Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-06 / 235. szám
19Ő3 OKTÓBER 6, KEDD ISS.PLÄP A kaíonaí fegyverszüneti bizollság koreai-kínai küidotiségének közleménye 98.742 még ál nem adott közvetlenül hazatelepítendő koreai-kínai hadifogolyról A katonai fegyverszüneti bizottság koreai-kínai küldöttsége szombaton közleményt adott ki: A közlemény leszögezi, hogy a koreai-kínai fél birtokában lévő adatosk szerint megállapíthatók, hogy az amerikaiak még 98.742 amerikai őrizetben volt fogságba- esett koreai-kínai harcost nem telepítettek haza és nem adtak róluk számot. Az amerikaiak azt állították, hogy ezek közül 22.602-t átadtak a semleges nemzetek képviselőiből álló hazatelepítési bizottság őrizetébe, de névsort nem adtak róluk a koreai-kínai félnek. Ismeretes a tény, hogy a 22.602 hadifogoly között nagyszámban szerepelnek fogságba esett koreai-kínai harcosoknak álcázott csangkajse- kista és liszinmanista titkos ügynökök. A koreai-kínai fél szeptember 21-én átadta az amerikaiaknak az említett 9S.742 fogságbaesett koreai-kínai harcos névjegyzékét, de az amerikaiak mindezideig nem adtak számot róluk. Az amerikaiak eleinte ki akartak térni a koreai-kínai fél által ismételten előterjesztett névjegyzékek kérdése elől. Később azzal a követeléssel hozakodtak elő, hogy a koreai-kínai félnek kell számot adnia az amerikaiak által ENSZ- hadifoglyokról sebtében összecsapott névjegyzékről. A koreai-kínai fél ellenőrzése alapján kiderült azonban, hogy 519 embert a névsorban szereplők közül a koreaikínai fél már régen közvetlenül hazatelepített az amerikai félhez. A felsoroltak közül további 380-at a koreai-kínai fél még az arcvo- nalon szabadonbocsátott, illetőleg szökésük tényét közölte az amerikaiakkal. A fennmaradók egyrésze nem közvetlenül hazatelepítendő. Ezeknek a névsorát a koreai-kínai fél az amerikaiakhoz való továbbítás céljából átadta a semleges nemzetek képviselőiből álló hazatelepítési bizottságnak. A többi — amint megállapítást nyert — egyáltalán sohasem esett fogságba. Amikor a koreai-kínai fél a katonai fegyverszüneti bizottság szeptember 21-i ülésén a fentemlített tényeket közölte az amerikaiakkal, Blackshear Bryan rangidős amerikai tag önkényesen kijelentette, hogy az amerikai jegyzékben foglalt hadifoglyok közül egyet sem telepítettek haza, halálukat, vagy szökésüket pedig nem jelentették”. A szombati ülésen a koreai-kínai fél ismét átadta Bryan amerikai rangidős tagnak a koreai-kínai fél által közvetlenül hazatelepített 519 EXSZ-hadifogoly névsorát, továbbá annak a 380 EXSZ-hadi fogolynak a jegyzékét, akiknek a koreaikínai fél által az arcvonalon történt szabaűonbocsátásáról, szökéséről, vagy haláláról az amerikaiakat értesítették, de az amerikaiak állítása szerint a koreai-kínai fél még nem adott számot róluk. Az „Albán Távirati iroda“ válasza az albán-jugosztáv vegyesbizottság tárgyalásainak megszakadásáról szóló Janii!ng>,-közleményre A „Tanjung’’ hivatalos jugoszláv hírügynökség 1953 szeptember 28-án közleményt adott ki, amely szerint az Albánia és Jugoszlávia között felmerült bizonyos határkérdések rendezésére kiküldött albán-jugo- szláv vegyesbizottság jugoszláv küldöttsége szeptember 27-én megszakította tárgyalásait az albán küldöttséggel, mert az albán küldöttség állítólag „elutasította a jugoszláv küldöttség minden javaslatát a határincidensek vizsgálatával kapcsolatban.” Az ,,Albán Távirati Iroda” ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az Albán Népköztársaság kormánya —- békés politikájához híven és attól a jószáudéktói vezérelve, hogy a határkérdések mindkét fél számára kielégítő rendezést nyerjenek— elfogadta a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának javaslatát vegyes-bizottság megalakítására és a bizottság 1953 augusztus 17-én megkezdte munkáját* A jugoszláv küldöttség kezdettől fogva jelét adta annak, hogy nem hajlandó valóban megállapodást kötni az albán küldöttséggel, sőt kísérleteket tett arra, hogy a bizottságban feszült helyzetet teremtsen. Szeptember 27-én Ohridban az albán-jugosztáv vegyesbizottság plenáris ütésén a jugoszláv küldöttség vezetője —, hogy önkényes módon nyomást gyakoroljon az albán küldöttségre — megszakította a tárgyalásokat és küldöttségével együtt kivonult a teremből. A jugoszláv küldöttség ezzel a magatartásával megsértette a nemzetközi téren szokásos gyakorlatot és bebizonyította jóakaratának hiányát. Ezért reáhárul a teljes felelősség az albán-jugoszláv ve- gyesbizottság munkájának megszakításáért. Tóth Sándor, Deák Ferenc 104 esztendővel ezelőtt a vér- befojlott szabadságharcot gyászoló magyar népet újabb keserű bánat érte: Aradon kivégezték a dicsőséges nemzeti küzdelem 13 vezető alakját, 13 honvédtábornokot. A neme: militarizmus, az osztrák zsarnokság kegyetlen láncot rakott a magyar nemzet kezére, idegen katonaság pusztította, gyalázta falvainkat, városainkat, idegen hivatalnokok kormányoztak, ünkényeskedtek, a legjobb hazafiakat meggyilkoltak, börtönbe vetették. Kossuthnak menekülnie kellett, Vörösmarty itt bujdo- kolt megyénkben, Szatmárban. Egyetlen szenvedő jajkiáltás volt az egész ország. A német militarizmus ádáz pusztításainak lett a jelképe a magyar nép szemében Arad! S a mi szabolcs-szatmári népünk szíve kétszeres keserűséggel fájt közel 100 esztendőn keresztül. Az aradi vértanuk hóhéra, Haynau tábornok szolgálatai jutalmául a ml megyénkben kapott a véreskezű Ferencz Józseftől hatalmas birtokokat. Kisszekeresen 1200 holdat, Nagygé- cen S10 holdat, aztán Csaholcon, Penyigén — összesen több, mint 2000 holdat. A szabolcs-szatmári nép Haynau birtokát várbirtoknak nevezte el. Nem véletlenül. Ez a név jelképe lett annak, hogy az idegen elnyomás mérhetetlen szenvedést, nyomort jelent a dolgozók számára. Sem Aradét, sem a vérbirtokot nem feledtük él még ma sem. Sőt, még tisztábban, még világosabban látjuk, hogy mit jelentenek ezek a nevek. Emlékezetes, hogy az amerikai halálgyárosok a koreai háború kezdetén arról üvöltöztek, hogy a népi demokráciákat, Magyarországot is Koreává kell átváltoztatni. Ezek az urak új Aradot és vér- birtokot próbálnak előkészíteni népünk számára. Sötét terveik hűséges kiszolgálói a pyugatné- met monopoltőke és az. új hitler- ulánzó: Adenauer, nyugatnémet kancellár. Nyugat-Németorszúg buja otthona lett a német militariz- musnak, á nácizmusnak, a gyilkolás és könyvégetés szellemének s ez a militarizmus bennünket is fenyeget. A mi népünket évszázadok mérhetetlen szenvedései győzték meg arról, hogy mit jelent egy militarista, támadószellemü Németország Európában. S ezért most, amikor az aradi vértanukra gondolunk, meghajtott zászlókkal megfogadjuk: nem engedjük meg soha, hogy a háború megszállottainak, az új haynauknak sikerüljön a tervük. traktoristák becsülete Már he:ek óta zöldet a vetés a kéki l’előfi termelőszövetkezet tábláiul. Mosolyogva, jókedvvel beszélnek erről a Petőfi termelőszövetkezet tagjai. A jólvégzett. munka után nagyobb átlagtermést várnak jövőre. .Az elmúlt ősszel későn, november végén vetették el az őszi kalászosokat és a tél. a tavaszi fagyos éjszakák sok kárt tettek a vetésben. Akkoriban nem egyszer látta az egyre ritkuló vetést Tóth Sándor és Deák Ferenc, a demecseri gépállomás két traktorosa is. A Babot-düllőben álltak meg az egyik tavaszi napon. Sokáig nézegették a sárguló, fony- nyadó búzavetést. Már akkor megfogadták, hogy harcolni fognak a korai vetésért, jó munkát végeznek a termelőszövetkezetben. Elérkezett az idő, amikor valóra kellett váltani a fogadalmat. A Petőfi termelőszövetkezetben letakarított földekkel, kijavított vető- gépekkel várták a traktorosokat. — Van elég vetőgépetek, elnök elvtárs? — kérdezte Tóth Sándor. Tolnai István, az elnök bólintott. Szeptember másodikén kezdték meg Tóth Sáudorék a vetőszán- tást. Szántott a traktor éjjel-nappal. Három fogat, három vetőgép se győzte bevetni a szántott földet. Szeptemberben 170 holdat szántott le Tóth Sándor, Deák Ferenc traktoros és Farkas Lajos munkagépkezelő. S mindezt egy traktorral! Gyors munkát végeztek és szépet. Senki sem állja meg ma sem, hogy egy-két dicsérő szót el ne mond ion, ha a vetés mellett visz el az útja. Egyhamar híre futott a jó munkának. Az Uj Utakon Járó termelőszövetkezet vezetősége Is gyakran átment a Petőfi termelőszövetkezetbe. — Van-e még sok szán! a ni való, elvtársak? — kérdezték. Mert ők is Tóth Sándorékkal akartak szántaim a vetés alá. És egyszer a traktorosok kifogytuk a Petőfi tábláiból. Ennek örültek a legjobban az Uj Utakon Járó termelőszövetkezet tagjai. Bökkönyszegi Sándor, a növény- termelési brigádvezető Tóth Sándor mellé ült a traktorra s együtt mentek kt a határba. A termelőszövetkezeti tagok pedig derűs arccal néztek, s integettek a traktorosok után. Arról beszélgettek: jövőre biztos nagyobb lesz a termés, mert Tóth Sándorék traktora nyomán 20—25 centiméter mélyen nlegkeveredik a föld. A jó mélyszántásban szebben fejlődik a vetés, mint a tavalyi sekélyszántás- ban. Az Uj Utakon Járó termelőszövetkezet földjén is szaporodni kezdtek a fekete barázdák. Még azon a délután végeztek 4,5 kát. hold burgonya felszántásával. A kerti földek helyére került a sor. Tíz hold már fel volt szabadítva a többin pedig folyt a betakarítás munkája. Törték a kukoricát, szedték a burgonyát, vágtak a kukoricásra rat, a fogatok pedig hordták a föld termését a Ingok udvarára. Mikor a Tóth Sándor és Deák Ferenc traktorosok megérkeztek,' kíváncsian • kérdezték a termelő-1 szövetkezeti tagok. — Végeznek a jövő héten? — Ezzel a 23 holddal? — jóízűen nevettek. Tóth Sándor és Deák Ferenc csak annyit mondott: — jó lösz az elvtársaknak igyekezni. Ez kedd este történt, szeptember 29-én. A traktorosok megvizsgálták, lekezelték a gépet még az est beállta előtt. Egész éjjel felváltva szántottak. Reggel nagyot néztek n termelőszövetkezeti tagok. „Gyerünk, gyerünk, — bíztatták egymást, — már alig van mit szántani”. így van ez napról-napra. A traktor nyomában egyre több a szántott föld, egyre több barázdába hull a mag és kél a vetés. „Derék traktoristák”: így beszélnek Kék szövetkezeti parasztjai Tóth Sándor, Deák Ferenc traktorosokról és Farkas Lajos munkagépkezelőről. Amerre ők szántanak, éjjel, nappal zúg a traktor, mintha a világ legjobb traktorával szántanának Tóth Sándorék, pedig az lg csak olyan, mint a lobbi. Az ő gépüknek is baja esik néha, bár igyekeznek a hibákat megelőzni. Szeptember 25-én például a gázolajnyomó cső szakadt ki. A demecseri gépállomáson egy. napba került volna mogcsináltatása. így pénteken egész nap nem zúgott volna a traktor. Tóth Sándor és Deák Ferenc azonban nem vitték a gáznyomócsövet a gépállomás' műhelyébe. Ott a földeken hegeszt tették meg. Még 15 perc sem telt' el, mintha csak szusszantani állt: volna meg a traktor, új erővel hasította tovább a fekete barázdákat. A kisebb hibákkal így bánnak el ott a földeken, hogy takarékoskodjanak a drága idővel. A jó munka aztán bőven fizet. A szeptemberi szántásért 2300— 2400 forintot kaptak fejenként. Farkas Lajos munkagépkezelö íredig 150 munkaegységet szerzett egy hónap alatt. A jó munka azonban nemcsak nekik fizet. Fizet a termelőszövetkezetnek is a nagyobb' átlagterméssel. K. 7>. A MAGYAR NÉP HlRE A NAGYVILÁGBAN Izgató és érdekes dolog elképzelni, mit gondol a külföldi, ha-azt a szét hallja: magyar. Évszázadokon át szellemóriásaink fantáziáját izgatta ez a kérdés, megannyiszor mérlegre tették tetteinket, nem a magunk, hanem a külország szemével. És boldogságuk határtalan volt, ha népünket, országunkat ott találhatták az első vonalban. Európa és a világ élcsapatában. A mi népünk legjobbjai mindig sokat ad‘-ak arra, hol állunk a világban, hogy vélekednek rólunk más nemzetek. Nem a becsvágy és nem a hiúság hajtotta őket, nem is az uralkodni vágyás mások felett, mint a gyűlölködést, soviuiz- njust szító urakat. Előljárni — ez a magyar nép fogalmában annyit jelentett: példát mutatni a jóban, a nemesben, a társadalmi igazságosságban, a'z embertelenség, a maradisás legyűrésében. A haladó világ mindig eszerint ítélt. És eszerint ítél ma is, amikor roppant mérkőzését vívja egymással a régi és az új, az életrevaló és a halálra ítélt, a nemes és a gonosz. Micsoda felemelő érzés tudni, hogy évezredes történelmünk során most vagyunk csak igazán elől* "-'viko a rohambrigádóknak. Külföldiek jártak ezelőtt is ebben az országban. Megérkeztek, itt töltöttek néhány napot, hetet, esetleg hónapot, ha továbbmentek, nem tudtak sokkal többet Magyarországról, mint azelőtt. Külföldiek jönnek ma is, sokkal többen, mint azelőtt. És mások, mint azelőtt. Jönnek gazdagítani bennünket, itt hagyni önzetlenül, az ajándékozás boldog örömével legdrágább kincseiket, munkájuk, alkotásaik eredményeit. Jönnek a Szovjetunióból, jönnek Kínából, Csehszlovákiából, Bulgáriából, Romájából, valamennyi testvéri országból. Ha elbúcsúznak, nem távoznak üres kézzel. Magukkal viszik cserébe, amit a ml leleményes munkásaink, tehetséges tudósaink, felfedeztek, íróink, művészeink alkottak. Ami bennünket az élre visz: új életet, új világot építünk, a szocializmus világát. Tudunk már és akarunk szenvedélyesen tanulni, tudunk és boldog szívvel tesszük ezt — tanítani is és segíteni másoknak. A mongol állattenyésztő ismeri a Duna partján épülő Sztálinvárost. a kujbisevi munkás este, ha pihenni, tanulni, szórakozni tér klubjába, meghallgatja á rádióban Kodály nagy müvét, a „Galántai tüncok”-at, Wróc- lawban a diák Arany János világszép verseiben gyönyörködik, Berlinben a tudós alig várja Gombás Pál kutatásainak eredményeit. Vegyük elő a demokratikus tábor országainak egynapi sajtóját. Nem múlik el nap. hogy valamelyik baráti ország valamelyik lapjában ne lenne ogy-egy hír , vagy cikk az új, épülő Magyarországról. Az egyikben nagyszerű filmalkotásunkat, az „Erkel’-t méltatják. A másikban beszámolnak a világhírű magyar sport újabb eredményeiről. A harmadikban színes riport ad képet a tiszalöki yízierőmü építéséről. A negyedik közli Illés Béla egyik írását. Az ötödikben csak egy kis hír arról, hogyan folyik az ú,i kormányprograméi alapján a főváros és vidéki házak tatarozása. Térjünk is vissza a külföldiek magyarországi látogatásaira. Sok nemzetközi szervezet működik a világban. Évtizedekig egyik sem, vagy alig néhány gondolt arra, hogy létezik Magyarország és Budapest is. Most? Ki győzné számba venni az utolsó nyolc évben, menynyi tario'.ta nálunk kongresszusát, vezetőségi ülését és mennyi tervezi azt a közel jövőre. Említsük csak a legfontosabbakat: a nálunk tartott II. VIT-et, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kongresszusát, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége vezetőinek, a Nemzetközi Újságíró Szövetség vezetőinek tanácskozását, a Béke-Világi a nies' közelmúltban tartott budapesti ülését, a Tudományos Munkások Világszövetsége harmadik közgyűlését. Kell-e kommentár ahhoz, hogy Harry Brundage, a nemzetközi olimpiai bizottság elnöke kijelentette: „a magyar sportolók eddigi eredményei, eddigi előkészületei, a Népstadion felépítése alapján Budapest joggal pályázhat az 1960. évi olimpiai játékok megrendezés! jogára’. * Van nekünk „rossz’ hírünk is. Az amerikai Hearst sajtómonopo- lium,'uf angol lord Beawerbrook ujságkifály megtagadná önmagát, ha a valóságot, a tényeket közölné lapjaiban rólunk, a népi demokráciák egyik országáról. Hazudnak szemérmetlenül. Rágalmaznak nyakló nélkül. Elhallgatnak tényeket. De vájjon mindez nem arról tanuskodlk-e, hogy a rólunk érkező igazi híreket együttérzéssel fogadják a nyugati országok népei és ezek a hírek vágyakozást keltenek bennük, hogy mielőbb elérjék azt, amit mi már magunkénak mondhatunk. Kell erre bizonyíték? Idézzük a párizsi jobboldali „France TL reur”-t. Ez a lap cseppet sem gyanúsítható azzal, hogy rokonszenvezik velünk. Az új magyar kormányprogramra franciaországi hatásáról ezt írta: „a Magyarországon bekövetkezett változás a béke fenntartásának egyik tényezője, amivel a nyugati világnak számolnia kell”. Kommentár nem szükséges. , A mi hazánk kis ország. De a nép, amely lakja, nagy alkotásokra képes. Sok kinccsel gyarapította eddig és még többel gyarapítja az emberiséget. A világban ismernek, szeretnek, becsülnek minket, mert dolgos, békére törekvő nép vagyunk. Ha hírünk messze száll, joggal dagasztja nemzeti büszkeségünket, de bíztatja és serkenti is barátainkat és testvéreinket: a demokratikus tábor országaiban új építési sikerekre, új győzelmekre; az elnyomás alatt élő népeket el- szántabb harcra a békéért, a szabadságért, a nyomor és a háború ellen. Éppen ezért nemcsak magunk és gyermekeink, unokáink előtt tartozunk felelősséggel. har nem az egész haladó világ elő’.'.. Október 6
