Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

Szabolcsból a BHV-rc ♦ Tisza radiátor ♦ .Nyírség“ áruszállító ♦ Ü1/ típusú tratéház ♦ Exportképes bútor Közeleg május 20, a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár megnyitásának napja. Mind külföldön, mind itthon nagy •z érdeklődés az esemény iránt. Akárcsak az elmúlt években, ezúttal is megtalálhatók majd a vásár pavilonjaiban azok a szabolcsi termékek is, amelyek a világszínvo­nalat képviselik, • melyek már eddig is meg­nyerték a külföldiek tetszé­sét. A MEDIMPEX pavilonjá­ban várhatóan sok látoga­tója — és remélhetőleg meg­rendelője is — lesz a Tisza- vasvári Alkaloida Gyógy­szervegyészeti Gyár termé­keinek. Ezúttal a morfium mellett kiállítják a kodein- foszfátot, a dihidrokodeint és és a k'odein-purumot is, leg­újabb terméküket. Szabolcs- Szatmár megye nehéziparát a kisvárdai öntöde képviseli a BNV-n. Az általuk készí­tett „Tisza” radiátor mellett satukollekciójuk is sze­repel a KGM üzemek termékei kö­zött. A több méretben ké­szített satuknál újdonság hogy ezeknek a festése már új eljárással történt: a ka­lapácslakk az eddiginél jobban védi a satukat a rozsdásodás ellen. Terv sze­rint a VAGÉP mota targon­cája is látható lesz az idei nemzetközi vásáron. Szabolcs-Szatmár mind többet exportáló kisipari termelőszövetkezetei közül a legjelentősebb kiállító ebben az évben a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Ktsz. Motoros áruszállítójuk — amely az elmúlt években országszerte megnyerte a szakemberek tetszését — most „Nyírség” elnevezéssel, 250 köbcentis kivitelben mu­tatkozik majd be a lá­togatóknak az Ikarusz-pavilonban. A „Nyírség” premierje kitűnő­en sikerült a hazai kereske­delmi szakemberek előtt, megnyílt a lehetőség a so­rozatgyártására. A VILLÉRT pavilonjában állítják majd fel a ktsz másik, nagy ér­deklődésre számot írartó ter­mékét, az ERŐTERV tervei alapján elkészített legújabb trafóházat. A rendkívül munkaigényes, tetszetős tra­fóház sikert aratott a mi­nősítésben, a hazain kívül külföldi hasznosítása is vár­ható. Ez újabb előrelépést jelentene a nyíregyházi szö­vetkezet életében, hiszen egy trafóház értéke közel kétmillió forint. Nagykállót a fémipari ktsz képviseli a mostani Budapesti Nemzetközi Vásá­ron: termékeik között meg­található lesz majd a már exportra készülő krómozott- kárpitozott szék, melynek négy változatát ajánlják a megrendelőknek. Terv szerint eljuttatják majd a vásárra a belföldön igen keresett Varia ruhaszá­rítójukat. Több szabolcsi üzem — közöttük a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat, köny- nyűipari üzemeink — ter­mékei a tröszt vagy az anyavállalat pavilonjában lesz majd látható. Utca helyett a klubban Mit kívármak a fiatalok? — A „bunyósok“ vállalása Nincsenek anyagiak — Eltűnt valami a lány- kollégiumból. Kik voltak? A bunyósok. Kiütöttek egy fénycsövet az utcán. Kik le­hettek? A bunyósok. És ez így ment itt, mert elevenen hatnak még az előítéletek. Forog a magnószalag, a kis szobát halkan zsongja kö­rül a muzsika. Minden szék foglalt, a fiúk — megszám­lálhatatlanul sokan — ko­molyan hajolnak az aszta­lok fölé. A sakk fölött csendben gondolkodnak, egy lány kezében szétterített rö- milapok. „Nem baj ha romos, majd rendbeszedjUk“ — És azután kezdtem gondolkodni azon, hogy miért csavarognak ezek a srácok. Nem lehetne más­ként? Fekete Zoltán, ez a derűs plrosbarna fiatalember be- *zél. Tizenkilenc éves, tavaly érettségizett, a tsz-ben dol­gozik, szeptembertől jog­hallgató lesz Pesten. — Azt mondták a srácok, nem akarnak ők az utcán mászkálni, kerítsünk valami helyet, ahol ellehetnének. Nem baj, ha romos is, majd rendbeszedjük, mondták, mert van köztünk lakatos, kőműves, festő, villanysze­relő, asztalos. így kerültek a járási mű­velődési házba. — Kell ifjúsági klub? — kérdezte tőlük Fekete Zoli. — Kell — válaszolták a fiúk. Negyvenen mentek el az alakuló ülésre. Ott volt a járási KISZ, a községi ta­nács illetékese és alig akart hinni a szemének. Ezek a fiúk lelkesednek és olyano­kat javasolnak a klub prog­ramjába, amire gondolni Sem mertek volna. Munka, sport, tánc Itt van a program egy ré­sze: „KI énekli?” — ki mennyit ismer fel a mag­nóról játszott zenekarok, énekesek közül. „A modern­ségről” — előadások az íz­lésről, az öltözködésről egé­szen a mai lakberendezésig. „Népi hagyományok me­gyénkben”, „így nézd a filmet”, „Hazánk élsporto­lói”, „Vidám illemtan”. „Szerelem, házasság”, „A tánc története” bemutató­val. „KRESZ-vetélkedő”. Annyira tetszett a közsé­gi tanácsnak, hogy megígér­te, beszélgetést is tartanak e témáról: „Mit kívánnak a község vezetőségétől a fia­talok? Tévedés ne essék: a ja­vaslatokat a fiatalok hoz­ták össze! Mi volt még? — Felvetődött az alakuló ülésen, hogy a klub tagsá­ga készít magának berende­zést. Itt ez a szekrény — ezt már azóta csinálták_ Megkérdezték tőlük, hová menjenek kirándulni. Abban egyeztek meg, hogy meg­néznek egy jól működő me­gyei klubot — esetleg a fe­hérgyarmatit. Segítenek a strand építésénél, rendez­nek sportvetélkedőt, meg­hívják Papp László olimpiai bajnokot, s tánczenei délu­tánt is szerveznek. De még alig van a klubban lány. A járási KISZ-bizottság is segített. Meghívták tagoknak a kórházban dolgozó lányo­kat. — A következő klubesten már itt lesznek. Ruszka András, a Vulkán esztergályosa szól: Mostmár én is beléptem, s elhoztam az asszonyt is...” Ezen a napon hetvenhár- man vannak itt. „Fognak még jönni, attól nem fé­lünk...” Kézi Béla, a kultúrház művészeti előadója: „Csi­náltak ezek a fiúk egy-két zűrt, de nem volt hová menniük. És ma? Tessék meghallgatni, mit kérnek. Dokumentumfilmet a máso­dik világháború történeté­ről, a repülés történetérőlés még sok más hasonlót. Most alakultak és máris mondják a sztorikat. „Ham- za Ernő, a kis segédmunkás könyvvel jött. — Mit olva­sol? — kérdeztük. Kibontja a Feltört ugart, az olcsó ki­adásban. „Elolvassa ám az egész család!” Ehhez tudni kell, hogy Hamzáék tizen vannak és vékony a fizetés... Húsztagú gárda Nincsenek anyagiak. Ma­guk javítják a társasjátéko­kat, már festik a táblát „If­júsági klub. Belépés csak klubtagoknak”! A zenekar pénz nélkül jár majd ide. Ve­zetőjük táncdalzenét és szö­veget is szerez. „Nem külö­nösebben nagy számokat, de nem is az a fontos”. A szer­ző — Major Sándor — a bú­toripari vállalatnál szocialis­ta brigád vezető. Homonna Béla kultúrház- igazgató: A klub három éve készül — és kínlódik. Kö­zépiskolásokkal kezdtük. De mikor megtudták a tanárok, azt mondták, hogy nem. — Miért? — Mert nem...! Van olyan tagjuk is, aki 1919-ben született. Kovács Laci bácsi, a bunyósok ed­zője. „És milyen aktív klub­tag”! — És használ a klub? — Máris észrevehető. A viselkedésben, (illemtudóan köszönnek1) az öltözködés­ben, (rendes ruha) és a lá­nyokkal való viszonyban. Közülük alakul meg a húsz­tagú ifjú gárda. Vigyázni fog a rendre. Máris mond­ják: „Csak történjen vala­mi, majd mi megkeressük ki volt...” Életrevaló kezdeményezés t ez a kisvárdai. Meg követésre is. Kopka János I Akit a legszebb szó illet TJ nnepeink között talán ' a legkedvesebb, a leg. meghatóbb. Szimbólumnak is nagyon szép, hogy éppen ezen a májusi vasárnapon ünnepeljük, mikor a ter­mészet már a nap melegé­vel, a virágok meleg színé­vel ad méltó keretet érzése­inknek. Az anyák napja a meleg­ség ünnepe, a tisztelet és a hála szép kifejezése azok iránt, akik az életet adják. Az anyákat, az élet adóit köszöntjük ezen a napon. Azt a drága embert, aki a világra hozott, akitől szép szavainkat tanultuk, aki mellett érzéseink bontakoz­ni kezdtek, s aki játék köz­ben először szoktatott hasz. nos munkára, hogy ezáltal emberré legyünk. Változik a világ, változik az ünnepek tartalma is. S bár erről az ünnepről ma sem lehet forró érzések nél­kül beszélni, mégsem me­rülhetünk el valamiféle könnyes meghatódottságban. A mi társadalmunk asszo­nyainak, a mai anyáknak több jár, mint az évenként egyszeri virágcsokor, s az azt kísérő meghatott sza­vak. A mai anyák helyzete már nem az, ami a régebbi idők asszonyaié Volt, akik mit tehettek volna mást, mint férjhez mentek, gyere­keket szültek, tűrték az élet minden nyűgét, cipelték övé­ik gondjait. A mai anyák többsége már nemcsak a család gondjainak élén jeles, kedik, hanem az építő mun­kában, a társadalmi felada­tok megoldásában is. Gyár­ban vagy hivatalban dolgo­zik, kisebb-nagyobb termelő közösséget vezet, és ebben a minőségben is áldozatos és példamutató. Mindamel­lett övéinek is anyja. Rend­szerint hajnalban kel, ren­dét teremt, reggelit készít. Siet a munkahelyére, este pedig haza, hogy vacsora le­gyen, hogy megteremtse az otthon légkörét. A mai anyákat már nem fenye­geti az a veszély, hogy ál­dozataivá válnak annak a kis közösségnek, amelyért testük-lelkük erejét latba vetik. De ma is az anya ál­doz a legtöbbet a család­ért. Ha nem is kell min­denről lemondania, hogy övéinek több jusson, mégis ő mond le a legtöbbről, a szabad időről, a szórakozás­ról, sok apró örömről sze­rettei miatt. A régi szóhasználat sze­rint a múlt, a jelen és a jö­vendő az apák vállain nyug­szik. A múlt az apák örök­sége, a jelen és a jövendő pedig az a juss, melyet az apák a fiakra hagynak. Ma en­nek a jussnak a megterem­tésében az anyák az apák­kal egyenlő jogon és mér­Jqij naqqsza'ű íle.t A Sas vendéglőnek be­cézett Vöröshadsereg úti, nem tudom hányas szá­mú állami italboltban kerül­tem ismeretségbe Som Gás­párral. A széles vállú kisöreg kellemetlenül hangosan, ocs- mány szavakkal fűszerezve beszélt, viszont ezt ellensú­lyozta, hogy annál rosszabb arcú volt. Az öreg fiú fején zsíros kalappal, arcán megkövese­dett rosszindulattal, arról tartott kiselőadást szom­szédjának, hogyan is nősült be 1912-ben egy huszonöt holdas szőlősgazda családjá­ba és ott hej, milyen nagy úr volt ő. Hej, amikor el- káromkodta magát, hogy bort ide, neki meg a bará­tainak, hogy ugrott az ő kedves anyósa, meg élete párja a pincébe. Meg, ha az udvaron látott csak egy szalmaszálat is, felbődült és már szaladt is a nép a sep­rűért, gereblyéért, após, anyós, feleség, cselédség. Ilyen és ehhez hasonló pél­dákkal büszkélkedett a ke- vély kisöreg, mit sem tö­rődve azzal, hogy szomszé­dai mindezt erős kételke­déssel hallgatják. A har­madik liternél egészen be­pirosodott, nagyokat csapott az asztalra és ekkor már elbeszélését elég reálisan folytatta. Hadd mondjam most el, röviden szép élete történetét. Amikor 1914 nyarán Prin­cip Szarajevóban megölte a trónörököst, Som Gazsi a ceHdömölki Vidám Ló nevű kocsmában nyolc fröccs, két pohár ser és hetes stamped­li barack elfogyasztása után azt énekelte, hogy „csak egy kislány van a világon". Katonának sej-haj, nem vo­nult be, mert két hektó bort küldött egy zupás altisztnek, akinek kezén azután vélet­lenül eltűntek az ő iratai. 1915. őszén az Újpesti- v tékben vesznek részt. Sok olyan derék anyát ismerünk, aki a férfiaknál erősebben hordozza a szívében a jelen szépségeit, s a jobb jövő reményét. Az anya, — aki kenyeret szel, főz és be­oszt, — érzi legjobban, hogy mit adott a családnak a mai világ. Hogy a gondok, ba­jok mellett is asztalra ke­rül a mindennapi. Sok elé­gedetlen, a jelennel perle­kedő fiút az anyja inti tü­relemre. Az anya, aki tud­ja mit jelentett a múltban élni, családot táplálni, ru­házni, ügyeskedni, hogy a jóformán semmiből valami azért mindenkinek jusson. Gond ugyan ma is akad, az élet ma sem fenékig tejfel, de éhesen azért senki sem kel fel a családi asztaltól, és a ruhátlanság ismeretlen fogalom. Mindenre az anya reagál a legérzékenyebben, mint ahogy az is az ő fáj­dalma, ha övéi szükséget látnak. S éppen ezért az anya ma már nem csupán a szeretet forrása, hanem a hité és * meggyőződésé is. Sok gye­rek merít hitet tévedései idején anyja lelki erejéből. S bár azt mondjuk hogy a mai modem fiatalság érzé­seiben és felfogásában is a mához tapad, a mai anyák érzései, meglátásai mégis jóval korszerűbbek, mint a gyerekeié. A mai világban talán a modernség, a felszabadult- ság, a kényelmesség ürügyén sok családból hiányzik a gyerek. Jónéhány nő sem vállalja szívesen az anya­ságot. Olyanok sem, akik­nek helyzete lehetővé tenné, hogy szép családot nevelje­nek. Pedig életet adni, anyának lenni a legszebb hivatás, a legteljesebb em­beri érzés. Legalább olyan hatalmas érzés, mint tudni azt, hogy van valaki, aki minden gondolatával a mi­énk, aki örömben, bánatban hozzánk tartozik, s akit a legszebb szóval szóllíthat az ember: anyám. Kékesdi Gyula Kis Matrózból lökték ki szesztestvérei a 16. fröccs elfogyasztása után, mivel nézeteltérésük támadt, s ak­kor jött a sógornője, hogy gyere már Gazsi, gyere már Gazsi, lányod született. 1919. augusztus 3-án a kispesti halászcsárda, hej halászcsárda kerítéséhez dőlve nézte a megszálló fe­hér terrorista román lova­sok vonulását. Som Gáspár kétszer erőteljesen azt mondta, hogy hukk, majd felkiáltott, hogy éljen Ká­roly király! 1930. szeptember elsején Som Gáspár jó hideg sört ivott a sóstóhegyi kocsmá­ban, három pohár vágást, majd nekilátott a szilvapá­linkának. Éppen a tizenne­gyedik féldecit hajtotta le és melldöngetve magyarázta ivó szomszédjának, hogy mennyire, de mennyire szere­ti az ő jó családját, amilcor sírva befutott a felesége és mondta. Gáspár, Gáspár, hát gyere már haza, meghalt az édesanyám. Két évvel később 1932. forró nyarán, a nyíregyházi kocsmában Kadarkát ivott, tisztán, összesen három li­tert és két decit, amikor be­szaladt a leánykája és így szólt Som Gáspárhoz: „Apu­kám, siess már haza, anyu­kának kisfiút hozott a gó­lya”. 1945. május 9-én a Sas vendéglőben Som Gáspár sört ivott meg pálinkát fel­váltva, és magyarázta, hogy jó lesz a földosztásra vi­gyázni, mert a német csa­patok a csodafegyverükkel már újra Budán vannak. Röviden ennyi a kedves kisöreg életrajza, akinek arcán most is mint mindig konok butaság honol és lám most is iszik, ezúttal fröcs- csözik, a volt Sasban, a mi italboltunkban. Mint írtam a harmadik liternél, a tizen­ötödik fröccsnél tart és szép, tartalmas életéről me­sél. Szinte várom, hogy fel­csapódjon az ajtó és csa­ládjának valamelyik tagja hívja őt valamilyen ügyben. De nem, nem jön senki. Most csak iszik Som Gás­pár, ma is elhelyez egy tég­lát tartalmas élete épületén. O. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom