Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. május 25. í V irágoznak az almafák. Emlékszel, arról beszélgettünk milyen szép most a megye. Mondtad: évente látod, hivatalból járod a kerteket, de a látvánnyal soha sem tudsz betelni. Mint a megye főkertésze, a virágban te már a termést is látod. Jó termés ígérkezik. Aztán egy rossz emlék, kellemetlen tapasztalat hatására témát váltottál. Megdöbbentő — jelentetted ki — sokan mennyire nem értékelik megyénk természeti kincseit, szépségét. A természet rongálói és kártevői mindenütt ott vannak. Ilyenkor tavasszal — amikor még zsenge a fű és nem takar el mindent — szomorú látni megyeszerte a szemét-, a törmelék- és a hulladékkupacokat. Ami hulladék a háztartásokból kikerül, amit kiselejteznek — rossz tűzhelyeket, fazekakat — ami éghetetlen, — mint a műanyagtasakok, tubusok — az mind a határban köt ki. Helyenként már a kerítetllen gyümölcsösök peremét is telerondítják a meggondolatlan, felelőtlen emberek. Hadd tegyem ehhez hozzá egy másik jó ismerősöm, Bardócz József erdész véleményét, ö a tarpai védett erdőket félti ilyen szavakkal: „Szőkébb hazánk területén rendfenntartó ügyelet hiányában, az egyes emberek szemléletében tapasztalható közöny, nemtörődömség jóvátehetetlen károkat okoz környezetünkben.” Az erdész joggal fájlalja a szép táj károsodását, hiszen az erdők széle, a fasorok telítve vannak illegális szemétlerakó helyekkel. Milyen visszatetsző dolog ez ott, ahol műemlékek, történelmi kegyhelyek vannak és nagy az idegen- forgalom. És hát ki látja meg, láthatja meg a szeméttől a Téberdő, vagy a nagyerdő ritka virágait; a kárpáti sáfrányt, vagy a tavaszi tőzikét. A hulladék mindent eltakar. De nem csupán arról van szó, hogy esztétikailag tönkreteszik, elcsúfítják egyes emberek a tájat. Felbecsülhetetlen károkat is okoznak. Ott ahol szemét van, elszaporodnak a talaj lakó rágcsálók, ahol fém-, üveg- és műanyaghulladék van, a fasorok, árkok fűtermését nem lehet betakarítani. Nejiéz vagy lehetetten 'fenntartó, ápoló .munkát végaznit,J9 naiblo Ügy gondolom, sőt hiszem, jogos volt az a kijelentésed, hogy büntetni, anyagilag is szigorúan felelősségre kellene vonni azokat, akik tudatosan, vagy felelőtlenségből rombolják környezetünket. De sokat tehetnek is a rend, a természet tisztaságáért, például a helyi tanácsok, a helyi üzemek és más szervek. Védnökséget vállalhatna a KISZ, hiszen a környezet védelme, a természet rendjének fenntartása és ápolása, a nemtörődöm emberek megzabolázása nem lebecsülendő feladat. Megfelelő helye a szemétnek, hulladéknak á megye minden településének környékén akad. A múlt szomorú örökségeként maradtak ránk például a vályogvető gödrök. A felszabadulás előtt a házak 90—95 százaléka sárból, sártéglából épült és a föld testén a fekete lyukak mementóként még most is ott ásítoznak. Másra sem jók, minthogy betemessék. Szükséges tehát megszervezni, tudatosítani, hogy oda és ne máshová hordják az emberek a hulladékot. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy virágzanak az almafák, 30 ezer hektárnyi fehér szirom most a megye. És milyen szép lesz, ha virágzik az akác, ha ligetek, erdők és fasorok pompája enyhet ád, örömet okoz. Ne tékozoljuk, pazaroljuk és rontsuk ezt a felmérhetetlenül nagy értékű, gyönyörű kincset. Külön kell szólni az autósokról, az országutak mindennapos vándorairól. Sajnos, ők is ott hagyják úton-útfélen névjegyeiket. Említetted barátom, mit tapasztaltál a baktai erdőben kijelölt parkolók, leállósávok környékén. Ha volt is hulladékgyűjtő, az már régen a múlté. Tele van viszont a környék papírokkal, rongydarabokkal, üres konzervdobozokkal, üvegekkel és ki tudná felsorolni még mivel. Pont azok teszik kellemetlenné és kibírhatatlanná a pihenőhelyeket, akiknek készült, akiknek fáradalmuk enyhítésére a természet legszebb körzetét jelölték ki. Nagy kérdés ez: hát csak ennyire értékelik egyesek a róluk való gondoskodást? Végtelenül lehetne sorolni, mi minden rosszra képes az ember, amellyel végső soron önnönmagának árt. Természetesen most nem az emberek többségéről, a kisebbségről volt szó és akiket találóan ért észrevételed, sértődjenek meg. Megtehetik, hogy megbán tód janak. Haragudjanak, duzzogjanak, csak ne szemeteljenek! Mészáros ]ánosné szb-titkárral a vállalati érdekvédelemről A Ismét megválasztották Ont a Nyíregy- w házi Sütőipari Vállalat szb-titkárának. Gratulálunk. Milyen hangulatban zajlott a tanácskozás, mi foglalkoztatta a vállalat szakszervezeti tagságát? — Pártkongresszus után, szakszervezeti kongresszus előtt vagyunk, jelentős szervezeti változás történt a vállalati szakszervezeti munkában, elsősorban a bizalmik szerepének erősítése érdekében — a felszólalások egy része ezt tükrözte. Mégis a szak- szervezeti munka javítása és a minőségi késztermék volt a legtöbbször elhangzott kifejezés; mindkettő rajtunk múlik. De felvetették azt is, hogy jól élünk-e a számunkra legfontosabb szakszervezeti joggal, az egyetértés jogával, tehát jól továbbítjuk, megfelelően képviseljük-e a dogozók érdekeit. Számottevő volt nálunk a fiatalítás, hiszen a legutóbbi szb átlagos életkora 55 év volt — most 39 év, és ez már jobban tükrözi a vállalat szervezett dolgozóinak összetételét. A Nagyvállalat a sütőipar, a fél megye w ellátásáról gondoskodnak. Mit jelent ez? — A megye nagyobbik felét, mintegy 350 ezer embert lát el termékeivel vállalatunk. Nyolcszáz dolgozónk van, huszonkét üzei műnkben naponta .százezer kilogramm kenyér készül, s további negyedmillió péksütemény, közte kétszázezer zsömle, kifli. A A pékek mindig a szervezett munkások w élvonalába tartoztak. A bizalmi választásokon. Kik kapták a bizalmat e kemény munkát végzők körében? iOJioj oas<s9'vaa inon nadisiaoboriH noá’ígo sA I ,;>t 7 .üzemekben, '.3J, * bizalmi ti és i két kenyérgyárunkban két főbizalmit választott az elmúlt hetekben a szakszervezeti tagság. Rendkívül élénk közéleti események voltak a helyi választások. Viszonylag sok volt a változás is, jó néhány helyen újakat jelöltek a korábbi bizalmiak helyett. Nem így hangzott el, de szerintem legtöbbször arról volt szó, hogy az illető, akit jelölnek, vajon partner lesz, az lehet-e a helyi gazdasági vezetőnek. Általában azt várták el, hogy merjen szót emelni, képviselje jól és ha szükség van, meg tudja védeni társai érdekeit. Pontosabban: például a bér, jutalom kérdéseiben juttassa érvényre a jobb munka magasabb elismerését, tehát értsen is a bérügyekhez. Felfigyeltünk arra. hogy néhány olyan bizalmi helyett is mást jelöltek, akik a választott testületben gyakori hozzászólásaival, véleményével sokat segített, de szűkebb környezetének nem adta tovább rendszeresen azt a tájékoztatást, amit a közéleti munkájához kapott — holott a munkások igénylik. Ennél talán csak a szakmai munka elismerése szerepelt többször kritériumként: szinte mindenütt a legkiválóbb szakmunkások közül választották a bizalmit, akiknek elfogadják véleményét, akit elismernek. £ Megtalálták-e ezt a sok kiváló munkást? — Tulajdonképpen igen, de az igazsághoz tartozik, hogy közülük sokan már más tisztséget is viselnek. Legtöbb sütőüzemünkben ugyanis a pékek közül kerülnek ki a dagasztó-csoportvezetők, akik például az éjszakai műszakban az egész üzem munkáját irányítják. Közülük választották a szocialistabrigád- vezetőket, és a szakszervezeti bizalmiak jó részét is. De azt hiszem most mindenki .azt akarta, hogy valóban a legjobbak kerüljenek erre a tisztségre. A Említette, az egyik legfontosabb az, w hogy partnere tud-e lenni a bizalmi az illetékes gazdasági vezetőnek. Önnek mi a véleménye: partner lehet? — A lehetőség megvan, s úgy ítélem meg, hogy nálunk a kisebb üzemek többségében valóban partner is lesz a megválasztott bizalmi. Ezt arra alapozom, hogy többségük régi, kiváló, elismert szakmunkás, és általában azonos képzettségűek, vagy hosszabb élettapasztalatuk révén rendelkeznek mindazokkal az ismeretekkel, mint az üzemvezetők. A kenvérgyáraknál. amelyek nagyüzemek, más a helyzet. Itt azonban már főbizalmikat is választottunk, hiszen száz-százötven szervezett munkás képviseletéről van sző. Szerintem ez esetben is partnerek tudnak lenni, de ezt még erősíteni is szeretnénk: minél előbb szakszervezeti iskolán kívánjuk tobábbfeileszteni a főbizalmi tudását, hogy rövid időn belül megszerezhesse azokat az ismereteket, amelyek valóban méltó partnerré tehetik. A Szavaiból kitűnt az is, hogy a bizalmiak esetében a dolgozók véleményének ösz- szefogása, továbbítása mellett a bérkérdések jobb eldöntése az egyik kívánalom. Milyen lehetőségei vannak ebben a szakszervezetnek ? — Több lehetőséggel élhetünk. Mivel sütőipari vállalat vagyunk, elsősorban a kívülálló szemével ránk legjellemzőbbről, a pékek munkájáról beszélnék. Az általában ismert, hogy a pékek jól keresnek: műszak- pótlékkal hat-nyolc ezer forintot is. Nagyon megterhelő munka elismerése ez, nehéz fizikai munka, és (sütőüzemeink többségében) nagy melegben, nem ritkán negyven-ötven fokban, két-három műszakban. Az alapbér adott, ezzel a legritkább esetben van gond, bár úgy érezzük, hogy a jelenleg alkalmazott kategóriarendszert már kinőttük. Ez figyelembe veszi ugyan a munkában eltöltött időt, a szakmai alkalmasságot, az iskolai végzettséget, de szerintünk beskatulyáz, az azonos kategórián belül is jelentős különbségek vannak az egyes szakemberek között. Kezdeményeztük a felülvizsgálatát, szeretnénk ha ösztönzőbb lenne és a személyi besorolásra nyílna lehetőség. Egy másik terület a helyettesítésekért fizethető bér. Korábban volt ahol fizették, másutt nem, vagy nagyon eltérő mértékben. A kollektív szerződésünk legutóbbi módosításánál (dolgozóink észrevételei alapján) rögzítettük, és mindenki meg fogja kapni a pluszmunka elismerését anyagiakban is. Sokat foglalkoztunk a minőségi bérezés gondjaival. Ezt. tavaly az év végén vezették be a vállalatnál és havi 300—400 forintot is jelent egy-egy dolgozónál. Az eredeti elképzelések szerint az üzemvezetők osztották el. Közbenjárásunkra azonban bevonták a bizalmiakat, akiknek most alapvető a véleménye. De ez így is van rendjén, ők tud- jáik legjobban, hogy munka közben miként , születik meg a végeredmény, ki vállal töb- * ber kinek a munkájához kapcsolódik a’selejt. A Feltételezem, hogy a selejt csökkentése ~ különösen fontos a sütőiparnál, hiszen mi, vásárlók mindig friss, formás, jóízű kenyeret, süteményt szeretnénk venni. A vállalati, technológiai előírásokon túlmenően a sajátos szakszervezeti lehetőségekkel mit tehetnek ezért? — Legtöbbet a munkaversenyek révén tehetjük, amelyek szervezéséből, céljainak meghatározásából lényeges részt vállal a szakszervezet. Sokat változtak nálunk az utóbbi időben a munkaverseny-feltételek. Szeretnénk jobban emberközelbe hozni, és így állítani a gazdasági célok érdekébe. Előtérbe lépett az anyag- és az energiatakarékosság, s itt kapcsolódnék a kérdéshez: a késztermék minősége is. Tudjuk, kevesebb selejttel is lehetne dolgozni. Előfordul, hogy megég a kenyér, máskor formátlan lesz, esetleg nyúlós. Lehet, hogy műszaki feltétel, esetenként az alapanyag hibája okozza a bajt, de gondosabb hozzáértő munkával a dogozók is csökkenthetik a selejtet. Erre keressük a mi lehetőségeinkkel is, most az első tapasztalatok után várjuk az eredményeket. A A szakszervezet munkája gyakran szociálpolitikai munkaként jelenik meg. Így van ez a sütőipari vállalatnál is? — Bőven van ilyen tennivaló. Az egyik közismert, hiszen a három műszak, a meleg munkahely, a szállítás alaposan próbára teszi a szociálpolitikával foglalkozókat: ez minden hasonló munkahelyen így van. Nálunk pluszként jelentkezik, hogy igen sok munkahelyen dolgozunk, szerte a megyében több mint húsz üzemben. De még a legnagyobb üzemeinkben (mint például az aránylag új nyíregyházi kenyérgyárban is) fontos szociális létesítmények hiányoznak; a vállalat mindig olyan helyzetben volt, hogy spórolni kellett. Ennek hatását érezzük is. Még a legnagyobb üzemekben sincsenek ebédlők, általában nagy a zsúfoltság, ha a műszak előtt két dolgozónk például sakkozni szeretne, legfeljebb a vállalati központ kistermében teheti — messze a munkahelytől. Nincs tanácstermünk, megbeszélésekre, kulturális rendezvényekre alkalmas helyiségünk. Ezek hiányát nagyon érezzük, s bár anyagi helyzetünk nem a legjobb, a bővítéseknél, új építkezéseknél mindenképpen nagyobb figyelmet fogunk fordítani ezekre. A sport- és kulturális célokra kifizetett terembérletekért talán már saját létesítményt is építhettünk volna ... A Milyen személyes gondokkal keresik fel legtöbbször a szakszervezeti titkárt? — Elsősorban lakásgondokkal, de mégis másról szólnék először. Űj foglalkozási betegségeket tapasztalunk. Olyan új fogalommal kellett megismerkedni az utóbbi időben, mint például a lisztallergia. Aki ilyenben szenved, nem tud tovább liszttel dolgozni, de ezt a foglalkozási betegségek köpött nem tartják nyilván. Most kezdeményezzük. Ilyenkor előtérbe kerül a rehabilitációs átképzés is. Sajnos, átmenetileg nagyok a keresetcsökkenések. A kielégítő megoldás még éveket vehet igénybe. A A lakásgondokból mit tud átvállalni a w szakszervezet? — Szervezést, közbenjárást. Volt például olyan ügyünk, hogy a bizalmi jelezte: egy háromgyermekes munkatársunk egyetlen szobában, albérletben kimondottan nehéz körülmények között lakik, és saját erőből nem tud kibontakozni. Amikor megnéztem, bizony alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Szocialista brigádjaink segítségét kértük. A vállalat bontott anyaggal, szállító járművel segített; munkatársunk már hozzákezdhetett az építkezéshez. Leveleztünk munkáslakás előbbrehozásért, különösen indokolt esetben eljártunk, sürgettük a megoldást. Lehetőségeink azonban korántsem akkorák mint szeretnénk, nem mindenkinek tudunk segíteni. A Az ilyen és hasonló ügyek is nagyon sok szállal kötődnek a vállalat gazdasági vehetőinek munkájához, segítőkészségéhez. Mi a tapasztalata az együttműködésről, a munkák megosztásáról? — A sütőipar nagy hagyományokkal rendelkező, összetartó szakma. A mienk is jó kollektíva: szétszórt munkahelyeken lévő nagyvállalatunk ellenére is sok a személyes ismeretség. Ezt azért mondom, mert jellemző a gazdasági és társadalmi vezetők munka- kapcsolataira is. A legtöbbször elég ha felhívjuk a figyelmet, hogy a gazdasági vezetés segíthetne egy dolgozó vagy egy csoport érdekében. Máskor fontos bizonyos jogok, lehetőségek, kézben tartása. Ez utóbbira példa a már említett minőségi bérezés szakszervezeti bizalmiakkal történt megosztása, vagy a lakásjuttatásnál az, hogy az szb hatáskörébe került a munkáslakások odaítélése. Kezdeményezésünkre a vállalat elszámolja a korábban ingyenes társadalmi munka értékét, s a. kapott pénzt közösségi célokra fordíthatják a brigádok. A vállalati gazdasági és szak- szervezeti vezetés együttes fellépésére van szükség olyan esetben is, mint ami a mostani bizalmiválasztásnál megtörtént: egy helyen meg kellett ismételni a választást, mert az üzemvezető a saját jelöltjét állította e fontos posztra, ellentétben a munkások akaratával. ^ Találkozott-e népszerűtlen döntéssel? — A fegyelmik mindig azok, s a vállalati munkaügyi döntőbizottság révén mindegyikkel foglalkozni is kell. öt év alatt 127 ilyen ügy volt, főleg kártérítések, s ezek felében minden fellebbezési lehetőség kimerítése után is elmarasztalták a dolgozót. De ezeknél is nehezebbek, ha elbocsátásra kerül a sor. Nem sorooható a népszerűtlen döntések körébe, de nagyon nehéz munkát igényel évente többször is, a többnapos ünnepek előtti csúcs, amikor tizenkétóráznak a dolgozók. Aki nem ismeri, talán el sem tudja képzelni, milyen nehéz az az egy hét És néha még mi is tetézzük a tennivalókat: az idén a két nagy ünnep előtti műszak közé szerveztük az üzemszépítési társadalmi munkát. Ezt legközelebb mindenképpen el fogjuk kerülni. A Végül engedjen meg egy személyes kérdést. Hogyan tart ön közvetlen munka- kapcsolatot a kemencék mellett dolgozókkal, zömében férfiakkal? — Korábbi munkaköreimből adódóan a régebbi dolgozókat személyesen is ismerem, jó néhánynak a családját, feleségét, gyermekeit is. A kemence mellett munkaközben beszélgetni nemigen lehet, nem érnek rá. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is kell oda menni — s azt hiszem, nekem is szaporítani kellene a helyszíni tapasztalatokat, még többet segíteni a bizalmiakat, hogy az én kapcsolataim, közvetve az szb munkája is jobb, emberközelibb, érzékenyebb legyen. 9 Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor ^isárnai^l ^INITERJúJ
