Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-23 / 145. szám
2 NÉPLAP 1953 JÚNIUS 23. KEDD Felszólalások a Béke-Világtanács záróülésén Lapunk vasárnapi számában néhány jelentős felszólalás kivételével beszámoltunk a Béke-ViA Béke-Világtanács pénteki ülésén elhatározta, hogy sorait az aiábbi új tagokkal egészíti ki: ALBÁNIA: Dr. Medar Shtylla. NÉMETORSZÁG: Wilhelm Elfes. BELGIUM: Antoine Allard báró, Marcel Labere. SPANVOLORSZÄG: Dr. Manuel Marquez. NAGY-BRIXANNIA: Percy Belcher, Rev. L. J. Bliss, M. Butter- worth, Edward Dixon, Monica Felton, Richard Freeman, Frances Green, Dorothy Grecnald, C. Hammond, Theodore Harris, Dr. Sidney Manton I RS, Dr. R. L. M. Synge FRS, William Wainwrignt, Josian Winter, J. B. Figgins. GÖRÖGORSZÁG: Micnacl Sztri- garisz, Manolidisz. FRANCIAORSZÁG: Jean-Paul Sartre, Gustave Monod, Picot, Pierre Meyer, Farge asszony. HOLLANDIA: Haakon Stoitjin. PORTUGÁLIA: Ruy Luis Gomes, Maria Lamas. TRIESZT: Alto Braun. SZOVJETUNIÓ: Aiekszej Szur- kov. LENGYELORSZÁG: Jaroslaw Iwaszkiewicz, Dominik Horo- dynski, Jozef Ozga-Michalski. DÁNIA: Ulfe Hansen lelkész. IZLAND: Kristen E. Andreason, Halldov Kiljan Laxness, Sigridur Eirisksdotir-Thorvaldsson. NORVÉGIA: Ragnar Forbeck lelkész. SVÉDORSZÁG: Andrea, An- dreen, Ivor Werner. ALGÍR: S. Small Burgida, Ali Bumandzsel. EGYIPTOM: Dr. Ibrahim Rasad. Mohamed Ali Amer, Hifni Mahmud, Ibrahim Talaat. IRÁN: Ahmed Sariat Zadeh, Modzstaba Bozorg Alavi, Dr. Ali Asghar Kamsavi, Szaid Nafici, Mohamed Bagher Kamerei. TRANSZJORDANIA: Dr. AbduI-Tarim Badr, Hasszan Na- bulszi, Dr. .lakub Zyadine, Mahmud Metlek. SZÍRIA: Mohamed Al-Ahmar sejk. LIBANON: Ahmed Arif AlZein, Dr. Rasid Maatuk. CYPRUS: Andreas Puiurosz. Emilio Sereni olasz szenátor, a Beke-Világtanács tagja bevezetőben azt fejtegette, hogy a Béke- Világtanács — nem véletlenül — mindig a nemzetközi helyzet kritikus pillanataiban üit össze, hogy észszerű megoldásokat javasoljon. A jelenlegi ülésszakot új nemzetközi helyzet jellemzi. Bar a békét fenyegető legnagyobb veszélyek még nem múltak cl, bár még folyik a fegyverkezési hajsza és. még nem oldották meg békésen a jelenleg folyó háborúkat, most maga a háborús politika, az erőszak politikája jutott válságba. Most olyan államférfiak is kénytelenek beismerni e politika meddőségét, akik eddig éppen ezt a politikát igyekeztek rákényszeríteni a világra, vagy hajlandók lettek volna eltűrni azt. — Azért van ez szükségképpen így — hangsúlyozta Sereni —, mert a népek megértettek, hogy az ilyen politika katasztrófához vezet. Emilio Sereni figyelmeztetett arra, hogy a nemzetközi helyzet még ma is súlyos és a békemozgalom előtt még nem lebecsülendő feladatok állnak. Az eddig elért eredmények még igen szerények és éppen a legutóbbi napek eseményei bizonyítják, hogy a háború erői nem mondtak le terveikről. A népekben azonban most új remények keltek ás éz új energiaforrás, amelyet a Békelágtanács szombati záróüléséről. Az alábbiakban a Béke-Világtanács új tagjainak neveit és a felszólalásokat közöljük. TÖRÖKORSZÁG: Zekaria Certel. ARGENTIA: Ernesto Giudici, Norberto Frontini, Claudio D. Romero, Carlos Astrada Malgercj Munoz, Antonio Eterovich. BRAZÍLIA: Abel Chcrmont, Costabile Hipolito, Edgard Bux- baum tábornok, Arnaldo Estrela, Elisa Branco, íven Ribeiro. CHILE: Alfredo Amesti ezredes, Salvador Allende. COLOMBIA: Jorge Zalamea, Montana Cuellar. KUBA: Mario Ditrigo, Armando Espinosa, Alfredo Alfonso, Carlos Garcia Velőn tábornok, Candelaria Rodriguez. MEXIKO: Arturo Orana, Dr. Mario Salazar Mallen, Efraim Pucrta. GUATEMALA: Paz Tejada, Oscar Edmundo Palma, Jose Luiz Caceros. VENEZUELA: C. A. Leon, Antonio Esteves, Victor Martinez. AUSZTRÁLIA: Rev. Allan D. Brand. KANADA: Eva Sanderson, Rev. I. S. Perkins. EGYESÜLT ÁLLAMOK: Henri Pratt Fairchild professzor, Dr. John Kingsbury. BRIT GUYANA: Dr. Cheddi Jagan, Eric Huntley. KAMERUN: Jacques N'Gom. Isaac Musili, Hamah Szaid. BURMA: Thakin Kwlav Hma- ing. CEYLON: U. Saranankara There. KINA: Liu Kuan-ji, Liu Csang- sen, Csin Csung-hua, Meng Jung- csien, Cien Szan-csiang, Lu Cuej. INDIA: Sir Sahib Szing Sokhi tábornok, Szardar Gur Baksh Szing, Romes Csandra, Csatur Narain Malavija. Indulal Jagnik, A. Gopalan. Satja Pri.ia Banerdzd, Dr. J. C. Kumarappa, Pandit Szun- der Lai, Ravi Sankar Viasz, Dzson Csand. K. Subramänian. JAPÁN: Hirosi Szuekava, Ta- cudzi Fusze, Cugimaro Imanaka, Haime Macuura, Tecuniki Tozava, Goro Hani, Kinkzu Szaionszi, Zsiicsiro Macumoto. MONGOL NÉPKÖZT ARS AS AG: Njamin Luvszancsultum. Világtanács a béke ügyének szolgálatába állíthat. Sereni szenátor ezután arról beszélt, hogy a Béke-Világtanácsnak megvan a megnövekedett feladatokhoz szükséges megnövekedett tekintélye, amit az is bizonyít, hogy a Béke-Világtanács ülései ma már világraszóló politikai események. Emilio Sereni ezután a Béke- Világtanács tekintélyének három forrásáról beszélt. E három forrás: mindenekelőtt az, hogy a Béke-Világtanács helyes javaslatokat és módszereket dolgozott ki a vitás nemzetközi kérdések megoldására. Másodsorban az, hogy a Béke-Világtanács akcióra tudott mozgósítani a világ minden országának és társadalmi rétegének száz- és százmilliós tömegeit képviselő hatalmas erőket az általa kidolgozott javaslatok megvalósításának támogatására. Harmad- sorban pedig az, hogy a Béke- Világtanács kapui nyitva álltak minden olyan erő és minden olyan nézet előtt, amely a békét akarja. — A világtanács — hangsúlyozta Sereni szenátor — valamint a békemozgalom országos és helyi bizottságai mostantól kezdve támogatnak minden olyan akciót és kezdeményezést, amely a népeknek a tárgyalásokra irányuló követelését segíti elő. Az egyes felhívások így közös és egyetemes, tárgyalásokat követelő tevékenységbe olvadnak majd. Sereni szánátor ezután ismételten hangsúlyozta! ez az új akció — mely annak érdekében indult, hogy minden kormánytól követelje, hogy lépjen a tárgyalások útjára — különbözik a korábbi akciótól, amelynek célja még csak . Szünet után d’Astier de la Vi- gerie vette át az elnöklést. Elsőnek Pierre Cot volt francia miniszter, a Béke-Világtanács tagja szólalt fel. Beszédében a következőket mondotta: — Tekintetei arra, hogy egyike vagyok az utolsóként feliratkozott szónokoknak, engedjék .meg, hogy ismét visszatérjek a nemzetközi feszültség enyhítésének nagyjelentőségű témájára, s azt ezúttal a maga egészében, nem pedig különleges vonatkozásaiban vizsgáljam. A feszültség enyhülésének teltételei és kilátásai — Legjobb, ha a legegyszerűbb gondolatokból indulunk ki és először felvetjük a kérdést, mit is értsünk azon a kifejezésen, hogy „nemzetközi enyhülés“? — Ez elsősorban természetesen a nemzetközi feszültség megszűnését jelenti. Azt, hogy már véget ért a hidegháború, (Ázsia esetében pedig a háború), de még nem jött el a nemzetközi együttműködés ideje (Ázsia eseteben pedig az igazi béke). Ez tehát még nem a mindannyiunk által hőn óhajtott tartós és békés együttélés, de az a szükséges állomás, amelyen keresztül kell haladnunk, hogy elérjük ezt a célt. Két feltétel szükséges ahhoz, hogy eljuthassunk a hidegháborútól a nemzetközi enyhüléshez: — Az első megegyezés arra nézve, hogy a Kelet és a Nyugat közti küzdelem valamennyi frontján beálljon a tűzszünet. — Tüzet szüntess minden téren: ez minden bizonnyal a nemzetközi enyhülés első feltétele. — A másik előfeltétel az, amit a matematikus az első korrelátu- mának, szükséges feltételének nevezne. A nemzetközi feszültség enyhítése feltételezi, hogy az egyik és a másik oldalon is megvan az akarat a tárgyalásra, s ha nem is a megegyezésre, legalább a megegyezés keresésére. De hogy ez megtörténhessen, először is találkozni kell. — Ezért beszélnek néhány hónapja a legmagasabb síkon — ahogy Sir Winston Churchill mondaná — a koreai fegyverszünetről és a négyhatalmi találkozóról, ezért beszélnek a tömegek a nemzetközi enyhülésről és ezért csillant fel a béke reménye a világ felett. — Az előfeltételek felsorolása után nézzük most meg a nemzetközi enyhülés kilátásait vagy helyesebben: a kilátását. — A kilátás: végighaladni azon a szakaszon, amely a világot a nemzetközi együttműködéshez ve- zéti. Arról van szó — amint arra Joliot-Curie már több mint, egy éve rámutatott — hogy a keresz- tenkad járat veszedelmes szellemének helyét a tárgyalások szelleme foglalja el. — És — tekintve, hogy szerintünk a nemzetközi enyhülés a békéhez, az egészséghez vezető állomás — bizonyos, hogy a tárgyalások légköre megteremtésének fokozatosan kell történnie és ahhoz mindenkinek hozzá kell járulnia. A kormányok felelőssége — Ez a megállapítás, hölgyeim és uraim, elvezet beszédem második részéhez. — Miután rámutattam a nemzetközi enyhülés feltételeire és az volt, hogy sokmillió embert meggyőzzön a békés megoldások lehetőségéről. — Éppen ennek az akciónak sikerességét vannak hivatva biztosítani a harc új formái — mondotta — amelyek között jelentős szerepet játszik a hatóságokhoz és szervezetekhez, a képviselőktávlataira, valamennyi ország kormányához szeretném intézni szavaimat. — Ma valamennyi kormányra ugyanaz a felelősség hárul. Minden kormány tartozik a népek, az emberiség előtt számot adni a békéről — a békéről, amelyet meg lehet valósítani, de amely ei is veszhet. — Azt mondjuk nekik: nem az a kérdés, ki tette meg vagy nem tette meg az első lépéseket — fö az, hogy megtették okét. Nem az a kérdés, kinek volt vagy nem volt igaza elsőnek a múltban. Ez a történészek dolga. A nemzetközi enyhülés kezdete lényegében már a kormányok közös munkájának eredménye: egyesek bejelentették, mások elfogadták. Hogy mit kell megpróbálni? azt, hogy jobban megértsék egymást és hogy talán megegyezzenek. Ahhoz, hogy jobban megértsék egymást, véleményem szerint a legjobb lenne, ha találkoznának s így módjukban lenne egymás szemébe nézni. Nagyon jól tudjuk, mennyi minden választja el önöket, kormányukat egymástól, mennyi minden állítja egymással szembe önöket. Egész egyszerűen arra hívjuk fel önöket: próbálják meg! — Ha már eljutottunk volna a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, ha már a nemzetközi együttműködés küszöbénél lennénk, akkor azt válaszolnám: az öt nagyhatalomnak találkoznia kell, hogy tárgyaljanak arról az átfogó megegyezésről, amelyet mi — az egyszerűség kedvéért — öthatalmi egyezménynek nevezünk. — Azt mondjuk: minden találkozást, minden tárgyalást, bármilyen is legyen ennek formája, vagy bárhol is történjék, úgy fogunk üdvözölni, mint békegesztust, feltéve, hogy célja a nemzetközi feszültség csökkéntése és hogy közelebb hozza a béke valamennyiünk által áhított óráját. — Minthogy realisták vagyunk és lépésről-lépésre akarunk előrehaladni, most is egyszerűen azt mondjuk, hogy a körülmények és elsősorban a lehetőségek szabják meg majd a megbeszélések tárgyát. Egy megegyezés — legyen akár ideiglenes, tökéletlen és korlátozott — ha megkötötték, többet ér, mint egy jobb és átfogóbb tervezet, amely azonban megvalósíthatatlan. Ráadásul a józan észnek megvannak a maga követelményei: attól a naptól kezdve, hogy komolyan tárgyalnak Korea sorsáról, kénytelenek lesznek meghívni a demokratikus Kína kormányát a megbeszélésekre: és attól a naptól fogva, hogy ez a kormány résztvesz az ázsiai béke kialakításában, kénytelenek lesznek megadni számára az Egyesült Nemzetek Szervezetében őt megillető helyet. Ugyanígy attól a naptól kezdve, hogy a német kérdés megoldására négyhatalmi értekezletet hívnak egybe, háttérbe kell szorítani az európai védelmi közösség tervezetét; s attól a naptól kezdve, hogy ezt a tervet háttérbe szorítják, vagy — ahogy mondani szokás — jégre teszik. Ott is kell hagyni. Akkor majd arra törekednek, hogy megfelelő módon biztosítsák az újraegyesített Németországnak és Németország szomszédainak biztonságát. — A láncreakciók korát éljük. Ezért bízhatunk a legszerényebb kezdetben is. Annak, hogy kikerüljünk a hidegháború pokoli höz és kormányokhoz forduló küldöttségek alkalmazása. Az új kampány során hatalmas békeenergiák szabadulnak fel. A béke ereje lesz ez, amely nem fenyeget senkit. Félnivalójuk cs&k azoknak lesz, akik szembehelyezkednek a népek békeakaratával. körforgásából, lényeges előfeltétele, hogy akarjuk és meg is kezdjük ezt. — Mit mondunk majd ilyen körülmények között az egész világ kormányainak? Egyszerűen a következőket: — „Találkozzatok! Tárgyaljatok hátsó gondolat nélkül és előzetes feltételek nélkül! Tegyétek mega megegyezéshez szükséges kompromisszumokat és kölcsönös engedményeket!“ Ebben és csakis ebben foglalható össze ebben a pillanatban minden ország kormányához intézett felhívásunk. „Megérteni, ébernek lenni kezünket nyújtani 1“ — De nemcsak a kormányokhoz intézzük felhívásunkat, hanem a népekhez is, azokhoz, amelyek minden rendszerben végeredményben a kormány cselekedeteinek tulajdonképpeni urai: azokhoz, amelyek mindenkor a háború igazi áldozatai. S így jutok el beszédem harmadik, utolsó részéhez. — Természtesen önökön keresztül kell minden ország közvéleményéhez fordulnom, önökön keresztül, akik ezen a budapesti találkozón résztvesznek. — A mi feladatiank a békével és az emberiséggel szemben különböznek a kormányok feladataitól, de nem kevésbbé nagyok, és önöknek is, éppúgy, mint nekik — és legelsősorban nekem —. az új helyzet követelményeihez kell alkalmaznunk módszereinket, nyelvezetünket, stílusunkat. Legyünk kizárólag a nemzetközi enyhülés harcosai és semmi mások. — Hogy segítségére legyek önöknek abban, hogy eljussunk ehhez a célhoz, most — hogy is mondjam csak — három jelszót szeretnék önöknek javasolni. A jelszó fogalma egyébként több, mint az, amire gondolok. Mondjuk, három tanácsot: megérteni, ébernek lenni, kezünket nyújtani. — Először is megérteni és megértetni az önök környezetével, hogy amikor új formulákat fogadunk el, nem mondunk le eszményünkről: béke az öt nagyhatalom megegyezésének eredményeképpen, béke valamennyi nagy és kis nemzet függetlenségének és egyenjogúságának tisz- teletbentartásával. Egyetlen gon- .ciunk: közelebb jutni ahhoz a naphoz, mikor ez az eszményünk valósággá válik. De tudjuk, hogy a mozdonyvezető sem tudja egyetlen fogással visszafogni a gőzt és megszorítani a féket. A lábadozónak újra meg kell tanulnia járni, mielőtt atlétává válik, aki futni és ugrani tud. — Második tanácsom éberen őrködni, mert ha a nemzetközi enyhülés felé tartó nagy áramlat ma meg is. mutatja erejét, nagyon jó tudjuk, hogv vannak a világon gonosz erők, amelyek iparkodnak azt eltéríteni. — Ebből a szemszögből kiindulva és éppen, mert a „szénégető úr a maga portáján“, mindannyiunk kötelessége, hogy saját hazánkban teljesítsük az éberség hazánkban teljesítsük az éberség kötelessége követelni kormányunktól, hogy először is tegye meg a kezdeményező lépéseket a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében és másodszor pedig, hogy kerüljön minden olyan gesz(Folytatás, a 3, oldalon.}, A Béke-Világtanács új tagjai: EMILIO SEREM: A Béke-Világtanács kapui nyitva állnak minden békét akaró erő előtt PIERRE COT: Nemzetközi találkozók, tárgyalások és kölcsönös engedmények útján a békéért!
