Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. december 20. Napi külpolitikai kommentár Új hírek „Afrika szarvából” Tárgyalás szerdán A nyugati hírügynökségek jelentései szerint Etiópia or- szágnyi térségében, Ogadenben több szempontból is változóban van a katonai helyzet. Minden jel arra mutat, hogy ebben a konfliktusban megkezdődött az új, a har­madik szakasz. Az első szakasz, mint közismert, maga a támadás volt. Mi­közben Etiópia, a császári rezsim iszonyú örökségének terhe alatt vergődve, megpróbált minőségileg új útra lépni — olyan útra, amely hosszabb távon egy igazságosabb társadalom felé vezet —, a szomszédos Szomália megtámadta az amúgy is Szerda délelőttig elnapol­ták a kairói értekezletet — jelentette be az izraeli és az egyiptomi küldöttség szóvi­vője a Mena House Hotelben hétfő délelőtt megtartott egyórás plenáris ülés után. Mint közölték, a küldöttsé­gek a jogi munkabizottság több sebből vérző országot. Akkoriban sokat írt arról a világsajtó, hogy a támadás hatalmas külső segítséggel történt, mindenekelőtt a reakciós arab rendszerek nyújtottak nagy anyagi támogatást, vallási ürüggyel, de politikai célzattal. Mindez, beleértve a váratlan támadónak óhatatlanul osz­tályrészül jutó előnyt, a behatolóknak kedvezett. De az első lendület elapadtával bizonyos ogadeni városok, elsősorban Harar körül állóháború alakult ki, sőt voltak időszakok, ami­kor a hírügynökségek alig jelentettek a térségből „számottevő katonai tevékenységet”. Az állóháború volt a második szakasz, a harmadik pedig a mostani, amit etiópiai ellentámadások jellemeznek. Messze­menő következtetések levonása persze még nagyonis korai volna. Annyi azonban legalábbis valószínűnek tűnik, hogy a forradalmár katonatisztek által vezetett etióp rendszer ren­dezni tudta sorait, lélegzethez jutott és megpróbálja átvenni a kezdeményezést. Az ellenlépések nem sokáig várattak magukra. A legutób­bi órákban érkezett jelentések arról számolnak be, hogy most Etiópia északi részén, Eritreában nagy erővel támadnak a sze- paratisták. A tartományi főváros, Asmara közelében lévő Adi Caieh nevű település állítólag a zendülők kezén van és har­cok folynak Massawa kikötőváros körül is. A kép világos. Miután a forradalmi Etiópia összeszed­te magát Ogadenben, ellenfelei olyan helyzetet akar­nak teremteni, hogy kénytelen legyen csapatokat el­vonni onnét és bevetni a létfontosságú eritreai körzetekben, mindenekelőtt — ezt nem nehéz megjósolni — Massawa tér­ségében. Eritrea ugyanis nem utolsósorban éppen Massawa miatt döntő jelentőségű Etiópia számára: ez a város a hatal­mas ország egyetlen kijárata a tengerre... Harmat Endre indítványait hallgatták meg a napirendről, de — bár mindkét szóvivő hangsúlyoz­ta, hogy nem volt éles véle­ménykülönbség a tárgyaló­felek között — nem sikerült megegyezésre jutniok. Bár a szóvivők hangsú­lyozták, hogy a hétfői ta­nácskozáson jelentős előre­haladást sikerült elérni, a konferenciához közelálló kö­rök szerint a véleménykü­lönbségek még mindig je­lentősek és áthidalásukhoz feltehetően mindkét félnek újabb utasításokat kell kap­nia. Az egyiptomi szóvivő hangsúlyozta, hogy az érte­kezlet ütemét felgyorsítja majd a Szadat—Begin csúcs- találkozó. Az értekezlethez közelálló források szerint a talákozó színhelye Iszmaila lesz, időpontja pedig „nem előbb csütörtöknél és nem később hétfőnél”. Szadat elnök hétfőn Mubarak alelnök kíséreté­ben Iszmailába érkezett. Uta­zásának célját nem közöl­ték. TELEX... Vietnami—amerikai tárgyalások MOSZKVA Leonyid Brezsnyev üzenet­ben köszöntötte a 60 évvel ezelőtt létrehozott állambiz­tonsági szervek munkatársait. Mint ismeretes, az állambiz­tonsági szerveket 1917-ben Lenin utasítására, az ellen- forradalmi aknamunka le­küzdésére hozták létre. A hét­főn közzétett üzenet hangsú­lyozza, hogy az állambizton­sági szervek mai tevékenysé­gét a Szovjetunió új alkot­mánya szabályozza. A nagy felelősséggel járó munkáju­kat az SZKP irányítja és an­nak alapja a szocialista tör­vényesség legszigorúbb tisz- teletbentartása. LONDON Nagy-Britannia sütőipari dolgozói három hónapon be­lül másodszor indítottak bér­követelő mozgalmat és hét­főn reggelre ismét eltűnt az üzletekből a csomágolt gyári kenyér. Valószínűleg kará csonyra is súlyos kenyérhi­ány lesz. A nagy kenyérgyá­rak tulajdonosai a szeptem­beri sztrájk után jelentős béremelést ígértek. Most vi­szont kiderült, hogy csupán hat és fél százalékot akarnak adni az 57 ezer dolgozónak, jóllehet szeptember óta újból emelték a kenyér árát. A sü­tőipari szakszervezet válaszul elrendelte a tóratilalmat és a hét végi sütés beszüntetését. VARSÓ A lengyel parlament három új törvényjavaslatot fogadott el, amelyeknek értelmében az eddigi három mérföldről 12 mérföldre terjesztik ki Lengyelország területi vizei­nek határát, lengyel halásza­ti zónát hoznak létre a Balti­tengeren, és kijelölik a kizá­rólag az ország által kiaknáz­ható kontinentális talapzat határait. A kontinentális ta­lapzat és a halászati zóna pontos körvonalait nemzetkö­zi megállapodások útján ha­tározzák meg. Természetesen e törvények nem érintik sem a hajózás, sem a légiforgalom szabadságát az érintett tér­ségben. Párizsban, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság nagykö­vetségén hétfőn délelőtt meg­kezdődött a vietnami—ameri­kai külügyminiszter-helyet­tesi tárgyalások újabb fordu­lója. A megbeszélések témája a két ország viszonyának nor­malizálása. Az Egyesült Államok kül­döttségét Richart Holbrooke, a VSZK delegációját Phan Hien külügyminiszter-helyet­tes vezeti — akárcsak a má­jusban és júniusban lezajlott első két találkozáson. A hétfői külügyminiszter­helyettesi megbeszélés három óra hosszat tartott. A két Csökkentették a zajszintet a Szaljut—6 űrállomás bel­sejében, a korábbi űrállo­másokéhoz képest, hogy a személyzet munkakörülmé­nyei, pihenési lehetőségei jobbak legyenek. A korábbi űrutasok meg­jegyzései, javaslatai alapján a Szaljut—6 építése során fontos módosításokat végez­tek. Másként helyezték el a hajtóműveket, a korábbinál jóval csendesebb ventilláto­rokat szereltek be, növelték a különböző berendezések hangszigetelését és a helyi­ségek falainak hangtompító és -elnyelő képességét. Gre- gorij Grecsko, akinek meg­lehetősen hosszú tapasztala­ta van már e téren, elmon­dotta a földi irányító köz. (Folytatás az 1. oldalról) dik napirendi pontról, vagyis a helsinki záróokmány vég­rehajtásáról folytatott vitát befejezettnek tekintik, s át­térnek az ötödik és hatodik napirendi pontra: a belgrádi találkozó záródokumentumá­nak kidolgozására, valamint a következő, belgrádi típusú értekezlet helyének és idő­küldöttség kedden reggel újra találkozik. A hétfői találkozóról kia­dott kommüniké szerint a szívélyes légkörben lezajlott megbeszéléseken kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről folytattak eszme­cserét. A globális és regioná­lis témákról folytatott meg­beszélésen a VSZK és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok normalizálásának lehetőségéről volt szó. Az amerikai szóvivő kérdésekre válaszolva közölte, hogy a „regionális” témák magukban foglalták Ázsia és Délkelet- Ázsia problémáit. pontnak, hogy a zajszint most jóval alacsonyabb, egy­általán nem zavaró. Igaz, az űrhajósok álmukban is hall­ják a berendezések „alap­zaját”, s mint mondották, a legkisebb módosulásra is felébrednek. A két űrhajós hétfői fel­adata továbbra is a beren­dezések üzempróbája volt, a földi irányítókkal együttmű­ködve. A munka zavartala­nul folyik és a két szovjet űrhajós közérzete, hangulata kitűnő. Romanyenko és Grecsko hétfőn kora délután tette meg az űrállomáson a 130. fordulatot a Föld körül, de „időszámításuk” a Szal­jut—6-on nem a fordulatok­hoz, hanem a moszkvai idő­höz alkalmazkodik. pontjának meghatározására. A Szovjetunió és a szocialista országok delegációi már hosszabb ideje szorgalmazták, hogy lássanak hozzá e fela­datok megoldásához. Hétfőn délután megtartot­ta első ülését a két szerkesz­tő bizottság. Kedden délelőtt a szerkesztői albizottságok dolgoznak. A hétfői program a Szaljuton Berendezések üzempróbája AZ EGYFEJŰ SAS ORSZÁGÁBAN (1.) A magyar kultúra nagykövete l A varsói Vár tér zok a turisták, akik külföldön nemcsak az áruházak kirakatai iránt érdeklődnek, hanem kultu­rális javakra is vágynak, szellemi kalan­dokat keresnek, Lengyelországból olyan gazdagsággal térhetnek haza, amelyet nem korlátoz vámtörvény, amelynek út­ját nem állja országhatár. A lengyel fil­mek, színházak és múzeumok meglepő szellemi izgalmat kínálnak a lengyel kul­túrával „turistaként” ismerkedő külföldi­eknek is. A magyarokat — a hagyományos, jó kapcsolatnak megfelelően — mindenhol szívesen látják. A lengyel—magyar barát­ságra először egy szemrehányás formájá­ban kaptam példát, pontosabban leckét. Andrzej Sieroszewski, a varsói egyetem magyar tanszékének docense ezzel a szemrehányással kezdte beszélgetésünket: „Milyen magyar ember maga, hogy elő­ször jár Lengyelországban?” Érett férfiko­romra célozva ezzel. A lemaradást igyekeztem behozni a rö­vid idő alatt. Kiváló szakemberekkel, érde­kes egyéniségekkel hozott össze az újság­író szerencse — no meg a lengyel újságíró kollégák szervezőkészsége. Alig szálltam le Varsóban a Báthory expresszről, két óra múlva már Camilla Mondral műfordítónő szobájában ültem. A lakás harmonikus és derűs, mint gazdája; a falakat végig könyvek borítják, néhány ikon és népművészeti tárgy. Az asz­talon az Élet és Irodalom Déry-emlékszá- ma. Mintha nem léptem volna át két or­szághatárt, -Lengyelországban először Déry Tibor gyászával találkozom. — Nemrég adtam le a G. A. úr X-ben fordítását, nehéz munka volt, igazán meg­szenvedtem — mondja Camilla Mondral. — De elég öreg vagyok ahhoz, hogy most már csak maradandó műveket fordítsak: Régebben a magyar klasszikusokból csak egynéhány volt hozzáférhető lengyelül, az elmúlt húsz évben viszont az élő irodalom került előtérbe, sajnos, elhanyagoltuk a klasszikusokat. Ebből a mulasztásból aka­rok én is pótolni valamit. Most Móra Fe­renc Aranykoporsójának fordításához ké­szülök. Az íróasztalon, az olvasandó könyvek oszlopában viszont több mai magyar re­gényt látok, köztük Nádas Péter magyarul nemrég megjelent regényét. A műfordítónő meglepő tájékozottsággal beszél a fiatal magyar írókról. — A fiam az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetemre járt — teszi hozzá magya­rázatul. Cseng a telefon, Camilla Mondral fel­veszi a kagylót, angolra, majd magyarra vált. Letéve a kagylót elmondja, hogy New Yorkból hívta egy Amerikában élő magyar, aki Varsóba fog jönni, és szeretné felke­resni. „A távolba szakadt hazánkfia” nem tudta megmondani, hogy ki adta meg címét és telefonszámát. — Persze, hogy fogadom — mondja Camilla Mondral. -— Felkerestek engem ausztráliai magyarok is, az ajtóm mindig nyitva van, számomra megfelelő ajánlóle­vél, ha valaki magyarul beszél. Eddig még nem csalódtam. Camilla Mondral valóságos „magyar intézmény” Varsóban. És bizalmára jellem­ző, hogy teljesen nyíltan, őszintén beszél az először látott újságírónak a lengyel szelle­mi élet gondjairól is. D szokásos „miért tanult meg magya­rul” — kérdésre elmondta, hogy a második világháború idején ma­gyarországi menekülttáborban élt. A német megszállás és terror elől körülbelül 60—80 ezer lengyel menekült Magyarországra, ka­tona és civil vegyesen. A katonák nagy ré­sze továbbutazott a németek elleni harcra valamelyik lengyel légióhoz, több tízezren pedig magyarországi menekülttáborokban várták ki a német összeomlást. Köztük Ca­milla Mondral is. A magyar környezetben természetesen ellesték a mindennapi érint­kezéshez szükséges szavakat, de ő nem elé­gedett meg ezzel, könyvekből tudatosan kezdte tanulni a nyelvet. Másfél év múlva már magyar nyelvű gépírói állást vállalt. Menekült társai gyakran kérdezték, hogy miért tanul a nehéz helyzetében, ő — úgy látszik, derűs szelleme a menekülttáborban sem hagyta el — ezt választolta: — Ha már befogadott ez az ország, el­jövök ide a háború után is. És jó tudni a nyelvet, legalább nem tud becsapni a pin­cér az étteremben. Hát igen. Hatvanhét (!) könyvet fordí­tott le lengyelre, ennek nagy része magyar. A szokásos frázis Camilla Mondral esetében igaz tartalommal telítődik: a ma­gyar kultúra nagykövete Lengyelországban. Következik: II. Nyílt levél Józef Szajná­tól. Angyal János A Magyar Kulturális Intézet székháza Varsóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom