Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-21 / 68. szám

1978. március 20. W5LET-SJÄ6YÄÄORSSZJI» S. 6»<M Állami kenyér — szövetkezeti kenyér Időszaki dolgozók M Táskarádió minden brigádnak IMI Naponként hazautazni Megbecsülés Fehérgyarmaton Nem üzlet a kenyér ná­lunk. Nem „nagy üzlet” szó szerinti értelemben. A gabo­nafelvásárlási árak ugyanis az elmúlt esztendőkben a gazdaságilag indokolt mér­ték közelébe emelkedtek, a kenyérárak viszont marad­tak a korábbi hatóságilag előírt színvonalon. Az állam ugyan mindenkinek, aki köz­fogyasztásra kenyeret süt, mintegy 25 százalékos dotá­ciót ad, évi egymilliárd fo­rintot fordítva erre. Valami busás haszon azonban még így sem marad a pékségek főkönyveiben. Nem egyszerűen üz­leti kérdés azonban a szó átvitt értelmében sem. A kenyér több mint szimpla gazdasági probléma, a kenyér társadalmi ügy, po­litika. Szeretjük a jó kenye­ret, illetve sokszor csak sze­retnénk és ez a körülmény igen jelentősen befolyásolja társadalmi közérzetünket. A sütőipar egy időben ál­lami, tanácsi monopólium volt nálunk. A régi pékségek ál­lamosításával, vagy új beru­házásokkal sütőüzemek, ke­nyérgyárak létesültek szigo­rúan meghatározott körze­tekkel és ellátási kötelezett­séggel. A negyedik ötéves tervben ez a különleges fon­tosságú iparág is sokat kor­szerűsödik, fejlődik majd. Tökéletesítik a berendezése­ket, és jelentősen bővítik a kapacitást is. Miért kell nálunk a sü­lőipar teljesítőképességét fo­kozni? Hiszen — így kell fo­galmazni — még mindig évi százezer vagon kenyeret fo­gyasztunk, azaz nagyjából fe­jenként egy métermázsát. Ez mindenképpen sok. Életszín­ezt a többletet az allami, ta­nácsi sütőipar- nem lesz ké­pes kielégíteni. Társakra van szüksége; termelőszövetkeze­ti, állami gazdasági, kisipari szövetkezeti, fogyasztási szö­vetkezeti és magánpékségek­re. Az új igény ugyanis első­sorban a falvakban jelentke­zik, a nagy sütödéktől, a ke­nyérgyáraktól távol. Márpe­dig ami a kenyér minőségét rontja, az elsősorban a szál­lítás. Az emberek szíveseb­ben vásárolnak meg egy friss cipót még akkor is, ha a másik polcon álló kétnapos, tíz, húsz kilométerről ho­zott vekni minősége jobb. Mert csak jobb volt a gyár­ban, amikor kisült. A hely­ben létesült kisüzemnek pedig nem kell szállítania, a kemencéből azonnal a pultra teheti a kenyeret. A kisüzemnek más előnye is van. Kicsiben könnyebb specialitásokat készíteni. Nagy kenyeret, vagy kis ci­pót, krumplis kenyeret, vagy paprikás kiflit, tejeskaiácsot stb. A fogyasztó pedig első­sorban ezekért a helyben ha- gyomár.yos különlegessége­kért hálás. A többszektorúság legna­gyobb előnye azonban a ver­seny. Budapesten például a gyárak ötvenöt vagon kenye­ret sütnek naponta. A Rá­kóczi Ktsz mindössze öt va­gonnyit. Az emberek azon­ban képesek három kerüle­ten átutazni, hogy abból a kenyérből, kifliből vásárol­janak. Ez a szerény verseny ugyanakkor elég volt ahhoz is, hogy felrázza, seregnyi újítás bevezetésére ösztö­nözze a nagyipart. Még in­még főleg a hitelkedvezmény volt. Tehát az, aki sütödét akart létesíteni, soron kívül kapott hitelt. Ez azonban kevésnek bizonyult, mind­össze néhány tiszteletreméltó mezőgazdasági üzem, vagy szövetkezet lépett erre az útra. Most január elseje óta ha­tározottabb az állami buzdí­tás. Aki sütőüzemet létesít, az a beruházás 30 százalékát vissza nem terítendő állami támogatásként megkapja. Emellett megmarad a hitel- támogatás is, sőt, két száza­lékkal csökkentették a ka­matot. Egy napi 40 mázsás kapa­citású, gőzkemencés sütő­üzem beruházási költsége az épületekkel, szociális létesít­ményekkel együtt mintegy három-, három, és félmillió forint. A beruházó tehát egy­millió forintot kap az állam­tól. Az összeg még így is je­lentősnek tűnik. Nem min­denütt kell azonban minde­nestől új üzemet létesíteni. Meglévő épületek, berende­zések . felhasználásával egy ilyen vállalkozásba már né­hány százezer forinttal is bele lehet kezdeni. Az állami tá­mogatás és hitel pedig az át­alakításokra is jár. Ezt a támogatást ma még csupán mezőgazdasági üze­mek kaphatják meg. Ez egy kicsit érthetetlen szűkítés, ugyanis ha kisipari, vagy fo­gyasztási szövetkezet kapcso­lódik be az ellátásba, az a lakosságnak ugyanolyan előnyt jelent. Reméljük előbb-utóbb ezekre is kiter­jesztik áz engedményeket. Buzdítjuk tehát a szövet­kezeteket: létesítsenek péksé­get. Adnánk egy üzleti taná­csot is. Ne csak kenyeret, A múlt hetekben tucatnyi faluba látogattak el a Fehér- gyarmati Állami Gazdaság vezetői. Keresték az ismerő­söket, akiktől érdeklődtek, hogyan alakul az idei mun- kásjélentkezés. Félezer szerződött munkás A gazdasag kilencezer hold területe tizenhat falu határát érintve terül el. Egy­két falu nem biztosítja a szükséges munkaerőt. A közvetlen termelésben részt vevők száma, állandó jelleggel 370—380. Ám a mun­kák dandárjában jóval több dolgos kézre van szükség. Évek óta átlag 420—450 idő­szaki munkást szerződtet a gazdaság. Ilyen közelebbi helyek: Gulács, Kisar, Tisza- becs, Milota, Kispalád, Bot­palád, sőt még Nagyecsed is. Idén másodszor számítanak a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemről, a he­lyi gimnáziumból és köz- gazdasági technikumból meg- határozott időre 8Ó0—900 diák segítségére. Semmi esetre sem könnyű ennyi időszaki dolgozó be­szervezése. Megtartása még nehezebb. Átlagkereset 1700 forint 1967-ben a gazdaságban foglalkoztatott összes felnőtt dolgozók száma 820 fő volt, 1969-ben némi csökkenés kö­vetkezett be: 785 felnőtt dol­gozót foglalkoztattak a gaz­daságban. Az egy főre vetített hal­mozott termelési érték ará­nya az említett két évben 69 083. illetve 84 599 forintra alakult. Ennek magyarázata részben az új mechanizmus árviszonyaiban, részben a gépesítés eredményességében keresendő. Javulást mutat a kereset is. A munkacsapatok egy tag­jára 1968-ban 1698 forint ha­vi átlagkereset jutott, tavaly már 177á forint. Az előirány­zott halmozott termelési ér­téket 3 millió 542 ezer fo­rinttal, a nyereségrészt 5 millió 378 ezer forinttal tel­jesítette túl a gazdaság. A munkások szállítására például a múlt esztendőben 680 ezer forintot költöttünk; csak az őszi csúcsidényre-eső rész 469 ezer forint. Nyolc­vanezer mázsa almát kellett leszüretelni és a további munkáját elvégezni. A munkaidényben két sa­ját busz, három AKÖV-jár- mű, további két saját mikro­busz és három tehergépkocsi hordja-viszi a gazdaságban dolgozókat. A közös megálla­podások fontos követelmé­nye, hogy a dolgozók napon­ként hazakerüljenek lakó­helyükre, családjukhoz. En­nek azért is van jelentősége, mivel az időszaki munkára szerződött felnőttek csaknem kivétel nélkül nők, családos anyák. Fürdő, célprémium Jelentős a szociális, kultu­rális lehetőségek nyújtása. A csaholci. kölesei üzemegy­ségeknél hetenként kétszer, a gyarmati központban min­dennap zuhanyozási, fürdési lehetőség van. Évi átlagban mintegy félezer színházi és háromszáz mozijeggyel ajándékozzák meg a dolgozó­kat. Van szépen berendezett klubszobájuk, gazdag szép- irodalmi könyvtár. Célprémiumokat tűznek ki. Tavaly ez mintegy félmillió forintot tett ki. A határban dolgozó minden brigádnak jut egy táskarádió. Asztalos Bálint 650 éves Máriapócs Nagyarányú építkezések a községben vonalunkhoz képest is, az egészséges táplálkozás igé­nyeihez képest is, de „átlag- súlyunkhoz” képest is. Persze nem hiábavaló az egészségügyi propaganda és meglátszik, hogy egyre több ember tudja már megfizetni a húst, a tejtermékeket. Az abszolút fogyasztás valamics­két csökken is országunkban. Azonban ennél sokkal na­gyobb ütemben, rohamosan csökken a vámőrlés. Egyre kevesebben dagasztanak és sütnek odahaza, inkább a boltban vásárolják meg a mindennapi kenyeret. Ez a szervezett ellátás iránti igényt évenként mintegy két százalékkal növeli. Nem tűnik soknak ez a két százalék, de kétségtelen, hogy kább így van ez vidéken. Szinte titokként, bizalmas értesülésként súgják meg egymásnak az emberek, hol lehet valami igazán jófajta pékárut kapni és ott, a kicsi pékség előtt autók serege áll meg naponta. A kenyérsütés ma már nem az állami vállalatok mo­nopóliuma. De csak elmélet­ben nem az. A pontos képet nem ismerjük, most készül a részletes felmérés. Úgy be­csüljük azonban, hogy az összes többiek mindössze a teljes termelés három szá­zalékát állítják elő. Ez gya­korlatilag semmi. Az állam maga is szeretné, ha ez a helyzet, megváltozna. Ezért ösztönzi a többi szektorokat, hogy kapcsolód­janak be az ellátásba. Az ösztönzés módszere tavaly hanem péksüteményt is ké­szítsenek. Itt van a legna­gyobb lehetőség a nagyon ka­pós finomságok előállítására, ezen a területen fokozódik a legerőteljesebben a fogyasz­tás és ez a munka lényegesen kifizetődőbb is, mint maga e kenyér. De ismételten hang súlyozzuk, hogy ebben a be ruházásban ne az üzleti ol­dalt nézzék és lássák először, hanem a társadalmit, a poli­tikait. A messze földre szál­ló jó hír és a helyben jobb kenyérhez jutó fogyasztók — akik egyben szövetkezeti ta­gok — öröme, elégedettsége, nagyobb haszna lesz a vál­lalkozásnak, mint a papíron kimutatható gazdasági ered­mény. Földeáki Béla (Tudósítónktól): Máriapócs a tavasz folya­mán ünnepli fennállásának 650. évfordulóját. A község vezetői és lakói most hármas évfordulóra ké­szülnek. Ez főleg a nagyará­nyú építkezésekben mutatko­zik meg. „Gazdag község vá­gyunk” — mondja Királyhá­zi János tsz-elnök. Több, mint 60 forintot osztottunk munkaegységenként A község lakóinak 2 090 000 forintja van takarékban. Ezenkívül 45 gépkocsi-nyereménybetétet is takarékba helyeztünk. Majd­nem minden negyedik házban tv van. Az elmúlt évben épített a tsz egy modern szarvasmar­ha-istállót, amely önitatóval és fejögéppel van ellátva. Az állattenyésztés jól jövedelmez. Tahi László: Az optimizmusról .— Az, hogy az esztendő ilyen kemény, zimankós tél­lel kezdődött, az magának jó jel? — Világos. Mert ha télen van a tél, akkor tavasszal ta­vasz lesz, nem igaz? — Egyáltalán nem biztos. — Csak nem képzeli, hogy az idén két tél lesz? — Mért ne lehetne? Há­rom is lehet. Van hely neki. Szerintem igenis rossz jel, hogy az esztendő ilyen szigo­rú téllel kezdődött. Nagyon rossz jel. — Nagyon jó jel. — Nagyon rossz jel. És mi­nél jobb jel, annál rosszabb jel, vegye tudomásul. — Hogy tetszik mondani? Hogy minél jobb jel, annál rosszabb jel? — Világos. Nem figyelte meg még, hogy a jó jelek nem válnak be? Ami rosszul kez­dődik, az még végződhetik jól is. De ami jól kezdődik, az mindig rosszul végződik. — Maga született pesszimis­ta, ugye? — Természetesen. Vegyük mindjárt a születésemet, ha már szóba hozta. Jó jel volt az én születésem? Hajjaj! De még mennyire! Első gyerek voltam, szép voltam, rózsaszí­nű bőröm, kerek kis kopo­nyám, szőke hajam volt. S hogyan végződött? Nézzen rám. — Ne tréfáljon. Abból, hogy maga megöregedett, abból niég igazán nem lehet követ­keztetni semmire sem. Ho­gyan lehet valaki pesszimista azért, mert elhízott és meg-' kopaszodott? Ez az élet rend­je. — Nono! Valami összefüg­gés mégis csak lehet a dol­gok között. Amíg karcsú vol­tam és szőke, én is optimista voltam. — De hát az idei esztendő kilátásait mégsem ítélheti meg abból a szempontból, hogy maga kopasz es kövér? — Pardon! Kopasz, kövér és náthás vagyok! Es anyagi gondjaim vannak! Ez sem elég? — Magával nem lehet ko­molyan beszélni. Az új esz­tendő kilátásait latolgatjuk, s maga a náthájával hozakodik elő. Maga nem lát tovább az orránál. — Nézze... Én elmondtam, hogy miért vagyok pesszimis­ta. Most maga mondja el, hogy miért optimista? — Mert akinek a lelke egészséges, az nem is lehet más. Optimizmus nélkül nem lehet élni. Hinni kell az élet­ben, hinni kell a jövőben, hin­ni kell az emberben. — Maga hisz az emberben? — Feltétlenül. — Akkor adjon kölcsön el­sejéig háromszáz forintot. — Száz nem lenne elég? — Sajnos, nem. Háromszáz­ra van szükségem. De elsején megadom. — Hm... Na, jó. Tessék, pa­rancsoljon... — Köszönöm... Nem is tud­ja, milyen jót tett velem... — Nem olyan nagy pénz... — Nem is a pénzről van szó. Hanem most már én sem vagyok olyan pesszimista. — Csalódtam magában. Azt hittem, hogy nívós beszélge­tést fogunk folytatni az új- esztendő kilátásairól, s a vé­ge az lett, hogy levágott há­romszáz forintra... — Nem megmondtam? Ami jól kezdődik, biztos, hogy rosszul végződik. Ezért még ez évben elkezde­nek építeni 2 millió forintos költséggel egy korszerű elle- tőt és egy borjúnevelőt. Az a baj, hogy még nem kapott a tsz kivitelezőt az építéshez. Az almatermelés is jelentős jövedelemforrása a tagság­nak. A kislétai Rákóczi Tsz­szel közösen építenek egy hűtőtárolót, közel 7 millió fo­rintos beruházással. A 300 vagonos tároló műszaki átadá­sát a napokban végzik. Hamarosan megkezdik egy szolgálati ikerlakás építését, amelyre 460 ezer forintot for­dítanak a szociális alapból. A szolgálati lakás Szakemberek részére épül. Két év múlva agrármérnöke lesz a tsz-ftek, ugyanis ösztöndíjat fizetnek az egyetemen egy helybeli fia­talembernek, aki az egyetem elvégzése után hazajön falu­jába dolgozni. A géppark jónak mondható a területhez viszonyítva. Egy személygépkocsijuk, két te­hergépkocsijuk és tizenöt erő­gépük van. 1970-ben még 700 ezer forintért vásárolnak munkagépeket. Saját gépmű­helyt is építettek, amely ja­nuártól már „nagyban” üze­mel. . •. A tsz az ősz folyamán fala­tozó-borozót nyitott, ahol sa­ját termékeit árusítja. A Nyír­bátori ÁFÉSZ most épít egy áruházat a községben 800 ezer forintos beruházással. Az új létesítményt a nyár folya­mán adják át rendeltetésének; A tanács a közvilágítást korszerűsíti. A meglévő háló­zatot pedig több, mint 100 méterrel növelik. Még ez év­ben elkezdik építeni az óvo­dát, az állatorvosi lakást. A tsz vezetősége sportöltöző épí­téséhez 3000 Ft-ot ajánlott fe! a fiataloknak. Ez a tsz ennyi kiadás mellett is 1090 000 forint biztonsági tartalékkal rendelkezik! A község lakói — a kettős évforduló tiszteletére, április 4-én emlékművet avatnak. Az emlékmű mellé egy másik, márványból készült, magas emlékművet is állítanak, amely a 650 éves községet fogja jelképezni. Jelentős tár­sadalmi munkával is igyekez­nek a községet szebbé tenni. A járdahálózat nagyon rossz a községben. Pár éven belül ezen is segít a tanács. Uj jár­dák fognak épülni a fejleszté­si alap terhére és társadalmi munkával. Nábrádi Lajos T»z-tagok Hévízen — jutalomból A Szatmár—beregi Terme­lőszövetkezetek Területi Szö­vetség taggazdaságai részéről 130 brigád versenyzett múlt évben a szocialista cím elnye­réséért. A szövetség verseny­bizottságának nem kis felada­tot jelentett — a beküldött adatok alapján — a kellő rangsorolás kialakítása. Végül is úgy határozott a bizottság, hogy a legjobb tíz brigád ve­zetőjét vagy egy kijelölt tag­ját szövetségi egyhetes juta» lomüdülésre küldi a kies Hé­vízre. A jutalomüdülés ideje már­cius 7-től 14-ig tartott, s a következő tsz-ekből vett azon részt szocialista brigád veze­tője vagy tagja: fábiánházi, Kossuth, ópályi Kossuth, nagydobosi Petőfi, aranyos­apáti Uj Élet, beregdaróc— beregsurányi Barátság, tarpai Győzelem, gulácsi Uj Élet, nábrádi Békeharcos, tiszabecsi Uj Élet, túristvándi Rákóczi Tsz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom