Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

1977. december 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tervkészítés a téeszekben A MEGYE TERMELŐSZÖVETKEZETEI a korábbiak­tól eltérően most január elejére, közepére készítik el 1978. évi üzemi terveiket. Indokolja ezt, hogy a tervösszesíté­sek, egyeztetések így lehetőséget adnak a szükséges kor­rekciók elvégzésére. Űj vonása még a tervkészítésnek, hogy új nyomtatványokon készülnek s ez nagyobb áttekintést, a terv pontosabb kimunkálását teszi lehetővé. Természe­tesen a tervezés színvonalát nem a nyomtatvány határozza meg, hanem a jól átgondolt, minden vonatkozásban meg­alapozott döntés. Termelőszövetkezeteink az 1978. évi terv készítését már a nyár közepén megkezdték azzal, hogy pontosan meg­határozták az ősziek vetésterületét, döntöttek a fajtavál­tás és egyéb, a terméshozamot növelő agronómiái, techno­lógiai, technikai kérdésekben. A jó terv nem nélkülözheti, hogy a nagyüzemek számba vegyék a rendelkezésre álló kézi munkaerőt, a meglévő eszközöket, a megkötött terme­lési szerződéseket, a népgazdasági igényeket. A tervké­szítés alapja közgazdasági számítás legyen. Megyénkben a mezőgazdasági termelésben nincs szük­ség jelentős szerkezetváltásra. Arra viszont igen, hogy me­zőgazdasági üzemeink a már kialakult nagyságrendekben termesszék tovább a különböző növényi kultúrákat, fej­lesszék állattenyésztési ágazataikat. Szükség van a minő­ségi termelés tervezésére, a hozamok mind mennyiségi, mind pedig minőségi növelésére. Népgazdasági elvárás, hogy megyénk burgonya-, cukorrépa-, napraforgó-, do­hány- és zöldségtermesztése területileg, mennyiségbe/) ki­elégítő legyen. Szükséges az is, hogy termelőszövetkeze­teink a kukorica termesztésében a lehetőségekhez mérten területnöveléssel, de még inkább terméshozammal előbb­re lépjenek. KÖZISMERT, HOGY TERMELŐSZÖVETKEZETEINK többsége gyenge termőhelyű, adottságú s a kedvezőtlenség ellensúlyozására árkiegészítésben részesülnek. Az üzemek feladata, hogy átgondolják — számításokkal alátámasszák — milyen növényféleségek termesztése a legmegfelelőbb. A már említett növények, a burgonya, a cukorrépa, a napra­forgó és a dohány úgynevezett pénzes növények, ezért ter­vezéskor, az arányok kialakításakor erre is gondolni kell. Egy hektár burgonya árbevétele például 40—50 ezer fo­rint lehet, az ezután járó árkiegészítés jóval többet ér, mint olyan növény után kapni árkiegészítést, amelynek hektáronkénti árbevétele 10 ezer forint, vagy alig haladja meg azt. A tervezés kollektív munka. Ott lehet csak jó tervet készíteni, ahol nemcsak a vezető hármas dönt. Nem két­séges, hogy az elnök, a főkönyvelő, a főagronómus ismeri és tudja az üzemgazdálkodásra vonatkozó adatokat, az sem kétséges, hogy a termelés fejlesztéséihez a döntések meghozatalában alaposságra törekednek. Mindezek ellené­re a tervezés színvonalát növeli, az 1978-as évi üzemi ter­vek hitelességét fokozza, ha tervezőkollektíva vesz részt a tervezés munkájában. A vezető hármas véleménye mel­lett legyen ott az üzemgazdászoké, az ágazatvezetőké, de a brigádvezetőké is. Néhány termelőszövetkezetben már helyes gyakorlattá vált, hogy a tervszámok véglegesítése előtt az adatokat brigádgyűléseken, kisgyűléseken ismer­tetik. A TERVFELADATOKRÓL BRIGÁDGYÜLÉSEKEN, kisgyűléseken beszélni követendő jó módszer, hiszen a ter­melés közvetlen résztvevői sok olyan hasznos javaslattal, tapasztalattal szolgálhatnak, amely a tervekben rögzítve a termelés mennyiségi, minőségi növelését teszi lehetővé. A tervek széles körű vitája erősíti a szövetkezeti demok­ráciát. Az emberekben a jó érzést növeli, ha a feladatot ők határozták meg, a teljesítésben, a versenymozgalom­ban, vagy más módon nekik kell élen járni. Megyénkben 1977-re 146 termelőszövetkezet és 20 szakszövetkezet készített tervet. A tervkészítők száma most csökken, mert 1978. január 1-ével termelőszövetkezetek, il­letve termelőszövetkezetekkel szakszövetkezetek egyesül­nek. Azokban a szövetkezetekben, ahol az egyesülés meg­történik, a tervkészítés feladata nagyobb. Ott az üzemi méretek növekedésének megfelelően a termelés új szer­kezeti felépítését, üzem- és munkaszervezését is ki kell alakitani. Van olyan törekvés is — igen helyesen —, hogy a termelőszövetkezetek tovább növelik az iparszerű ter­mesztésbe vont területet, társulásos alapon egyes ágaza­tok fejlesztésére törekednek. Minden ilyen irányú fejlesz­tés, elgondolás szintén a tervezés alaposságát igényli, hi­szen az iparszerű termesztési mód nem csupán elvi dön­tés, de megfelelő technikai, pénzügyi alapokat is igényel. A TERVKÉSZfTÉS FELELŐSSÉGTELJES munka, s ezt a felelősséget — akiknek a tervszám kidolgozásához közük van — érezniük kell. Tudniuk kell, hogy az 1978. évi termelésfejlesztés, a végzendő munka alapja: a reális döntés. Seres Ernő E léggé gyakran feszegeti sajtónk a hazai üveg­ipar helyzetét. A szak­emberek véleménye szerint elsősorban a síküveg-feldol­gozó kapacitást kell bővíteni. Jómagam az üvegiparhoz csak annyit értek, hogy az üveg törékeny. Legalábbis az én kezemben mosogatás köz­ben (ezt a tisztet feleségem kezdettől fogva átengedte ne­kem, és semmi pénzért meg nem fosztana tőle) könnyen törnek az üvegedények, a porcelánokról már nem is beszélve. Modern házunk vékony falainak jóvoltából azt is gyakorta hallom, ta­pasztalom, hogy a közvetlen szomszédunk, B. Benő mete­oropata felesége, aki a front­átvonulásokra szerfölött ér­zékeny, időváltozáskor ha­mar hozzávág egy-két poha­rat vagy vázát a szegény la­kótárs fejéhez, aki viszont ilyen feleség mellett nem en­DIRUVÁLL-export Az utolsó tétel exportszál­lítmányt is útba indították az elmúlt héten az NSZK-ba a Nyíregyházi Divat Ruházati Vállalatnál. A 3300 darab női kabát volt ugyanis az utolsó tétele annak az 55 ezernek, amely az ez évi exportfelada­tot jelentette a vállalatnak. Az exportmunka sikeres tel­jesítése kihat a 68 és fél mil­lió forint értéket képviselő terv teljesítésére is, amely előreláthatóan 102 százalékra sikerül. Az eredmény már csak azért is örvendetes, mert mindezt a tervezettnél kisebb létszámmal, jobb szervezés­sel, a gépek, eszközök haté­konyabb kihasználásával si­került elérni. Már készülnek a jövő évi tervek is a DIRUVÁLL-nál, amely nyolc százalékkal lesz magasabb, mint az idei. Az immár 74 millió forintot ki­tevő éves tervben növekvő tendenciájú az exportmunka is: az idei 55 ezer helyett 60 ezer női kabát készítésére kö­töttek szerződést a nyugat­német partnerrel. A termelés­felfutást jövőre a jelenlegi létszámmal tervezik. Pályaválasztási kiállítás Nyírbátorban A megyei pályaválasztási hetek alkalmából szerveznek kiállítást Nyírbátorban, amelynek megnyitójára de­cember 22-én, II órakor ke­rül sor a Báthori István Mú­zeumban. A helybeli szak­munkásképző intézet rende­zésében megnyíló kiállítás január 8-ig áll a város álta­lános iskolái, diákjai vala­mint az érdeklődők rendel­kezésére. Tanácstagok megbeszélése Összevont ülést tartott Csenger nagyközség és Kom- lódtótfalu tanácstagi csoport­ja. A tanácstagi csoport ülé­sén részt vettek a pártalap- szervezetek titkárai, és a csengeri, valamint a komlód- tótfalui önkéntes határőr­csoport vezetői. Megtárgyal­ták a lakosság határrendé­szettel és határőrizettel kap­csolatos tevékenységét, ide­vonatkozó tennivalókat, vala­mint a csengeri és a komlód- tótfalui önkéntes határőrcso­portok munkáját. kapcsolatom, hogy a felesé­gem ragaszkodik hozzá: az ablakpucolásnál minden al­kalommal segítsek neki. gedheti meg magának, hogy szintén meteoropata legyen. Ez is növeli tehát a keresle­tet, s az ezzel járó feszültsé­get az üvegpiacon, hiszen a poharak, vázák szerencsére törékenyebbek, mint B. Benő koponyacsontja. Ennél tovább azonban nem terjed az üveg­gyártási szakismeretem. A síküveggel is csak annyi a Az üvegipar berkeiben va­ló járatlanságom ellenére mégis az a véleményem, hogy a síküveggyártás kapa­citásának bővítése szükségte­len, mert ebből az üvegfaj­tából még fölöslegünk is van. Elmondom, miből álla­pítottam ezt meg. A Vadkör­te téri postahivatal esik leg­közelebb a lakásomhoz, oda — TUDJA MI HIÁNYZIK? HOGY NEM SZÓLÍTANAK MEG A GÉP MELLŐL: „HOGY VAGY ÁRPI, MI VAN VE­LED?” PEDIG EZ A KIS OLDOTTSÁG NAGYON JÓ LENNE AHHOZ, HOGY KÖNNYEBB SZÍVVEL JÁRJON AZ EMBER AZ ÜZEMBEN, Vállalni a nehezebbet.. Az igazgató rangban mesz- sze került az esztergapadok világától. Csepelen, a szer­számgépgyárban természe­tesnek veszi ma is, hogy va­lamelyik műhelyben megszó­lítja egy esztergályos, egy marós, vagy éppen tőle kér tanácsot, akár magánügyben egy szerelő. Tehette, hiszen esetleg együtt kezdtek húsz évvel ezelőtt, vagy éppen mint a KISZ-bizottság sportfelelősével kerültek össze. Nyírbátorban viszont igazgatóként kezdett, nem egyszer népszerűtlen felada­tokkal birkózott Koknya Ár­pád, a Csepeli Szerszámgép- gyár helyi gyáregységének vezetője. A változások évei A gyáregységben túl nagy változások történtek az utób­bi tíz évben. A tanácsi vas­ipari vállalattól a motorke­rékpár-alkatrész gyártáson át a szerszámgépgyártásig módosult a profil, ami magá­val hozta a vezetők két éven­kénti cseréjét is. A munká­sok maradtak, az igazgatók változtak. Az utóbbin volt a sor, hogy bizonyítson, jót akar, helyes elképzelései vannak. — Gyöngeségnek tűnik, ha engedi leszavazni magát az ember. Pedig ez kellett ah­hoz, hogy kialakuljon a de­mokratikus vezetés, aminek itt nem voltak hagyomá­nyai. És az is kell, hogy merjenek az emberek. Ha látja, hogy kockázattal jár a vezetőnek is amit csinál, ak­kor ő is többet vállal attól, ami pusztán a munkaköri feladata. Egy éven át csak a gyár volt, semmi más. A családtól külön, napi 12—13 órát dol­gozva. — Hosszú évek óta ennyit dolgozom. Ez már adott egy munkastílust. Először, amikor a műveze­tői, főművezetői beosztást egyeztette a KlSZ-munká- val, aztán tíz évig, mint a gyári pártbizottság tagja, az agitációs bizottság vezetője, éppúgy jártam az üzemeket, mint a termelési osztály ve­zetője, ami a gazdasági mun­kám volt. Ez volt az a batyu, amit magammal hoztam Nyírbátorba. Háromezer alkatrész A batyu elégnek bizonyult. Jó két éve annak, hogy az igazgató először belépett a gyárkapun, s azóta rende­ződtek a sorok. A pártszer­vezet, a szakszervezet váll­sűrűn bejárogatok. Azt ta­pasztalom, hogy nyolc levél­felvételi, hat pénzfelvételi és négy táviratfelvételi ablak közül mindig csak egy-egy van nyitva. De ugyanezt ta­pasztalom más postahivata­lokban is, amelyekbe — arra járva — szintén be szoktam térni. Ha tehát a sok helyett egy-egy felvevőhely is ele­gendő a küldemények fela­dására váró sorbaállóknak, akkor a többi ablakot bízvást be lehetne falazni. Ezzel ren­geteg ablaküveg, vagyis sík­üveg szabadulna fel a postá­kon, s ezeket az üveglapokat fel lehetne használni másutt, ahol valóban szükség van rá­juk. Heves Ferenc vetve a gazdasági vezetéssel azon iparkodik, hogy meg­teremtsék a feltételeit 1980- ig az önálló szerszámgép- gyártásnak. Amíg három év­vel ezelőtt csak 300 fajta motorkerékpár-alkatrészt gyártottak, addig az idén háromezer fajta alkatrész — tíz, húsz darabos sorozatok — kerülnek le a gépekről. Mindez másfajta tevékeny­séget kívánt a munkástól és a vezetőtől egyaránt. — Az eredmények néha szárnyakat adnak. Átalakí­tani egy társaságot úgy, hogy mindenki, még az is. aki az udvaron a hulladékkal teli kocsit tolja, érezze, hogy szükség van a munkájára. Pedig kudarc is éri az em­bert. Jön az egyik munkás, bizalmat kér, aztán három­szor is becsap. Ezt el kell tudni viselni. Közben arra szintén rá kellett jönni, hogy nem csak a gyár van. Ha szakmunkás- tanuló kell, ahhoz tárgyalás szükséges az intézet vezetői­vel. Ha a városban van va­lamilyen megmozdulás, ak­kor nem maradhat ki az egyik legnagyobb létszámú üzem. S a kitekintés arra is jó volt, hogy változzon az ed­dig kialakult kép a gyárról. Aki felment Csepelre... — Eddig azt mondták, ha valakit kirúgtak az egyik üzemből: „Nem baj, menj a Csepelbe dolgozni, ott úgyis felvesznek.” Azóta viszont többször megdicsérték a vál­lalatot, rangos vendégeket fogadtunk. Talán egy kicsit több a dicséret, mint kelle­ne. Legalábbis ahhoz, nehogy elbízzuk magunkat. A siker nem egyetlen em­ber érdeme. Erre figyelmez­tet Koknya Árpád. Része van viszont benne annak a Az 1978. évi tervekről ta­nácskozott hétfőn az MTESZ megyei szervezetének elnök­sége Nyíregyházán. A műsza­ki, gazdasági és természettu­dományi értelmiség tovább­képzése, valamint a megyei termelő vállalatok technikai és szervezési színvonala eme­kapcsolatnak, ami a gyár­egység és a törzsgyár között kialakult. — A szerszámgépgyár szá­mára létérdek, hogy minél több alkatrész gyártását át tudja adni Nyírbátornak. Ez a további fejlődés, fejlesztés alapja. Aki felment innen Csepelre betanulni, az meg­mondhatja, hogy az ottani brigádok milyen szívesen fo­gadták őket. De a betanulás a gépek letelepítése egyben rizikós dolog. Mert egy hét múlva már itt volt a gép, csak itt lehetett elkészíteni az adott alkatrészt, legalább olyan mennyiségben és mi­nőségben, mint Csepelen. Testre szabott feladatok Van kényszerpálya is. El­sősorban az a munkarend, ahogy a gyáregység irányí­tása történik. Tíz naponként tartanak megbeszélést, ahol tételesen, határidőt és fele­lőst megjelölve döntik el a ve­zetők egymás között, hogy ki­nek mi a feladata. A végre­hajtásban pedig ki-ki a maga területén maximálisan sza­bad kezet kap, belátása sze­rint cselekszik a közös cél ér­dekében. — Nem levelezgetni, ha­nem termelni kell, ez a lé­nyeg. A gyáregység közben fel­nőtté vált. Igaz, hogy több­száz órás többletmunkát vál­laltak magúkra, amikor hoz­zákezdtek az éves terv elké­szítéséhez, de hogy jól szá­moltak, azt bizonyítja a köz­pont jóváhagyása. — Néha megkérdezem magamtól: kell ennyi gondot magamra venni ? Egyelőre nem tudom eldönteni. Csiná­lom, mert úgy érzem, hogy itt és így van szükség a mun­kámra. Lányi Botond lésének társadalmi úton tör­ténő támogatása: e célok je­gyében tevékenykedik a húsz tudományos egyesület a kö­vetkező esztendőben. Végül az MTESZ és a tudományos egyesületek több aktíváját jutalmazták meg az 1977. évi munka elismeréseként. Az országban egyedül Kisvárdán gyártanak öntöttvas radiátorokat. Évente 460 ezer négyzetmétert. Képün­kön: Csorba András és Kapin László a radiátorok ta­gosítását végzik. (Császár Csaba felvétele) Ülést tartott az MTESZ elnöksége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom