Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-24 / 70. szám
XTV. évfolyam, 70, szám 1957- március 84, vasárnap Baráti liesifólgdés a pedagógusokkal VVYVVWWV,*VA'«V^W/^VíA^WWV,WWWWWWWVWVYWyVWVvWvMéVWVWWWVVWvVvVy Marosán elvlárs beszélt a csepeli munkásgyüiésen uskasi* .iío:oj.viVA:iiícit»stó»»as Falun is alakulnak a KISZ szervesetek i>iiiiiiiimiimmiiiiiniiiimiii!miiiiiiuimuiiii!i>! i«iaiiEii*niinii5siimiii(iiiin Ásatások Tíszabercel határában 0 magyar dolgozóknak is drága a forradalmi hagyományoktól megszentelt föld Leningrádba érkezett a magyar kormány- és pártkiildöttség Leningrád. A Magyar Távirati Iroda tudósítója jelenti: Pénteken a késő éjszakai órákban különvonaton Lenihgrádba utazott a magyar kormány- és pártkütdöttség. A küldöttek búcsúztatására Moszkvában a Leningrad! pályaudvaron többek között megjelent L. M. Kaganovics, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök, helyettese, és A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere. A magyar küldötteket leningrádi útjukra elkísérte M. A. Szuszlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, J. I. Gromov a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, és több más vezető állami funkcionárius. A magyar kormányküldöttség különvonata helyi Idő szerint pontosan fél 10- kor érkezett meg Leningrádba a Moszkvai Pályaudvarra; A város dolgozói nagy számban gyűltek össze magyar vendégeik fogadására. A vonatból kilépő Kádár Jánost, Dobi Istvánt és a küldöttség többi tagját elsőnek N. I. Szmirnov, a Leningrádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke és a város több más vezetője köszöntötte. Kádár János elvtárs fogadta a kivonult díszszázad tisztelgését majd üdvözölte a ie-i ningrádiakat; Ezt követően N. I. Színir-| Rov mondott beszédet. Szmirnov hangsúlyozta hogy Leningrád dolgozói nagy szeretettel várták magyar vendégeiket és azt remélik, hogy a találkozás következtében még jobban elmélyülnek, még gyümölcsözőbbé válnak a magyar és a szovjet nép baráti és testvéri kapcsolatait. Az üdvözlésre Kádár János így válaszolt': — Kedves elvtársak! Drága barátaim! Leningrádiak! A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány küldöttsége nevében szeretettel köszöntőm Önöket, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom bölcsőjének, Leningrád városának lakóit. Engedjék meg, hogy átadjam önöknek a magyar dolgozó nép testvéri üdvözletét. Meghatottan lépünk a nagy Lenin városának földjére, hiszen nekünk, mai» gyár dolgozóknak is drága ez a forradalmi hagyományoktól megszentelt föld. Soha el nem múló hálával gondolunk azokra a szovjet hősökre és köztük Leningrád hős fiaira, akik a második világháborúban életüket áldozták a nép szabadságáért^ Forró szeretettel gondolunk azokra a leningrádiakra is, akik 1956 őszén segítségünkre siettek az imperialism ták és a belső reakciós erők által kirobbantott ellenforradalmi felkelés leverésében. Azért' “látogattunk el ide, hogy megismerkedjünk a leningrádiakkál, életükkel, munkájukkal és a személyes ismérettség útján fűzzük még szorosabbra népeink barátságát. A szovjet—magyar barátság nagy erő. A szocialista országok Szovjetunió-vezette táborának megbonthatatlan egysége hatalmas erő, Mi féltőn és tiszta fényében őrizzük ezt a barátságot és ezt ez egységet. Köszönet elvtársak a meleg fogadtatásért. Éljen Leningrád hős né“ pe! Éljen a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátsága! Kádár János elvtárs beszédét az egybegyűltek nagy szeretettel, hosszantartó tapssal és éljenzéssel fogadták. A küldöttség tagjai ezután a pályaudvar előtti térre mentek, ahol nagy tömeg gyűlt egybe, hogy köszöntse a vendégeket. A magyar küldöttség a város vezetőivel együtt nyitott gépkocsin hajtatott végig Leningrád főútvonalán, a Nyevszkij Proszpjektea, amelyet ebből az alkattanból magyar és szovjet nem, zeti színű nemzeti zászlókkal lobogóztak fel. Az út mindkét oldalán sűrű sorokban álltak a város lakói és tapssal, éljenzéssel köszöntötték Kádár János elv, társat és a küldöttség többi tagját. A Leningradszkaja Prav, da vezércikkében köszöntötte a városba érkező ma, gyár kormányküldöttséget. VÖRÖS CSEPEL DOLGOZOI ISMÉT AZ ÉLEN Munkás nagygyűlés Csepelen — Marosán elvtárs beszéde Szombaton délután — október 23 — óta először — tartottak munkásnagygyülést Csepelen. Sokezer dolgozó gyűlt össze a Csepeli Sportcsarnokban. A többezer csepeli dolgozó és a nagybudapesti üzemek képviselői nagy tapssal, forró lelkesedéssel köszöntötték a nagygyűlés elnökségének tagjait. Az elnökségben helyet foglalt Marosán György államminiszter, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Somogyi Miklós elvtárs, a Szaktanács elnöke, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja. A nagygyűlésen részt vett az MSZMP budapesti intéző bizottságának több tagja, valamint a magyar és a külföldi sajtó tudósítói. Bevezetőben Kiss Dezső elvtárs, az MSZMP kerületi intéző bizottságának elnöke beszélt arról a harcról, amó'vct Csepel öntu- Sdatos dolgozói vívtak és vívnak az ellenforradalom ellen. Csepelnek mindig az volt a híre, hogy vörös Csepel! Ez így is volt mindig. (Lelkes taps.) Olyan múltúnk van, olyan harcokban vettünk részt, hogy az ellenforradalom semmiféle tobzódása sem tudta ezt elfeledtetni. A kommunisták a legnehezebb napokban sem lettek hűtlenek ehhez a hírnévhez s elmondhatjuk ugyanezt a pártonkívüliek javáról is. Az ellenség azért tudott átmeneti sikert elérni, mert a munkások azokban az időkben vezető _nélkül maradtak. De ez a helyzet már a múlté. Ismét van erős pártunk. (Taps.) És mindinkább megvalósul a párt igazi eszmei, politikai és szervezeti egysége. (Nagy taps.) Befejezésül arról beszélt, hogy vörös Csepel dolgozói ismét élére akarnak állni az új élet, a boldogabb magyar élet megteremtéséért folyó harcnak. Tet-I tekkel, forradalmi tettekkel akarják bebizonyítani barátnak és ellenségnek egyaránt, hogy méltók a vörös Csepel névre. A lelkesedés tovább fokozódott, amikor Kiss Dezső elvtárs bejelentette: Marosán György elvtárs államminiszter, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja beszél. — Őszintén akarok beszélni Csepel kommunistáival, munkásaival, minden protokolláris, szabály nélkül, úgy mint Sztál invárosban, Pécsett, Dorogon és a többi bányavidéken. Soha nem időszerűbb, hogy végre ebben az országban őszintén, nyiltan beszéljünk a kommunistákkal, a munkásokkal, a dolgozókkal, mint most, az októberi események után. (Fergeteges taps. Helyeslés.) Engedjék meg, hogy az őszinte beszélgetést két elvi kérdés tisztázásával kezdjem. Az első az, vajon a Sztálin, Rákosi-féle hibák a marxista/-leninista elméletből !következnek-e. Nézetem szerint Sztálin és Rákosi helytelen vezetési módszere nem a marxista—leninista világnézetből következik, attól idegen, öszszcférhetetlen vele. A legjobb elméletet is -eltorzítják az ilyen módszerek. Marxizmus már akkor is volt, amikor Sztaiin, vagy Rákosi meg nem is élt. A marxista világnézet nem 10, 20 esztendős, nem egy röpke pillanata a történelemnek. Amikor jó egy évszázada megjelent a Kommunista Kiáltvány,, a „kommunizmus kísérlete” ellen nyomban összefogott a cár, Metternich, a pápa és v-aílamennyi kapitalista. Ma már a kommunizmus nem kisértet, hanem valóság: a föld egybatod részén, csaknem cgymillíard embert log össze. Ma már lehat nem aa egykori „kísérlet” ellen, hanem napjaink élő valósága ellen fog össze minden kapitalista, imperialista, köztük a pápa «5 mindazok, akiknek van okuk férni tőle, hiszen a1 kommunizmus» feltartóztathatatlanul halad előre győzelmes útján. A másik elvi kérdés; az októberi eseményeket forradalomnak, vagy ellenforradalomnak tekintsük-e? A tudomány azt mondja —> nemcsak a marxista tudó» mány mondja, hanem valamikor a klasszikus polgári tudomány is ezt' mondta, és igaza volt, — hogy » forradalom feladata, célja a tulajdonviszonyok megváltoztatása. Ha ezt teljesíti a forrada- IFolyiatás az 5. oldalon.}
