Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-06 / 237. szám
Nem lepi el a fekete por Tiborszállást Acpíroul-őrjárat a községí'c|lcszícsi írnek nyomán Aid nyáridőben, vagy koraőszi napsütésben, száraz időben rátér a tibotszállási útra, akár kocsin, akár gyalog, biciklin, vagy motoron, az nem ússza meg por nélkül. Mint a finom liszt, úgy gomolyog az üt felett a legkisebb szellőrsz- dülésre, mozgásra. De nem fehér por ám, hanem fekete — agyagpor. Beeszi magát a bőrbe, csíp, kínoz, bosszantja az embert. Tiborszállásnak nincs még bekötőútja — a fekete felhő valósággal ellepi a kis települést. De a por napjai már meg vannak számlálva. Hasig szakadt a sárba a jószág A község Tyúkod felé eső határában dübörög a föld, lapátnyelek villannak, emberkarok izmai feszülnek: a tibor- szállási dolgozó parasztok elhatározták, hogy társadalmi mun- _ kában bekötőutat készítene:? mintegy két és fii kilométer hosszúságban. Elhatározták, hogy száműzik a fekete port és száműzik a jószágszakasztó sarat. 14-én kezdődött. a munka, akkor tizenhatan ragadtak lapátot, ásót. Tizennyolcadikén már negyvenhat ember dolgozott. És mert sürget az idő, hiszen megérkezhetnek az esős napok, és mert a tengeri, krumpli, kender sem maradhat a határban — a járás segítségére sietett a községnek A já- rási népfront bizottság hívására, üzemek, vállalatok és iskolák dolgozói, tanulói vonultak ki az elmúlt szombaton és vasárnap, hogy segítsék a bekötőút elké- szí lését. Három helybeli parasztember pihen az árok szélén. ük is társadalmi munkások: BanesaK Antal, Nagy Béla, Makari János. A régi sár nem volt nevetség, de most már nevetve emlékeznek. Az egyik Makari Jani bácsira mutat. — Emlékszik, amikor a tehene farka elszakadt.'! Nevetnek, mint ahogyan a régi adomákon szokás. — Hasig süllyedtek a jószágok a sarban és az egyik tehén ráléped a másik farkára. Akkor szakadt el. Csudaszép községünk lesz! Makari Jani bácsi a népfront helyi elnöke. A községecskére mutat eres kezével. A puub- tetejú házak elúvUlannák a sarguló-barnuló falombok között. — Csudaszép községünk lesz, ha így haladunk! Tiborszaliás hajdanában, nem is olyan régen, tíz esztendeje csupán nem is volt község. A felszabadulna előtt gróf Károlyi Gyulának volt itt bi i toka, s'étszórt tanyai csclédházakban kucorgóit a népség. Aztán kezdtünk csak összébbhúzódni, községet é lkot- nj s új házat építeni. Nemsokára kultúrházunk. földműves- szövetkezeti kereskedelmi kombinátunk lesz. igen. kereskedelmi kombinát, mert egy új székházfélében kap helyet mindenfé’e bolt a falu közepén. —A régi múltnak az emlékét is szeretnénk eltűnteim. Néhány volt cselédhez van még a községi tanács kezelésében. Jó lenne, há az illetékesek megengednék a lebontásukat és a használható anyag felhasználásával lakóik új fészket raknának. Nagy életerő van a tiborszállasi népben! Amikor szóbakerült az útépítés, akkor néhány vezető hitetlenkedett. csavargatta a nyakát: „Nem jönnek úgyse' dolgozni a parasztok.. ” De sem a pártszervezetnek, sem a nép- frentbizottságnak nem ez volt a véleményei hanem az, hogy a lakosok megértik a kövesút jelentőségét. Azoknak lelt igazuk, akik bíztak a lakosságban. Volt olyan parasztember, aki egyenesen szocialista szerződést írt alá társadalmi munkára. Kádár Jó- zsefné először | húzódozott. Kiabált, hogy: „fizetek én adót eleget, nem megyek dógozni! Beteg is vagyok!” Azóta meggondolta magát, kétszer kivonult az útépítéshez. A munka vidáman halad. Nagy életerő van a tiborszál- lási népben. Ebből a helyi vezetők azt a tanulságot vonhatják le, hogy bátran támaszkodhatnak az egyszerű dolgozó emberek százaira. —soltész — [BT---------------------------------------------------------------------------------------:;:s’ 11, 1849 október 6 I Száztíz esztendeje. A történelem azonban jól az agyunkba és szívünkbe véste ezt a dátumot, amely egy kicsiny nép heroikus szabadságküzdel- mének zárófejezetét jelentette, tíz- és tízezrek mártírhalálai, s amelyet az aradi tizenhárom hősi halála tetőzött be. A feudál-kapitalista történelemirás közel száz esztendeig úgy áliította be ezt a dátumot, hogy az lennészetes következménye volt az 1848-as forradalomnak. Azt szerették vo’na elhinteni, hogy min- tlen népi megmozdulás után természetszerűen kö- vetkezik a bukás, az igazság halála. De mi tudjuk, hogy nagy szabadságharcunk bukása egyrészt azért következett be, mert a szabadságharc júnehány arisztokrata vezetője jobban félt a radikális változásoktól, — amelyben a parasztok és a kétkézi munkások nagyobb jogokat szereztek volna — mint az ország Habsburg elnyomóitól. Hiányzott egy széles alapokon álló radikális paraszt-politika, amely a forradalom erőinek tömegbázisát adta volna. Hiányzott a haladó erők nemzetközi összefogása. Amikor Kossuth a debreceni trónfosztás után elmondotta híres szózatát, curópaszerte győzött már az ellenforradalom, a monarchiában cs másutt szét- tsposták és vérbefejtották a haladó mozgalmakat. A pusztábakiáltott szó volt csupán a kcssuthi szózat. Ezért bukott el a szabadságharc, s a nagyszámú névtelen vértanú közül mintegy ezer nevesebb forradalmárt küldtek a bitófa alá Hurópa urainak gyalázatára. Csakhogy ezzel nem tiporhatták el a szabadság szeretőiét és vágyát. S míg az aradi tizenhárom halála c dicső korszak zárófejezete volt, addig a később porondra lépő vértanúk az 1910-es Tanácsköztársaság hősei, a fasizmus eben küzdő vértanúk harca már az új, szabadvilágért való küzdeniakarásból fakadt. Száz év múltán megvalósult Kossuth akarata, a nemzet egysége már élő valóság. Európa nagyrésze magáévá tette a legdemokratikusabb elveket. És örömmel tölt el minden becsületes magyart az a tudat, hogy nálunk soha j nem következhet he a forradalmi erők veresége, i Szilárdan és állandóan fejlesztjük eredményeinket, haladunk tovább új korszakunk országútiam | o tengernyi benyomás, — fogadják el külünösebb rendszerezés nélkül. HALOTTAK-E MÁR a fény hangját? Meglepődésükön nem csodálkozom, mivel magam sem akartaúi hinni a fülemnek. A világhírű gépfcsztivál megtekintésére késő délután értünk Bmóba, szállásunkon alighogy leráztuk magunkról az út porát, vacsorára indultunk a Hotel Moravába. Ez a reprezentatív helyiség a belváros szívében van, s hogy néhány perccel lekéstük a vacsoraidőt, annak a ritka Iáimért az úttest fölött automatikusan viliódzó sokezernyi égő a tenger vízének hullámzását keltette. Tíz méterenként volt egy- egy ilyen égősor, többszáz méter hosszan, s amikor az út elején elindult a hullámzás, az ember szinte hallotta, amint elsuhan feje fölött a fény. jó Étvágygerjesztő volt a vacsora előtti sétánk, a talál-i hozás Brnovai. A Tvrdeho úton közelítettük, meg a hegyekkel ívelt várost, amikor — tie haragudjanak csapongásomért — eszembe jutott, hogy a nyíregyTudom, alaptalan összehasonlítani a két várost. Azért talán nem felesleges tudatni az itthoni illetékesekkel,, hogy csehszlovák barátaink sokat adnak az iiyen „külsőségekre”. Látni kell Brnót, hogy értékelni tudjuk ezt. Mind az építkezésben, mind pedig a díszítésben mindenkor törekednek egy kis „meglepetésre”, melyeket olcsón kivitelezhetnek, s együtt az egész olyan megkapónak tűnik. ESTI VÁROSNÉZÉS közben találkoztam először az iparilag fejlett Csehszlovákiával. Nemni láttam a legújabb gyártmányú Felicia autót. Orgonasípszerűén tálalják a csehszlovák motorkerékpár ipar .friss <készítmé- uyeit. Esténként televíziós közvetítést láthatnak a korzózók — a kirakatokban? Az utakon, majdcsak minden 100—200 méterre cigaretta, bizsuáru és egyéb automatákat talál az ember... Lehetne még hosszan sorjázni. Ezúttal még az első estéről valamit. Vacsora után beültünk a tam le. Halk moraj ömlött szét a teremben, — majd pár pillanat múlva a szmokingos énekes selymes hangja. Nem énekelt, mondott valamit, mi nem értettük, csak azt láttuk, hogy az emberek éljeneznek, a poharak összecsengenek, és a zenekar vidám polkába kezd. Jött a pincér, s tört magyarsággal mondta: „Szólnak mit hozzá...?” A szovjet rakéta pár perccel előbb érle el a Holdat. Angyal Sándor. „NYISD KI JÓL A SZEMED”! így engedtek útra ismerőseim, amikor visszaintettem, a Ernában igyekvő nemzetközi gyors ablakából. Még azt is mondták: „Máglátod. ők már hol járnak!... Gép, autó, meg nagy olcsóság mindenütt. Őszintén megmondom, a csehszlovák „másodvárossal” való találkozásom annyi kellemes meglepetéssel szolgált, h°9V a „nylon-holmik” és a „vásárlási lehetőségek” iránt kíváncsiskodóknak csak hiányos információt adhatok. Friss még MEGLEPETÉSEK — egy „kis világvárosban' vány volt az oka. A „nagy eseményre”, a gépek parádéjára nagyszerűen felkészült Brnó. Az egyébként is világvárosi világítást „helyi specialitással” tették nagyszerűbbé. „Hullám utca” — így nevezték a Centrum áruházhoz torkolló utak valamennyijét, házi Szabolcs étteremre az Ígért határidőn, jóval túl, csak késő ősszel kerül fel a neon írás. Miért éppen ez jutott eszembe? Azért, mert Brnóban ma már annyi a sokszínű neon. hogy szinte még a trafikok kirakatai fölé is jut. akarok élménybeszámolóm elejébe vágni, de itt ki kell térnem arra, hogy a brnói kirakatok nagyságukkal és küllemükkel messze a mieink előtt vannak. No, és az áruk a kirakatokban! A Centrum egyik oldalán állva példáid tengelyen körbeforogbrnói „Május” táncos hely egyik üvegborításos asztalához — feketét inni. törökös módra. A zenekar játszott, a neonfény alatt párok táncoltak, amikor az egyik szám közepénél friss dobpergés szakította meg a számot. Az arcokról meghökkenést olvasm* i*
