Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-25 / 173. szám

Nasszer beszéde Közel-Keletről f Élmények, emlékek Angliából Kairó, (MTI}: Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke vasár­nap a kairói egyetemen öt­ezer főnyi hallgatóság előtt nagy beszédben emlékezett meg az egyiptomi forrada­lom 15. évfordulójáról. Be­szédét a rádió és a televí­zió is közvetítette. Az elnök beszédét a kö­vetkező szavakkal nyitotta meg: ..Forradalmunk 15. évfordulóját üljük ma, ami­kor történelmünk legkese­rűbb válságát éljük át.” Áttekintést adott a forra­dalom első 15 esztendejéről beszámolva a nagyarányú gazdasági fejlődésről, az ország iparosodásáról és a feudalizmus felszámolásáról. Majd hangsúlyozta: „A jelenlegi válság a leg. súlyosabb és a legveszélye­sebb, noha a szuezi háború (1956-ban) se volt könnyű hangoztatta. — Most azonban az imperializmus nem mutatta meg, mire ké­szül és nem szállt közvet­lenül szembe velünk, mi­ként 1956-ban. A most lezajlott háború­ban nem mi kezdtük a harcot. A háború azzal kez­dődött, hogy Izrael kísérle­tet tett Szíria megtámadá­sára. Az imperialisták rop­pant erőfeszítéseket tettek, hogy leplezzék a maguk szerepét, semmit sem hagy­tak hátra, csak ujjlenyoma­tukat.” Nasszer ismét hangsúlyoz­ta, hogy a csatában az első lövést nem az arabok ad­ták le. Izrael az arab nem­zeti mozgalommal elégedet­len nagyhatalmak bújtoga- tására invázióval fenyegette Szíriát és 13 hadosztályt vont össze támadásra. E fenyegetés láttán „nem ma­radhattunk csendben, ha­nem kötelezettségünkhöz híven meg kellett védelmez­nünk az arabok becsületét és biztonságát.” A jelenről szólva Nasszer elnök kijelentette: „Nem mondhatok egyebet, mint­De Gaulle Kanada függetlenségéről Quebec, (MTI): Dániel Johnson, québeci miniszterelnök vasárnap es­te díszvacsorát adott De Gaulle elnök tiszteletére. De Gaulle, akit a québeci lakosság látogatásának egész időtartama alatt rend­kívül meleg ünneplésben ré­szesített. a vacsorán beszé­det mondott. Ebben a többi között emlékeztetett a Que- beeben élő franciák és Franciaország közti törté­nelmi és érzelmi kötelékek­re, amelyek még szorosab­bá válnak. A kanadai fran­ciák önállósági törekvéseire utalva azt mondotta, hogy „itt is, ugyanúgy, mint a világ sok más vidékén, egy néppel találkozunk, amely az élet minden területén a maga kezébe akarja venni sorsának irányítását”. Befe­jezésül azonban hozzátette: a franciáknak, ha majd a maguk urai lesznek, az lesz a feladatuk, hogy a többi kanadaival együtt megvéd­jék egyéniségüket és füg­getlenségüket, az Egyesült Államokkal, a hatalmas szomszéddal való kapcsola­tokban. Csőmbe kiszabadítására készülnek ? Johannesburg (MTI): A Sunday Tribune című dél-afrikai lap vasárnap azt jelentette, hogy egy amerikai nemzetiségű piló­ta, aki valaha Kongóban szolgált és nevét titokban tartja, egy 50 főnyi csoport élén helikopterrel Csőmbe kiszabadítására készül. Maga Csőmbe jelenleg egy szorosan őrzött algériai börtönben várja Bumedien elnök döntését arról, hogy a kongói legfelső bíróság ha­tározata értelmében mikor ad­ják ki a kongói kormánynak. Kongóban Csombét távol­létében halálra ítélték. Ceuasescu beszéde A román nagy nemzet- gyűlés 6. ülésszaka a szoká­soktól eltérően nem a par­lament épületében, hanem a köztársasági palotában ült össze. Az ülésszakot 456 kép­viselő és több, mint kétezer vendég jelenlétében nyitot­ták meg. Legfőbb napiren­di pontja: Nicolea Ceauses- cunak, a Román Kommunis­ta Párt KB főtitkárának külpolitikai beszámolója volt. Sárközi Andor útijegyzete hogy a harc folytatódik. Hangsúlyozom, hogy rám há­rul a teljes felelősség mind­azért, ami történt” Nasszer hozzáfűzte, hogy az amerikaiak szerepét il­letően sokminden még a homályban van, „sofcmin- denröl még nem tudunk.” Az Egyesült Államok meg­próbálta félrevezetni az arabokat, éspedig azzal a céllal, hogy megsemmisítse az arab forradalmi rend­szereket Az elnök felvetette, hogy mi volt a szerepe a 6. ame­rikai flottának az egyipto­mi partok közelében, mi­lyen fegyvereket kapott Iz­rael, hány repülőgépet és hány önkéntest. „Mivel ma­gyarázható az Egyesült Ál­lamok ENSZ-ben tanúsított magatartása? Amerika arra törekedett, hogy Izraelt diplomáciai győzelemhez juttassa és az arabokat rá­kényszerítse a feltétel nél­küli megadásra.” Az elnök utalt rá, hogy június 2-án már nyilvánva­ló volt, hogy Izrael támadni fog és nyilvánvaló volt, hogy az Egyesült Államok­nak fontos szerepe van a válságban. Nasszer kijelentette, hogy az EAK fegyveres erőit át­formálják és újjászervezik. Hangoztatta, hogy intézke­déseket tesznek a szocialista vívmányok megszilárdításá­ra. Beszédének befejező vé­szében Nasszer elnök igen melegen méltatta a Szov­jetunió szerepét. Hétfőre virradó éjszaka Detroit városa Romney michiganl kormányzó sza­vaival élve valóságos pokol­lá változott. Vasárnap este a rendőrség razziát tartott a négerek egyi'k gyülekezőhelyén és száz embert letartóztatott A razzia szikra volt a puska­poros hordóban. Több ezer néger vonult az utcákra, tüntetett a rendőrök ellen. Heves utcai harcok támad­tak. A kormányzó utasítá­sára megerősített rendőri és milicista alakulatokat vetet­tek be. Az utcákdn harcko­csik jelentek meg. A város néger negyedében a felháborodott tömegek kövekkel és puskával száll­tak szembe a milicistákkal és rohamrendőrökkel. Az utcai ütközetekben sok épület tönkrement, a város több pontján tűzvész tá­madt, volt, ahol 70 épület égett le. Romney kormányzó heli­kopteren repülte be a vá­rost és szemleútja befejezté­vel megállapította, Detroit 2 Birodalmi gondolat — európaiság Utazásunk egybeesett a közel-keleti válsággal, a harci cselekmények kirob­banásával. A kiélezett nem­zetközi események érzéke­nyen jelzik a közvélemény politikai érdeklődését, rea­gálásainak hőfokát. Hol mérhető ez le? Az utcaké­pen, a lapok címoldalain, a hivatalos állásfoglalások­ban. Kiváltképpen, ha a földkerekségnek olyan szfé­rájáról van szó, mint a Közel-Kelet, ahol a brit ér­dekek alakulása egész tör­ténelmi fejezetet foglal ma­gában. Igen figyelemre mél­tónak bizonyult az, amit az öt és fél milliós példány- számiban megjelenő Daily Mirromál fejtegetett Mr. Lee Howard felelős szer­kesztő, hogy a birodalmi gondolatot az európaiság gondolatának kell elfoglal­nia az angol polgárok gon­dolkodásában. Emögött az igény mögött, persze meg­változhatatlan történelmi tények állnak, amelyeket tudomásul kell venni, tu­domásul kell vétetni: az angol világbirodalom szét­esése egyfelől és a gazda­sági gondokkal, s a font sterling helyzetével össze­függő közös piaci felvétel sürgető igénye másfelől. olyan képet mutat, mintha bombatámadás érte volna. A hatóságok még hétfőn reg­gelre sem tudták legyűrni az ellenállást. Az éjszaka folyamán New Yorkban, Harlem keleti ré­szén szántén voltak összetű­zések. Newarkban vasárnap be­fejeződött a néger vezetők négynapos értekezlete. Az értekezlet küldötteinek többsége úgynevezett „feke­te muzulmán” volt. Az ezer küldött vasárnap határozatban hagyta jóvá azt a javaslatot, hogy más­fél éven belül nemzetközi értekezletet hívjanak össze. Az értekezletről kiadott „fekete hatalmi kiáltvány” célul tűzte ki az Egyesült Államok kettéosztását két nagy államra: egy fehér és egy néger államalakulatra. Bevezetik a néger fiatalok „félkatonai kiképzését” kü­lön néger pénzügyi intézmé­nyeket hoznak létre és kü­lön egyetemet állítanak fel. Négerek a jövőben csak né­Ez utóbbit a közel-keleti események se szorították háttérbe. A kilátásokról Mr. William Rodgers, a kül­ügyminisztérium parlamenti államtitkára, aki a nagy eseményeket látó és formá­ló Foreign Office egyik ter­mében fogadott bennünket, igen derűlátóan nyilatko­zott: „Belépésünket az Európai Gazdasági Közös­ségbe valószínűnek tart­juk. Belépési kérelmünket népünk befolyásos közvéle­ményének nagy többsége támogatja. A kormánynak a felvételi kérelmére vo­natkozó határozatát a par­lament túlnyomó többsége szavazta meg. Nagyon há­lásak vagyunk a tagálla­mok kormányainak támoga­tó nyilatkozataiért. A mi­niszterelnökünk, külügy­miniszterünk és a tagálla­mok kormányai között foly­tatott megbeszélések ered­ményeképpen meg vagyunk győződve róla, hogy a fel­merült akadályok nem lesz­nek átbághatatlanok.” A kilátásokat és a derű­látást azóta új fejlemények és hullámverések motivál­ták, így Wilson miniszterel­nök legutóbbi, június 19-i párizsi látogatása, és nem keltik azt a benyomást, mintha a kérdés közelebb került volna a gyors, köz­vetlen megoldáshoz. Ott-tartózkodásunkkor egy hazai esemény hangolta egységes kórusba az angol sajtót: az un. „D — Notice” ger vállalatok által előállí­tott árucikkeket vásárolnak. Néger fiatalok nem tesznek eleget az amerikai sorozás! kötelezettségnek, megtagad­ják a katonai szolgálatot. A Fehér Ház később tel­jesítette Romney kérését. Hivatalos közlemény szerint ötezer főből állő''szövetségi katonaság vonul be Michi­ganbe, hogy a zavargás dúlta Detroit hatóságainak a rend helyreállításában se­gédkezet nyújtson. A szövetségi csapatok — ha bevetésükre utasítást adnak — a michiganl nem­zeti gárda (milicia) hatezer főnyi alakulatához csatla­koznak. Ezek éjféltől kezd­ve páncélozott gépkocsikon és tankokon vonultak be a városba. Rajtuk kívül még ezer városi és állami rend­őr teljesít szolgálatot. Hétre emelkedett a detroiti zavargások halálos áldoza­tainak száma, a sebesülteké jóval túllépte az ezret. Futó becslések szerint az anyagi kár a százmillió dollárt messze meghaladja. ügy. A Daily Express lelep­lezéséből kitűnt, hogy a kül­földre feladott táviratokat előzetesen az angol titkos- szolgálat ellenőrzi. A kor­mány állásfoglalása szerint ez az újságközlemény meg­sértette a „Defence Notice' -t, a nemzetvédelmi és nem­zetbiztonsági érdekek védel­méről szóló megállapodást, amelynek értelmében, szükség szerint, figyelmez­tetik a sajtót egy-egy ter­vezett közlés titkosságára, és ilyenkor a sajtó eláll a publikálástól. A Daily Ex- press-t a Wilson kinevezte oizottság ártatlannak talál­ta, ezek után a miniszter- elnök saját bizottságát is negligálta, s Fehér Könyv­ben kötötte az ebet a ka­róhoz, hogy a lap igenis fittyent hányt a D — Noti- cenak és közleményével ár­tott a nemzetbiztonsági ér­dekeknek. A Radeliffe-bi- zottság jelentésében az a meghökkentő megállapítás is szerepel, hogy Leslie Lo- han ezredes, aki a titkos anyagokat illetően felelős volt a lapok eligazításáért, maga se volt beavatva a szükséges ismeretekbe, így hát joggal vetődik fel a kérdés, hogyan ítélhette meg bizonyos adatok és anyagok közölhetőségét. A kormány magatartása miatt a lapok élesen támadták a minisz- telelnököt, s kapkodással, következetlenséggel vá­dolták. Ha a D — Notice ügy le is került napirend­ről, az egyéb problémák miatt újra megindítható kritikák pergőtüzéhez ezt a puskaport is szárazon tart­ják a miniszterelnök poli­tikájának és manőverezé­sének ellenfelei. Az angol alsóház üléster­mében szokatlan, szegényes látvány fogadott bennün­ket. A jelző nem az üléste­remre vonatkozik, hiszen a káprázatosán gazdag góti­kus ház valamennyi terme, folyosója, sok-sóR történel­mi emléket őriz és művészi élményt nyújt, hanem az érdektelenségre, mivel a padsorokban egy miniszter, az alsóház 630 tagja közül pedig mindössze 6—7 képvi­selő ült. Roy Roebuck munkáspárti képviselő, aki­nek szívélyes kalauzolásá­ban ismerkedhettünk meg a gyönyörű palota szépségei­vel, közölte, hogy a hétfő délelőtti üléseken általá­ban kisebb jelentőségű ügyekkel foglalkoznak, és ezek nem vonzzák a képvi­selők népes táborát. Kezünkbe adták a délu­táni ülés programját. Esze­rint a képviselők csaknem száz kérdést intéztek, szó­ban írásban a külügy­miniszterhez. Utcai harcok Detroitban Hét halott, ezer sebesült, százmillió dolláros kár Dobozy Imrei A)ra lehet kezdeni (Regény) 13 Géza a présház kulcsát 2örgeti, fütyülni kezd, ha­misan és taktus nélkül, fene tudja, mit fütyül. A kastély előtt az úton lovas áll ke­resztbe, mozdulatlanul. Az istenit. Megállunk, egymás­nak verődve, Deső pisztoly­táskájába nyúl. Te vagy az, Ernő? Megismerem a bárót. Szivarja fel szikrázik a ho­mályban, arrébb lépteti lo­vát. Tiszteletem, méltóságos uram. Két nyáron át, taná­raim ajánlására, matemati­kát, fizikát korrepetáltam a fiával, anyám megparancsol, ta, ne merjek tiszteletdíjat elfogadni, többet ér a kitün­tetés, a kastélyba minden­nap bejárni, a báró azonban nem maradt adós, egyik nyáron nehéz ezüst cigaret­tatárcával ajándékozott meg, a másik nyáron egy pár remek, angol rackettel. Avult szimbólum lehetne, Gáld kegyura lóháton, szem­közt a fronttal. Mit keresel erre, Ernő fiam? Rá jár a szám a ha­zugságra, gondolkodni *e kell, behívtak, méltóságos uram, búsulunk egyet utol­jára Bartalék présházában, itt a doktor is, és Deső fő­hadnagy, méltóztatik ismer­ni, Deső Kálmán, továbbá... A báró félbeszakítja a fel­sorolást, búsúijatok nálam, fél nyolckor vacsora, gyere át a tiszt urakkal és a dok­torral. Nem vár választ, be­léptet a kapun. Gallai izga­tottan liheg, egy igazi báró, nahát, még úgysem vacso­rázott kastélyban, de aztán felülkerekedik benne a ka­ján plebejus, Öméltósága bi­zonyára pakol, tele a ga- tyája, de hát csináljunk be nagyúri módon, várom va­csorára a tiszt urakat. Nincs kedvem beszélni. Klára bi- zseg az idegeimben, mit csi­náljak, fáj. Hallgatok. Az igazi fájdalom néma és be­zárt, mint „buborék a bo­rostyánban. Deső is csak áll, belehallgatva a sötétbe, a fátylas homályba süppedt várost bámulja. Él a város, makacsul, értetlenül, szo­rongva él, de lélegzetnyi nesz nem hallatszik belőle. Távolabb, délnek amerre a Duna lusta kanyart ír le, mélyvörös lobbanások tép­kedik a szürke eget. Nehéz ‘arackok, morogja Gallai. A fényerősségből próbálom felbecsülni a távolságot, a dörgés nem ér el idáig. Harminc kilométerre le­hetnek a tarackok. Sűrű, örvénylő, vörös fényt okád­nak. Pompéji vörös, jut eszembe, az ilyen tömör, tele szín, ki is mondom han­gosan, pompéji vörös: em­lékszel, Kálmán? Az utolsó békeév nyarán, hármasban, Deső Kálmánnal, 8 egy pesti joghallgató barátommal, gyalog barangoltuk be Olaszországot. Bámész, ne­hézkes pannonok a mediter. rán ég alatt, hátizsákunk átzsírosodott a három hétre csomagolt kolbásztól, sza­lonnától. Naplementekor ér­tünk fel, augusztus közepén, a lávától szürke, holt vá­rosba, a falak parázslottak a leszálló nap vörösében, a tüzes ragyogás ott fogott bennünket álltó helyünk­ben, csak befelé botorkálva jutott eszünkbe, hogy a Villa Mysteriosát — mely­nek az egyhangú szerelemtől Intő ábráiból okulni szeret­tünk volna — elfeledtük megnézni. Bartalék szőlőhegyi háza inkább villa, mint présház. Tágas veranda, konyha, há­rom szoba, fürdőszoba van benne, alul óriási, téglaboi- tozatú borospincével. Géza orrát fintorgatja a törköly- és birsalma szagú levegőben, ötször se járt itt, nem sze­reti a bort, ahogy ő mondja, az egész parasztvircsaftot nem szereti, lóbűz, gané, ve­rejték: apja, a nagy orrú Bartal, magányosan, komo­ran borozva szokott üldögél­ni itt, talán azon búsúl, hogy az alma milyen messze esett a fájától. Kitaníttaita a fiát, azt hiszem, négy- szemközt is doktor úrnak nevezi, úgy szolgál körülöt­te mint egy öreg cseléd, de hát folytatás nincs, a vőre marad minden, kár volt annyit kaparni, a doktor urat — aki szándékoltan is túl ideges, szenzibilis alkat, mintha egy nemzedéken be­lül mindenáron le akarná vetkezni paraszt elődei tem­pós nyugalmát — nem ér­dekli se a föld, se a jószág. Az ablakokon, ajtók üve­gén fekete papír, de azért csínján bánunk a világítás­sal, csak egy kis asztali lám­pát gyújtunk meg. Sorki mosdik, hideg vízzel fröcs­köli magát, Tarba a géppisz­tolyát takarítja egy rongy­darabbal, nagyon Irigylem, aki ilyenkor is talál valami tennivalót magának. Mégis vissza kellene menni Su- rándyékhoz. Behívómat né­zem, reggel kilenckor kéz­besítették, azóta hét vonat ment Pestre, nincs mentség, az első járőr fülöncsiphet A kastélyban József vezet fel az emeleti kisszalonba. Lötyög rajta a fekete ruha, mint mindig, gyér haja ügyesen sorokba gereblyéz­ve a koponyáján, mint mindig. Gallai nyakát for­gatja a cin teremből átalakí­tott, remek hallban, ez igen, hát nem disznóság, hogy az ember akkor ismerkedik meg az igazi eleganciával, mikor mindjárt el is búcsúz, hat tőle. A gránitból fara­gott, széles lépcsősor men­tén a falra akasztott réz­karcokat nézem. Igen, épp úgy mint régen, az aradi vértanúk szomszédságában parforce vadászjelenet: sze­szélyes csoportosítás, vagy véletlen lehet, nem hiszem, hogy a báró valaha is sor­ba végignézte volna rézkar­cait. A szilvakék selyemta­pétával bevont kisszalonban, üvegekkel, s tele poharakkal megrakott asztalka körül hárman társalognak sziva­rozva, Gáldy, Grétha es­peres, és a Bittai főjegyző. Nem nagy társaság. A fő­jegyző bizonyára azért van itt, mert Gáldy birtokainak majd a fele a bittai határba esik. Gallai csodálkozva súgja, hát nem pakol a méltóságos úr? Nagyon örü­lök, mondja a báró, nem nyújt kezet senkinek, deres szegélyű, nagy, kopasz fejé­vel csak int, hogy akik nem ismerősök, mutatkozzanak be egymásnak. Deső nem járt még soha kastélyban, érdek­lődve néz körül a pompás kis barokk szalonban, az ablakmélyedésbe festett, lep­keűző puttókon akad meg a szeme. — Ez nem Maulbertsch? A báró megnézi • Desőt, udvariasan bólintva. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom