Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-21 / 68. szám

4íi <aw*t

«Wf^-MÄiSVAnönszÄO

1970 március M.

Külpolitikai összefoglaló

Erfurt nemzetközi visszhangja

Megint Rumor

Tankok Phnom Penhhen

r Miként ez várható volt, széles körű visszhangot keltett az NDK és az NSZK kormány- tőinek erfurti véleménycseréje. Oldalakon át idézhetnénk a kommentárokat és értékeléseket, hely hiányában azonban kénytelenek vagyunk csupán jellemző mondatok idézésére szorítkozni. A varsói Zycie Warszawy például hangsúlyozza: csakis a szocialista közösség erejének köszönhető, hogy az NSZK kénytejen volt elismerni a jelenlegi Európa egyik alapvető realitását, azt, hogy belátható időn belül lehetetlen Németország egyesítése. Ilyen mód azt a tényt is elismerte, hogy az NDK Európa jelenlegi és elkövetkező történelmének szilárd tényezőjévé vált.

Az A1 Nbur című iraki lap megállapítja: az NDK, a szocialista közösség tagja, nemzetközi tényezővé vált. A Lu- mea című bukaresti hetilap az NDK politikája győzelmeként értékeli az erfurti találkozót. A belgrádi Politika három hasábos eikkének címe: Megtört a jég. A Borba jelentősnek tartja, hogy "Erfurt után május 21-én Asselben jön a folytatás,. A párizsi Le Monde szerint a Stoph— Brandt találkozó legfőbb eredményét már elépték, mielőtt a tulajdonképpeni eszmecsere elkezdődött volna: azt,

hogy a két német államférfi májusban újbój találkozik.

Wilson brit miniszterelnök az alsóházban szívélyes szavakkal emlékezett meg az erfurti találkozó létrejöttéről. Washintoni kormánykörök „megnyugtatónak” nevezik a találkozó lefolyását és pozitívumnak minősítik a májusi újabb találkozót.

Olaszországban a kormány- válság 41. napja után ismét ott tartanak, ahol az első napon. Akkor is Humort bízta meg Saragat az új kormány

megalakításával, s minthogy Rumor után Moro és Fanfani kísérletei is kudarcot vallottak, a köztársasági elnök pénteken ismét Rumort kérte fel.

Kambodzsában a helyzet még mihdig éléggé zavaros, legalábbis ez derül ki a hír- ügynökségek — olykor ellentmondásos — jelentéseiből. Egy saigopi jelentés szerint a puccsal uralomra jutott új kormány kész erőt alkalmazni Norodom Szihanuk ellen, amennyiben az emigráns kormányt kívánna alakítani. Egy másik jelentés szerint „jobboldali puccs” készül, holott, az eddigi hírekből úgy tűnik: már a szerdai puccs is éppen eléggé jobboldali volt. Annyi mindenesetre tény, hogy noha az új kormány Kambodzsa eddigi semlegességi politikájának folytatását jelentette be, helyzete még nem szilárdult meg, mert a fontosabb középületeket változatlanul harckocsik őrzik,

Erf u rt után

f A két német állam kormányfőjének, Willi Stopnak és Willy Brandtnak csütörtöki találkozóját megelőzően politikai körökben általános volt az a vélemény, hogy ha megállapodás születik a párbeszéd folytatására, már pusztán ezt a tényt eredménynek kell elkönyvelni. Mint ismeretes, május 21-én a nyugat-németországi Kassejben ismét tárgyalóasztalhoz ülnek a kormányfők. Ezt a célt tehát elérték: a magas szintű megbeszélések folytatódnak a két német állam között.

A két német állam társadalmi berendezkedése annyira illentétes, a felgyülemlett problémák köre oly széle? és bonyolult, hogy »"legoptimistább vélemények szerint is jgen hosszú idő szükséges az eredményes tárgyalásokhoz és a szakaszos előrehaladásra lehet számítani. Ilyen viszonyok- között a tárgyalások szellemének fenntartása és a következő ülés időpontjának kijelölése olyan eredmény, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nyilvánvalóan erre utál Willi Stophnak, az NDK miniszterelnökének az prfurti megbeszélések utáni televíziós nyilatkozata is, amely hasznosnak nevezte a találkozót.

A tárgyalások légköret mindkét fél oldottnak, tárgyGerencsér Miklós:

szerűnek és józannak minősítette, amelyben Brandt nyugatnémet kancellár kifejezése szerint mindketten valamivel többet megértettek a másik érveléséből.

Az NDK delegációja kétségkívül sokkal felkészültebben Ült Erfurtban a tárgyalóasztalhoz, mint a nyugatnémet küldöttség. Az NDK már hetekkel ezelőtt kidolgozta és megküldte szerződéstervezetének szövegét Bonnba, amely alkalmas a két német állam közti problémák rendezésére. Ez olyan pozíciót biztosított az NDK képviselőinek Erfurtban, hogy már a tárgyalások első percétől a lényegről beszélhettek': felvázolhattál^ azo- kat ;a JValeságos tennivalókat, amelyeket el kell végezni a két német állam kapcsolatainak rendezésében.

A tennivalók élén a normális, egyenjogúságon alapú» ló, minden megkülönböztetéstől mentes kapcsolatok létesítése áll az NDK és az NSZK között a nemzetközi jog alapján. Ez a hírhedt Hallstein doktrína végleges elvetését követeli meg. A megfelelő kapcsolatok létrehozása indokolttá tenné a két ország között az erőszaktól való kölcsönös tartózkodást, az államhatárok garantálását, az atomfegyverekről szóló lemondást, a fegyverzet csökkentését. Ez

az út vezethet el a két német állam nemzetközi jogainak Ki- terjesztéséhez, nevezetesen az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételükhöz.

Erfurtban a nyugatnémet fél nem adott elő semmiféle tervezetet a megbeszélések tárgyköréről, csupán néhány általános megfogalmazású elképzelést említett, mint például a Németország megosztottságából eredő következmények enyhítését. Teljesen világos azonban, hogy amíg az alapvető kérdéseket meg nem oldják, addig a részletek vagy másodrendű problémák nem kaphatnak elsőbbségét. Mint az NDK miniszterelnöke kijelentette, ha a normától , nep:zptKözi jogi

kapcsolatod létrejönnek, ak*

kor szó eshet egyéb kérdésekről is.

A jelenlegi nyugatnémet kormány nagy .tehertételként . viseli azt a politikai örökséget, amelyet a két évtizedes kereszténydemokrata vezetés ráhagyott és a parlament ellenzéki padsoraiban jelenleg is képvisel. A haladó közvélemény a két német államban, de külföldön is joggal várja el most a Brandt-kor- mánytól, hogy feleljen meg — a választók többségétől kapott bizalom alapján — az előzetes várakozásoknak és verje vissza a szélsőjobboldal aknamunkáját.

GORKIJ:

LENINRŐL

14.

Lenin, lenyűgözően erős akaratú ember lévén, a legnagyobb mértékben rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal, melyek a forradalmi értelmiség legjobbjait jellemzik: az önmérséklettel, mely gyakran az önsanyargatásig, az öncsonkításig, a rahmetovi túlzásokig (Rahmetov—Cser- nisevszkij Mit tegyünk? című regényének forradalmárhőse), a művészet tagadásáig fokozódott. Leonyid Andj-ejev egyik hősének logikájáig:

„Az emberek rosszul élnek, tehát nekem i§ rosszul kejl

élnem”-',;

A súlyos, éhipséges 1919-es évben Lenin restellte megenni azokat az élelmiszereket, amelyeket vidékről kapott elvtársaktól, katonáktól, parasztoktól. Amikor a küldeményeket felvitték sivár lakására, zavartan ráncolta homlokát, és sietve szétosztotta a lisztet, cukrot, vajat a hiányos táplálkozástól legyengült vagy beteg elvtársak között. Egyszer meghívott ebédre.

— Füstölt hallal fogom megkínálni — mondta. — Asztrahanyból küldték. — És szokratészi homlokát ráncolva, metsző pijlantású szemével oldalt sandítva hozzátette: — Ide küldik, mint egy földesúrnak! Hogy lehetne erről leszoktatni őket? Ha visszautasítom, ha nem fogadom el, megsértődnek. Pedig kö- rös-köVül mindenki éhezik.

Nem voltak szenvedélyei, a szeszes italtól, dohányzástól Idegenkedett, reggeltől estig bonyolult nehéz munka foglalta le, képtelen volt gondoskodni önmagáról, de éberen figyelte elvtársai életét. Dolgozószobájában ül az asztalnál, sebesen ír és tollát fel sem emelve a papírról, így szól:

— Üdvözlöm, hogy van? Mindjárt befejezem. Egy vidéki eJvfársról van szó, elke1 séfedét!', úgy látszik, elfáradt. -Lelkekfetfllcfiptenem belé. A hangulat nagyon fontos.

Egyszer Moszkvában, amikor nála jártam, megkérdez-' te: \

— Ebédelt? , v-ö

— Igen.

— Nem lódít?

— Tanúim vannak rá, a Kreml étkezőjében ebédeltem

— Azt' hallom, ott pocsékul főznek.

— Nem pocsékul, de főzhetnének jobban is.

Nyomban részletesen kifaggatott, mi a rossz, és hogy lehetne jobban.

Zsörtölődött:

— Hogy lehet, hogy nem tudnak egy ügyes szakácsot

találni? Az emberek a szó szoros értelmében az ájulásig dolgoznak, ízletesen kellene főzni nekik, hogy többet egyenek. Tudom, kevés az élelmiszer és rossz is, de ügyes szakács kell. —És idézte egy tudós fejtegetését, hogy az ételek ízletes elkészítése mennyire befolyásolja tápértéküket és az emésztést. Megérdeklődtem:

— Hogyan jut rá ideje, hogy még ilyesmiken is gondolkodjék?

Ű is megkérdezte:

Az ésszerű táplálkozásról?

S hanglejtésével adta értésemre, hogy kérdésem nem helyénvaló.

Régi ismerősöm, az ugyancsak szormovói, érzékeny lelkű Szkorodohov panaszolta, milyen terhes számára a munka a Csekánál. Azt feleltem neki:

— Én is úgy vélem, hogy ez nem magának való munka, nem illik a természetéhez.

Szomorúan helyeselt:

— Egyáltalán nfm illik a természetemhez. — Majd elgondolkozott, és így szólt: — De ha eszembe jut. hogy hiszen Leninnek is bizonyára gyakran „meg kell keményítenie a szívét”, akkor szégyenkezem a gyengeségem miatt.

Ismertem és ismerek jó néhány munkást, akiknek ösz- szeszorílott foggal kellett és kell „megkeményíteniük színüket”, erőt venniük természetadta „társadalmi idealizmusokon”, annak az ügynek győzeffnéért, amelyet szolgálnak.

Vajon magának Leninnek is „meg kellett keményítenie a szívét?”

Ö sokkal kevesebbét törődött önmagával ahhoz, hogy magáról beszéljen másokkal; lelkének titkos ' viharairól úgy tudott hallgatni, mint

senki más. Egyszer azonban Gorkiban, gyermekeket cirógatva, így SáÓltj-r Lám, ezeknek mar jobb életük lesz, mint nekünk! Abból, amit ml átéltünk, ők sokat nem fognak végigszenvedni. Az ő életük nem lesz ilyen kegyetlen.

És a távolba nézett, a dombokra, ahová makacsul befészkelte magát egy falu, és elgondolkozva hozzátette:

— Mégsem irigylem őket. A mi nemzedékünknek sikerült teljesítenie egy páratlan történelmi jelentőségű feladatot. Életünk kegyetlenségét, melyre a körülmények kényszerítettek, meg fogják érteni, és meg fogják bocsátani. Mindent meg fognak érteni, mindent!

Vigyázva cirógatta a gyermekeket, különösen könnyed és féltő mozdulatokkal.

Felkerestem egyszer, és látom : a Háború és béke egyik kötete fekszik asztalán.

— Igen, Tolsztoj! Kedvem támadt, hogy elolvassam a vadászjelenetet, de hirtelen eszembe jutott, hogy írnom kell egy elvtársnak. így az olvasásra nem jut időm. Csgk ma éjjel olvastam el a maga füzetét Tolsztojról.

Mosolyogva, hunyorogva, élvezettel nyújtózkodott karosszékében, és halkabban, szaporán folytatta:

— Micsoda sziklatömb, ugye? Micsoda óriás! Ez aztán a művész, barátom^., És tudja, mi még a csodálatos? Hogy ez előtt a gróf előtt nem volt igazi paraszt az irodajoínban.

Majd rám hunyorított és azt kérdésié:

— Kit lehet Európában őmelié állítani?

És maga felelt rá:

— Senkit.

És kezét dörzsölve, elégem denen felnevetett.

(Fqlytatjukl

Péter János

a Német Demokratikus Köztársaságba látogat

Péter János külügyminiszter Otto Winzernek, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének meghívására a közeli napokban hivatalos látogatásra az NDK- ba utazik.

fekete tét

16:

Eldugott helyen, apró nádorvárosi házak közé ékelődve feküdt a Fémdoboz Művek, ahol a vagongyár szerszámüzeme működött. Mire észrevették az alacsony csarnokokban dolgozó munkások a nyilas csendőrök jöttét, már mozdulni sem lehetett, még a mellékajtóknál is fegyveresek állták el az utat. Schmeidl Sándor csoportvezető épp a műszakváltást ellenőrizte fáradtan és hallgatagon, öklei a homoksárga köpeny zsebében hevertek. Főnöke, a tömzsi Nyíri Imre, az autóosztály vezetője pánikba esve szaladgált, védelmet keresve húzódott Schmeidl Sándor mellé, amikor Bede Antal zászlós közeledett hozzájuk.

— Sándor, ez rettenetes... bennünket is le fognak tartóztatni.

— Akkor se veszítsük el a fejünket, mérnök úr.

Dobira: István őrmester és két csendőrlegény sorra kísérte .te* a letartóztatott embereket műhelycsarnokból. w — Melyik az a Balogh János? — kérdezte Bede zászlós a kopaszodó mérnöktől.

Rángatva kapkodta fejét Nyiri Imre.

— Kérem, én név szerint.., talán a csoportvezetőm...

— Balogh János itt nem dolgozik — közölte félig csukPtt szemmel Schmeidl Sándor, ökölbe zárt keze nyugodtan hevert a köpeny zsebébe.

Néhány lépésnyiről figyelte a jelenetet Demeter Zoltán, jpbbján a statisztáló Faragóval. Mintha előzékenységből tenné, közbeszólt:

— Elnézést a zászlós úr tévedéséért. Nem Balogh Jánosról, hanem Balogh Mi- bályfól van szó. Remélem, ő itt dolgozik?

Megvonaglott a csoportvezető ökölbe zárt keze,-r- Ö itt dolgozik.— Akkor hát mutassa meg — nevetett a szemébe nem éppen jókedvűen a főhadnagy.

Schmeidl lehajtotta a fejét, ö sem próbált szívélyesked- nj.

— Kérem Ott van a második sorban, a hatodik esztergapadnál. Most adja át a munkát váltójának.

— És Baranyai Mihály? — érdeklődött tovább a főhadnagy.

A csoportvezető egy svájcisapkás munkásra nézett, akit igazoltatás nélkül engedett be a csarnok ajtajában posztóié csendőr. Majd Nyiri Imre mérnökre vetett óvatos pillantást, de szinte megbánta, annyira visszataszítóan hatott rá a mérnök gyávaságtól eltorzult arckifejezése.

— Baranyai Mihályt ma még nem láttam — mondta tűnődve Schmeidl Sándor,

t Jó estét — köszpnt a gör- nyedten elsiető svájcisapkás munkás. Egyedül a csoportvezető fogadja köszönését:

— Jó estét... T maid durván rárivallt: — Hol késett? Takarodjon gyorsan a géphez, különben kiköttetem a gyár- .parancsnpkkal!

A lóhalólában engedelmeskedő munkás — Baranyai Mihály vpltTetszett a művezető szigo- - rá Demeter Zoltánnak., Nyomban megenyhült iránta. Dob- rai őrmester haladt el mellettük ijesztő termetével, kísérte az udvarra a letartóztatott Balogh Mihályt.

— Rendben van, majd megtaláljuk Baranyai „elvtársat” — mondta a főhadnagy. '—

Örüljenek velünk együtt, hogy mától tisztább itt a levegő. Viszontlátásra.

Bámulta Faragó a csendőr főhadnagy könnyed fölényét. Szaporán lépkedett utána, mintha a csicskásá lett volna- Kisebbségi érzés kerítette hatalmába és lassan belátta, hogy nem ok nélkül adtak a nyilasok és a németek ekkora hatalmat Demeter kezébe. Leszámítva ezt a kis árnyékot, amit Baranyai Mihály elszalasztása vetett az akcióra, elismerte, Dgrpeter £o{tánból szakmájához alaposan értő ’ nyomozót gyúrtak a nagyváradi csendőrtiszti iskolán. Szomorúan gondplta, talán még Demeternél is többre vihette volna, ha a németek helyett a magyaroknál próbál karriert csinálni. A sikerét élvező főhadnagy mellett csak hallgatni tudott a kocsiban, hosszgn gurultak már, mire rászánta magát a hízelgő dicséretre:

— öntől igazán sokat lehet tanulni, főhadnagy úr.

— Ne hozzon zavarba — szerénykedett a politikai nyo- riiozófőnök.

Ütjük eredményét megérkezésükkor azonnal leolvashatta arcukról Weinhoffer. ők viszont arról győződhettek

meg, hogy a megyei felderítésvezető részegre itta magát, amíg távol voltak. Demeter Zoltán nem tette szóvá, beérte a finnyás orrfintoritással.

— Remélem, van már lakó a kiürített cellákban — célzott a Szabadhegyről behozott fogolyra.

•— Sőt! — kancsalított ünnepélyesen Weinhoffer, — lakókról beszélhetünk!

— Rogy értsem ezt?

A részegek jellegzetes mimikájával mozgatta állát a polgári felderítés megyei parancsnoka. Üvegszemét elégedetten meresztette Faragóra, majd ismerkedő kíváncsisággal nézegette a csendőröket, hol Dobrai őrmesteren, hol Bede zászlóson legeltette zavaros tekintetét. A cellák kulcsait játékosan megcsörgette.

— Bezártam a két pártszolgálatost. Azon egyszerű oknál fogva, mert Németh János nélkül jöttek vissza Szabadhegyről.

— Nem találták otthon?! — pattogta haragos meglepettséggel a főhadnagy.

— Ellenkezőleg. Le is tartóztatták. De amikor a Graab- gyár melletti vadaskertbe érték, a fogoly hirtelen belejök- te kísérőit a vízzel teli bombától csérbe, aztán elfutott a sötétben. Ez a két szerencsétlen hülye meg beállít ide, még a sapkájuk is merő vfz. pö- göljenek meg a betonon az ilyen pártszolgálatosok!

Közben Faragot szurkába kárörvendő pillantása. A főhadnagy észrevette ezt, mindjárt értésére adta Wein- hoffernek, hogy nem osztozik kárörömében.

— Azonnal indulunk Kis-: bodakra Faragó testvérrel. Letartóztatjuk Németh László Jánost, a szervezkedés vezetőjét. Bede zászlós ugyancsak ma éjszaka tartóztatja le Stelczer Lajost. De mielőtt indulnánk, arra kérem Faragó és Weinhoffer testvért, hogy belátásuk szerint leckéztessek meg a két pártszolgálatost. Én addig harapok néhány falatot.

Faragó is, Weinhoffer is gij- mibotot választott a falifogasról és elszántan indultak a pincébe. Demeter Zoltán és Bede Antal szintén távozott. Dobrai István őrmester magára marádt a szobában.

A hatalmas termete ellenére Is mindig észrevétlen őrmester egyszerre felélénkült. Közömbös, kifejezéstelen, buja képe átszipesedett az izgalpm- tpl. Vastag szájat megnyalta, hirtelen kirántotta a sarpkbpí Weinhoffer demizsonját. Mihelyt a szájához emelte, izgalma elszállt, önfeledt és kiadó? kortyokat nyelt, mint a szomjas ökör. Szuszogva tette visz- sza rejtekhelyére a demizsont, ő is választott egy gumibotot és félelmetes nehéz lépteivel elindult a pincébe. ~<

(Folytatjuk)