Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-24 / 146. szám
1980. június 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Lassitani bűn N emrég az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem egy ipari szövetkezet ünnepi közgyűlésén. Ez a szövetkezet, mint már sokszor, ismét „Kiváló Szövetkezet” lett. A múlt évben — és az azt megelőzőben is — jelentősen növelte tőkés exportját, de növelte a hazai ellátást szolgáló termelését is. Sikereik - titkáról, vezetőik ügyességéről, kockázatvállalási készségéről nem beszélek, de arról sokkal inkább, hogy a növekedési ütem lassításának követelménye nem vállalati, nem szövetkezeti kategória. Senki nem parancsolt rá a vállalatokra úgy általában, hogy fogják vissza a termelésüket. Csak ott szabad és kell a növekedés ütemét visz- szafogni, ahol ez a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javulásához hozzájárul. Ahol azonban az egyensúlyt a gyors ütem javítja, ott lassítani bűn. Számos tevékenység állami támogatása csökkent, vagy megszűnt. Egyes termékek vonatkozásában a hazai felvevő piac alig .bővült. Vannak vállalataink, szövetkezeteink, ahol a gazdaságtalan termékek helyébe még nem tudtak gazdaságosokat állítani. Hangoztatják is az ilyen hatások alá került vállalatok vezetői, hogy most a fő szempont az egyensúly és nem a növekedés. Ahelyett, hogy azt mondanák: a fő szempont a kiegyensúlyozott növekedés. Miért is kellene csökkenteni a termelésnövekedés ütemét ott, ahol kicsi az importanyagigény, kedvező a nyereség, bővül a hazai vásárlóerő a termékek iránt; megvan a szükséges kapacitás, ember és termelési tapasztalat? Miért nem lehet itthon előállítani számos fogyasztási iparcikket import helyett, ha itthon ugyanolyan jót tudunk készíteni, nem drágán? Napjainkban a külgazdasági szempontok a legfontosabbak. De azért az is fontos, hogy a hazai igényeket kielégítsük. Tárjuk fel, mely területeken van meg a termelés- növelés lehetősége hazai nyersanyagbázison és a hazai felvevőpiac alapján. Egy tíz és fél milliós embernyi belső piac nem kis piac. Erre lehet már nagy sorozatban is gyártani — persze nem repülőgépet. Még azt is meg lehet kísérelni, hogy a gyárból ugyanaz, vagy ugyanolyan minőségű termék kerüljön a hazai piacra, mint amilyent tőkés exportra készít. Hogy ez nem lehetetlen, bizonyítja a kitüntetett ipari szövetkezet példája. Vásárcsarnok épül A SZÁÉV kivitelezésében megkezdődött Nyíregyházán a vásárcsarnok építése, mely 43 millió forintos költséggel 1981-ben kerül átadásra. A felvételen a tartószerkezet betonoszlopait emelik be. (Jávor László felvétele) Árhoz kötött bér E gy hatalmas állami gazdaságot volt módom meglátogatni nemrég a Szovjetunióban, Tallinn közelében. Annyi egyforma tehenük volt, hogy megszámlálni sem lehetett. Az állatgondozóknak pedig nem volt alapbérük. Annyi pénzt kaptak, amennyi tejet fejtek. Történetesen Sok ‘ pénzt kaptak, mert sokat fejtek. A furcsa, de természetes bérezést az állami gazdaság igazgatója így indokolta: „Itt kérem a tejből származó, árbevétel Jsörül- belül két százalékban függ a gazdaság vezetésétől, két százalékban a tehenektől, 96 százalékban az állatgondozóktól. A literenkénti árbevétel bizonyos hányadát havonta kifizetem az egyes tehenészeteknek, ezek ebből bért fizetnek és fenntartják saját eszközeiket, adminisztrációjukat. A tehenészetek is, az állatgondozók is egyenes tejbért kapnak.” És ha túl magas lesz a bérük, akkor ön rendezi a normákat? — kérdeztem én. Mire a válasz: „Miért, talán változott a tej ára?” Mikor hazajöttem, elfelejtettem az egészet. De most hallottam, hogy egy mezőgazdasági termelő- szövetkezetben a családok az általuk kezelt almafák terméséből származó árbevétel bizonyos százalékát kapják. Egyenes aímabér. A metszést a család és a rokonság végzi. A növényvédelmi, a talaj-előkészítési, a szállítási, tárolási és értékesítési munka a tsz-é. A szedéshez nem kell se katona, se diák. A bér aszerint ingadozik, ahogyan a termés és az ár. Jjs, még azt mondják, nem . megy a munka szerinti elosztás! Persze, hogy nem, ha sem a vezetőség, sem a tagság nem akarja. Egyébként megy. Valahogyan úgy kellene az érdekeket egyeztetni, hogy miközben az egyén, a család megszedi magát, gazdagodjon tőle a vállalat, a szövetkezet is; és amilyen mértékben megszedi magát ez utóbbi, úgy gyarapodjon a nemzet, az állam, a költségvetés is. Milyen jó is lenne az egyenes tej bér és almabér mintájára egyenes dollárbér — forintban. Dr. Pirityi Ottó Nyugati exportra a RAFAFÉM-től Csévekiemelö, húsvágó töke Több új termék gyártását készítik elő ezekben a napokban a Rakamazi Fa- és Fémipari Szövetkezetben, melyeket a második fél évtől már folyamatosan állítják majd elő. Egy részüket exportálják. Három évig ad munkát a szövetkezetnek az az olasz megrendelés, amelynek értelmében húsvágó tőkét szállítanak egy kereskedőnek. Jövőre már 10 millió forint értékben továbbítanak az olasz partnernek a most először gyártott áruból. Hazai piacokon már három éve értékesít Malligand- befogókat a műszerrészleg. Csak ez a kis üzemrész állít elő ilyen termékeket az egész országban. Eddig két mintadarabot küldtek az egyesült államokbeli cégnek, a megrendelés jövőre várható. Vadonatúj termékkel is jelentkeznek a piacon: DKKL —800-as típusú csévekiemelö berendezést gyártanak a második fél évtől. Ezeket a termékeket a környező szocialista országok vásárolják, a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK érdeklődött a termék iránt. !---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Hogyan dolgozik a pártszervezet? Számítanak ránk... Pórtonkíviiliek véleménye a MEZŐGÉPNÉL Szokás volt korábban, ha véleményt kértünk a pártszervezet vagy a vezetőség munkájáról, szinte kizárólag a párttagokat kérdeztük: Hogyan dolgozik a pártszervezet? Elégedettek-e munkájukkal? Mit javasolnának a munka javítása érdekében? A XII. kongresszus arra is figyelmeztetett, szakítani kell a sablonokkal. Meglepték a kérdések a három pártonkívülit, akikkel ezekről váltottunk szót a MEZŐGÉP vállalatnál. Beszélgető partnerünk Balogh János művezető, Fedor Mihály tmk-lakatos, csoportvé- zető és Scholtz Róbert gépészmérnök. Balogh János 58 éves. Még a Májerszky-cégnél kezdte 1950-ben. Itt volt tanuló. Egy év múlva művezető lett. Géplakatos a szakmája. Generációk nevelkedtek a keze alatt. n Megkerestek, kérdeztek" U ram, nekem az első gazdám egy pedagógus volt. Egyenest a bankból kerültem hozzá. Ott csillogtam-villog- tam a többi ötszázas bankó között: tetszetős voltam, friss, ropogós, állítom, a legszebb bankjegy a fizetési borítékban. Tudja, a tanár úr bútort akart venni. Egy szép szekrénysort, ülőgarnitúrával. Járta az üzleteket, érdeklődött, de a válasz mindenütt az volt: elfogyott, nézzen be holnap. Aztán valaki azt tanácsolta, dugjon egy ötszázast az eladó zsebébe, mert rendelet ide, előjegyzés oda, ezek az elárusítók nem olvasnak újságot, közlönyt, csak a markukat tartják a csúszópénzért, fütyülnek arra, hogy mit mond a miniszter a tévében. Elhiheti, majdnem sírtam, amikor a tanár úr irulva-pirulva becsúsztatott az elárusító hölgy köpenyzsebébe. Lancsalicsnénál — így hívták az eladónőt —, nem sokáig maradtam. Alighogy bezárt az üzlet, szaladtunk az sztk-ba, a fogorvoshoz, aki csinált egy alsó meg egy felső hidat az asszonyságnak. Igaz, hogy az államtól vette kölcsön az alapanyagot, a műszereket — de mivel Krisztus fogsorát, illetve koporsóját sem őrizték inA pénz beszél gyen —, a doktor úr négy darab százast kapott. Másnap egy autójavító üzemben ébredtem. Ekkor már csak háromszáz forint maradt belőlem. Eny- nyit adott a fogorvos a szerelőnek, amiért soron kívül megcsinálták a kocsiját. A mester boldogan sietett velem haza, de a felesége percek alatt rám tenyereit. „Jó, hogy hoztál egy kis pénzt! — mondta a férjének. — Kicserélték a gázbojlert meg a konvektort. Valamivel honorálni kell a jó munkát!” Uraságod téved, ha azt hiszi, hogy a gázszerelő engem, a kétszáz forintot hazavitt. Munka után betértünk névnapot ünnepelni egy kisvendéglőbe. Már csak egy százas maradi belőlem, amikor be- húrfak a prímás vonójába. Másnap délelőtt a prímás lányát hazahozták a szülőotthonból. A boldog nagypapa egy ötvenest nyomott a pilóta markába. így kerültem a taxi- sékhoz. Gondolhatja, milyen lelkiállapotban! Három nap alatt ötszázból lefogytam ötven forintra, és ráadásul előkelő neveim — hálapénz, csúszópénz — lekoptak rólam, itt már csak jatt voltam, mák meg korpa. Másnap a pilóta két fuvar közt beszaladt a húselosztóba, a pult alól kapott májat, pacalt, vesevelőt, így hát én — szegény kis húszforintos, oldalamon egy fémtizessel — a hentes zsebébe vándoroltam. Munka után új gazdám sétálni vitte a kisfiát, és félóra múlva egy fagylaltautomata perselyében találtam magam. Kétforintos lett belőlem. A fagy- laltos kislány spórolós fruska volt, mert amikor elszámolt a pénzzel, engem meg még vagy huszonnégy társamat — szóval egy ötvenest — kiemelt a többi közül és zsebre vágott. Aztán száz forintra felhizlalt, és úgy adott tovább egy tévészerelőnek. Tele voltam optimizmussal, amikor ismét kétszáz forint lett belőlem egy feketefuvart bonyolító sofőr farzsebében. Háromszáz forintos koromban szállodai szobához juttattam a pilótát a szeretőjével. Igaz, apró öröm, de ebben a rohanó világban ez is valami! Négyszáz lettem, amikor a no- telportás a kocsijához kitűnő, de selejtként számlázott alkatrészeket szer- • zett segítségemmel a bontótelepen. Aztán nagy öröm ért. Tisztességes ötszázforintosként visszakerültem a bankba, mert a telepvezető adót fizetett velem. És most megint fizetési borítékba dugtak, így kerültem Önhöz. N e szóljon közbe, látom, - miben sánti- kál! Uraságod is bútort akar venni! Tudom, tudom, maga állami alkalmazott, üldözi a korrupciót, a tisztességtelen hasznot, jövedelmet. Legyen erős! Csúszópénz nélkül maga sem tud bútort szerezni, hahaha! Hallgasson rám! Menjünk vissza a bútorüzletbe, én már tudom a járást! Hogy mi lesz a tisztességgel, a becsülettel? Majd egy értekezleten kipanaszkodja magát és kész. Engem pedig csúsztasson csak be maga is a hölgy zsebébe!... Most mit meditál?... Tud jobbat?!?” Kiss György Mihály — Harminc esztendő alatt sokat láttam, tapasztaltam. Ügy látom, fokozatosan növekedtek a követelmények, s ezt a mi pártszervezetünk felismerte. Olyan emberek kerültek a pártszervezetben is a vezető posztokra, akik ennek a követelménynek igyekeztek megfelelni. — Hogyan értékeli a XII. kongresszus után a pártszervezet munkáját? — Úgy látom, ésszerűbben dolgoznak. Közvetlenebbek az emberekkel. Tapasztaltam már a XII. kongresszus előtt is. Gyakrabban kerestek meg, beszélgettek velem politikai kérdésekről. Mit mondjak? Jólesett, hogy kíváncsiak voltak a véleményemre. Ügy érzi az ember, számítanak rá, mint gazdasági vezetőre is. Ez az eszmecsere, beszélgetés most is tart. Hozzám 29 szakmunkás, géplakatos tartozik. Szerszámgép-felújításokat végzünk, s ezek részegységeit szereljük. Fontos munka. A lakatosok közül a csoportomban 6 párttag van, s legalább 70 százalék a harminc éven aluli fiatal. — S tudja, mi az, ami nagyon jólesik? Az, amikor taggyűlés előtt engem is megkérdeznek a fiúk: mit tegyenek szóvá ott. Közösen alakítjuk ki. a véleményt, s így a párthatározat alakításában is részt veszünk. Én meg el szoktam mondani, ha gondot, hibát észlelek, ha akadozik az alkatrész-előre- gyártás. Véleményt kérnek Fedor Mihály tmk-lakatos, csoportvezető. 46 éves, pár- tonkívüli: — Ha valamilyen határozat születik, ' kétségtelen előbb tudnak róla a párttagok. Ez természetes is. Csakhogy velünk is megbeszélik. És előtte is véleményt kérnek. Ez jó módszer. Tudja az ember mit kell csinálni, ismeri a- célokat. így volt a konténergyártással. Engem, a párton kívüli munkást is behívtak az irodába. Komplex- ■brigád alakult. Ügy mondták, számítottak rám. Ez nagyon jólesett. Fedor Mihály háromszoros kiváló dolgozó. — Úgy érzem elismernek, becsülnek, s gondolom, ez a párton kívüli munkásnak is szól. Jobb előkészítés Scholtz Róbert 29 éves, gépészmérnök. A MEZŐGÉP vállalat ösztöndíjasa volt. Negyedik esztendeje innen eszi a kenyerét. — Jól érzem magam. Elégedett vagyok a beosztásommal is. A célgép- és szerszámszerkesztésnél kezdtem szerkesztőként. Később felkértek, vállaljam el az osztályvezető-helyettesi beosztást. Meglepett. Eléggé nagy elő- lépésnek tartottam, és a bizalom jelének. Először megbízott voltam, majd 1979. március elsején kineveztek. Szürkén ünnepeltük meg, mint a műszakiak szokták. — Megítélése szerint a XII. kongresszus után változott-e a pártszervezet munkája? — Ügy érzékelem, közelebb került az élethez, a gazdasági gondokhoz, a termeléshez. Korábban jobbára már lezárt folyamatokat értékeltek, olyankor, amikor már csak a veszteséget, a hibákat állapították meg. Most ezt megelőzik. Igyekeznek már az előkészítésben részt venni, segíteni, sokoldalúbban előkészíteni a döntéseket. Gondolom, ennek is betudható. hogy az idén az új termékek sorozatgyártása zökkenőmentesebb, mint korábban. Szép megbízatás Scholtz Róbert dolgozik a KISZ-szervezetben, s az FMKT III-as munkacsoportjának a vezetője. Ide tartozik az ifjúsági versenymozgalom szervezése, rendezése. — Mi rendezzük a vállalatnál a „Ki minek mestere?” vetélkedőket, s ez szép, testhezálló megbízatás részemre. A jövő sokoldalúan művelt ifjú szakmunkásainak a nevelését segíti. Farkas Kálmán
