811—1861) Kegyenc című drámáját, amely jeles értéke a magyar irodalomnak. Olyan jeles értéke, amelyet a közönség soha nem fogadott megértéssel, elismeréssel. A szélsőségesen romantikus dráma a zsarnokságot ítéli el, de egyben azt is megmutatja, hogy a zsarnokság ellen nem lehet, nem szabad az elvakító gyűlölet hatása, befolyása alatt harcolni, mert a fékevesztett szenvedélyek az értékeket is elpusztítják. A közönség tartózkodását a kissé nehézkes nyelvezet éppúgy kiválthatta, mint a hatalmas terjedelem. A rá- diósított változat (Major Anna munkája) is százharmincöt perc, A hallgató figyelmét ilyen veretes szöveggel csak akkor lehet lekötni ily hosszú időn át, ha a cselekmény képes őt lefoglalni. Ebben a drámában — ráadásul egy kevéssé ismert korban: az V. századi, a hanyatló Róma idején — olyan fordulatok váltják egymást, következnek be, amelyek csak szilárd történelmi ismerettel követhetők és érthetők biztonságosan. Következésképp a szituációkat megoldó vagy azokból kikeveredő, illetve még jobban bele bonyolódó jellemek is ezen ismeretek birtokában érthetők és élvezhetők igazán. Mindez rádióban még nagyobb, tartósabb figyelmet kíván. A színészek a két fő szerepben: Torna - nek Nándor (Petronius Maximus) és Velenczey István Valentinianus a szövegből kihozható teljességet adták, a többiek is szinte mindent megtettek Barlay Gusztáv rendező irányításával, mégis azt hiszem, fáradozásuk — sajnos — nem hozta meg a kívánt hatást, sikert — a hallgatónál. Mint művészi teljesítmény viszont feltétlen elismerést érdemel az előadás. Színes adás volt a vasárnapi Szivárvány. Számos érdekes ember és magatartás, viselkedésmód került a hallgatók elé a riporterek és a szerkesztő (Boros János) jóvoltából. Némelyik nemcsak helyzetképnek, hanem jellemelemzésnek is beillett. Az ilyen vasárnapi műsoroknak az a sava-borsa ha elsősorban az emberekről, érdekfeszítő helyzetekről, vagy éppen ellenkezőleg: a mindennapi kis helytállásokról hallunk bennük. Seregi István Színielőadás a strandon, piaci komédia Amatőr együttesek országos tábora Színjátszók, bábosok, népi együttesek és fotósok részvételével megnyitotta kapuit Kisvárdán az amatőr művészeti együttesek országos tábora. A színjátszók már jól ismerik ezt a rendezvényt, hiszen hagyományai vannak. Ezúttal más művészeti ágak képviselői is bekapcsolódnak a programokba, szakmai továbbképzésben vesznek részt, s természetesen bemutatkoznak a kisvárdai közönségnek is. Régi szokások elevenednek meg ezen a héten a színjátszók jóvoltából. Még a strandon és a művelődési központ előtti téren is rögtönzött színielőadásokat tartanak, a piacon pedig igazi piaci komédiákkal szórakoztatják az árusokat és a vevőket. Az ünnepélyes megnyitót hétfőn délután tartották, kedden pedig kezdetét veszi az egy hétig tartó bemutatók sora. Az irodalmi színpadok, színjátszó- csoportok és népi együttesek műsorát többek között az öntödei Vállalatnál, a Hunniacoopnál, a VSZM- gyáregységnél, a vas- és gépipari szövetkezetnél is láthatja a közönség, a bábegyüttesek pedig a város óvodáiban és napközi otthonaiban lépnek fel. Keddtől péntekig a járásban is több helyen tartanak előadásokat, például Dombrádon, Ajakon, Tuzsé- ron, Záhonyban, Berkeszen, Mándokon. A program kiemelkedő eseménye lesz a záró gálaműsor, melyet Kisvárdán tartanak június 28-án délután négytől, kecskeméti, debreceni, szekszárdi, jászfényszarui, hodászi, nyíregyházi és kisvárdai együttesek részvételével. Bár jó néhány csoport magas minősítéssel rendelkezik, bizonyára a helyi együttesre lesznek a legtöbben kíváncsiak. A Hunnia munkásszínpad Brecht: Kivétel és szabály című művét adja elő. Megyénk színeit rajtuk kívül gyulaházi és gégényi népi együttesek képviselik. A iáborban idén először részt vevő fotósok a dotyjmentgciós feladatokon túl a fotózáS népszerűsítésére is vállalkoznak.
