Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
I. oldá) KTT.rr MABTARnTíSríö Mi történik a bejegyzésekkel a Vendéglátóspali Vállalatnál? Fele az özvegyé, fele a gyermekeké — Kérem a panaszkönyvet! Ez a felszólító mondat 1964-ben 330-szor, 1965-ben 303-szor, 1966-ban 445-ször, tavaly 347-szer, s az idén, a mai napig 325-ször hangzott el a nyíregyházi éttermekben, presszókban, italboltokban, bisztrókban. Hogy mikor és hányszor kisérte a felszólítást indulat és hányszor megelégedett mosoly, arra is feleletet ad a vállalat ellenőrzési csoportjának statisztikája. A panaszirodák fránya 40, a dicsérő, elismerő vagy javaslattevő beírásoké 5Q százalék. fii fogásolt menük Van-e súlya a T. Vendég panaszának, mi történik egy egy néhány soros bejegyzés nyomán? Erre kerestünk választ, fellapozva a legnagyobb forgalmú nyíregyházi szórakozóhelyek panaszkönyveit, ugyanis a legtöbb bejegyzés ezekben az éttermekben. presszókban születik. A Szabolcs étteremre például ötvenen tettek megjegyzést írásban, s közülük tizenkilencen dicséretet írtak be. Az Szer jó Étterem vendégei közül huszonheten tettek panaszt és ugyancsak 19-en dicsértek, javasoltak. Az Anna presszó s a vele kombinált Tisza étterem panaszkönyvében idei dátummal 34 panasz és 15 dicséret van. Egy vendég a Tisza étterem panaszkönyvébe arról írt hogy 13 órakor elfogyott rí kelkáposztafőzelék, a menü húsa ízetlen, s az ugyancsak menüben kiszolgált tészta szikkadt volt. Egy másik vendég, Balogh Gyula, nyíregyházi lakos ugyanitt az ételválaszték alacsony színvonalát teszi szóvá az étlap egyhangúságára panaszkodik. Az előbbit elnézéskéréssel. s az étterem dolgozóinak figyelmeztetésével nyugtázta a vendéglátó központ, a másodikra a következő választ küldte: „Megállapítottuk, hogy bejelentése jogos.” A panasz nyomán az üzletvezető és a konyhafőnök szigorú figyelmeztetést kapott. Nem lehet főtt tésztát kapni Harsányi Nándor nyíregyházi lakos" panasza így hangzik: „A Beloiannisz téri bisztróban hetek óta nem lehet főtt tésztát kapni.” A bejegyzés nyomán megvizsgálták a bisztró választékát A panasz jogos volt. Ma már főtt tészta is kapható rendszeresen. Bálinger Józsefné pénztáros a bisztróban dolgozik. Egy alkalommal egy feledékeny, idős vendég után szaladt a nála felejtett, visszajáró 90 forinttal. Igaz, kötelessége volt de a jelenetet látó vendégek a panaszkönyvben dicséretre javasolták a pénztárost. Meg is kapta. Nem került le a szegről a panaszkönyv, mert a T. Vendég sérelmét a helyszínen elintézték a Szabolcs étteremben. Az ügynek mégis folytatása lett. Az történt ugyanis, hogy Márta András felszolgáló két féldeci rum és két dupla számlázásánál az osztálykategória felcserélésével manipulált. A felszolgáló ellen most második esetben indult szabálysértési eljárás. 550-ből 70-en A vendégek panasza nyomán ném egy esetben társadalmi bírósági ügy, szabálysértési eljárás vádlottja lett a vendégeket károsító, s az így haszonra törekvő pincér, csapos... A belkereskedelmi miniszter rendelete értelmében, ha valaki két éven belül háromszor károsítja meg a vendéget, vggy a társadalmi tulajdont, el kell köszönnie a szakmájától. A nyíregyházi vendéglátás 550 dolgozója közül 70 azoknak a száma, akik az első „betétlapot” elvesztették, s közülük húszán az utolsó lehetőség előtt állnak. Minden bejegyzés, panasz írója választ kap a vállalat központjából. - Ha kell — s ilyen is volt már— idegennyelvű bejegyzésnél fordítót kérnek, s a külföldi panaszost is értesítik az elintézésről. Megnyugtató, hogy a T. Vendég panasza nem falra hányt borsó, bár még ennél is megnyugtatóbb lenne, ha a panaszbeírások száma csökkenne. Szilágyi Szabolcs Moravszki Jánosnak, az első szabolcs-szatmár megyei öttalálatos lottónyertesnek hagyatéki ügyét a nyíregyházi közjegyzők előtt befejezték. Az „ítélet” salamoni, azaz egyszerű, világos és jogszerű. A nyeremény felét — mintegy 889 ezer forintot az eljárás során a lottónyertes özvegye kapta, illetve a megfelelő jogszabályok után a közjegyzői vélemény úgy szólt, hogy erre az összegre nem is vonatkozik a hagyatéki eljárás, mivel ez az ösz- sjeg házastársi vagyonközösség címén eredetileg is a feleséget illeti. Az egyszerű tényállás azért adott okot annyi találgatásra a közvéleményben, mert még nem fordult elő, hogy egy telitalála- tos nyertes meghalt a nyeremény felvétele előtt. Ugyancsak ilyen találgatás volt az is, hogy — mivel a nyereményösszeg most már „örökség” — ismét levonnak húsz százalék- illetéket belőle. Akik így gondolták, nincsenek tisztában az örökösödési joggal. Az az illeték, amire gondoltak, csak az örökölt ingatlant terheli. Ingóságot, készpénzt nem. így a gyermekek, — akik között a közjegyzői végzés az apai részt szétosztotta — mindössze a szokásos kétszázalékos illetéket fizetik, az apai rész után. Ez minden hagyaígéretek nyomában — egy év után Továbbra is hiánycikk: a szifontű, a fürdőkádállvány, a füstcső és az olajtároló kanna... Két ember beszélget. „Szerezz egy szifontűt. Megfizetem”, mire a másik felhúzza a vállát. Az elmúlt év végén valamennyi nyíregyházi vasműszaki bolt vezetőjét megkérdeztük. Akkor azon a véleményen voltak a boltvezetők, hogy a hiányzó árucikkek listáját majd alaposan megcsappantja az új mechanizmus. Visszatérve a szifontű problémára, a 16. számú vasbolt vezetője elmondta, hogy egész évben mindössze 100 darabot kapott, ebből a filléres, de annál inkább keresett árucikkből. Pedig az utóbbi időben a „szifontű” országos ügy lett. Foglalkozott vele a tv, a rádió és írtak róla az újságok. Csupán egy valaki nem: a gyártó cég. Bár voltak olyan hangok, hogy valamelyik ktsz megígérte, gyárt majd szifontűt, s évente 150 ezer darabot fog készíteni. Mi erről a boltvezető véleménye? — Én csak ezret szeretnék ebből látni. Az elmúlt év végén nemcsak szifontűt nem lehetett kapni, hanem komplett szifont, sőt szifonfejet sem. Most mindkettőből megfelelő méhnyiségű készlet várja a vásárlókat. Ugyanezt lehetne elmondani még a tavalyi problémák közül a gyermek fürdőkádakról. Bár van belőlük, viszont állványt, egész évben nem kaptak a műszaki üzletek. Hiába, az ipar feledékeny. Mert tavaly nagylelkűen megígérték; ugyanannyi állványt fognak készíteni, mint amennyi kádat. A 11 számú vasboltban az elmúlt évben, különösen a tűzhely hiányzott. Sokan keresték, a bolt pedig keveset kapott. Most fordított a helyzet. Sok van belőle és kevesen keresik. Viszont annál több kellene a kicsi, ugyanakkor fűtésre jól használható tea tűzhely ékből. Ebből viszont nem tudják kielégíteni a keresletet. Két- három héttel ezelőtt kaptak ugyan 150 darabot, de az szinte napok alatt elfogyott. Ugyanilyen hiányzó szezonárunak számítanak a fa és széntüzelésű kályhák is. Bár olaj kályhából elegendő van raktáron, a vásárlók mégsem örülhetnek, mert sem megfelelő méretű füstcsövet, sem az olaj tárolására alkalmas kannát nem lehet kapni. S most megkérdezhetjük vajon újra? Hogyan lesz jövőre? Kérdés és válasz helyett inkább bizonyítson ipar és a kereskedelem. téki eljárás törvényes illetéke. A Moravszki-családhoz a levéláradat változatlan. Nem lehet pontosan összeszámolni, mennyi levél érkezett Mo- ravszkiélcnak, mert baráti egyezményt kötöttek régi postai kézbesítő ismerősükkel: kiválogatják a napi postával ismerősöktől érkezett leveleket, a többit pedig felbontás nélkül visszaküldik a feladóknak. Persze az elején néhány pénzkérő levél átcsúszott a rostán. Egy fiatalember ötvenezer forintot kért, mert ha nem kap „őmiattuk tér a bűnözés útjára”. Egy fiatal nő a fényképét küldi és közli, hogy „24 éves vagyok s mint láthatja, elég csinos, hogy gyorsan visszaküldjem azt a hetvenezer forintod amit küldjön el nekem postafordultával.” Egy dél-magyarországi kislány kölcsön kért 900 forintot, nagyon kövér, fogyókúrára kell, első keresetéből visszaadja. Vannak azután gyanús ba- rátkozók. Egy budapesti asz- szony írja, hogy ők is nagy- család, ők is szegények, ők is sokszor játszották ezeket a számokat, „nem azért mondják” de vigyázzanak a pénzükre. Egyébként, ha Pesten járnak, keressék fel őket. szívesen vendégül látják... Ez a mgirik típusú levél nem kér nyíltan, sőt, hangsúlyozza, hogy „félre ne értsék”, „nem azért”, da hirtelen nagy rokonszenv ébredt bennük, satöbbi. (—lyi—) az Horváth S. János Van, de mégsincs Problémák a jó minőségű szénbányászattat Bár a nyíregyházi TÜZÉP Vállalat valamennyi telepén mennyiségileg elegendő szenet raktároznak, mégis sok a panasz: nincs szén. Persze végső soron nem is a meny- nyiséggel van baj. Ugyanis a keresett szénfajtákból, mint a berentei, a farkaslvuki és az egeresek i, az utóbbi időben nem kielégítő mennyiséget kapott a vállalat. A megrendelésekkel pedig nem volt baj elküldték őket, sürgették a szállítást, s hogy végső soron keveset kaptak, nem rajtuk múlott. Az utóbbi időben a szén- bányászati tröszt csupán azokat a bányákat fejlesztette, melyek bányászati melléktermékeit jól tudta hasznosítani. A felsorolt szénfajtákat termelő bányák viszont, bármennyire keresettek termékeik, a kevésbé fejlettek közé tartoznak, így termelésük alacsony. Ennek ellenére mégiscsak azt lehet mondani, hogy szén van a TÜZÉP-te- lepeken, ugyanakkor még- sincs. Persze, nem tagadható, hogy az utóbbi években minőségileg javult a TÜZÉP szénkínálata, amit jövőre fokozni szeretnének. Hiszen az elmúlt évhez viszonyítva az idén már megszüntették a vásárlókra nézve hátrányos „együttes kiszolgálási” rendszert is. Tehát már nem kötelező a vevőnek jó szénnel lignitet vásárolni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy már nem árusítanak lignitet. Aki ilyet akar. az kap. A vállalat az idén a minőség javítása érdekében a hazai szénfajták mellett 600 vagon 7000 kalóriás lengyel szenet is vásárolt. Ebből a készletből még mindig, remélhetően jövőre is, jelentős mennyiséget raktároznak. A jövő évi terveket ille- . tőén egy „TÜZÉP—bánya^ megbeszélésről nem éppen jó eredménnyel távoztak a TÜZÉP-vállalatok képviselői. A bányászati tröszt, kérésükkel ellentétben jövőre kevesebb kedvelt szénfajtát tud szállítani. így a megyébe például 4Q ezer helyett 35 ezer vagon berentei érkezik majd 1969- ben. Annyit azonban elértek, hogy a jövő évi szerződéseket még nem kötötték meg, a bányák pedig megígérték, hogy legalább az első negyedévben a TÜZÉP-vállalatölc kívánságának megfelelő mennyiségű ys minőségű szenet szállítanak, a további terveken pedig majd az első negyedév végén vitatkoznak. Tűzifából viszont sokkal jobb a jelenlegi és a várható ellátás. A készletet' teljes ■egészében a megyében szerzik be Az év végén is annyi tűzifa van raktáron, hogy a vállalat minden megvásárolt tíz mázsa fára egy mázsát ajándékba ad. Ugyanakkor jelentősen megnőtt a hulladékfa mennyisége is, eddig mintegy háromezer vagonnal tároltak, illetve adtak el. A tárgyalások a külkereskedelmi vállalattal és a banyák érdekvédelmi szervével folynak, s a TÜZÉP vállalat reméli, olyan előnyös megegyezések születnek majd, hogy elegendő mennyiségű és minőségű szénnel és tűzifával állhatnak a vásárlók rendelkezésérd. (hsj) IV. „Mindent elmondok ' Ahhoz már az első pillanatban sein fért semmi kétség, hogy a Csóka István által mulatott bukósisakról leóör- zsölték a festéket. Méghozzá gyorsan ügyetlenül. A mélyedésekben például még látszott a fekete festékmaradvány és a sisakon jól látszott a dörzsölés nyoma is. A rendőrség házkutatást rendelt el Csóka István lakásán, hogy a resze- lőt is előkeritsék, A házkutatás során az egyik rendőrtiszt kis cédulát vet; eszre. Hosszasan nézegette megmutatta társainak is. majd gondosan eltette. Karóráról szóló zálogcédu! volt. A tanúk annak idején el mondták, hogy Nyitrai Tere kisméretű, női karórát hordott, ez az óra azonban a Fe ketehídnál lejátszódott dráma után eltűnt, és eddig nem kerül* *lő Ügy tudta mindenki, hogy az ólát Teréz a Nagyatádon élő húgától kapta ajándékba, aki maga is pontosan ilyen órát hord. Csóka István lakásáról egyelőre egy zálog- cédula került a rendőrség birtokába. Később pedig ugyancsak a házkutatás során több kulcs is előkerült. A kulcsokat rövid idő múl- i ín szakértők és tanúk jelenlétében kipróbálták Terézék lakásán. Az egyik kulcs a kaput nyitotta, a másik a lakás ajtaját. A rendőrség szakértői a zárat is leszerelték és pontosan megvizsgálták. Az eredmény: a kulcsok minden kétséget kizáróan Nyitrai Teréz lakásának kulcsai! Előkerültek hát Teréz redi- .Ilijében levő kulcsok. Legalábbis egy részük. A miskolci zálogházban pótig a Csóka István lakásán .álált zálogcédulára kisméretű. női karórát adtak át. Minél gyorsabban meg keltett tudni, vajon valóban Nyitrai Teréz karóráia-e, vagy sem. bár tuls Honképpen rn-'r senki sem kételkedett benne, hogy az őrá Teréz tulajdona volt. A biztonság kedvéért azonban meg kell mutatni húgának is, aki vette az órát. Másnap egy ezüstszürke, kétmotoros, négy üléses repülőgép ereszkedett le a miskolci repülőtérre. A Belügyminisztérium repülőgépe. A Borsod Megyei Rendőrfőkapitányság két tisztje szállt be. s helyet foglaltak. Egyikük kezében az apró, női karóra lapult. — Mehetünk? — Igen! A motorok zúgása felerősödött, az ezüstszürke gép egy ideig futott a gyepen, majd a magasba emelkedett. Rövid idő múltán Kaposváron szállt lé. ahol egy kisebb csoport várta a gép utasait. Kocsiba ültek és siettek a kapitányságra, ahol Nyitrai Teréz testvére várta őket. — Igen. ezt az órát vettem Terézkének — mondta a testvér, amikor megmutatták neki az apró karórát. — Biztosan felismeri? — Biztosan. Nézzék meg különben az enyémet is, pontosan ilyen. A Belügyminisztérium gépe a nyomozótisztekkel hamarosan visszaindult Miskolcra. Csóka István a kihallgatásokon nyugodtan vál aszol ga- tott a kérdésekre, a tiszasze- derkényi üggyel kancsolato- san mindent elmondott, nem tagadott semmit. Gondolhatta, hogy ebből az ügyből nagy baj nem lehet, különben is csak próbálkoztak az erőszakoskodással. A másik ügy? Nyitrai Terézé? Hol van az már! Rég eltemették, biztosan el is feledték már az egészet! — Ismerte maga Nyitrai Terézt? A nyomozótiszt kérdése most kicsit meglepte, idegesítette, de azért mégis nyugodtan válaszolt: — Ismertem. — Régóta? — Gyerekkorom óta ismertem Terézkét. Gyakran jártam hozzájuk köszönt.getni is az ünnepeken. — Szépek voltak ezek az ünnepek? — Szépek. Terézkétől mindig kaptam valamit, nem fogadták ingyen a köszöntge- tést — Mindenki adott valamit? — Nem. Nem mindenki. Némelyik család, ahol nem szerettek bennünket, mint például. És soroigatta, hol kaptak valamit, és hol nem kaptak semmit. — Jól vissza tud emlékezni, Csóka? — Igen. — Szokott pénzt kérni kölcsön? — Szoktam. — Kitől? — Édesanyámtól. — A múlt nyáron mikor kért pénzt kölcsön az édesanyjától? — Kapáláskor. De már arattak is. — Közelebbről meg tudná határozni a napot? — Huszonegyediké lehetett és szerda. — Honnan tudja ilyen pontosan ? — Anyám 21-én kap segélyt, a szerdát meg onnan tudom, hogy nálunk a kocsma szerdán tart zárva, és amikor a pénzéit indultam, éppen zárva volt. — Mondja Csóka, mikor találkozott utoljára Nyitrai Terézzel ? Csóka hallgatott. Egy szó sem jött ki a torkán. A tiszt elővette Terézke óráját és Csóka elé tartotta. — Ismeri ezt az órát? Csóka rámeredt az órára, majd elfordította a fejét. Nem szóit. — És ezeket a kulcsokat ismeri? Csend. — Csóka! Nézze meg ezeket a kulcsokat! Ismeri ezeket? Látta már valahol? A kérdezett nem válaszolt. Meggörnyedve ült. A nyomozó szólalt meg újra. — Ez az óra is, ez a néhány kulcs is Nyitrai Teréz tulajdona volt Az óra zálogcéqú- Iáját és a kulcsokat is magánál találtuk meg. Mondja meg. hogyan kerültek mindezek magához, mikor találkozott utoljára Nyitrai Teréz- zeí, mit tud a haláláról? Csóka várt egy kicsit, nagyot nyelt, majd rekedten megszólalt: — Azon a napon, amikor anyámhoz mentem a pénzért, akkor találkoztam vele... — Tehát június 21-én. szerdai nanon elindult Gesztelype pénzért! — Igen ... Elindultam.. I Kerékpáron mentem ... Elmondok mindent' Mindent elmondok. úgy, ahogyan történt! Priska Tib»*Jövő vasárnap* A fekete hjdl tragédia. A milliomos hagyatéka Kérem a panaszkönyvei! Halál a iiß §ß íi í£mmá!
