Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-24 / 146. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 24. 1981. februárban tartják a XXVI. kongresszust L Brezsnyev beszéde az SZKP Központi Bizottság plénumán Szovjet katonai egységet vontak ki Afganisztánból Kommentár A Szovjetunió a kabuli kor­mánnyal egyetértésben a na­pokban kivonja néhány ka­tonai egységét Afganisztán­ból — röpítették világgá a hírt vasárnap a hírügynöksé­gek. A csapatkivonás azóta megkezdődött. Miért került sor a szovjet egységek egy részének kivonására? A Szovjetunió döntése jó szándékról tanús­kodik, megerősíti azt a tényt, hogy a szovjet csapatok je­lenléte az afgán segítségké­rést követően csupán válasz volt a külső beavatkozás visz- szaverésére — nyilatkozta a Francia Kommunista Párt egy vezető személyisége. Az AFP francia hírügynökség még lényegre törőbben fo­galmazott: „Moszkva gesztust tett a nemzetközi légkör eny­hítésére”. Mindkét vélemény — s ha­sonlók tucatját idézhetnénk — közeljár az igazsághoz. Nyilvánvalóan olyan folya­matról van szó, amely nem most vasárnap kezdődött, ha­nem fél évvel korábban, egy­értelműen bizonyítva a Szov­jetunió és a törvényes afgán kormány jó szándékát. Leo- nyid Brezsnyev még január­ban felajánlotta, hogy visz- szavonják a csapatokat, ha megszűnik a külső beavatko­zás Afganisztán ügyeibe. Nemrégiben a Karmal-kor- mány hasonló, rendezést cél­zó javaslattal fordult szom­szédaihoz, Pakisztánhoz és Iránhoz. Most pedig megkez­dődött a csapatvisszavonás, amelyet a jó szándék mellett elsősorban a helyzet alakulá­sa tett lehetővé és indokolttá. Carter amerikai elnök en­nek ellenére Velencében ka­tegorikusan kijelentette, hogy a szovjet bejelentés célja nem más, csupán „emelni az olimpiai résztvevők számát”. Jellemző módon azt is hoz­zátette, hogy az Egyesült Ál­lamok most már akkor sem venne részt a moszkvai olim­pián, ha a Szovjetunió ígére­tet tenne valamennyi csapat­egységének visszavonására. Vagyis amerikai részről sem­mi sem változott. Moszkvában hétfőn plená­ris ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága, és hatá­rozatot hozott arról, hogy az SZKP következő, XXVI. kongresszusa 1981. február 23-án kezdi meg munkáját. A kongresszus napirendje a határozat értelmében a követ­kező: — Az SZKP KB beszámo­lóját a két kongresszus kö­zött végzett munkáról, vala­mint a párt előtt álló bel- és külpolitikai feladatokról Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára terjeszti elő. — Az SZKP Központi Re­víziós Bizottságának beszá­molóját Gennagyij Szizov, az SZKP Központi Revíziós Bi­zottságának elnöke ismerteti. — Alekszej Kosziginnak, a Szovjetunió minisztertaná­csa elnökének előterjeszté­sében hangzik el a Szovjet­unió 1981—1985. közötti gaz­dasági és társadalmi fejlődése fő irányairól szóló beszámoló. — A kongresszuson megvá­lasztják az SZKP központi szerveit. A plénum határozata1 értel­mében a kongresszusra 3350 párttag választ egy küldöt­tet. A kongresszusi küldötte­ket az SZKP szervezeti sza­bályzatával összhangban tit­kos szavazással, a területi és határterületi pártértekezlete­ken, valamint a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusain választják meg. A' plénumon a kongresszus összehívásáról Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára tartott beszámolót. Politikánk kialakult, a gya­korlatban ellenőriztük he­lyességét — mondotta Brezs­nyev. — E politika pozitív eredményeket hozott a bel- és a külpolitika terén egyaránt. Brezsnyev elmondotta, hogy minden, a nemzetközi helyzet egészségesebbé válását szol­gáló lépés nagy munkába ke­rül. Az agresszív imperialis­ta erők igyekeznek nyomást gyakorolni a Szovjetunióra, és általában a szocializmus erőire. Nem jártak azonban eredménnyel az Egyesült Ál­lamok arra irányuló kísérle­tei, hogy elszigetelje a Szov­jetuniót. Ez döntő mértékben annak tulajdonítható, hogy megnövekedett a Szovjetunió gazdasági és védelmi ereje. Óriási szerepe van annak is, hogy mérsékletet és követ­kezetességet tanúsítottunk, s nem hagytuk magunkat elté­ríteni politikánktól — mon­dotta Brezsnyev. A további­akban is minden erőnkkel azon leszünk, hogy megőriz­zük az enyhülést, mindazt a jót, amit a hetvenes évek hoz­tak. Afganisztánról szólva az SZKP KB főtitkára hangoz­tatta: a szovjet segítség ered­ményeként összeomlottak azok a tervek, hogy Afga­nisztánt bevonják az impe­rialista politika vonzásköré­be, és dél felől veszélyeztes­sék a Szovjetuniót. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a szovjet fegyveres erők alakulatainak Afganisztánba küldése volt az egyetlen helyes döntés. Af- ganisztásban az élet most fo­kozatosan visszatér a normális mederbe, a nagy ellenforra­dalmi bandákat szétverték, az intervenciósok vereséget szen­vedtek. Ilyen körülmények között született az a döntés, hogy a szovjet katonai kon­tingens egy részét kivonják Afganisztánból. Ezt a döntést egyeztettük az afgán kor­mánnyal és annak vezetőjé­vel, Babrak Karmallal. A to­vábbiakban is segíteni fogunk Afganisztánnak az új élet építésében — hangoztatta be­fejezésül Leonyid Brezsnyev. A plénumon a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról Andrej Gro- miko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere tartott beszámolót. A köz­ponti bizottság a beszámoló­ról szóló határozatban jóvá­hagyta a központi bizottság, politikai bizottságának és Leonyid Brezsnyevnek a párt külpolitikája megvaló­sulása érdekében kifejtett tevékenységét. Az SZKP Központi Bizott­ságának hétfői plénuma Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Szovjetunió külügyminiszterének beszá­molója alapján határozatot hozott a nemzetközi helyzet­ről és a Szovjetunió külpoli­tikájáról. A határozat teljes mérték­ben jóváhagyja azt a tevé­kenységet, amelyet az SZKP KB Politikai Bizottsága és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnöke fejt ki az SZKP XXIV. és XXV. kongresszu­sán meghatározott külpoliti­kai irányvonal megvalósítása érdekében. A dokumentum kifejezi a központi bizottságnak azt a meggyőződését, hogy meg vannak a hidegháborúhoz való visszatérés elhárításának objektív lehetőségei, s bizto­sítani lehet a különböző tár­sadalmi rendszerű államok normális, békés egymás meD lett élését, valamint elejét le­het venni a világméretű nukleáris konfliktusnak. Ezek a célkitűzések az egyen­lőség az egyenlő biztonság elveinek szigorú tiszteletben- tartása mellett folytatott tár­gyalásokon érhetők el. A határozat hangsúlyozza, hogy a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet állam mértéktar­tást szilárdságot tanúsítva védelmezi a békét, a szovjet nép biztonságát és a nem­zetközi biztonságát. A Szov­jetunió nem hagyja magát provokálni, de ugyanakkor határozott választ ad az im­perialista erők mesterkedé­seire. MADRID: Nemzetközi találkozó a békéért Vasárnap Madridban befe­jeződött a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett orszá­gok közéleti személyiségei­nek nemzetközi találkozója, amelyet az európai biztonság és együttműködés spanyol bi­zottságának kezdeményezé­sére hívtak össze. A konferencia munkájá­ban huszonöt ország küldöt­tei vettek részt. — Találkozón Európa kü­lönböző országainak képvise­lői hangot adtak a béke sor­sa iránti aggodalmuknak, kinyilvánították arra irányu­ló törekvésüket, hogy nem engedik a hidegháborús idők­höz való visszatérést, és min­den erejükkel az enyhülés továbbviteléhez kívánnak hozzájárulni — hangsúlyozta a találkozó mérlegét meg­vonva Enrique Tierno Gal­van, Madrid polgármestere, a konferencia díszelnöke. — A mostani találkozó azért is kü­lönös jelentőségű — tette hozzá — mivel abban a vá­rosban zajlott le, ahol né­hány hónap múlva ismét ta-< lálkoznak a helsinki bizton­sági és együttműködési érte­kezleten részt vett államok képviselői. Ezekben a napokban az afganisztáni kormánnyal egyetértésben a Szovjetunió területére vonnak vissza egyes olyan katonai egysé­geket, amelyeknek afganisz­táni jelenléte nem elkerülhe­tetlenül szükséges. Az afga­nisztáni főváros Kheirkhan kerületében vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között vettek búcsút az egyik szov­jet alakulattól. Az ünnepsé­Carter elnök és Schmidt kancellár szombati velencei tárgyalása „igen kemény” volt, jelentette hétfőn a The, New York Times. A lap vezető nyugatnémet körök­ből szerzett értesülése sze­rint a másfél órás találkozón Schmidt 40 perces „előadást tartott” az amerikai elnök­nek és ebben felsorolta a washingtoni kormány elleni kifogásainak egész sorát. A bonni kormányfő megmagya­rázhatatlannak minősítette a Carter elnöktől kapott leve­let, mondván, hogy az pel­lengérre állította a nyilvá­nosság előtt. (Carter a velen­cei csúcs küszöbén levélben figyelmeztette a kancellárt: ne tárgyaljon a NATO új ra­kétatelepítési terveinek el­halasztásáról Leonyid Brezs- nyevvel.) Amerikai források ugyan kisebbíteni próbálták a Car­ter és Schmidt közötti viták mértékét, de elismerték, hogy mindkét politikus „igen őszintén” beszélt, és hogy a kétoldalú találkozó­kon általában sokkal nyíl­tabban fejtették ki a nézete­ket, mint a teljes üléseken. Velencében hétfőn kevés­sel 17 óra után befejeződött a hét legfejlettebb tőkés or­szág hatodik gazdasági csúcs- értekezlete. A kétnapos ta­A Japán Liberális Demok­rata Párthoz a szavazatok összeszámlálása után csatla­kozott két úgynevezett füg­getlen konzervatív képviselő is, így az LDP alsóházi kép­viselőinek száma 286-ra nőtt. Az alsóházi választások nem hivatalos végeredménye: képviselő LDP 286 JSZP 107 Koméi to 33 DSZP 32 JKP 29 Uj Lib. Klub 12 Függetlenek ^ 9 A Japán Kommunista Párt több szavazatot kapott, mint a tavaly októberi választáso­kon, s a szavazatok számát tekintve most is megelőzte mind a Komeitot, mind a DSZP-t. A nem arányos vá­lasztási rendszer következté­ben azonban kevesebb kép­viselőhöz jutott. A párt hét­Moszkvai bejelentés szerint a kabuli kormánnyal egyetér­tésben megkezdik egyes ka­tonai egységek visszavonását Afganisztánból a Szovjetunió területére. Képünkön: a szov­jet és afgán katonák búcsúz­nak Kabulban. gén jelen voltak az afganisz­táni hadsereg parancsnoksá­gának képviselői, helyi és külföldi újságírók is. nácskozáson Carter ameri­kai elnök, Thatcher asszony brit kormányfő, Schmidt bonni kancellár, Giscard d’Estaing francia köztársasá­gi elnök, Trudeau kanadai miniszterelnök, Cossiga olasz kormányfő és Okita Szaburo japán külügyminiszter vett részt. A hét ország legfőbb veze­tői által aláírt terjedelmes zárónyilatkozat hét pontban foglalja össze az elkövetkező évtizedre elhatározcftt gazda­sági intézkedéseket, s különös nyomatékkai szól az energia- válságról, az infláció megfé­kezésének szükségességéről, valamint a fejlődő országok­kal fennálló kapcsolatok kérdéséről. A zárónyilatkozat aláírása után a részt vevő állam- és kormányfők közös sajtóérte­kezleten válaszoltak újság­írók kérdéseire. Schmidt bonni kancellár utalva a hónap végén esedé­kes moszkvai látogatására, arról beszélt, hogy „milyen nagy súlyt helyeznek az esz­mecserékre” hozzáfűzte, hogy nem kért semmiféle megbí­zatást Velencében a szovjet vezetőkkel folytatandó tár­gyalásaira, s kijelentette, „a magunk országa nevében fo­gunk beszélni”. fő esti nyilatkozata szerint az ellenzéki pártok és a kon­zervatívok szélsőségesen kommunistaellenes propa­gandája, valamint a JKP-ra szórt rágalmak a törvényho­zás „afganisztáni határozatá­nak” ellenzése miatt nem kis mértékben járultak hozzá ah­millió szavazat százalék 28.2 47,8 11.3 19,32 5,3 9 3.8 6,6 5.8 9,8 1,7 2,9 2 3,4 hoz, hogy a kommunisták nem érték el a korábbi ered­ményt, az eddigi 41 mandá­tum helyett csak 29-et kap­tak. A JKP azonban töretle­nül folytatja harcát vala­mennyi demokratikus erő ösz- szefogásáért, a semleges el nem kötelezett japán külpo­litika meghirdetéséért. 36. Az érettségi után a fél nyaram így telt el: a nap­palaim Bélával, az estéim Ákossal. És persze a vasár­napok is vele... Bélának szomorúan tudomásul kellett vennie, hogy Ákos a vőlegé­nyem, és minden vasárnap náluk ebédelek, mert a jöven­dő anyósom imád, és ehhez a szertartáshoz ragaszkodik ... Már az is nagy dolog, értse meg: hogy megkockáztatom ezt a sok közös programot ve­le: de mit csináljak, ha eny- nyire rokonszenvesnek talá­lom ... „•Hát szakíts Ákossal! — mondta, nem is egyszer. — Vasárnaponkint az én anyám is boldogan ebédeltetne! És nekem is a menyasszonyom lennél!” Először elengedtem a fülem mellett ezeket a megjegyzése­it; örültem is nekik, nem is. Hisz akkor még sokat, nagyon sokat jelentett nekem Ákos; el sem tudtam volna képzel­ni mással a vasárnap délutá­nokat ... De kereken soha nem mondtam nemet Bélá­nak, csak vállamat vonogat- tam bizonytalanul; egy lány, aki menekülni akar otthonról, s akinek nincsen komoly ké­rője, ne égessen föl semmi­lyen hidat. És a tapló, hiába tapló. Ott ül a fülben, s nem hagyja az embert nyugodni. Hiszen időm volt rengeteg, a híres háztartásvegyipari gyár, aho­vá a felvételi kérelmemet be­adtam, tudomásul vette, hogy csak szeptember közepén lé­Bárciny Tamás; — Regény Másfél szoba összkomfort pék be, tehát háromhavi fel­hőtlen pihenés korlátlan ura voltam — igazán volt rá időm, hogy a jövőmön Töprengjek. Egyszer eszembe jutott a három év előtti nyár, az is­kolai tábor az almaszürettel és vad vágyam támadt, hogy Ákossal elutazzunk valahová vidékre. Egyik este azt mon­dom neki: „Te, Mákos? Olyan jó volna elmenni egy pár napra nya­ralni!” „Az bizony jó lenne! — biccentett. — például a Bal­csira. De miből?” „Hogyhogy miből? Nem ke­rül az olyan sokba! Én kap­tam anyámtól az érettségire egy ezrest, te meg, ha le vagy égve, legfeljebb előleget kérsz a gyárban!” Furcsán mosolygott. „Nem úgy értem ... Pénzem volna éppen. De időm nincs...” „Hát a szabadságod ? !” „Izé — mondta, s a földet nézte. — Nem is mondtam még? A két hetemet elviszi a tanfolyam...” „Miféle tanfolyam?” „A lovaglóiskola. Igazán nem mondtam még? Két hét Nagyvázsonyban. A felét én fizetem, a másik felét az egyesület.” „Miféle egyesület?” — me­redtem rá. „A gyári sportklub. Az at­létikai meg a vívóeredménye­im alapján elhatározták, hogy ráállítanak az öttusára ...” Darabig nem- feleltem, azu­tán bólintottam. „Gratulálok! Hát akkor sok sikert a lovagláshoz!” Többé nem beszéltünk er­ről, de nekem majd az epém pattant meg. Nyaralni velem? Föl se merül. .. Másodállást vállalni valahol, fusizni, ahogy mások csinálják, hogy összejöjjön valami pénz a fészekrakáshoz? Föl se me­rül! Bezzeg lovagolni tanulni, mint régen az urak! Erre van kedve, ideje és pénze a fiatal­úrnak! Másnap azt mondom a strandon Bélának: „Te nem mégy sehová nya­ralni?” „Nem azt mondja —, nem megyek.” „A szüleid?” „Ök lemennek a jugoszláv tengerpartra.” „És te?” „Én nem megyek.” „Nem akarnak magukkal vinni?” „Dehogynem. Anyám még' könyörgött is.” (Folytatjuk) Véget ért a hetek csúcstalálkozója „Igen kemény" hangú tárgyalás Carter és Schmidt között Japán választások Győzött a Japán Liberális Párt

Next

/
Oldalképek
Tartalom