Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

GYEREKEKNEK Tasnádi Varga Éva : Rigó Petí Rigó Peti ugra-bugrál, sárga csőre tátog: — Kicsi vagyok, nem láttam még ilyen szép világot! Puha fűszál simogatja két fekete szárnyam, ide lépek — oda lépek fénylő napsugárban. A mamámat várom vissza — — ő hoz majd ebédet, repkedni csak most tanulok, s aztán vár a fészek. — Mennyi virág, piros, sárga, susogó, zöld ágak, s nézem, hogy a ház előtt a gyerekek labdáznak. Nemsokára megnövök én. Huss! — Messzire szállók, várnak majd a kertek, utak, s a rigó pajtások! Ezt játsszuk: Kakasviadal Kizárólag ffiűk vehetnek részt ebben a játékban. Áll­janak fel egymással szem­ben, karjaikat mellükön fon­ják keresztbe. „Rajta” jelre, vagy sípszóra féllábon ug­rálva igyekezzenek egymást vállukkal fellökni. A karo­kat az egész játék alatt ke­resztbefonva kell tartani. Vesztes az a játékos, aki az egyensúlyát elvesztette, és mindkét lábával megérintet­te a földet. A játékosok két csoportra oszolva is játsz­hatnak. Vesztes az a csa­pat, amelyiknek bizonyos idő múlva a legtöbb embere kényszerült két lábbal a földre. Vízszintes: 1. Egész része. 6. Gyümölcs. 11. Kifosztotta. 14. Európai nép. 16. Dorong. 17. Mutató névmás. 18. Fanyar ter­més. 19. Ilyen lap van a ven­déglőben. 20. Vízsodor. 22. Essz betűi keverve. 23. GM. 24. Névelővel szánkók. 26. Sértet­len. 27. Vércsatornák. 28. Angol hosszmérték. 30. Elpakol. 33. Hazai folyónk (—*). 35. Pakold. 36. Indulatszó. 38. Római 1050 és 49. 39. Mezőgazdasági eszköz 40. Megfejtendő. 42. Védő (telje­sen ékezet nélkül). 43. Menyegző. Függőleges: 2. Asztalos Ká­roly. 3. Verssorvégi összecsen- gés. 4. Vissza: helyrag. 5. Meg­fejtendő. 6. Megfejtendő. 7. Gyil­kol. 8. Három, oroszul. 9. Félig tart!!! 10. Csecsemő. 12. Bánat. 13. Kazinczy Ferenc községe. 15. Omladék. 17. Ennek tulajdona. 19. Jutok. 21. Retten. 24. A 49-es vértanúk városa. 25. Néma kár­öröm!! 27. Megfejtendő. 29. Nó­tám. 31. Házikó. 32. Figyeld. 34. Karddal védekezik. 36. Balatoni csatorna (—<■’), 37. Zaj betűi ke­verve. 40. Zalkod közepe! 41. TL. Megfejtendő: négy magyar ze­neszerző vezetékneve (vízszintes 40. függőleges 5, 6 és 27.) TORD A FEJED Zeneszerzők Múlt heti megfejtés: ZALKA MÁTÉ — DOBERDÖ — LUKACS TÁBORNOK. Könyvjutalom: Szemerédy Ákos Fehérgyarmat, Zohány Jó­zsef Nyíregyháza, Nád u- 10. Szabó Klára Kölese, Aranyszavú próbája Kerek egy esztendeje ko­ronázták királynőjükké Aranyszavút Dolgos-ország­ban, mert elhozta a szava­kat és kiosztotta az embe­rek között. Egyik nyártól a másikig megküzdőitek sok veszéllyel és sok gonoszt le­győztek. Készülődött is mindenki az évfordulóra. Görgették a bor­ral teli hordókat, készítették az ökörsütő nyársakat, az asszonyok sürögtek, forog­tak, kemenceszám hozták az ünnepi kalácsot. A zenészek pedig szünet nélkül gyako­roltak, hogy Dolgos-ország­ban az ünnepen reggeltől estig szóljon a zene, vidám legyen a dal. Az ünnep előtt néhány nappal azonban Aranyszavú kihirdette, hogy viadalon vá- választ királyi társat magá­nak. Kihirdette: Nagy pró­bára minden legény, — aki vitéz, gyűljön össze. Szive mélyén pedig azt szerette volna, ha a szomszéd or­szág daliás és bátor, mun­kára szoktató királya Tett. rekész vívna érte. Eljött a várvavárt reg­gel napsütéssel, ünnepi zászlólobogtatással. Az em­berek énekelve, táncolva gyülekeztek a palotakertben. A nagy térre pedig hajnal­tól, seregestül tódultak a lovas vitézek a próbatételre. Aranyszavú kilépett palo­tája kapuján. A napsugár is megbotlott fényes haján. Fejét fehér föveg koronáz­ta, lábán fehér csizma, fe­hér volt ruhája és fehér a köpenye, mint a felhő. A nép éltette, a vitézek fejet hajtottak előtte. így szólt: i— Jó vitézek! Aranysza­vú megnyitja a viadalt. Le­gyetek ügyesek, bátrak, mert a legvitézebb, legbát­rabb nyeri el kezem, életre- halálra. Aranyszavú tekintetét vé­gighordozta a vitézek sere­gén. Remélte, hogy megpil­lantja Tettrekészt, de bi­zony hiába kereste, nem látta sehol sem. — Vitézek! — mondta. Gyorsaságban, ügyességben kezdődjék a próba! — Lássuk, milyen gyorsak vagytok? — intett, s a lo­vas vitézek serege megindult, mint az áradat. Aztán ki­vált egy csoport és sebesen tört a cél felé. örömmel ujjongott a nép, s Arany­szavú a legelső tizenhármat sorba parancsolta. Ügy lé­pett a vitézek elé: — Jó vitézek! Gyors vág. tátok csak az első próba volt. Most erővel mérkőz­tök! KERESZTREJTVÉNY Sfájus »-én lesz huszonegy éve. hogy Európában elnémultak a fegyverek. Véget ért a n. világ­háború. Mementóként Várnai Zseni: „Visszaütnek a fegyverek’! e. verséből idézünk. Beküldendő sorrendben: vizsz. 1. függ. 31 és vizsz. 27. »Tengerbe mind a fegyverekkel! Holnap talán? Nem, nem, ma már! Vitázunk földi istenekkel: kár lenne értünk. Ja], de kár! VÍZSZINTES: 13. Üttörő köszöntés. M. Állj, angolul. 15. Divatos köszönés. 16. Rév széle! 18. Azon a he- lyen-e? 20. Étkészletben van. 22. ö állította fel az elektromos áramlás törvényét. 24. Érzékszer­ve. 26. NG. 29. Paradicsomkert. SÍ. Fehér és négerszülők gyer­meke. 32. Asszonynevek végző­dése 34. Idős-e? 36. Igekötő. 37. Vonó végek! 38. Borúra jön. 40. Vigyázok rá. 41. RKI. 43. Angol gyeplabdajáték. 46. Mam­bó közepe. 47. Becézett Tadeusz. 49. önkényeskedő parancs. (—’). 50. És latinul. 52. Igekötő. 53. Visszalopott! 55. Monte Chrisztó várbörtöne. 56. Férfinév.^ 58. El­keseredett, kemény (küzdelem) (—•). 61 Skálahang. 63. ...szem­cse község Tolna megyében. 65. Pakol. 67. Fogyaszd! (ételt). 69. Bizonytalanul áll. 72. Erdei vad. 73. Ürmérték. 75. Globális^ egyik fele. 77. Meghatározott órara. FÜGGŐLEGES: 1 Nemes prém. 2. Politikai meggyőződés. 3. Felém közelit, költőiesen. 4. Árunak vaa-.. 5’ Személyes névmás. 6,- ®f<(oS végek! 7. Állóvíz névelővel 8 Sportfogadás. ya5?,"ÍSio’ meggondolás nélkül H" )• pézsma közepe. 11. Mutató név- más 12. öserdei kúszónövény. 17 Hajdú megyei vasúti meg­álló 19. Vadak otthona. 21. 149 római számmal. 22. Több felé darabolok. 23. Nem valódi, (pl. szempilla). 25. Lég közismert idegen szóval. 2ft. Tűzhányó. 28. Maró folyadék. 30. Ingmárka. 33. Érzékel valamit. 35. Erdei növé­nyek. 38. Orvos zsargonban. 39. Ver. 42. Eszme, gondolat. 44. RU. 45. Ingatlan. 48. „Ékesen” könyörgl. 51. Kopasz. 54. Orosz­ország volt ilyen az Októberi Forradalom előtt 56. Miskolc he­gye. 57. Német határozott névelő. 59. Öblösen hangzó. 60. „Némán” gyűr. 62. Cukorral ízesített. 64. Hálóban a labda + L. 66. Or­vosság. 68. Nagy Ipari létesít­ményünk rövidített neve. 70. Portugál gyarmat Elő-India nyu­gati partján. 71. Nagy költőnk volt. 72. Vigyázója. 74. IE. 76. BF. 77. Határrag. 7*. Ruhatar­tozék. A megfejtéseket legkésőbb má­jus 16-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. Április 24-i rejtvénypályázatunk helyes megfejtése: Robinson Crusoe Alexander Selkirk skót tengerész, Robinsonádot. Nyertesek: dr. Borsy Zoltán, Gönczy Jánosné, Nyolczas Jó­zsef és Ormos Antalné nyíregy­házi, Botos Kálmán baktaló- rántházi, Tóth Lászlóné buji, Diák Ferenc ilki, Borzován Ist­vánná kántorjánosi, Tóth Lajos nyírbátori, és Roskó János vá- sárosnaményi kedves rejtvény­fej tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. A vitézek virtuskodtak, mentéjüket ledobva karjuk erejét mutogatták, de Arany­szavú csendre intette őket: — Verekedni egymással? Azt csak a farkaskölykök szokták. Ide a rudakat! — parancsolt az apródoknak, s azok futva hozták a kar vastagságú fenyőket. — A rudakat törjétek el, így mutassátok meg, meny­nyi erő lakozik karotokban! — mondta várakozásteljesen Aranyszavú. A vitézek felkapták a ru­dakat, erőlködtek, próbál­koztak, de csak két legény Toppantotta szét a fenyőszá­lakat. Egy azonban, aki ezüst sisakrostéllyal takarta arcát, kivált a vitézek sorá­ból. A palotakert vasrácsá­hoz lépve a rúd egyik végét beakasztotta a vasrács közé s lefelé nyomva egy köny- nyed mozdulattal kettétörte a szálfenyőt, — Jól van vitéz! Karod erősebb, mint a többié, mert ésszel is élsz.„ Ananyszavú a harmadik próbára szólt volna, amikor a sokadalomban rémület tá­madt. Az emberek futni igyekeztek, mert az egyik utcából veszett kutya rohant a palotakertbe. Szeme vér­ben forgott, száját tajték verte, fogait félelmetesen vicsorgatta. Az emberek rémülten ka­paszkodtak a fákra, mások sodródtak a tömeggel a ka­puk felé, minél messzebb# veszedelmes állattól. Aranyszavú tanácstalanul nézett körül, s látva, hogy senki sem próbál szembe­szállni a veszett állattal, kö­penyét ledobva maga indult a veszett kutya felé. Az ál­lat azonban félelmetesen vi­csorgott, hatalmas fogalt mu­togatva már-már ugrott. Abban a pillanatban fe­hérvégű nyílvessző fúrta át a fekete bundás állatot, s kioltotta a kutya életét. Aranyszavú megfordult, hogy lássa, ki lőtt a legvá­ratlanabb pillanatban, életét megmentve. Az emberek, akik eddig dermedten vár­ták, mi történik majd, öröm­mel éltették a vitézt, aki ijját kezében tartva szeré­nyen állt. — Megismerlek Tettre- kész! — kiáltott Aranysza­vú. Hiába takarja arcod a sisakrostély! Kérlek vedd le! Hadd lássam arcod. Le­het, hogy van nálad gyor­sabb, ügyesebb vitéz, de ná­lad bátrabb egy sem! Hi­szen megmentetted az éle­tem! Kérlek, nyújtsd a ke­zed! Aranyszavú és Tettrekész kézenfogva álltak az ünnep­lő, boldog sokadalomban. Lett is olyan vidámság, tánc, majd kirúgták a házak fa­lát. Szóltak a sípok, puffog- tak a dobok, csattogtak a cintányérok. Aranyszavú és Tettrekésa országa között megszüntet­ték a határt, és megalapított ták a Boldogság birodalmát te#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom