Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
4 KELET-iMAGYARORSZÁG 1980. m£jus 28. Murguly Valéria nagyecsedi és Mezei Anna csengeri lányok, a szakközépiskola tanulói mikrofilmen lévő dokumentumokat olvasnak. „Fehérgyarmat és vidéke is teljesen érdemes arra, hogy közérdekű dolgait helyi lap képviselje; miután pedig mostanában helyi lapunk nem volt s annak szükségességét minden irányban érez- nünk kellett, e hiány pótlására jelenik meg a Fehérgyarmati Hírlap’’ — írta a szer- kesztő-laptulajdonos dr. Ma- gyarádi Boros Lajos ügyvéd a lap első oldalán, 1909. október elsején. A városi könyvtár olvasói közül igen sokan böngészik a lap első világháborúig megjelent példányait a mikrofilmolvasó segítségével. Érdekes, s történetileg immár dokumentum- értékűek ezek a lapszámok. A könyvtárba bejárók így akár kíváncsiságból, akár komoly tudományos célzattal sok mindent tanulmányozhatnak a technika segítségével. A mostani helyen 1938 óta működik a könyvtár. Mikrofilmolvasó és fonotéka is helyet kapott itt, s 11 év óta a hanglemeztárt stúdió szolgálja ki. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ 40 ezer forintot biztosított a korszerűsítésre. így aztán egyszerre tíz személy is használhatja, s válogathat kedve szerint az 1000 hanglemez közül. A tapasztalat az: egyre több fiatal keresi fel a városi-járási könyvtárat, használja a korszerű technikát, s lapozza élvezettel az immár 158 féle újságot, folyóiratot. Már minden készen áll a VII. megyei kórustalálkozó vendégeinek fogadására. Tizenkét énekkar jelentette be részvételét, Fehérgyarmattól Tiszavasváriig. A háromszáz dalos az egyes iskolában gyülekezik elsején, vasárnap reggel. Kilenc órakor az Ifjú Gárda zenekar pattogó indulói- , nak hangjai mellett sétálnak a Kossuth parkba, majd itt össz- kari produkcióként eléneklik Bárdos: Serkenj Ifjúság cimű kórusművét. Ezt követően a 2. sz. iskolában folytatódik a műsor. Dobogóra lépnek a fehérgyarmati kisdobosok, az ibrányiak, a gyarmati úttörők, a tiszavasváriak, a mátészalkai zalkások, a nyíregyházi 1. gyakorló tanulói, délután a kisvárdaiak kezdik a műsort, majd a nyíregyházi 4. sz. iskola kis és nagy tanulói énekelnek. Befejezésül a kisvárdai Kodály általános iskola és a nagyecsedi kórus mutatja be műsorát. A már hagyományos dalostalálkozó dijait a város üzemei ajánlották fel. A MEZŐGÉP, a téglagyár, a ZÖLDÉRT, a MET- RIPOND, a vízgazdálkodási társulás, a SERKÖV, a termelőszövetkezet, az építőipari szövetkezet, az asztalos- és faipari, a ruházati szövetkezetek és a halászati tsz igyekszik emlékezetessé tenni az eseményt a háromszáz dalos számára. Mindig tele van a tolyóiratol vasó, ahol a helyi és a nagyvilág érdekességeit tanulmányozzák a fiatalok. (Molnár Károly felvételei) TIZENNYOLC ÉVESEK. VAROSLAKÓK. AZ IDÉN JÁRULNÁK ELŐSZÖR AZ URNÁK ELÉ. VAJON MIT MONDANAK A Fiatalok a városról DALOSTALÁLKOZÓ „Segíteni az emberi kapcsolatokat..." Egy tanácstagjelölt terveiből Ádám József né fiatal női szabó. A ruhaipari szövetkezetben dolgozik, s nemcsak jó munkával tűnt ki már eddig is, de közéleti érdeklődése is figyelmet érdemelt. Nem véletlen hát, hogy a 12. választókörzetben őreá esett a választás akkor, amikor tanácstagjelöltet kerestek. — Alig hiszem magam is, hogy ha megválasztanak, én képviselhetem a tanácsban a Borsodi utcát. A város legfiatalabb utcája ez. Jómagam a Tiszahátról kerültem a városba, még a hetvenes években. Itt voltam tanuló, KISZ- alapszervezeti titkár. Az tény, hogy néha keményen, de mindig jó szándékkal igyekeztem összefogni és mozgósítani a fiatalokat. Itt szereztem tapasztalatot, a mozgalmi munka alakított olyanná, amilyen lettem. — Hogy melyek a terveim? Ha megválasztanak sok társadalmi munkát kell szervezni, mert errefelé sok minden épül, s a környezetet Technika a könyvtárban Mikrofilm és fonotéka ÁDÁM JÓZSEFNÉ rendbe kell majd hozni. Kell majd járda, de ami még fontosabb: rá kell jönni, miként lehetne a szabad időt okosabban hasznosítani. Szeretném, ha segíthetném az emberi kapcsolatok alakulását. Ha nem is a régi házalás mintájára, de el kellene érni, hogy az itt lakók ismerjék egymást, támaszt, barátot találjanak egymásban. így minden könnyebben menne. A közös dolgok is, az egyéni élet is. Az első választóknak rendezett találkozókon sokan vettek részt. Hallgatták kötelességeiket, jogaikat, ismerkedtek az immár teljes jogú állampolgár teendőivel. De amint kiderült: nemcsak hallgattak, vetélkedtek, hanem aktívan politizáltak is. Miért is ne? Hiszen van véleményük az életről, a városról, a megye és az ország dolgairól, Garai Erika gépi hurkoló, Tuba Anikó anyag- könyvelő, Tóth Béla géplakatos, Bodó József autószerelő és Múzsái Jenő gimnazista vállalkoztak arra, hogy erről többet mondjanak. Feladatot kérnek! — Az igazság az — kezdi Bodó Jóska —, hogy mi nemcsak itt élünk, de szeretjük is a várost. Mint KISZ- esek teszünk is érte. Ez is valami, de jó lenne, ha mint lakókat is számba vennének. Kérünk konkrét feladatot, s akkor szívesen dolgozunk a városért. BODÖ JÓZSEF — Egyetértek. Az üzemben sok társadalmi munkát végzünk. De van még energiánk — folytatja Tuba Anikó —, hogy az utcában, a környezetben is hasznosítsuk magunkat. — Sokan nem is hiszik el a környezetünkben, hogy már felnőttünk — így Garai Erika. — Pedig már nem gyermekszámba kell venni minket.- Van erőnk és fantáziánk is. Végtére is olyan lesz a város, amilyennek alakítjuk. A beszéd így gyorsan el is kanyarodik a társadalmi munkától. Mert ez a legkézenfekvőbb, de a fiatalok tudják: többről is szó van. Mert kell a járda, a park, a virág, a szép környezet. De hát nemcsak ettől elviselhető, sőt mi több kényelmes egy város. — De nem ám! — vág közbe Tóth Béla. — Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, okos kikapcsolódásra, művelődésre is szükség lenne. Ebből, főleg vasárnap kevés jut. Presszó, bár, étterem. Elég ez? — Nem egyszerűen szórakozásról van szó — fűzi a szót Bodó. — Okos időtöltésről! Ez több. Sajnos, itt nem mondhatom, hogy elégedettek vagyunk. — Vannak itt lehetőségek, s ami az igaz, ezt se mindig használjuk ki — száll pörbe Múzsái Jenő —, elég ha azt nézem, milyen gyakran támasztjuk a falat. Pedig jön ide színház, opera. Igaz, ez esetleges. — Igaza van Jenőnek — vág közbe Anikó —, de itt nem csak arról van szó, hogy rendezvény. Nézzük a bér- házlakókat. Bezárkóznak, nem találnak okos időtöltést. Az emberek nem ismerik egymást. — Kimozdulni, s kimozdítani azokat, akik nem tudnak mit kezdeni a változó városi élettel — mondja már- már türelmetlenül Bodó. — Ebben tehetünk mi, fiatalok sokat. Nem mindig kell várTUBA ANIKÓ ni, hogy valaki kezdje. Kezdhetnénk mi is! — Itt a lényeg — szólal meg lelkesülten Magyar Endre, a városi-járási KISZ-bi- zottság első titkára — a fiatalok kezdeményezése! — Sok jó példa van arra, hogy megmozdultak a KISZ-esek. A város is elvárhatja, hogy az új életmódot és életformát jó példákkal propagáljuk. Magam is lakótelepen élek. Tudom, ha szívósan próbálkozik az ember, sikerül! — Végtére Gyarmat kellemes város — folytatja Tóth Béla. — Jó az ellátás, kielégítő a szolgáltatás, vannak lehetőségek. Nekünk nem itt kell kereskednünk. A fiataTÓTH BÉLA lóknak a szép, egészséges, jó szellemű településért lehet tennivalójuk. — Sokan vannak, akik nemrég költöztek ide — magyarázza Garai Erika. — Ezek főleg fiatalok. A mi dolgunk, hogy tanítsuk őket új módon élni, a város adta lehetőségek kihasználására, a beilleszkedésre. Nem kis dolog ez. Emberi lépték — Fehérgyarmat kis város — mondja Magyar Endre — s ez sok tekintetben jó. Emberi léptékű, az emberi kapcsolatok élőbbek, mint egy nagy településen. Áttekinthető a fejlődés, de a feladat is. A város igazi rangja attól is függ, hogy ezt a keretet miként töltik meg tartalommal GARAI ERIKA azok, akik ma a felnövekvő, a stafétabotot átvevő nemzedékhez tartoznak. — Élő példa, hogy mi, akik itt összetalálkoztunk, jóllehet más és más helyen dolgozunk és lakunk, mind ismerjük egymást — folytatja Bodó József. — Ez megkönnyíti a politikai munkát is, hiszen nagyobb az őszinteség, igazmondás, az emberi hang. Ezért is lehet számítani ránk, akár mozgalmi munkáról, akár a városért való munkáról van szó. Az egész választási előkészületből azt éreztem a legjobban, hogy számítanak is ránk. — És meghallgatnak. Emlékszik — kérdezi Garai Erika — a jelölő gyűlésen milyen okosan vetődött fel: munkahelyek kellenek, sok fiatal várja, hogy itthon dolgozzék. Megértették, a vezetők is látják, ez feszítő gond. S ha ezt mi, akik jó munkahelyen dolgozunk, felvetjük, a felnőttek is tudják: a felelősség diktálja mondandónkat. És ha már a felelősség került szóba, szóljon egy utolsó kérdés arról: vajon mit tennének a mostani első választók akkor, ha a város gondjai hirtelen reájuk szakadnak, s dönteni kellene a soros problémákról. Más szóval: mit tennének, ha ők lennének a város vezetői? Felnőtt válaszok Tóth Béla: — Legfontosabbnak azt tartom, hogy a város utcáit és útjait építsék ki. Közhangulatot alakító az, ha eső után járhatatlanok az utcák. Garai Erika: — Szorgalmaznám, hogy olyan üzemek települjenek ide, ahol fiatal munkaerőt lehet foglalkoztatni. Múzsái Jenő: — Rendet tennék a közművelődésben, mert azt hiszem, egy város fejlődéséhez hozzátartozik, hogy a fejekben tegyünk rendet. A közművelődés: politika. Bodó József: — Több lehetőséget teremtenék ahhoz, hogy a szakmunkások itt képezhessék tovább magukat, itt szerezhessenek technikusi képzettséget. Jó lenne kihelyezett műszaki osztályokat létesíteni. Tuba Anikó: — Gondosan megnézném, mit kezdtünk el, s azt igyekeznék még jobban és gyorsabban megvalósítani. Mert a város tervei jók. Alig tíz nap múlva az urnák elé járulnak. Tudják, nem egyszerűen jelöltekre szavaznak, hanem egy politikára. Ahogy elhallgattam őket, meggyőződtem: nemcsak választók, választhatók is. Az oldalt összeállította: Bürget Lajos Ifjúság M ai oIdalunk főszereplői a város fiataljai. Nem véletlenül. Egy fiatal városban mindig érdekes, miként vélekednek a közügyeikről, hogyan élnek, hogyan látják a települést. Már a képviselő-jelölő gyűlésen kiderült: felelősségteljesen tudnak beszélni az örömökről és a gondokról egyaránt. A járási pártértekezleten egy KISZ-fiatal azt mondta: — Tudjuk, hogy idővel, át kell venni a stafétabotot. Ez így igaz. Az emberekben csupán az a kérdés támad ennek hallatán: milyenek lesznek azok, akik a természetes őrségváltáskor az idős nemzedék helyére lépnek? Jobb alkalmat, mint a mostani nagy politikai élénkséget, találni sem lehetett volna arra, hogy megszondázzuk a 18 évesek korosztályát. És érdekes módon — s ez higgyék el, valóban a véletlen műve volt —, az oldal többi írása is fiatalokról szól. Fiatal tanácstagjelöltről, diákokról, akik művelik magukat, if- jakról, akik a dal szépségével nemesítik lelkűket. Az egybeesés sok mindenre választ ad. Ezek között a legfontosabb: a fiatal város fiatalsága sok értéket hordoz. Vigyázzák ők is, de a felnőttek is. Ez kell ahhoz, hogy jó választ kapjunk arra: kik is lesznek, akik átveszik a stafétát, (b)
