Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-19 / 66. szám

t ofdaí KELET-MAGYARÖRSZAO rS7ó. március 19 GORKIf: LENINRŐL 13. Kétségtelen, hogy a kam­bodzsai események képezték a világpolitika szenzációját a szerdai napon. Miközben No­rodom Sziltanuk államfő meg Moszkvában tartózkodott, oda­haza Phnom Penhben puecsot hajtottak végre, amellyel megdöntötték Sziltanuk ural­mát. A kambodzsai rádió sze­rint a hatalom most Lón Nol tábornok miniszterelnök és Sírik Matek első miniszter­elnök-helyettes és belügymi­niszter kezében van. Az AP amerikai hírügynök­ség moszkvai tudósítója tele­fonon kért interjút Sziltanuk­tól. A kérdésre a herceg szó­vivője közölte, hogy az állam­csínyről most hallanak elő­ször —, és ezek után az AP tudósítóját kérte meg, ismer­tesse vele a Phnom Penh-i ese­ményeket. Sziltanuk maga el­zárkózott a nyugati újságírók elől. De mi történt közben Kam­bodzsában? E sorok nyomdá­Egy felhívás világsikere Talán nincs még egy nem­zetközi felhívás, amelyik olyan óriási tömegtámoga­tást kapott volna, mint a Béke-világtanács 1950. már­cius 19-én Stockholmban el­fogadott, az atomfegyverek eltiltását követelő határoza­ta. Pontosan húsz éve, hogy a Béke-világtanács ülésén Joliot-Curie, a nagy francia Stomtudós és békeharcos felhívással fordult a jóaka- ratu emberekhez, követel­jék az atom- és a tömeg­pusztító fegyverek teljes el­tiltását. Az emberek százmilliói az egész világon aláírásuk­kal csatlakoztak ehhez a felhíváshoz, kifejezésre jut­tatva ezzel valaVriénnyi or­szág népének együttérzését és követelésétS:;!érjen véget a fegyverkezési verseny, jöjjön létre megállapodás az atomfegyver-kísérletek végleges eltiltásáról. , A népek békeakarataból a stockholmi felhívás óta egész sor konkrét államközi megállapodás született. El­készítették az atomfegyve­rek eltiltására vonatkozó szerződéstervezeteket vala­mennyi földrészre vonatko­zóan. Ezek közül két egyez­mény született eddig: az egyik 1959. decemberében,' 12 ország aláírásával a De­li-sark atommentes övezetté nyilvánításáról, a másik 1962-ben arról, hogy Latin- Amerikaban megtiltják az atomfegyverek gyártását és birtoklását. Ez utóbbi egyez­ményt a 22 latin-amerikai országból már 14 aláírta. Egyezmény született a lég­köri atomkísérleti robban­tásokról is, valamint arról, hogy nem helyeznek atom­fegyvereket az űrbe föld kö­rüli pályára. Számos tárgya­lás folyik az ENSZ-ben, a genfi leszerelési tárgyaláso­kon a tengerfenék atommen­tes övezetté nyilvánításáról és más, az atomfegyver be­tiltását célzó tervezetről. Alig néhány napja jött létre az egyik legfontosabb eredmény az atomfegyver eltiltásának kérdésében: 1970. március 5-én életbe lé­pett a Szovjetunió által ja­vasolt atomsorompó-egyez­mény. Igaz, hogy ez — a korábban kötött egyezme- nvekkel együtt -- még nem a stockholmi felhívás teljes megvalósulasa. Az atomsorompó-egyez- mény, amelyet már közel 100 ország írt alá és mintegy félszáz ratifikált, csak az atomfegyverek további el­terjedése elé állít nemzet­közi jogi gátakat, de még nem jelenti a tömegpusztító fegyverek betiltását. A nép­tömegek hosszú állhatatos harcának első gyümölcsei mégis biztatóak és a húsz­éves évforduló alkalmából új erőt ad a világ népeinek a harchoz, a stockholmi fel­hívásban foglalt célok ma­radéktalan megvalósulá­sáért ba adasakor még nincs vilá­gos képünk az események részleteiről. Minthogy azon­ban közismert Szihanuk her­ceg ragaszkodása országa szi­gorú semlegességéhez, továb­bá az a tény is, milyen sűrűn tiltakozott Szihanuk az ellen, hogy az USA oly sűrűn meg­sértette Kambodzsa semleges­ségét, nagyon valószínű, hogy a puccsot jobboldali Wash- ington-barát elemek hajtot­ták végre, a Pentagon és a State .Department szájíze sze­rint, feltehetően a CIA-ügy- nökök aktív közreműködésé­vel. A londoni rádió kommentá­torai rámutatnak: Norodom Szihanuk népszerűsége Kam­bodzsában igen nagy, ezért el­képzelhető, hogy a herceg visszaszerzi hatalmát. Ahogy budapesti tájszólásban mon­dani szokás: ez a meccs még nincs lefutva. Kétségtelen, hogy az Egye­sült Államok az utóbbi hóna­A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására szerdán ha­zánkba érkezett dr. Günter Mittag, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. A Ferihegyi repülőterén Nyers Rezső, az IS. Ni elvártnál is fürgébben pattant Faragó Béla. Nem mintha ínyére lett volna a behódolás. talán többet lá­zongott magában, mint Weinhoffer, de hideg számí­tással felfüggesztette büszke­ségét. létezni és boldogulni akart ' mindenáron. Hiába lőtte agyon Urbantsok Tibor főmérnököt, a Gestapo kö­zönybe burkolózott iránta, így hát további bizonyításra érezte magát kényszerítve. Mindennapi környezetében Demeter főhadnagy testesí­tette meg a korlátlan hatal­mat, többször tanúja lehe­tett, hogy a simulékony-fé- lelmetes nyomozófőnök mekkora tekintélynek ör­vend a megyei notabilitások szemében. Ügy számított, biztosan nyer, ha doktor De­meter Zoltán jóindulatára épít. Benne látta a magyar Edmund Volkhardtot. s azért is létkérdéssé vált, hogy bírja ennek a magyar Gestapo-főnöknek bizalmát, mert baráti értesülései sze­rint a német Volkhardt a «árc* elhagyására készüiő­pokban csökkentette hadmű­veleti tevékenységét Dél-Viet- namban —, ám ugyanakkor fokozta azt az indokínai tér­ség más részeiben, elsősorban Laoszban, de — szüntelen be­repüléseivel — Kambodzsá­ban is. Meglehet, a szerdai kambodzsai puccs Washing­tonnak azt az érdekét, vagy vélt érdekét szolgálja, hogy ismét erőteljesebben beavat­kozzék a délkelet-ázsiai tér­ség ügyeibe. A csütörtöki nap nagy vi­lágpolitikai eseménye az er­furti találkozó lesz. Walter Ulbrichttól, az NDK állam­tanácsa elnökétől ebből az al­kalomból interjút kért a fran­cia televízió. Ulbricht nyi- látkozatábán sikert kívánt a két német állam kormányfői találkozójához és rámutatott: ez a tanácskozás további tár­gyalások kiindulópontja, amelyeknek célja a két né­met állam kapcsolatainak ren­dezése, a nemzetközi jog alap­ján. MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára és Bálint József, a Központi Bizottság gazda­ságpolitikai osztályának veze­tője fogadta. Jelen volt dr. Herbert Plaschke, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. Gyakran volt alkalmam a forradalmi taktika és gya­korlat kegyetlenségéiről be­szélni Leninnel. — Mit akar? — kérdezte csodálkozva és haragosan. — Hát lehet szó emberségről egy ilyen hallatlanul elkese­redett küzdelemben ? Hol van itt helye lágyszívűségnek és nagylelkűségnek? Európa blokád alá vesz minket, az európai proletariátustól nem kapjuk meg a várt segítsé­get, minden oldalról medve­ként tamad ránk az ellen- forradalom, hát mit tegyünk? Nem kötelességünk, nem jo­gunk-e harcolni, ellenállni? Már bocsásson meg, mi nem vagyunk ostobák. Tudjuk: azt, amit mi akarunk, senki sem tudja megcsinálni, csak mi. Vagy talán azt gondol­ja, hogy én itt ülnék, ha meg volnék győződve ennek az ellenkezőjéről? — Milyen mértékkel méri a verekedésben szükséges és fölösleges ütéseket? — kér­dezte tőlem egyszer egy he­ves beszélgetés után. Erre az egyszerű kérdésre én csak költői módon válaszolhat­tam. Azt hiszem, más válasz nincs is. Igen gyakran zaklattam különféle kérdésekkel, s né­ha úgy éreztem, hogy Lenin sajnál engem, amiért közben­járok az emberek érdeké­ben. Időnként megkérdezte: — Nem érzi, milyen jelen­téktelen ügyekkel, milyen semmiségekkel foglalkozik ? Én azonban azt tettem, amit szükségesnek találtam, és nem riasztottak vissza annak az embernek ferde, haragos pillantásai; aki jól tudta, mi van a proletariá­tus ellenségeinek számláján. Ö bánatosan csóválta a fe­jét,4^s ezt, mondta: — Kompromittálja magát az elvtársak, a munkások élőtt. Tl U ■ Én viszont azt hangsúlyoz­tam, hogy az elvtársak, a munkások, .,a lobbanékony­ság és ingerültség állapotá­ban” nem egyszer túl köny- nyedén és „egyszerűen” ke­zelik a szabadságot, értékes emberek életét: és hogy vé­leményem szerint ez a fölös­leges, olykor teljesen értel­metlen kegyetlenség nem csak kompromittálja a forra­dalom becsületes, komoly ügyét, hanem mindentől füg­getlenül árt is ennek az ügy­nek. mert igen sok tekinté­lyes erőt visszariaszt tőle. — Hm, hm — dörmögte szkeptikusan Lenin és sorol­Gerencsér Miklós: fekete, tél dóit. Semmiképp sem akart befolyásos támogató nélkül maradni a számara idegen Győrben. Demeter számára is idegen volt a város, abban tehát megegyezték, hogy a pozíciókra véresen féltékeny helyi nyiiasvezetök a betola­kodó riválisokat látják ben­nük. Nem találta meg mindjárt a boltíves folyosón a két pártszolgálatóst. — Piriti József! — kiál­totta. Erélyes szavára egy ab­lakmélyedésből ugrottak elő a pártszolgálat fekete egyen­ruháját viselő alakok." Piriti. a hullarabláson ért katona- szökevény melléről a hátára lökte géppisztolyát. párká- nyos, sötét szemöldöke alól a tisztelet minden jele nél­kül mérte végig Faragót Társa, egy fejletlen, nagy lá­bú suhanó bátran cigarettá­zott tovább. — Te ki vagy — kérdez­te Faragé nyersen a suhanc- tóL — Pásztor Tibor. — Először is dobd el a ci­garettát másodszor húzd ki magad, ha velem beszélsz. harmadszor gombold be a kabátodat. Na mozgás! — Kioktatását Piriti József­nek szánta, hozzá mégis enyhébben beszélt. — Be­oszthattak volna maga mellé egy érettebb katonát. — Vagány kölyök ez. had­nagy úr. Vállalom, hogy em­bert nevelek belőle. —- A feladat nem éppen cserkészgyakorlat. Magát di­rekt név szerint kértem, mert tudom, hogy edzett ka­tona Be kell kísémiök Sza- badhegyrói egy bújkáló kommunistát. A nevét és a címét megtalálja ebben a borítékban. De vigyázzon, Piriti. Nem járhat úgy. mint a múltkor. Kire is gondolok? — Botos György honvédra. aki megszökött mellőlem. — örülök, hogy jó a me móriája. Vegye hasznát még igen sokáig. Feledtesse ve­lem Botos Györgyöt, maga pedig ne feledje, hogy 4 fe­jével játszik. Na indulás. Észhez térítette 4 katonás hang 4 két pártszolgálatost, nyilas regula szerint előre- nyújtott jobb karral tiszte­legtek és elindultak letartóz- * tetei Németh Jánost Bíró József—Schiller Bonn (MTI) Bíró József külkereskedel­mi miniszter, aki hivatalos látogatáson tartózkodik az NSZK-ban, szerdán egyórás megbeszélést folytatott Schil­ler bonni gazdaságügyi mi­niszterrel. Utána Schiller ebé­det adott magyar vendége tiszteletére, amelyen nyugat­német részről a többi között részt vett Wischnewski, a Szo­ciáldemokrata Párt országos ügyvivője, Arndt és Schöll- horn, a gazdaságügyi minisz­térium két államtitkára, Emmel nagykövet és mások. A megbeszélések befejezté­vel Schiller kijelentette az MTI tudósítójának: nagy je­lentőségűnek tartja, hogy a magyar kormány egy tagja első ízben tesz hivatalos láto­gatást az NSZK-ban. Magyar kollégájával a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésének és az ipari kooperáció fejlesz­tésének minden fontos kérdé­sét megtárgyalta. Szerda délután Bíró József, a sajtó képviselőivel találko­zott. Hangoztatta: Schillerrel folytatott megbeszélésén egyet­értés alakult ki abban, hogy modem gazdasági kapcsolato­kat kell létesíteni, amelyek egyrészt nagyobb biztonságot adnak a két szerződő félnek gazdasági vonalon, másrészt kölcsönös előnyökkel járnak. Ennek az elvi egyetértésnek az alapján a gazdasági szak­értők meg fogják vizsgálni a konkrét lehetőségeket. Szerda délután esté Bíró József látogatást tett Walter Scheel külügrxníTMizteméí é*. - Josef Érti földművelésügyi minisz­ternél, Budapestre érkezett dr. Gunter Mittag ni kezd le, hogy az értelmi­ség hányszor árulta el a munkások ügyét. — Köztünk legyen mond­va — mondta, sokan nem csak gyávaságból fordulnak ellenünk, válnak árulóvá, hanem becsvágyból. vagy mert belezavarodnak, retteg­jek, hogy dédelgetett teóriá­juk csődöt mond, ha össze­ütközésbe kerül a gyakorlat­tal. Mi ettől nem félünk. Az elmélet, a hipotézis szá­munkra nem ..szentség”, ha­nem munkaeszköz. És mégsem emlékszem olyan esetre, hogv Lenin el­utasította volna kérésemet,. S ha mégis előfordult, hogy kérésem nem teljesült. ez nem az ő hibájából történt, hanem bizonyára ama „szer­kezeti hiányosságok” folytán, amelyekben a suta orosz ál­lamgépezet mindig is bővel­kedett. Feltehető az is, hogy valakinek a tudatos gonosz­sága akadályozta értékes em­berek sorsának könnyítését, életük megmentését. Itt is lehetséges a „kártevés”; az ellenség ugyanolyan cinikus, mint amilyen fortélyos. A bosszúvágy és a düh gyak­ran a tehetetlenségi erőnél fogva hat. S persze vannak lelkibeteg emberkék. akik kóros szenvedéllyel élvezik felebarátaik szenvedéseit. Lenin egyszer mosolyogva mutatott egy táviratot: „Megifit letartóztattak, szól­jon, hogy engedjenek ki.” Az aláírás: Ivan Volnij. — A könyvét olvastam, nagyon tetszett. Látja, őben­ne az első öt szó után rög­tön megéreztem azt ^z em­bert, aki megérti, hogy a hi­bák elkerülhetetlenek, és nem haragszik, nem mászik a falra a személyes sérelme miatt. Pedig, ha jól tudom, harm’adízben tartóztatják le. Jó volna, ha tanácsolná ne­ki, hogy utazzék el abból a faluból, mert még megölik. Ügy látszik, ott nem szere­tik. -^5maá<tsoya.mehi'..''?'á\'irat- bgn, . Gyákrnm nagyori " 'bámul­tam,■ hogy Lenin milyen kész­ségesen segít olyanoknak, akiket ellenségeinek tart, és nem csak segít, hanem a jq- vőjükre is gondol. így pél­dául egy tábornokot — tudós volt, vegyész — halál fenye­getett. — Hm, hm — mondta Le­nin, miután figyelmesen vé­gighallgatott. — Tehát ma­ga szerint ez az ember nem tudta, hogy laboratóriumában fegyvert rejtegetnek a fiai ? Van ebben valami romanti­ka. Hadd bogozza ki ezt az ügyet Dzerzsinszkij, neki fi­nom érzéke van az igazság­hoz. Ha nem is valami harsány, de némi kedélypezsditő öröm vigasztalta Faragó Bé­lát, hogy ö adhatta ki az el­ső letartóztatási parancsot a föld alatti csoport elleni ak­cióban. További feladatra várva sietett vissza Wein- hofi'er szobájába. Meglepeté­sére már útra készen vár­ták. Demeter főhadnagy vé­kony szattyánkesztyűjét si­mogatta feszesre ujjain. — Akkor hát indulnánk a Fémdoboz Művekbe — né­zett körbe serkentőn. — Fa­ragó testvér vegye fel a kö­penyét. Weinhoffer testvér itthon marad, helyet szorít a fogdákban, mire visszaérünk. Hát akkor isten segítsen ben­nünket. Rég elfogyott a türelme Weinhoffernek. A sorozatos, bár udvarias lekezelést hal - lattan sértéssel tetézte Deme­ter. Kihagyta a komoly munkából, közönséges fog­lárrá degradálta. Felháboro­dásából nem is csinált tit­kot. A csendőrtiszt szeme láttára egyenesen a denú- zsünból vedelte a bort. Fa­ragó pontosan tudta, mi tő) kínozza ekkora szomjqsaa felettesét. Számítása kez­dett beválni. Minél sertódöt- tebbnek láthatta Weinhof- fert, neki annál nagyobb re­ményei lehették. Amikor pedig Demeter maga melle ültette a német gyártmányú terepjáró sze­mélykocsiba, úgy vélte. a Néhány nap múlva telefo­nált nekem Petrográdba: — Azt a maga tábornokát kiengedjük, talán már ki is engedték. Mit akar csinálni ez az ember? — Homoemulziót. . — Ügy, úgy, az valami kaTbolsav! Nos. hát főzzön karbolsavat. Maga pedig mondja meg nekem mire van szüksége.. . Néhány nap múlva megint mégkérdezte: — Mi van a tábornokkal? Elhelyezkedett? 1919-ben a pétervári kony­hákban felbukkant egy na­gyon szép nő, és szigorúan követelte: —: Én Cs. hercegnő va­gyok, adjanak csontot a ku­tyáimnak! Mesélték, hogy nem bírta a megaláztatást és éhezést, s a Névába akarta ölni magát, de négy kutyája megérezte úrnője végzetes szándékát, utánafutottak és vonításuk­kal, izgalmukkal visszatartot­ták az öngyilkosságtól. Elmeséltem ezt a legendát Leninnek. Ferdén, felülről le­felé nézett rám, egyre csak hunyorgott, s végül egészen behunyva Szemét, haragosan megjegyezte: — Kitalálásnak sem rossz. A forradalom tréfája. Elhallgatott. Felállt és az asztalán fekvő papírokban la­pozgatva. elgondolkodva foly­tatta: — Hát igen, ezeknek az embereknek nehéz a sörsuk: a történelem rideg édesanya, s ha megtorlásról van szó, semmitől sem riad vissza. Mit mondjak? Ezeknek rossz a soruk. Az okosabbja per­sze tudja, hogy tövestül tép­ték ki, és nem fog megint gyökeret ereszteni. Az át- plántátás pedig, hogy Nyugat- Európában eresszenek új gyökeret, az okosakat nem elégíti ki. Nem igen tudnak pk ..ott meggyökerezni. Ma­ga mit gondol? , ■* — Ügy. vélem, hogy néni.' — Tehát Vagy velünk tar­tanák, vagy megint interven­ciót akarnak majd kieszkö­zölni. Megkérdeztem. valóban sajnálja-e ezeket az embere­ket, vagy csak én látom így. — Az okosakat sajnálom. Nálunk kevés az okos em­ber. Mi nagyobbrészt tehet­séges nép vagyunk, de az eszünk lustán forog. És megemlített néhány olyan elvtársat, aki felül­emelkedve osztálya „zoopszi- chológiáján”, együtt dolgozik a „bolsevikokkal”. Bámulatos szeretettel beszélt róluk. (Folytatjuk) :a .!■ — .... ■ 1 y biztos közeli siker felé in­dul Előttük Bede Antal zászlós és Dobrai István őrmester utazott egy másik személy- kocsiban, mögöttük csendőr- legényekkel megrakott te­herautó haladt. — Mindenesetre töltsük csőre a pisztolyunkat — ajánlotta Demeter. —- Ám­bár nem lesz más dolgunk, mint figyelni az akciót. Leg­alábbis remélem. Teljesen sötét volt már, alig mutatkozott járókelő a kihalt téliesen ázott utcákon. A körülmények, s az egész folyamat kísértetiesen emlé­keztette Faragót a Gestapo- ra. Nem Is kételkedett ab­ban, hogy Demeter hatalmát, módszereit, de még az ada­tait is a Gestapotól kapta. Annál inkább értelmet látta behízelegni magát a csen­dőr főhadnagy bizalmába. Mindezt persze megalázónak érezte, hiszen ő, 4z SS egy­kori hadnagya soha nem gondolta volna, hogy ekkora szolgalelküsegre kényszerül, de mit kezdhetne a büszke­ségével, ha annak tarkótól- vég Jebet 4 vége? Bepielte, elobb-utóbb túzirf vetik oda­adása fejébe^ 4 Volkhardt páncélszekrényében őrzött szürke dosszié aktáit, akkor aztán belőle is lehet valaki, fFolytatiuk) I\ 'ihu 'itikai összefoglaló i A kain bocijai puccs — a háttérben a CIA ? Uli Walter Ulbricht a francia tv-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom