Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
1980. május 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Vázlatok Farkas Bertalan arcképéhez „Nagy ember lesz ez a gyerek...“ Mit írt Berci? Együtt olvassa a legfrissebb moszkvai levelet a Faxkas család: édesanyja, édesapja és öccse. Szerencsés visszatérést! Táviratok a szülőföldről A szűkebb haza, Sza- bolcs-Szatmár köszönti az első magyar űrhajóst. Farkas Bertalan a kisvár- dai járásban, a kétezer lelkes Gyulaházán született 1949. augusztus 2-án. Ugyanitt járt általános iskolába, majd Kisvárdán, a Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett, ahonnan tiszti iskolára jelentkezett. Nyíregyházán, az MHSZ klubjában ismerkedett a repüléssel, itt szállt gépre először. Akikor senki sem tudhatta, hogy a gyulaházi, kisvárdai, nyíregyházi kollektívákban az a kisdiák tanul, aki hazánkból elsőként jut majd a világűrbe. — Tanárt szerettünk volna nevelni belőle — mondja Farkas Lajosné Czinke Erzsébet, az első magyar űrhajós édesanya. — Berci azonban másként döntött. Repülőtiszt lett, most pedig megint olyasmire vállalkozott, amiről mi csak azt tudjuk, hogy valami egészen különleges: a világűrben repüL Mindig nagyon féltettem, de ő erősnek, bátornak bizonyult. Most úgy érzem, mint akármelyik édesanya az én helyemben: kívánom, hogy sikerüljön, amihez hozzákezdett a fiam. — Minden apa büszke a katonafiára, hogyne lennék én is büszke az űrhajós fiamra — így az édesapa. Farkas Lajos, a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet nyugdíjas cipésze. — Fürge, ügyes gyerek volt a Berci. Ha jókedve kerekedett, versenyt szaladt társaival — kézenállva, mindenki csodálta azért. Máskor meg engem hívott versenyre, hogy ki húzódzkodik fel többször a kétméteres hintára. Ezek persze csak amolyan tét nélküli versengések voltak, mindig a Berci győzelmével. Amíg én kétszer húzódzkod- tam fel, addig ő húsznál sem fáradt... — Tavaly nyáron a Csillag- városban elgondoltam magamban, milyen is a véletlen — emlékszik Farkasné. — Amikor Gyulaházán megszületett Berci, rosszul lettem, nem sokkal később engem be kellett vinni a kórházba, hozták velem a kisbabát is. Akkor mondta néhány öreg élcelődve, viccesen, hogy nagy ember lesz ez a gyerek. Repülős, vagy autós, ha már kétnapos korában autóval repítik ... Igaz, ennek semmi köze az űrhajózáshoz, de nem érdekes? Farkasék a napokban közismert emberek lettek Pácinban, ahová nemrégiben az édesanya idős szüleihez hazaköltöztek. Sokan fordulnak meg mostanában a takaros családi házban. — Szokatlan nekem a sok vendég, a nagy érdeklődés. Az elmúlt harminc évben jóformán mindig csak otthon voltam, főztem, mostam, neveltem a gyerekeket, elláttam a ház körüli munkát — mondja szinte magának Farkas Lajosné .— S aztán egyszercsak repülőgéppel vittek Moszkvába, ahol a Csillagváros egyik nagy házában a 12. emeleten a fiam gyönyörűen berendezett háromszobás lakásában lakhatok. Ha kiléptem az utcára, csak híres embereket láttam, akiket a televízióból ismertem. Egyiküket a menyem mutatta be: „Na, anyuka így néz ki egy valódi űrhajós”. Egy lengyel fiatalember volt, aíki már megjárta a nagy magasságot. Váltottunk is pár szót. Aranyos volt és én akkor megnyugodtam egy kicsit. Nem volt rajta semmi különös, s talán attól a perctől kezdve nem féltettem annyira a fiamat... Farkas Lajos és felesége nemrégen tért haza Moszkvából. Sok jókívánsággal búcsúztak fiuktól, amikor Farkas Bertalan élete legnagyobb utazására, a világűrbe készült, a Kubászov vezette Szojuz 36-os űrhajón. — Ügy emlékszem Farkas Bertalanra, mint aki mindig mosolyog — mondja a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban Sárost Zoltán igazgató, aki másfél évtizede kollégiumigazgatóként jól ismerte a gyulaházi fiatalembert. — Vígkedélyű, jó sportoló, szerény fiú volt, az osztálytársai tisztelték segítőkészségéért, kedvelték ügyességéért — hirtelen ez jut eszembe, ö volt az első, akit egy év után olyan közeli községből felvettünk a kollégiumba. A tehetséges gyulaházi fiú minden évben jobb eredménnyel hálálta meg a segítséget. Jeles tanuló lett. — Tőlünk mindig sokan választják a katonai pályát — az idén például tizenkettőn — magyarázza az igazgató. — Farkas Bertalan is itt ismerte meg a lehetőséget, s Mónusné Boda Jolán.* „Reméljük hogy híres emberként is eljön majd a következő érettségi találkozóra!” azt hiszem nem bánta meg ... Büszkék vagyunk régi tanítványunkra. Mónus Bertalanná Boda Jolán az osztálytársa volt Farkas Bertalannak. Rengeteg kép, levél érkezett a szülői házhoz. Farkas Lajosné: „Tudtuk, valami rendkívülire vállalkozott...” — Legjobban az maradt meg róla az emlékezetemben, hogy nagyon szereti a szüleit. Amikor a kis öccse született, ő már középiskolás volt, s napokig nem tudott hová lenni az izgalomtól. Minden szünetben az édesanyjáról beszélt társainak. Jól tanult, bár az osztályfőnök, Balogh Frigyes, sokat noszogatta, hogy többre képes. Amikor beköltözött a kollégiumba, megszűnt az örökös későnjövés, sokat javított. Most jut eszembe, remek táncos volt, tagja a népi tánccsoportnak. Ott volt az ötéves érettségi találkozón — amit ráadásul az ő tisztavatása miatt halasztottunk eL Akartuk, hogy köztünk legyen! Reméljük, hogy a legközelebbin is itt lesz, már mint nagyon híres ember. Nekünk mindig érdekes volt, hogy Berci vadászpilóta lett. Dr. Körmendy Lajos, a Nyíregyházi Konzervgyár fiatal jogtanácsosa szintén gyulaházi és jó barátja Farkas Bertalannak. Sok képet, levelet, ajándékot őriz tőle. — Remek srác, közvetlen, segítőkész. Amikor hazajött, mindig nagyokat csavarogtunk Gyulaházán. Szeretett minél több ismerőssel találkozni. Nem játszotta meg a „nagy pilótát”. Sokszor beállt a helyi futballisták közé — jól rúgta a labdát. Az a színes tévé volt az első a faluban, amit ő hozott a szüleinek a Szovjetunióból — így aztán a kis Gyulaházán sokan nézték színesben a müncheni olimpiát, a Farkas Berci jóvoltából. A nyíregyházi repülőklubban is sokan emlékeznek Farkas Bertalanra. Hargitai Ferenc berepülőpilóta 30 éve a repülés szerelmese és sok száz felszállása során már 4500 órát töltött a levegőben. 1967-ben repülőtérparancsnok volt. A fiatal kisvárdai fiú az ő irányításával lépett először a repülőgépek közelébe ,a Z—326-os Tréner kabinjába. — Nálunk is precíz, fegyelmezett, a parancsokat gondosan végrehajtó növendék volt — mondja Hargitai Ferenc. — A társai közül a leghamarabb repülhetett önállóan, motoros és vitorlázógépen is. Kapcsolatunk később, tiszti iskolás korában sem szűnt meg. Tudtuk, hogy szorgalmas és mindig egy rendfokozattal előbb járt társainál. Talán mondanom sem kellene, az egész nyíregyházi repülőklub büszke arra, hogy innen indult az első magyar űrhajós. Rozman Gyula, aki 1951-től repül, sokáig a magyar műrepülő válogatott tagja volt. Repülés közben végrehajtott életmentésért — ejtőernyős társát kiváló szaktudásával, lélekjelenlétével mentette meg — ezért ki is tüntették. — A gyakorlati repülést megelőző elméleti oktatást vezettem 1967-ben — mondja. — A tudásán, a lelkesedésen kívül az tűnt fel, hogy milyen következetesen készült Berci a repülőtiszti pályára. Vele, s a hozzá hasonló fiatalokkal az elméleti oktatónak is öröm volt együtt dolgozni, s nem lep meg, hogy a szuperszonikus repülők között is az egyik legkiválóbbként ő lett az első magyar űrhajós...-¥• Rövid ideig ismerkedhettem Farkas Bertalan életével. Mások beszéltek róla, néhány fényképét láttam, de mégis régi ismerősként üdvözölném, ha találkoznánk. Biztos volnék benne, hogy most is mo- solvog örül az újabb, a még na^vobb feladatnak. Sikeres utat, szerencsés visszatérést Farkas Bertalan! Irta: Marik Sándor Fényképezte: Elek Emil Szerte Szabolcs-Szatmár- ban élénk visszhangot és nagy örömöt váltott ki az első magyar űrhajós utazásának híre. Az esemény hallattán több szabolcsi üzemben és gyárban álltak le néhány percre a munkagépek. A Nyíregyházi Konzervgyárban például még az olimpiai szállítmányként készülő termékek gyártását is leállították rövid időre. A Komarov Szocialista Brigád röpgyűlést szervezett. A rádió és televízió híradása alapján mondták el az örvendetes eseményt, majd egyöntetűen üdvözlő táviratot fogalmaztak meg a munkáskollektíva nevében a Föld körül keringő űrhajó két utasának. Külön is meleg szeretettel köszöntötték földijüket, a szabolcsi Farkas Bertalant. Ugyancsak az éjszakai műszak szerelőbrigádjai tartottak rövid tanácskozást a Volán vállalatnál. Táviratban köszöntötték a kozmonautákat, s kívántak számukra sikeres földi visszatérést! Máris sok helyről jelezték, hogy az „Első magyar űrhajós” nevet veszik majd föl kisebb és nagyobb közösségek. Gyulaházán például az úttörőcsapat, Kisvárdán pedig KISZ-alapszervezet szándékozik felvenni az „Első magyar űrhajós” elnevezést. Megyénk más üzemeiben, intézményeiben is nagy volt az öröm az űrpáros sikeres rajtolása után. Az örömöt fokozta, hogy az első magyar űrhajós szűkebb hazánkban, Szabolcs-Szatmárban született és tanult. A záhonyi átrakókörzet munkás kollektívája egyebek között ezt írta: „Gratulálunk a szovjet tudomány újabb sikeréhez és őszintén örülünk, hogy ennek a sikernek mi is részesei lehetünk. Szívből kívánjuk a program sikeres végrehajtását, és szerencsés visszatérést kívánunk.” A Nyíregyházi VAGÉP Vállalat táviratából: „Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy szűkebb hazánk, Szabolcs-Szat- már megye szülötte került az újabb nemzetközi űrexpedíció tagjai közé. Eredményes munkát, szerencsés visszatérést kívánunk az űfhajó parancsnokának és Farkas Bertalan elvtársnak.” A Taurus Gumigyár nyíregyházi gyárának Egyetértés Szocialista Brigádja így fogalmazott: „Gyárunk minden dolgozója nevében elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki a szovjet tudósoknak, a szovjet népnek, az együttműködés újabb szép példájáért. Külön büszkék vagyunk arra, hogy megyénk szülöttét érte a nagy megtiszteltetés, hogy népünket képviselheti a világűrben. További sikereket kívánunk a tudományos kutatásban, az űrhajózásban.” A nyíregyházi papírgyár Ságvári Endre Szocialista Brigádja munka közben értesült a szovjet űrhajózás újabb sikeréről. Éppen a gyárban tartózkodott a ra- hói papírgyár több dolgozója. Lelkesedésüket szintén táviratban fejezték ki, külön gratulálnak az első magyar űrhajósnak, Farkas Bertalannak. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium táviratában ez állt: „Külön öröm számunkra, hogy kedves diákunk kiváló szellemi és fizikai felkészültségével az első magyar űrhajós lehetett. Kívánjuk, hogy a magyar és a szovjet tudomány továbbra is szolgálja a békét és az emberiség boldogulását. Kívánunk az űrhájósoknak eredményes munkát, sikeres visszatérést.” A Gyulaházi Községi Tanács táviratát a Honvédelmi Minisztériumnak címezte: „Farkas Bertalan űrhajósnak, községünk szülöttének, iskolánk volt tanulójának űrrepülése alkalmából őszinte szívvel gratulálunk. Szerencsés visszatérést, erőt, egészséget kívánunk.” A kisvárdai VSZM gyárának kollektívája szintén gratulál a magyar —szovjet barátság újabb megnyilvánulásának. A kollektíva külön örömét fejezte ki azért, hogy az első magyar űrhajós a város középiskolájában tanult.” A nyíregyházi Centrum Aruház kollektívája nemcsak táviratban fejezte ki örömét. A kereskedők az áruház kirakatában az űrhajózással kapcsolatos kiállítást nyitottak kedden délelőtt. Végül a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallgatóinak és dolgozóinak táviratából idézünk: „Örömmel értesültünk, hogy a nemzetközi együttműködés szép példájaként magyar űrhajós is részt vesz a kozmosz, meghódításában. Bízunk a közös sikerben.” Hargitai Ferenc: „Berci fegyelmezett növendék volt nálunk...” Rozman Gyula: „Nagyon következetesen készült a repülőtiszti pályára...” Az éjszakai műszakban olvassák a Kelet-Magyarországból: „Magyar a világűrben”. A konzervgyár Komarov Szocialista Brigádjának tagjai. (Paál László felvétele)
