Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-14 / 61. szám

S. oMa) IWLlT-WAGTABOItSZÄO i#». ti. A Szlovák KP KB plénuma Erősíteni kell m párt egységét Külpolitikai széljegyzet: Maoisták logikája BELGRAD Joszip Broz Tito beszámo­lóját és szóbeli előterjesztését követően a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének IX. kongresszusa hét bizottságban folytatja munkáját. KARACHI Az ellenzék vezetőivel foly­tatott kerekasztal-megbeszé- lések negyedik napján Ajub Khán pakisztáni elnök beje­lentette, hogy megegyezés jött létre a két legfontosabb kér­désben a parlamentáris rend­szer bevezetése és a szabad választások problémájában. ULÁNBÁTOR Ulánbátorban csütörtökön megtartották a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának 6. plénumát. Az ülésen beszédet mondott Ce- denbal, a párt központi bi­zottságának első titkára. RAWALPINDI Grecsko marsall szovjet honvédelmi miniszter, aki hi­vatalos látogatáson tartózko­dik Pakisztánban, szerdán megtekintette a pakisztáni hadsereg alegységeinek száraz­földi hadgyakorlatát, majd el­látogatott a pakisztáni légi­erők akadémiájára. Szerdán este Grecsko Afzal Rahman Khánnal, Pakisztán hadügy­miniszterével tárgyalt. KINSHASA Mobotu tábornok, a Kongói Demokratikus Köztársaság (Kinshasa) elnöke csütörtö­kön reggel háromnapos láto­gatásra Athénbe utazott, ahol tárgyalásokat folytat a görög vezetőkkel. BONN Egy nyugatnémet orvos a bonni szovjet nagykövetség­nek adományozta kétemeletes villáját hálából az embersé­ges bánásmódért, amelyben a háború idején fogolyként Oroszországban részesítették. Az idős doktor halála előtt kijelentette, hogy tettével a szovjet—német barátság erő­sítését kívánja szolgálni. MOSZKVA Oldrich Cernik, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke csütör­tökön a szovjet fővárosba ér­kézéit, vele együtt utazott Moszkvába Valcav Vales mi­niszterelnök-helyettes. Franti- sek Vlasek tervezésügyi mi­niszter és más hivatalos sze­mélyiségek Pozsony (CTK): A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának szerdán Pozsonyban megtar­tott ülésén elfogadott határo­zat többek között megálla­pítja: az augusztus utáni fej­lődés fő eredményének kell tekinteni azt a tényt, hogy a pártnak és vezetőségének sikerült megőriznie a lakos­ság nagy többségé­nek bizalmát, valamint a párttagság és a tár­sadalom döntő részének cse­lekvőképességét. Bonyolult körülmények között folyik a harc a szocialistaellenes erők­kel. A pártban ez a harc úgy módosul, mint a szélsőjobbol­dali és konzervatív-dogmati­kus tendenciák leküzdése. Je­lenleg előtérbe kerül a párt vezető szerepe további és ha­tározottabb megszilárdításá­nak feladata. A jelenlegi politikai hely­zetet ebből a szempontból elemezve, a Szlovák KP Köz­ponti Bizottságának plénuma a következő határozatot fo­gadta el: 1. Következetesen meg kell valósítani a párt január utá­ni pozitív politikáját, amely megfogalmazást nyert a CSKP KB és az SZLKP KB akcióprogramjában, valamint a CSKP KB novemberi hatá­rozatában. New York, (TASZSZ): A Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviseletének kérésére az ENSZ-ben a Biz­tonsági Tanács hivatalos do­kumentumaként közreadták annak a tiltakozó jegyzéknek a szövegét, amelyet a stock­holmi magyar nagykövetség a svéd külügyminisztérium köz­vetítésével küldött az izraeli kormánynak. A jegyzék szerint az izraeli légierő február 24-i Szíria el­leni támadása során közvet­len veszély fenyegette Má­nyik Pálnak, a Magyar Nép- köztársaság damaszkuszi nagykövetének életét. A nagy­2. Erősíteni kell a párt bel­ső egységét és jelentős mér­tékben fokozni kell aktív cse­lekvőképességét a január utá­ni politika elvei alapján, és be kell tartani a pártfegyel­met 3. Aktivizálni kell a párt­tagokat, politikailag le kell leplezni és le kell küzdeni a szocialistaellenes tendenciá­kat a társadalomban, a párt­ban pedig kétfrontos eszmei harcot kell folytatni; a szek­tás-dogmatikus nézetek és módszerek, valamint a fő ve­szélyt jelentő jobboldali op­portunizmus ellen. 4. Ki kell dolgozni a párt ideológiai nevelőmunkájának a rendszerét 5. Szakadatlanul arra kell törekedni, hogy fokozódjon a párttagok érdekeltsége a tár­sadalmi és állami kérdések­ben. 6. Az SZLKP KB plénuma ismételten hangsúlyozza pár­tunk politikájának következe­tesen internacionalista jelle­gét. A Központi Bizottság kü­lönösen halaszthatatlannak tartja a szomszédos szocialis­ta országokkal és pártjaikkal való kapcsolatok normalizá­lását, . mindenekelőtt a Szov­jetunió és az SZKP viszony­latában. Az egész szlovák pártszervezet megtesz min­den szükségest e cél elérése érdekében. követ gépkocsiját, amely a lé­gitámadás időpontjában a Damaszkuszi Beiruttal ösz- szekötő országúton haladt, bombaszilánkok sértették meg, illetve leomlott épüle­tek törmelékei hullottak rá. A nagykövet és a gépkocsi- vezető kivételes szerencsés körülmények között nem szenvedett sérüléseket, mivel időben sikerült elhagyniuk a gépkocsit. A Magyar Népköztársaság kormánya — hangoztatja az ENSZ-ben közzétett okmány — a legerélyesebben tiltako­zik az izraeli fegyveres táma­dás ellen, s azt a nemzetközi jog dúrva megsértésének mi­nősíti. MEGDÖBBENTŐ LOGIKA fedezhető fel a kínai vezetők politikájában. Alapvető cél­juk a maoista elgondolások­nak megfelelő belpolitika ér­vényesítése, ezt a célt azon­ban a belpolitika sajátos esz­közeivel, a nép meggyőzésé­vel, az érvek felsorakoztatá­sával, a belső egység megte­remtésével nem tudják elér­ni. A sokszor alkalmazott re­cept szerint tehát külpoliti­kai eszközökhöz nyúlnak, hogy eltereljék a figyelmet a hazai problémákról és egé­szen más kérdésekben pró­báljanak valamiféle „egysé­get” teremteni, amit aztán belső használatra alkalmaz­nak. A kínai külpolitika azon­ban a diplomácia hagyomá­nyos eszközeivel, a nemzetkö­zi jog keretein belül erre sem képes, mert a nemzetközi küzdőtéren kalandorpolitikát folytat. A külpolitikai tehe­tetlenség következtében ve­szik igénybe a kínai vezetők a harmadik, mindennél sú­lyosabb következményekkel járó „módszert”: a fegyveres provokációkat. Akcióik célja, hogy felszítsák a soviniszta hisztériát, s erre a nagyon Ingoványos talajra építsék a belső „népi egységet” Minthogy azonban a sovi­nizmus, a más népek elleni gyűlölet a pillanatnyi han­gulatlángoláson túl nem je­lenthet tartós gyógyírt a „proletár kulturális forrada­lom” által feltépett sebekre, továbbá az ilyen „egység” nem valamiért, hanem vala­mi ellen bontakozik ki, tehát negatív töltésű — végered­ményben nem segíti a maois­ták belpolitikai céljainak el­érését. S bezárult a kör: a marxizmustól, a leninizmus- tól messze eltávolodott bel­politika a szocializmusnak és a békének kárt okozó külpo­litikával párosul, e kettő ösz- szefonódósából azonban sen­ki másnak nincs haszna — még ha a kínai vezetés pilla­natnyilag hasznot is tud húz­ni belőle — csak az impe­rialistáknak. S itt rejlik az egyenesen meghökkentő tény: a szavakban imperialistafaló kínai vezetés gyakorlati tette: közvetlenül segítik az impe­rializmust. A maoisták a fc ellenségnek már nem a tőké' rendszert, hanem a szocializ mos világát tekintik. Ez a gondolatsor kivánko zik az Usszuri folyónál vég lehajtott kínai fegyveres ha tárprovokáció margójára, an­nál is inkább, mert a felvá­zolt összefüggések a napi ese­mények alapján pontosan ki­mutathatók. KÍNÁBAN a „proletár kul­turális forradalom” három esztendeje után lezárult a hatalmi harc egyik szakasza, létrejöttek az un. forradalmi bizottságok, Mao Ce-tung és csoportjának hatalmi szervei. Most következne a maoista párt szerepének rendezése és itt nem szabad a hagyomá­nyos sok dicsőséget szerzett Kínai Kommunista Pártra és annak vezető szerepére gon­dolni. Tervbe vették a Kí­nai Kommunista Párt XX. kongresszusának összehívását minden bizonnyal azzal a céllal, hogy megszilárdítsa Mao Ce-tung és csoportjának egyeduralmát, megtörténjék a végső leszámolás azokkal, akik Kína jövőjét nem a Mao Ce-tung-i politikában lát­ják. Mao Ce-tung és csoportja azonban nyilván nem érzi elég erősnek magát a józan érvekkel alá nem támasztha­tó politikája elfogadtatására. A határprovokáció nyomán felszított szovjetellenes sovi­niszta hisztéria az ennek a politikának kedvező megte­remtését szolgálta. Olyan atmoszférára van szükségük a kínai vezetőknek, hogy a „külső veszély” közepette senki sem merjen Mao Ce- tung ellen szót emelni, a ha­zai dolgok elemzése helyett mindenki a „modern revi­zionistákkal” harcol, a maoiz- must éltesse és ne törődjék azzal, hogy mit ad, pontosab­ban mit nem ad a maoizmus a kínai népnek. Röviden: a kínai vezetők hazai frontjuk gyengeségeit a határmenti — sajnos szó szerint értendő — csatatéren próbálták ki­EHHEZ A TAKTIKÁHOZ persze egy állandó tényező is járul: a kínai vezetők szov­jetellenes politikája. Most csak az az új, hogy a szovjet- ellenesség és a Szovjetunió elleni támadások fokozásában Peking eljutott a véres pro­vokációkig, valamint addig, hogy Távol-Keleten és Szibé­riában jogot formál másfél millió négyzetkilométernyi szovjet területre. A területi követelés bejelentése nyil­vánvalóan azt a célt szolgál­ja, hogy Kínában hosszabb időre előre megalapozzák a szovjetellenes propagandát. Az eseményekkel párhuza­mosan érdekes változáson megy keresztül a Kínával kapcsolatos imperialista tak­tika. Korábban a nyugati kormányok tartózkodást szín­leltek, nehogy mohóságukkal elriasszák a kínai vezetőket a szocialízmusellenes aknamun­kától. Elsősorban a kulisszák mögött keresték a kapcsola­tokat Kínával, konkrét lépé­sek helyett csak tapogatóztak, szondáztak. Az idők folya­mán azonban amilyen mér­tékben bátorítást kaptak ma­guktól a kínai vezetőktől — mert minden szovjetellenes akció, a vietnami békét aka­dályozó lépés, a szocialista országokat rágalmazó kiroha­nás bátorítja az imperialistá­kat — olyan mértékben mer­ték nyilvánosan is kiereszte­ni csápjaikat Kínára. Egyik- másik NATO-ország már han­got is adott Kínával kapcso­latos terveinek, legutóbb ép­pen Bonnból hallatszottak a nyugatnémet—kínai kapcso­latok normalizálását sejtető vélemények. Az imperializ­mus ma megkaparintható kö­löncöt lát Kínában. És ezért a felelősség Mao Ce-tung és csoportját terheli. Magyar jegyzék Izraelkez (p) Testvérpártok érkezése Moszkvába Moszkva, (MTI): További testvérpártok kép­viselői érkeznek Moszkvába a kommunista- és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zásának előkészítésével meg­bízott munkacsoport, és bi­zottság ülésére, amely hétfőn, március 10-én nyílt meg. Kedden és szerdán az aláb­bi testvérpártok küldöttségei érkeztek meg: Bolíviai Kommunista Párt, Guatemalái Munkapárt, Hon­durasi Kommunista Párt,, Gö­rög Kommunista Párt, Dán Kommunista Párt, Izraeli Kommunista Párt, Indiai Kommunista Párt, Olasz Kommunista Párt, Kolumbiai Kommunista Párt. Costa Ri­cái Népi Élcsapat Párt, Mexi­kói Kommunista Párt, Pana­mai Néppárt, Francia Kom­munista Párt, Ceyloni Kom­munista Párt, valamint a Svéd Baloldali Kommunista Párt küldöttsége. Burgenlandi útijegyzetek 2. Talán a Magyarok Világ- szövetsége tudna segíteni azon, hogy a burgenlandi ma­gyarok rendelkezésére álló könyvtári állomány felfris­süljön, több magyar nyelvű folyóirat forgatására nyíljon lehetőség, általában élénkebb legyen a jó kapcsolatuk a mai magyar nyelvvel, a mai magyar élettel. Szeretettel várják a ma­gyarországi kultúrcsoportok, sportegyesületek szereplését, Az elmúlt években jelentős Xe lőrehaladás is történt ezen a téren. Vas, Györ-Sopron és Zala megyei művészeti együt­tesek, labdarúgócsapatok és más sportegyüttesek többször ellátogattak Burgenlandba. Államközi kapcsolataink ja­vulása, Klaus osztrák kari- cel’ár magyarországi látoga­tása jó hatással volt ezekre az úgynevezett határmenti találkozókra is. Annál sajná­latosabb. hogy 1968 augusztu­sában az osztrák kormány­körök a csehszlovákiai ese­mények kapcsán csaknem teljesen befagyasztották az államaink közti politikai, kul­turális és sportkapcsolatokat s vele ezeket a virágzásnak indult határmenti találkozó­kat is Mindenesetre az oszt­rák ^zről az utóbbi hóna­pokban hallható józanabb hangok azt a reményt keltik, hogy ez a befagyasztás átme­neti és rövid lejáratú lesz. Az elmúlt év első felének magyar—osztrák viszonylat­ban jelentős eseménye volt, hogy június 14-én ünnepélye­sen megalakult Kismartonban az Osztrák—Magyar Egyesü­let (OME) burgenlandi szek­ciója. Az OME osztrák társadalmi egyesület, amely Magyaror- ország barátait igyekszik tá­borába gyűjteni. Politika- mentes szervezet, nincs hiva­talos jellege sem osztrák, sem magyar részről. Feladatának tartja a magyar tudomány, művészet, néprajz, általában kultúránk széleskörű ismer­tetését, s ezen keresztül az or­szágaink, népeink közötti jobb megértés előmozdítását. Mun­káját magyar részről a Kul­turális Kapcsolatok Intézete, illetve a Bécsi Collegium Hungaricum (magyar intézet a kulturális kapcsolatok elő­mozdítására) segíti. E szervek bocsátanak az OME rendel­kezésére anyagot például ki­állítások szervezéséhez, film- bemutatókhoz, megszervezik magyar művészek, művészeti csoportok, előadók ausztriai fellépését. Mint dr. Kerekes Lajos kandidátus, a Colle­gium Hungaricum igazgatója elmondotta, az OME egyre erősödik, s a burgenlandi szekció megalakulásával lehe­tősége nyílt árra, hogy a Ma­gyarországgal közvetlen®! szomszédos tartományiján ha­tékonyabb működést fejtsen ki. Az OME burgenlandi szek­ciója sikeres működésének kedvező feltételt teremt, hogy ólyan előkelő személyiségek vállalták az elnöki, illetve az elnökhelyettesi tisztet, mint Theodor Kéry, a tartományi kormány feje, és Reinhold Polster, helyettes tartományi főnök, valamint az elnökség­ben dr. Fred Sinowatz taná­csos, Hans Tinhof tanácsos, kismartoni polgármester, dr. Ernst Josef Görlich profesz- szor, kormányfőtanácsos, és mások. Jelentős erők vannak Ausztriában és Burgenland- ban is, amelyek rossz szem­mel nézik a két nép, a két állam közötti viszonyok nor­malizálását, a barátság fej­lesztését és mindent megtesz­nek, hogy akadályokat gördít­senek e folyamat útjába. Anélkül, hogy túlértékelném jelentőségét, engem minden­esetre mélyen megdöbbentett egy cikk, amely mutat vala­mit abból, hogy milyen mó­don és milyen eszközökkel harcolnak bizonyos erők Ausztriában az államaink közti jóviszony ellen. Kismartonban került ke­zembe a Burgenländisches Le­ben című folyóirat egyik szá­ma. A lap politikamentes gaz­dasági és kulturális havi fo­lyóiratnak vallja magát. Nos, a folyóirat felelős szerkesztő­je, bizonyos dr. Fritz Zim­mermann Barátság Magyaror­szággal címmel írott cikké­ben a vádak egész halmazát hordja össze — éppen az OME burgenlandi csoportja megalakulásának ürügyén — az osztrák—magyar barátság ellen. Nagy buzgalmában a kommunistaellenes szólamok­ról hamarosan magyarellenes „érvekre” tér át. Görlich professzort, aki Vérbíróság Aradon címmel cikket írt az Osztrák—Magyar Egyesület lapjába, azzal vádolja, hogy történelemszemléletében egy­oldalú magyar álláspontot képvisel, mert elítéli az ara­di vértanúk, illetve a további több mint száz magyar sza­badságharcos kivégzését. így teszi fel a kérdést: „Hol ma­radnak azok az osztrák és magyar történészek, akik akárcsak megkísérlik is össze­állítani a magyar vérbírósá­gok terrorítéleteinek listáját az 1848—49-es felkelés és hábo­rú idejéből? Majd meglátnák, hogy a magyarok több mint 110 halálos ítéletet hoztak!” A szabadságért küzdő nép védekezését a rátámadó el­lenséggel szemben csak az el­fogultság azonosítja a meg­szálló hatalom elnyomó in­tézkedései veL Történelem szemléletünket hamisnak, a magyarságot ál­talában sovinisztának bélyeg­zi Fritz Zimmermann és a következőket írja: „A sziszte­matikus történelemhamisítást példázza, amikor olyan ősi német helységneveket, mint Raab, Ödenburg, Steinaman­ger, Fünfkirchen stb. szándé­kosan megváltoztatnak”. Ha valaki nem tudná milyen vá­rosokat ért ezek alatt az „ős­régi német helységnevek” alatt Fritz Zimmermann, hadd soroljuk fel: Győr, Sop­ron, Szombathely, Pécs... Nem tudtam Zimmermann úrral beszélni Kismartonban. Annyit sikerült róla megtud­nom, hogy népi német (volksdeutsch), aki egykor Magyarországról települt ki és ahogy óvatos informátorom közölte „nem nagyon szereti a magyarokat.” Hát valóban nem nagyon. Ehhez természetesen joga van s e meggyőződésének propa­gálását sem tilthatjuk el. Bár amit mond, az jócskán em­lékeztet a nagynémet propa­ganda szólamaira. Dehát Ausztria semleges és demok­ratikus ország, mindenki azt írhat, amit akar — azaz, hogy amit a kiadója engedélyez. A „volksdeutschok” mellett vannak magyarok is Burgen- landban, akik nem túlságosan kedvező fényt vetnek a ma­gyarságra. Tőlük azonban a népi Magyarország már régen elhatárolta magát, s talán nem haragszanak meg osztrák szomszédaink, ha azt mond­juk, hogy számunkra ezek burgenlandi létezése, funkcio­nálása, akadékoskodása, s az a fejtörés, gond is, amit okoz­nak, kicsit groteszklil, kicsit anakronisztikusán, kicsit hu­morosan hat. Egykori főurainkról van szó, kelletlen „exportcikkeinkről”, akikkel húsz évvel ezelőtt vagy később megörvendeztet­tük őket. Batthyányok, Al- méssyak. Drasskovicsok, Er- dődyek élnek és jól élnek — e tájon, s mindenekelőtt — „Esterházy”. Galántai Eszterházy Mária Alajos Miklós Viktor Pál her­ceg. Edelstetten és Fraknó grófja, Magyarország egykori mágnása, ma Burgenland leg­nagyobb földbirtokosa. A 43 ezer hektár föld, amely a tu­lajdonában van, viszonylag nem sok a mindörökre füst­bement száz- meg százézer holdak helyett, de ha meg­gondoljuk, hogy Burgenland 23 ezer kisparasztjának össze­sen nincs több a birtokában 48 ezer hektárnál, másképp fest a dolog. A burgenlandi tartomány legnagyobb gondjához, vi­szonylagos gazdasági és poli­tikai elmaradottságának leg­főbb okához érkeztünk el itt. A földbirtokreform, amely Magyarországon forradalmi módon megoldotta a paraszt­ság évszázados gondját, ki­elégítette a parasztság föld­éhségét, eltörölte a feudális maradványokat, Burgenland- ban nem hatott. Az a különös helyzet állt elő, hogy Auszt­ria más tartományaiban is, a szomszéd államokban is min­denütt megoldódott a föld­kérdés, — itt, Burgenlandban azonban megkövesedett a feu­dalizmus: az egykori magyar földbirtokmegoszlást megkö­zelítve tizenkét földbirtokos család birtokolja a burgen­landi agrárterület egyharma- dát, több mint 85 ezer hek­tárt, és 23 ezer kisparaszt osztozik a már említett 46 ezer hektáron. Hári Sándor (TolytatjukJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom