Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

4» 3 t~ -4T A mi negyedszázadunk 613 millió a tsz~ek jövő évi beruházása Kevés a kivitelező — Nincs elég építőkapacitás FESTI KERÜLETEK ve­télkedője indul a televízió­ban a főváros felszabadulá­sának negyedszázados évfor­dulójára. „Mi így is ünnepe­lünk” — mondja a bevezető­ben a budapesti tanács egyik vezetője. S a monstre vetél­kedő beharangozását szolgá­ló műsorban elhangzott, nem lesz oktalan, ha a pestiek megismerik Budapestet. A mait, a szépet és állandóan fejlődött, a világvárost S azt is egyúttal, hogy mit ka­pott a főváros ez alatt az el­telt 25 év alatt az országtól, lakóitól. Hogy mennyire aktuális az Ilyenfajta városnéző séta, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az előzetes néhány per­cében elmondott sok-sok terv. A kerületek végrehajtó bizott­ságainak vezetői már beszá­moltak a készülődés lázáról, izgalmáról. Arról, hogyan mozdulnak meg százak és ezrek, hogyan segítenek egy- egy kerület csapatának a minél gyorsabb válaszok megszületésében. Mondhatni, a jelekből kö­vetkezik: az egész főváros népe megmozdul, hogy ünne­peljen, méltóan emlékezzen így is. És erőt merítsen a jö­vőhöz, a holnaphoz. Mert ki tagadná, az eredmények — ha lapokban, a rádióban ol­vassuk. halljuk — talán nem mondanak olyan sokat, talán már nem mutatják be olyan hűen, megdöbbentően való­san és közel a szívekhez a változásokat, mint az élet dálattóL „Egyik ámulatból a másikba estem. Még véletle­nül sem gondoltam volna, milyen körülmények között tanulhatnak a mi gyereke­ink. Tudod, eszembe jutott, hogy hányszor mondom én is taggyűlésen, mennyit és mit építettünk, szinte me­chanikusan, megszokott, be- idegződött sablonnal. De ha az ember lelkesedést, erőt akar meríteni, az ilyen láto­gatásokat kellene rendszere­síteni...” EGY MÁSIK BESZÉLGE­TÉSEN hallottam az egyik pártmunkástól: „Megnyílt a Vecsey közben egy bölcsőde. Kívülről nem látszik, csak ha bemegyünk, hogy a gyerme­kek paradicsoma ez. így, ahogy mondom: ez már a kommunizmus a gyermekek­nek. Elhívtam néhány mun­katársamat, akik nem győz­tek gyönyörködni, hol tar­tunk már. S hányszor észre ni vesszük ezeket a hétköz­napok nagj’, rohanó tempójá­ban...” . . , Egyikük sem mondta ki így, de jelezte: ezeket a léte­sítményeket, amely itt van­nak a szomszédunkban, látni ’rali. Meg kell ismerni azt a munkát, amit kőműveseink végeznek, látni a rajzasztal előtt töprengő tervezők, az al- és fővállalkozók, a beruhá­zók számtalan fáradságos hó­Ismerősöm azt mondta, el kellene vinni legalább az alapszervezetek vezetőségi tagjait, vagy a tanácstagokat, hogy lássák, munkánk mi­lyen gyümölcsöt termett. Ne egyedül a számokból, a jelen­tésekből, a beszámolókból, hanem úgy, ahogy van-: az életből, gyakorlatból a való­ságból. Igaza van? Nem az a lényeges, hogy kiket kellene meghívni, vagy elhívni, egy- egy tanulmányi kirándulásra. Inkább az, hogy sokakat, ha lehetne, mindenkit. Mert bi­zonyosan nagyon sokat jelen­tene annak a szatmári, nyírségi földművesnek, ha meglátogatná a megyében épült új gyárakat. És lega­lább annyit, ha mondjuk a nyíregyházi munkás elmehet­ne egy közös gazdaságba. Vendégségbe, nézelődni, be­szélgetni. KIRÁNDULNI, SZERVE­ZETTEN, EGYÜTT? Igen, így is. A fontos, hogy érez­zük már ennek a hiányát. Hogy megismerjük a me­gyénket, annak a legutóbbi negyedszázadát. A szédülete­sen változó gyáraival, isko­láival, laboratóriumaival, s embereivel együtt. A MÉM javaslatára a ter­melőszövetkezetek bew.há- zási információs adatokat ké­szítettek 1969 évre. Az in­formációs adatokat a megyei tanácson összesítették, s en­nek alapján a jövő évi építé­si, gépvásárlási és egyéb be­ruházási költségek 613 millió forintot tesznek ki. Ez áz összeg három alapvető rész­re oszlik; saját erő 242 mil­lió, állami támogatás 304 millió, hitel 67 millió. A beruházások teljes ösz- szege, de ezen belül is az építés jellegű beruházások, meghaladják az idei év beru­házásainak összegét. Külö­nösen megnőtt az igény a szarvasmarha, a sertés és juh férőhelyek számának növe­lésére. Szarvasmarha-istállót csaknam kilencezer íérőhely- lyel, sertéstelepet 9210 férő­hellyel, juhhodáiyt 10 ezer férőhellyel kívánnak építeni a tsz-ek. A szarvasmarha és sertésférőhelyek nagyarányú növelésére a termelőszövet­kezeteket elsősorban a .70 százalékos állami tárnogatás ösztönzi. A juhtenyésztői ked­vet viszont a megfelelő érté­kesítési lehetőség befolyásol­ja kedvezően. A termelőszövetkezetek éves beruházásainál , nagy szerepe van a gépbeszerzés­nek. A tervek szerint gépvá­sárlásra 96 millió forintot költenek a közös gazdaságok. Egyéb beruházásoknál a tsz-ek által előirányzott ösz- szeg 17 millió forint. Ebből csupán egy dolgot szükséges kiemelni Termelőszövetke­zeteink üzemi úthálózat épí­tésére 10 millió forintos költ­séget terveztek. Ez 10 kilométer útnak felel meg. Ismert, hogy termelőszövet­kezeteink belső üzemi szál­lítása megoldatlan, . s a tíz­millió forintos előirányzat jö­vőre ezen csak kismértékben segít. Indokolatlan e beruhá­zásnál az óvatosság, hiszen itt is jelentős, 50 százalékos az állami támogatás, másrészt a költségek üzemi útépítésnél gyorsán megtérülnek. Napjaink egyik legfonto­sabb beruházási tétele a hű­tőtároló építés. A megye ter­melőszövetkezetei közül jö­vőre 11 kíván hűtőtárolót építeni. Tíz 100 vagonos és egy 50 vagonos hű tő tároló épül majd meg, 64 millió fo­rintos beruházási költséggel. A jövő évi termelőszövet­kezeti beruházásnál igen. lé­nyeges tétel a meliorációs munka, amely 613 millión fé­lül kerül felhasználásra. Idén a termelőszövetkezetek 51 tek meliorációs munkát. Jö­vő évre 76 millió forint a tervezett. Ez teljes egészében állami keretből történik. B munka megoszlása 6400 hold talajjavítás, 620 hold talajve­delem, 856 ezer köbméter üzemi vízrendezési föld mun­ka, 2500 hold altalaj javítás. A termelőszövetkezetek jö­vő évi beruházásának és a tervezett elhatározásoknak egy nagy kérdőjele a kivite­lezés, Mint említettük a 613 millió forintos építési, gép­beszerzési és egyéb beruházás meghaladja az 1968 évi össze­get. Különösen magas az 500 milliós építési beruházás. Ez évi tapasztalatok, hogy me­gyénkben az építőipari kapa­citás, de részben az épííő- anyagellátás nem áll arány­ban a teryekkel. így lesz jö­vőre is. A tsz-építlsezéseknél, mint építőipari Kapacitásra döntően a most* életre hívott tsz építőipari vállalatra a hat tsz-közj vállalkozásra, cs a saját építőbrigádokra le­het számítani. Ezek viszont csak részben elégítik ki az igényt, A feladat tehát,, az, hogy a termelőszövetkezetek, akik nagy beruházásokat ha­tároztak el már most igye- kezznek biztosítani a kivite­lezési kapacitást. Seres Ernő Kopka Janos Válfaj, a „telepes község" millió forint értékben végez­maga. SZERDÁN VOLT ugyan­csak a televízióban egy ri- portfilm. Karcagi embereket beszéltettek, életük formálá­sát, megújulását mutatták be ízes mondataikban. Ázokét is. akik ott maradtak a ta­nyavilágban, s azokét is, akik új családi fészket alapítottak a városban, a város szélén. Bepillantott a kamera az ott­honokba, s egy-egy villanás­sal mutatta a buboskemen- eét, amelyben a legjobb ke­nyeret lehet sütni, s a cent­rifugát, amely már a feleség megbecsülésének csalhatat­lan jele egyúttal. Közel hozta ez a riport az embereket, a lakásokat. Tá­voli emberekhez, otthonok­hoz tolmácsolták kimondat­lanul: ez az élet már egy alapvetően és visszavonha­tatlanul megváltozott új élet. Ismerősöm mondta a na­pokban, hogy dolga akadt a Nyíregyházi Tanárképzőben. Megnezte a kollégiumot, az éttermet, a társalgókat, s nem tudott hová lenni a cso­Nem a miniről, mini-maxi. ró! hippiről van szó. Csak egyszerűen az öltözködésről. Annak egy éve is van már Késő őszi délután akkor top­pantam be egy beregi fali tanácsházának nagyobb szo­baiéba, amikor az zsúfolásig volt tele emberekkel. Férfiak nők egyaránt érdeklődő fi­gyelemmel hallgatták az elő­adót, a falu orvosát Égés - ségügyi előadássorozat egyik témája „zajlott”. Végig kel­lett nézni a hallgató közön­ségen. Ki ki lehet? Vagyis ki mi lehet? Már foglalkozásra tevékenységre vonatkozóan Pedagógus, tanácsi dolgozó fmsz-i alkalmazott. tsz-tag. kisiparos... Nincs viseletbei megkülönböztetési lehetőség A nőkön jó anyagé ’■uha, fz lésesen szabva; a férfiak többsége pantallóban, vasal ni kell nyakú finom híg ge 'kadt néhány pár csíz rr i takaros rogyós szárú ó‘ Ovan nadrággal, mélynél A , .a a legjobbak közül va­ll (. lés dolga s-°rint A - ma, agronómus, tanítg ép. napját kitevő tevékenységé­nek eredményét. S nem csu­pán azért, mert ezzel tartó- 1 zunk nekik. De azért különö­sen, mert valóban nagyon szép dolgokat produkál az életünk. Benne van az emberek so­kaságának, a társadalmi mun­kamegosztásnak számtalan csodálatos megnyilvánulása ezekben az épületekben. Az új családi házban, az ízlése­sen, vágj’ még kevésbé ízlé­sesen berendezett otthon­ban, a főiskolában, s a ter­melőszövetkezeti új major­ban. Az új víztoronj’ban, amely fürdőszobákat üzemel­tet a falvak sokaságában, s az új üzemekben, amelyek nemcsak munkát és megfele­lő keresetet adnak dolgozó­iknak. Ez a legfontosabb per­sze — de nem csak ez. Ha­nem az is például, hogy mi­csoda óriások, milyen kémé­nyek, tornyok és falak emel­kednek ki a semmiből, a társadalom erőfeszítése árán egyik napról a másikra. Még itt, ebben a ma is más­hoz viszonyított szegény ré­szén az országnak. olyan szívesen öltözik ígj’, mint akár tanácselnök, tsz- brigádvezető, avagy csak egy­szerű fogatos.) Kendő is ta­karta néhány asszony fejét, le igazán szép kendő; el- tagyták már azt a kort, hogy ;ontyos hajadonfőn üljenek írsaságban, „dajer” üzletek- >e se igen akarnak már men. ii- E némi változatosság ’ónban mit sem rontott az szképen. Azóta figj’elem sokfelé az öltözködést. És egyre, jobban erősödik bennem, hogy e té­ren is teljes (jobb szó híján) a kiegyenlítődés folyamata, tz, ami elindult és van a Nivákban a mezőgazdaság szocialista útja óta. Hogy :r-ba recsegnek-ropognak az >Ivan korlátok, sorompók, melyek elkülönítő határok­ként álltak a város, vagy he­lyesebben az igazi valóbb élet és a falvak világa között F- nerröl kívül pedig aprócsk? szigetek képződtek egy-egi táj. esetleg csak települések között Az önmag”’- zárta helyzetükben sajátos körül. Ahonnan in olcszázan ingáznak Majdnem olyan nevezetes­sége Vállajnak a szalonna, mint Egernek a bikavér. A szép. városias rendezettségű szatmári községnek talán ez az egyetlen nevezetessége, amelyet a járás határain túl is ismernek, A takaros, két tisztaszobás nagy házak, ren­dezett porták, a csendes, nyu­godt élet, a jó koszt hajlamos feledtetni, hogy itt gondok is lehetnek. Pedig az itt készített külön­legesen finom szalonna nagy részét sok száz kilométerre Vállajtól fogyasztják el. Nem megvásárolják. Elviszik. Vesenyesnek értük A község ezerhétszáz lakó­jából vasárnap este és hét­főn hajnalban nyolcszáznál is többen kelnek útra. Átlago­san minden vállaji házból két ember ingázik. Három csuk­lós alig győzi szállítani az embereket. Győri, pesti, mis­kolci, nyíregyházi munkahe­lyük szólítja őkét tíz napi tá­vollétre. De sokan dolgoznak a közeli Mátészalkán és a já­rásban is. Legalább három­száz kőműves jár el innen. (Sokan mondják: a vállaji brigádokért versenyeznek- az építésvezetők.) S ebben a kis községben, ahol ötven-hatvan méter’ szé­les a főutca, gyönyörű park­jait akármelyik kisváros meg­irigyelhetné, hétközben jó­részt csak asszonyokat lát az ideérkező. A község évek óta jól fizető tsz-ében alig van több férfi, mint amennyi ép­pen a gépekre kell. Az asszonyok derekasan dolgoznak. Jó munkát, „férfi­munkát” végeznek. Legutóbb a. községi tanács vb a nők helyzetéről tárgyalt A hatá­rozatban ott szerepel: a vég­rehajtó bizottság elismerését fejezi ki a község asszonyai­nak, lányainak. A hétfő reggelente induló csuklósok azonban sokkal ré­gebbi keletűek, mint az em­ber gondolná. A vállaji elván­dorlás, ingázás, nem korunk új szokásainak szüleménye. Vállaj „telepes község’’. 1752-ben érkeztek ide az első családok, hogy újra benépe­sítsék a hatalmas birtokot. Az ország nyugati részéből jöttek: 70 család érkezett földművelőként. Családonként 22—24 holdat müveitek .'.rr kilencedre. Velük együtt ér­kezett 54 család, a családfők valamennyien mesterembe­rek, iparosok. így és ettől tradíció á vál­laji iparosság. A földek gond­ja már kétszáz évvel ezelőtt is az asszonyoké volt. S az iparoshagyomány később egyre-másra hódította meg a fiatalokat, szakmát» tanultak, folytatták a nagyapjuk, ap­juk, szakmáját: kőműves, bognár, ács. A községben pe­dig nincs ipari munkahely. Asszonyok a vezetőségben De az évek a közösben sem múltak el nyomtalanul. So­kat törték a fejüket a tsz- vezetők: hogyan lehetne foly­tatni az otthon maradó asa- szonyokkal a hagj’ományosan jó vállaji gazdálkodást. A nehéz fizikai munkát jórészt kiküszöbölték: az utolsó szá­lig géppel arattak, a kukori­cát, cukorrépát teljesen gé- nesítették, a burgonyatáblá- kon is a vegyszer s a gép végzi a munka legnehezebb­jét. A növénvánolásban férfi nem is dolgozik. A vezetőségben is ott van­nak az asszonyok. A tsz-ve- zetőség munkájában négy, a háztáji bizottságban három, a szociális-kulturális bizottság­ban két nő vesz részt De vannak a községben olyan testületek is, amelyeknek többsége nő: a szülői mun­kaközösség. a Hazafias Nép­front, az iskolatanács mun­kájában többnyire ők hallat­ok szavukat És a közrég, amely jószeré­vel csak hét végén népesül be, de telt ház csak minden második szombaton van — fejlődik. Egy év alatt egy­millióval szaporodott a taka­rékbetét. nyolcvan új televí­ziót vásároltak a községben A főutcára rövidesen fe'ke- rülnek az első higanj’gőzlám. pák. Tavasszal megnyílik a köz­ség új parkja, a Szabadság Dark, amely a KISZ- segítsé­gével épült s a fiatalok ve- -f'k birtokba. A b“tlWda« népkert — amelyben sport­pálya, kerthelyiség és árnyas sétányok vannak — távlati terve is kész van már. Fürdő, csónakázó lesz itt amely a szórakozás mellett is hasznos; á tsz kertészetének. kétszere­sere növelését is lehetővé' tér szL Ezek még a tanácsülés állásfoglalására várnak. .De valóság már a szélesvásznú mozi, a kultúrotthon, a klub. helj iség, az-olvasóterem és a szép könyvtár. . A tsz vezetői szívósan dol­goznak azért, hogy tovább növeljék a tagok jövedelmét. Több, mint száznegyven 60 éven felüli idős ember kap rendszeresen juttatást a tsz- tői, de az évi átlagjövedelem így is meghaladja a 14 ezer forintot. Rövidesen termőre fordul az új gyümölcsös, fej­lesztik jövedelmező üzem­ágaikat, s reális számítás: 18—20 ezer forintra emelik a jövedelmet. Tradiciő-e az eljárás Innen, ebből a községből járnak el nyolcszázan. Kép­zett, tehetséges munkásembe­rek, akik becsületet harcol­tak ki maguknak munkahe­lyeiken. De vajon tradíció marad-e továbbra is az eljárás? Vég­leg megszüntetni nem lehet. De csökkentése mindenkép­pen cél kell legyen. A há­romszáz kőművesből, az ácsokból, sokan szeretnének közelebb kerülni a családjuk­hoz. Hol lehetne, ha éppen nem Vállajon a már meglévő, képzett szakemberekből épí­tőipari tsz-vállalkozást szer­vezni Akik esetleg specializá­lódhatnának tsz-létesítmé- nyek építésére. Segíthetnék azoknak a programoknak, cé­loknak megvalósítását, ame­lyeknek a mezőgazdaság fej­lesztésében nagy fontosságot tulajdonít államunk. Vagy nagy kultúrájú állat- tenyésztést késztermékkel helyben hasznosítani. Hogy ne csak kuriózum legyen a híres szalonna, húsáru, a válla'i házikenyér. Megyénkben van­nak már példák a tsz—fmsz együttműködésre. Nemcsak egy község, de egv nagyobb terület vendéglátását, keres­kedelmét segítik. Ezek és más újabb kezde- ménj-ezések is hozzájárulhat­nának, hogy hétfőn reggelen­te kevesebb embert vigyenek el az autóbuszok VállajróL Marik Sándor mépyek — az építkezéstől a szóhasználatig — alakullak ki. S nem maradt ez alól kivétel persze az öltözködés sem. — Nemrég egy kellemes csalódás hallatának lehettem tanúja Fehérgyarmaton, az étterem udvarán, két idősebb férfi ismerkedésénél. Ahogv íz egyik mindjárt megmond­ta, ő zsarolyání, a „cimbora” viszont nem lehet sehova va­ló, mint Vámosoroszíba. Erre iót nevetett a másik, hogy az bizony nem úgy van: cégény- dányádi „Fene a kucsmát... Arról sacroltam. Ám tígv lát­szik, ma már bajosan lehet eligazodni az öltözködés után” — felelte a barátságot kezdeményező, és maga is jót nevetett. Igen. ma már az öHK-'ködés bajosan igazíthat el. Az tan- 'ített tanácskozás, s az orvosi riőadást bai’eatók kerülhet­lek volna akármelyik ipari üzem. nagyobb hivatal vagy kereskedelmi vállalat ko"ek *5váréból Nem égj’ esetben hivatkoznak községi vezetők arra, hogv ünnepnap nézze -sak meg bárki a főutcát, a 'övő-menő lakosokat. Külö nősen a fiatalabbak beólenek akár a b"dapesti Nagykoréira vagy az Operaház nézői kö­zé. S csak ünnepnap? Pár hete Nyírlövőn a tanácstitkár külön felhívta a figyelmemet: nézzem csak a napi munká­ból hazatérő tsz-tagokat, hogy vannak öltözve. A fi­gyelem láttatta, hogj’ nincs foltos, szakadozott ruha, sem rongyba, bocskorba göngyölt láb, se másmilyen falusi „specialitás”. Nem meglepő, hogy elvétve akad ma már olyan öregem­ber, aki ismeri a bocskorfű- zést, a szabad szárú vászon- gatya-korcolást, a sok éves kalap „szalagújítását”, a bőrt evő vászoning alakját... De nem kéri, dehogy igényeli a tudományát akárki is. Sőt, átnézve a nők oldalára, akik közül megszámlálhatatlan anya varrt, foltozott éjt nap­pallá téve, most sehol nem látni ilyet a házajtó küszö­bén, az utcai kispadon. A szobában sem ilyesmi miatt ég a villany. Öltözködés. Látszatra nem­igen tűnik hogy ennyi min­den lenne a szó mögött Lé­nyegében egyik fontos ereje annak, melyek ropogtatják döntik azokat a bizonyos so­rompókat. Hadd dőljenek! Asztalos Bálint ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom