Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-24 / 70. szám

KELETM AGYARORSZ.-.u 1951. március 24, vasárnap Nem vagyak író, vagy filozófus, eppen ezért ne váljanak tőlem mé,y marxista. megailapításokai, következtetéseket, A Központi Intéző Bízott' 6á g határozata kimondja; „A Központi Bizottság éle­sen elitéli az olyan he­lyenként megmutatkozó clvtársiatlan cs ; íntrikus magatartást, mely minden­áron és mindenkiben hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy éppen a párt növekvő ereje és egysége láttán el­keseredett ellenforradalmi elemek szítják kívülről.” Ebből indulok ki. Nem azt mondom, hogy a fenti vitára ezen megállapítás teljesen jellemző. Azonban mégis elgondolkoztató. Minden esetre meg kell állapítani, hogy Révai elv­társ cikkében van türel­metlenség, egy kis ellent­mondást nem tűrő hang. Ezt mi is nehézményezziik. Az is igaz, hogy Révai elv­társ megfeledkezik az MSZMP jelenlegi vezetői­nek, tagjainak hatalmas áldozatvállalásáról. Nem lehet azt leírni, elmondani, hegy mit vállaltak Kádár elvtársék magukra novem­ber 4-én. Sajnos, a hála el­marad, vagy legalábbis nem jelentkezik ilyen mérték­ben. Azt hiszem az utókor marxistái máskép fogják megítélni, azaz a szocializ­mus építésében nagyon ér­tékes áldozatvállalásnak fogják megítélni. De térjünk a tárgyra« He­lyes volt-e Révai elvtárs cikke? Igen, nagyon helyes volt. Bár sok ilyen cikk je­lenne meg, azaz látna nap­világot. Erősödnénk, nőne t önbizalmunk vidéken. Természetes meg vannak a cikknek a hibái, melyben nagyon sokan egyetértünk. Ha ez így van, akkor miért fogtam tollat és ír­tam, miért szólok hozzá ehhez a kérdéshez. Most mikor ezen vita­cikkeket olvastam és olva­som, vagy mondjuk így, hogy olvassuk, az ellenfor­radalom előtti, azaz az el­lenforradalmat előkészítő sajtóviták jutnak eszünkbe. Erre az időkre és ezen idők következményeire, az el­lenforradalomra gondol az ember, ökölbe szorul a ke­ze és azt mondja: már megint a kommunisták vi­tatkoznak odafenni, megint eszmei zür-zavart csinál­nak. Hát nem volt elég?: Nem tanultunk eleget, nem látjuk, hogy hogyan lova­gol meg az ellenforradalom minden kijelentést cs min­den ehhez hasonló dolgot Elfelejtettük, hogy hasonlí vitacikkekkel készítette elí az áruló Nagy Imre és klikkje a r.cpi hatalom el­árulását? Hát nem emlék­szünk, hogyan húzták k Nagy Imrcék talpunk aló a talajt cs valósággal ki szolgáltattak bennünket a: ellenforradalomnak? Ne te lejtsük ezt cl. Én sem felejtem cl soha de sok ezren nem felcjtjiil el, hogyan törtek össze ben nünket a* cllcnforradalon előtti és az alatt is tett in tézkedesek és megtörtén dolgok. Tűi vagyunk ezen. Hoz rásegített bennünket Szovjetunió cs a többi ba ráti szocialista ország. Élé re állt a dolgok rendbebo zásának a Magyar Szocia lista Munkáspárt, a muri kás-paraszt kormány. Mc rém állítani, nem lesz mé egy ilyen lehetősége a Imperialistáknak. Tanultun ml is, de tanult a nemzei közi proletárszolidaritás i Azt szeretném megj< gyezni, hogy vidéken a ilyen vitacikkeknek rendk Néhány ásó Itevai elvtárs cikkének vitú július vül örül az ellenforradalom és annak hívei. Szinte kéz­­ről-kézrc adják az újságot és kárörvendvc beszélnek róla. Higgyék el kedves elv társak, hogy így van. Én is annak a híve va­gyok, hogy vitassunk meg minden kérdést, de ami pártügy, az legyen pártügy és ne legyen a párt ügye az ellenforradalom utasítá­sának és szórakozásának anyaga Mit kérünk mi? Nagyon sok tennivaló van politikai, gazdasági vonatkozásban, hirtelen számba sem lehet venni. Ezek a feladatok és ezeknek megoldásai cgy-egy területen más és másképp jelentkeznek. Itt és ezek­ben segítsenek nekünk az elvtársak. Hogya« erősít­sük községi pártszerveze­teinket, tanácsainkat, ter­melőszövetkezeteinket, ho­gyan javítsuk meg a párt­­munkát, a7 állami mun­kát? Hogyan dolgozzon, milyen módszerrel egy-cgy alapszervi párttitkár, ta­nácselnök, vagy egy tsz-el­­nök? Hogyan nyerjük meg az ellenforradalom által megtévesztett emberek ez­reit, hogyan harcoljon az ellenforradalom maradvá­nyai ellen, hogyan semmi­sítsük meg most ma-. ide­ológiailag is? A', ifjúság nevelésének kérdései, a ha­zaszeretet, a proletárnem­zetköziség iránti hűség, a Szovjetunió és a baráti or­szágok és a mi össze*-arto­­zandóságunk kérdései, stb. Van mit tennünk. írjanak minél tobt népi demokrá­ciánk építését elősegítő, valamint a kommunista embertípus kiformálását elősegítő cikkeket. Ezeket várjuk elvtársak. így látjuk mi vidéken. Elvtársi üdvözlettel: GOMBÁS SÁNDOR mátészalkai járás vb. titkár. Vita a vitáról Gombás Sándor elvtárs szerkesztőségünkhöz bekül­dött cikke késztetett arra, hogy hozzászóljak ahhoz a vitához, amely mostanában erősen foglalkoztatta az or­szág közvéleményét, ame­lyet Révai József elvtárs ismert cikke váltott ki. Nem is annyira e vitában sze­replő kérdésekről akarok nöne írni, hanem inkább a vita közlését kérte a szerkesztő­ségtől — azt a nézetet vall­ja, hogy a kialakult vita nem hasznos, hanem egye­nesen káros. Idézem e soro­kat cikkéből: ,,Most, ami­kor ezen vitacikkeket ol­vastam és olvasom, vagy mondjuk így, hogy olvas­suk, az ellenforradalom előtti, azaz az ellenforradal­mat előkészítő sajtóviták jutnak eszünkbe. Évre az időre és ezen idők követ­kezményeire, az ellenforra­dalomra gondol az ember, ökölbe szorul a keze és azt mondja: már megint a kommunisták vitatkoznak odafent, meginr eszmei zür­­zavart csinálnak. Hát nem volt elég?! Nem tanultunk eleget, nem látjuk, hogy lo­vagol meg az ellenforrada­lom minden kijelentést és minden ehhez hasonló dol­got ...” Sőt, a vitacikkek mindegyikét az október előtt napvilágot ,áto:t né­hány ellenforradalmi jelle­gű cikkel azonosítja Gom­bás elv társ. Én ezzel a véleménnyel nem tudok egyet érteni. Azzal egyetértek, hogy nem fajulhatnak el a viták úgy, ahogy elfajultak az el­lenforradalmi események előtt, amikor is a szer­vezkedő ellenforradalom eszmei síkon támadta a pártot, a népi demok­ratikus államhatalmat, semmisnek mondta 12 év nagyszerű eredményeit, felnagyította a hibákat. Nem, ilyen vitára valóban nincs szükség és nem sza­bad megengedni, hogy eb­ben az országban még egy­szer sajtónyilvánosságot kapjon az ellenforradalom! Akár nyíltan, akár burkol­tan. Ez az egész nép érde­ke. De a fürdővízzel együ*t nem önthetjük ki a gyerme­ket is. A keserű tapasztala­tok nem késztethetnek ben­nünket arra, hogy megszün­tessünk minden vitát és visszahozzuk a kinyilatkoz­tatások személyi kultuszos korát. Ha valaha szükség volt arra, hogy viták legye­nek, ha. valaha szükség volt az eszmék rettenetes és szédítő íörgata után tisztáz­ni a cselekedet helyes ve­zérfonalát, úgy most száz­szorosán szükség van erre. Párttagoknak és pártonkí­­vülieknek, pestieknek és vidékieknek egyaránt. Es a jó viták nem bonyolítják a helyzetet, nem növelik az eszmei zűrzavart — mint Gombás elvtárs állítja —, hanem ellenkezőleg: tisz­títják a gondolkodást. Ezt tapasztaltuk az utóbbi idők pártnapjain, ankétjain, ba­ráti beszélgetésein egy­aránt. S fonti, j kérdéseket miért ne lehetne megvitat­ni az ország színe előtt, a közvélemény előtt? De csak tiszta elvi alapon. Abban — ismételten hangsúlyo­zom — igaza va- Gombás elvtársnak, hogy vigyázni kell, nehogy hamis hangok is újraéledjenek, mint ahogy már már tapasztalni lehe­tett a Révai-vitában is. Nem személyeskedésekből kell kiindulni, hanem egyetlen célnak kell vezet­nie a vitákat: öntsünk vég­re tiszta vizet a pohárba! Szűnjön meg a hallgatás kora, de szűnjön meg az „elvi” csárdások kora is. Hiszen, ami Révai elvtárs cikkét illeti: Gombás elv­­társéknak is volt és van fenntartásuk vele kapcso­latban. S azt nem helyes elmondani? Bizonyára kö. szonettel veszi Révai elv-Baráti beszélgetés as MSZMP megyei intésőbisottságának titkára és a nyíregyházi pedagógusok közt a Bessenyei Klubban mondotta. —■ A vezetők bi­zalmát, de emellett nekünk szükségünk van a tanítvá­nyok bizalmára is. Kiállunk és megvédünk minden becsületes pedagógust és ennyi tanítót, tanár tartóztattak le azért, mer részt vett valamilyen for­mában az októberi esemé­nyekben. Kérte Benkei elv­társat, hogy adjon felvilá­gosítást arról, hogy mi igaz ezekből a hírekből, mert e dolgok tisztázásával meg lehet szüntetni a félelmet egyes pedagógusokban. Frissebb és gyorsabb tájékoztatást a sajtóban Másodiknak Tar János elvtárs szólt hozzá. Elmon­dotta, hogy a pedagógusok a kósza hírekre vannak utalva, mert sem a sajtó­ból, sem más módon nem tájékozódnak. — A Mű­velődési Osztállyal sem olyan szoros még a kap­csolat, hogy mindig friss tájékozódást szerezhetné­nek az eseményekről, ame­lyek a pedagógusokat érin­tik. Ezután a Keletmagyar­­országot bírálta. Bírálatá­ban kifogásolta, hogy oly­kor a lap a budapesti la­pok után egy. esetleg két nappal közöl híredet. Ez a tájékoztatási mód is meg­nehezíti a pedagógusok munkáját. Honnan ered a bizalmatlanság? A két felszólalás után Bcokci elvtárs választ adott a feltett kérdésekre. Elsősorban azzal foglalko­zott, hogy honnan ered a falusi és olykor a városi dolgozókban a bizalmat­lanság a pedagógusokkal Péntek este hat órakor újra megtelt pedagógusok­kal a nyíregyházi Bessenyei Klub társalgója. Az októberi ellenforradal­mi események óta ez volt az első olyan alkalom, amikor a nyíregyházi pe- I dagógusok nagyobb szám­iban találkoztak az MSZMP [ megyei intézőbizottsága tit­­[ kárával és baráti hangú I beszélgetés formájában vi­­|látták meg a legégetőbb [ pedagógus-problémákat. A [beszélgetés egész kötetlen »formában, a megértés, a [kölcsönös segíteniaicares [légkörében folyt le, bár kezdetben tapasztalható volt némi kis tartózkodás ;a pedagógusok részéről. A ; legelső bátor és őszinte ; felszólalás azonban fel;!­­:dotta a tartózkodást. Tisztázzuk a problémákat • — Ez az első alkalom a/ [októberi események utár [— mondotta Horváth Saul­kor, a Kossuth Gimnáziun [igazgatója, — hogy a ne ;dagógusok nagyobb szám­­;ban összejöttek és talál­koztak az MSZMP megye ; intézőbizottságának titaá­­kával. Ez az első jelentő lsebb beszélgetés, ami j !még meglévő bizalmatlan Iságot feloldhatja. ; Ezután azt fejtegette ;hogy mi a bizalmatlan:>ás lés félelem oka a pedagó Igusokban. A bizalmadansái lés a félelem okát a kósz; : hírekben, rémhírekben je 1 lölte meg. Sok kósza bír [hallani manapság arról ’hogy itt vagy amott enny szemben. Az októberi el­lenforradalmi események eszmei előkészítésében nagy szerepet vállalt az értelmiség egy része, itt a megyében is voltak értel­miségi nagygyűlések, ahol sok túlzás, pesszimista megnyilatkozás elhangzott. A pedagógusok egy részét ott látták az emberek az októberi megmozdulások­ban — olykor azok élén. Október után pedig az egész országban terjedt a hír, hogy az eseményekért, az ellenforradalomért az értelmiség a felelős. A be­csületes, néphez hű értel­miségnek, pedagógusoknak nincs oka félelemre. — A párt megyei inté­ző bizottsága — mondotta Benkei elvtórs — munká­jában számít az értelmiség, a pedagógusok segítségére. Az intéző bizottság bízik a pedagógusokban és segít a pedagógusoknak problé­máik megoldásában. Nemcsak a vezetők, de a tanítványok bizalmára is szükség van Benkei elvtárs után Por­zsolt István, a tanítónő­képző igazgatója beszélt, Elmondotta, hogy az októ­beri események előtt a pe­dagógusi szó és tekintély érteke csökkent az iskolák­ban. Ezért nagyon nehéz volt helytállni az októberi események ideje alatt is. — Nehéz helytállni ma is, ha nem kapunk időt arra, hogy munkával ki érdemeljük a bizalmat -Porzsolt István után még többen felszólaltak — Dr. Merényi Oszkár, Arató Ee-! renc és mások. Arató elv-' társ elmondotta, hogy a[ rémhíreknek nem kell hi­telt adni. A megyében 5 pedagógust bocsájtottak e’ állásából. Ezek közül ketté' nem is pedagógus pályán követett el fegyelmi vétsé­get. Az ellenség igyekszik ezt felnagyítani, hogy a bi­zalmatlanságot szítsa a pe­dagógusokban. Ne adjunk hitelt a rémhíreknek. Ezután Benkei elvtárs adott választ. — A megszerzése, a szülők bi­zalmának megszerzése igen fontos a pedagógusok szá-| mára. Tanítsa a pedagógus az iskolában a szocialista igazságot. Nem kívánjuk mi az igazság megmásí tu­sát. Nem kívánjuk azt. hogy mást mondjon a pe­dagógus, mint amit az élet mutat. A szocialista igazsá­got kell tanítani. Félelem­társ is. (Hiszen 6 maga sze­mélyesen is sokat harcolt a XX. kongresszus szellemé­nek magyarországi megva­lósításáért.) Abban igazat adok Gom­bás elvtársnak, jó hogy megszólalt Révai elvtárs. Reméljük, tevékenyen és aktívan résztvesz ezen­túl az ideológiai munkában. Ezt szeretnék és ezt várják nemcsak a kommunista ér­telmiségiek. Hiszen mi — a harmincévesekhez tarto­zom — Révai József cik­kein, tanulmányain nevel­kedtünk és sokunkat az ö „Marxizmus-népiesség-ma­­gyarság”-a vezetett el a párthoz, vezetett ki a nitscheizmusból, narodnyi­­kizmusból, finn demokra­tizmusból és sokan fájlal­tuk, amikor Rákosi félreál­lította. A bölcs marxista­­leninista szóra nagy szük­ség van most is az ország­ban és oly kevés az ideoló­gusunk! De Gombás elv­társ, régi barátom, azt sem lehet elfelednünk, hogy a marxizmus-lenintzmus vi­ták hevében edződik, erősö­dik. Ha nem lennének erő­sítő viták, akkor az elmé­let olyan lenne, mint a me­legházi növény — vihar­ban, fagyban csődöt mon­dana. Szélesítsük a vitát a párt­élet, a gazdasági, állami élet minden területére. Vi­tázzunk alapvető eszmei kérdésekben, vitázzunk a pártépítés és államigazga­­: tás űj módszereiről, vitáz­nunk arról: hogyan lehetne • jobban és hatékonyabban végrehajtani a párt és kor­mány határozatait. Sok megbeszélni való van. Nem­csak a revizionizmus, az el­lenforradalom szerepe kö­rül, hanem még a körül is például: mi tulajdonképpen a belterjes gazdálkodás és így tovább. És ha a szocia­lizmus építésének érdeke szól belőlünk a viták so­rán: nem az ellenforrada­lom malmára hajtjuk a vi­­[zet, hanem ellenkezőleg! [ Népi hatalmunkat, pártun­kat erősítjük Ennyit akartam mondám a viták védelmiére. Nem tudom, egyetértesz-e velem, Gombás elvtárs ..; SOLTLSZ ISTVÁN, Izlamiban betiltották a boxolást Az izlandi parlament egy­hangúlag elfogadta a boxotás betiltására vonatkozó törvényt, Az indokolás a többi között megállapítja, hogy a „box­­sport az országunkban űzött sportok legundorftóbb fajtája» S A boxolás betiltása nem más, mint szerencsétlenségek és "testi sérülések megakadályo­zását eélz? szükséges és ter­mészete? K bérlet". (A „Noidtsk Kontakt"-bói.) Reklám Amerikaiak százezret követ? ték feszült izgalommal a több estén át közölt „Gyilkosság a toaletben” című televíziós mű­sorszámot. Utolsó este a de­tektív tíz személyre összpon­tosította a gyanút A hallgatók már-már azt várták, hogy , . , - megtudják végre, k! a pviikos, re, bizalrnatlansagra nin- Janiikor egyszer csak megsza­­csen ok, mert az MSZMP [kadt a közvetítés és a bemon­­megyei intézőbizottsága bi- jdójgy^szólt^ hölgyeim és zik a pedagógusokban, ki-Juráim, befejeztük az adási­­állunk és megvédjük min-j/V'VPedig, ki volt a ti* „ •;i .a. _ ,v , ikozul a gyilkos. holnaptól Gon becsületes peaa0ogust.||kezCjVe megtudhatják minden tizedik .»Síask” mosópor cso-A tanácskozás a esti órákig tartott. Keso magjában. (Volksstimm«| 2 esmmmmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom