Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-23 / 145. szám

1953. JÚNIUS KEDD n e p i. a p Felszólalások a Béke-Világtanács záróit lésén (Folytatás a 2. oldalról.) tust vagy intézkedést, amely ve­szélyeztetheti a nemzetközi fe­szültség enyhülését. Harmadik tanácsom: nyújtsunk baráti kezet. — A Béke-Világtanács és béke­mozgalmaink nem törekednek semmiféle monopóliumra. Szük­séges, hogy a béke védelme min­den férfi és minden nő közös ügye legyen. Ha a világon bár­hol mások úgy vélik, hogy jobb megoldást találtak, mint mi, ám tegyenek javaslatot. Kéjük véle­ményüket. Testvéri jobbot nyúj­tunk azoknak, akik dolgozni akarnak — akár a mi soraink­ban, akár másutt — annak a két világnak a kibékülésén, ame­lyeket tegnap még a félreértés és a megnemértés szakaejéka vá­lasztott és különített el egymás­tól és amelyek mégis együvé tar­toznak, mert az emberiség nagy családjának tagjai. * — Hölgyeim és uraim! Nagy reménység fénye ragyogta be a világot, de a nemzetközi enyhü­lés kicsiny lángja egyelőre még remegő és gyenge: az ostobaság, és bizalmatlanság az érdek­hajhászás rosszindulatú szele hol­nap viharként zúdulhat rá. — Ránk — a világ egyszerű embereire — hárul az a feladat, hogy megőrizzük ezt a lángot, hogy napról-napra, földrészről földrészre magasabban és na­gyobb fénnyel lobogjon és hogy fényt és életet hozson minden ember számára. — összejövetelünk e szép Bu­dapesten, amely gyönyörű fekvé­séről és emlékműveiről, történel­méről és büszke népéről neveze­tes, — a reménység és a kinyúj­tott baráti jobb összejövetele volt. Egyetlen gondolat hívott össze minket: a nemzetközi enyhülés gondolata. Továbbra is egyetlen eszme irányítja munkánkat: a nemzetközi tárgyalások eszméje. Közös a gondunk: a béke. Pierre Cot beszédét hosszan­tartó tapssal, nagy lelkesedéssel fogadták az ülés résztvevői. SIR SAHIB SZIiSG SOK Hl: A tárgyalások sikerének feltétele; kölcsönös engedmények, mindkét fél őszinte törekvése a megegyezésre Ezután Sir Sahib Szing Sokhl szólalt fel. — Az indiai küldöttség nagy megelégedéssel vette tudomásul — mondotta —, hogy a Béke-Vi!ág- tanács oly melegen fogadta és magáévá tette azt a javaslatot, amely felhívja az államokat, hogy a nemzetközi vitákat tárgyalások segítségével igyekezzenek megol­dani. Ennek a javaslatnak a be­nyújtására a népek bekemozgal- mának a bécsi kongresszuson megnyilatkozott növekvő ereje és azóta végzett munkánk eredmé­nyei indítottak bennünket. A népek a bécsi felhívásra ha­talmas megmozdulással válaszol­tak és ez érezhető javulást hozott létre a világhelyzetben. Úgy lát­juk, hogy az idő megérett, a bé­ke megvalósításának lehetősége kezünkben van. Minden nemzet­tel el kell fogadtatnunk azt az alapelvet, hogy bármilyen fenn­álló vagy felmerülő vitát tárgya­lások útján kell megoldani. Eddigi tapasztalataink minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy ha munkánkat elszántan és megkettőzött erővel folytatjuk, igen nagy eredményeket érhetünk el. Azt azonban ki akarjuk hang­súlyozni, hogy a tárgyalások út- ján való megegyezés elve semmi­esetre sem jelentheti azt, hogy az egyik fél előre megállapított ha- tározatokat igyekszik rákénysze­ríteni a másikra. De akkor sem vezethetnek a tárgyalások ered­ményre, ha már maguk az elő­feltételek rendkívül mereven. Ha azt akarjuk, hogy a tárgyalások sikeresek legyenek, ennek érde­kében mindkét félnek tudnia kell engedményeket tenni és őszintén a megegyezésre kell tö­rekednie. A népek erőfeszítései már ed­dig is egészségesebb hangulatot teremtettek a világon, de még ennél is több érhető el és érendő el, s ennek érdekében egyre több és több embert kel! mozgalmunk­ba bevonnunk. Nincs semmi, amit a ncp el nem érhet. Az em­beriség békéje és boldogsága a mi célunk, amelynél méltóbb célt nem állíthatunk népeink elé. Emanuel d’Astier de la Vigerie záróbeszéde Viharos taps közepette kezdte meg zárószavát d’Astier de la Vigerie, a Béke-Világtanács tagja: — A mi művünk: folyamatos alkotás. Valamennyi kongresszu­sunk a feleletet kereste azoknak az embereknek és nemzeteknek az aggodalmára, amelyek el akarják hárítani a háborút. A stockholmi felhívás egy nagy ki­áltás volt, amely kifejezte a né­peknek a háború legkegyetlenebb formáival szembeni ellenállását. A varsói tanácskozások megvon- ták a világot fenyegető veszélyek mérlegét. E tanácskozások meg­nyitották a részleges megoldások távlatait és a lefegyverzés nagy perspektíváját. Berlinben a biz­tonságról folytatott vita megmu­tatta, hogy egy nemzet nem őriz­heti meg saját biztonságát, ha másokét fenyegeti. — De Becsben tettük a legna­gyobb lépést. Talán éppen azért, mert a feszültség akkor volt a legnagyobb, mert a kényszerűsé­gek és a gyötrő aggodalmak nyo­mása már valósággal elviselhetet­lenné vált. A világtanácsnak az a kezdeményezése, hogy létrenozta ezt a kongresszust, felszínre hozta az összes népeknek azt a közös, oly lényegbevágó elgondo­lását, hogy a tárgyalások szelle­me fölébe kerekedjék az erősza­kos megoldásoknak. Egyszóval, Becsben a népek találkoztak egy­mással. S hozzákezdtek a tárgya­láshoz. — Bécsben már nem lehelett táborokról vagy tömbökről be­szélni. A legkülönbözőbb rend­szerű országok igen széles kép­viselete, az az érdeklődés, amelyet a kormányok, igen sokféle irány­zathoz tartozó politikai személyi­ségek és a világsajtó a kongresz- szus iránt tanúsított, végül India, a Közel-Kelet és Dél-Ameri ka újszerű részvétele egyetemes jel­leget kölcsönzött a Népek Kon­gresszusának. — Meghallgattak minket. Kér­déseket intéztek hozzánk. Megér­tésre találtunk. — Igen, a népek megelőzték a kormányokat. S amikor találkoz­ni tudnak egymással, amikor meg tudnak egymással állapodni, kezdeményezésük maga után vonja a kormányok akcióját. így történt, hogy a bécsi kongresszus lehetővé tette, egy olyan párbe- szád felvételét, amely már le­zártnak tűnt. így történt, hogy ez a kongresszus lehetővé tette a tárgyalás ama útjainak újra meg- nyitását, amelyről már régóta le­mondtak. — 1953 tavaszán jelentőségtel­jes események követkéztek be. Bizonyos kormányok ráléptek a népek által megnyitott - útra. A világtanács azonban tudja, hogy nem elégedhetik még a szemlé­lődéssel és a tapssal, ha nem akarja, hogy a nagy reménysé­gek nagy csalódásokká alakulja­nak át. — Ahhoz, hogy a tárgyalás si­kerre vezessen, hogy megkezdőd­jék mindenütt, ahol szükséges, hogy elháruljanak előtte nz aka­dályok — a népeknek cselekecl- niök kell. — Azt mondtuk: a tárgyalás szükséges, a tárgyalás lehetséges. Emberek milliói tették magukévá ezt az eszmét. Most azt mondjuk, hogy a népek akciója döntő fel­tétele annak, hogy a tárgyalás és az enyhülés müvét teljessé te­gyék. D’Astier de la Vigerie felolvasta a Béke-Világtanács budapesti felhívását, amelyet lapunk vasár­napi számában közöltünk. A felhívás szavainak hallatára hatalmas erővel viharzott fel a taps. A Béke-Világtanács buda­pesti felhívását egyhangú lelke­sedéssel fogadták el a résztvevők. Ezután d’Astier de la Vigerie bezárta az ülést. A Béke-Világta­nács negyedik ülésszaka befejezte Mélységes felháborodás, gyásztüntetések az ártatlan Rosenberg-házaspár kivégzése miatt Az egész világon mélységes fel­háborodással fogadták azt a hírt. hogy százmilliók tiltakozása elle­nére, kivégezték az ártatlan lín- senberg-házaspárt. A Rosenberg, házaspár védelmére alakult fran­ciaországi bizottság felhívást inté­zett Párizs lakosságához, hogy a házaspár emlékének hódolva, he­lyezzen el virágokat azoknál az emléktábláknál, amelyek az elesett ellenállási harcosok nevét örökítik meg. A küldöttségek százai és az együttérzők ezrei zarándokoltak a délutáni és az esti órákban az emléktáblákhoz, hogy elhelyezzék az emlékezés virágait. A virágokat kísérő szalagokon sokszor lehetett olvasni ezt a felhívást: „Átkozol- tak legyenek a gyilkosok /” A „szo­cialista'’ Baylot rendőrfőnök pri­békjei többízben megkíséfelték az egybegyűlt gyászoló tömeget szét­oszlatni, de sikertelenül: a pdri­zsiak valóságos zarándoklatot ren­deztek az emléktáblákhoz, hogy le- róják végső tiszteletüket a háborús uszítok ártatlan áldozatai iránt. Az olasz közvélemény is mély megindultsággal és felháborodás­sal fogadta a Rosenberg-házaspár meggyilkolásáról szóló hírt, Ró­mában a munkakamara felhívására a gyárakban és az üzemekben szombaton délelőtt 11 órától negyed 12-ig megállt a munka. Szombaton délután a főváros közlekedési dol­gozói gyászuk jeléül öt percre be­szüntették a munkát: Róma for­galma öt percre megbénult. Firenzében az amerikai konzu­látus épületét többszázíőnyi tömeg vette körül és néma tüntetéssel bé. lyegeztc meg az amerikaiak gyilkos, ítéletét. A firenzei munkások, dol­gozók, nők és gyermekek mély csendben helyezkedtek el a konzu­látust környező utcákban. Amikor az egyre növekvő tömeg már több- ezer emberből állott, a rendőrség megpróbálta szétzavarni őket, de eredménytelenül. Torinóban. Olaszország nagy munkásvárosában a dolgozók az összes munkahelyeken ötperces csenddel fejezték ki gyászukat. A demokratikus szervezetek szék­hazain szombatra virradóra gyász­lobogók jelentek meg. A városok­ban gyászkeretes falragaszok hív­ták fel a népet arra, hogy áldoz­zon a békéért elesett két egyszerű ember emlékének. Július 3-ra összehívják az Országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlést 1953 évi július 3. napjának 10 órájára összehívja. A Német Demohralikus Köztársaság Minisztertanácsának mese ßt■Ilin, (TASZSZ). Az „ADN” hírügynökség közölte a miniszter­elnök mellett működő sajtóhivatnl- nak a Német Demokratikus Köz­társaság: Minisztertanácsa 1933 .jú­nius 19_i üléséről szóló .jelentései. A jelentés közli, hogy a minisz­tertanács megtárgyalta azokat az Intézkedéseket, amelyeket az ál* lamgépezet szerveinek munkájá­ban a fasiszta provokációk követ­keztében beállott ideiglenes lassút)- bodás mielőbbi megszüntetése ér­dekében kell tenni. „A miniszter- tanács megállapította — hangzik a közlemény —, hogy az egész államgépezet munkatársai a lezaj­lott provokáció idején fegyelmezet­tek és az államhoz hívek marad­tak’’. A kormány tagjai az ülésen bejelentették, hogy az államgépe­zet munkája nyugodtan folyik to­vább. A provokált rendbontások okozta zavarokat mindenütt meg­szüntették és teljes egészében biz. tosították valamennyi államigazga­tási szerv munkájának rendes me­netét. Ezzel kapcsolatban rá mutál- nak arra. hogy a minisztertanács­hoz mindenünnen állandóan érkéz_ nck olyan jelentések, amelyek bizo­nyítják, hogy a lakosság minden rétege bízik a Fémet Demokratikus Köztársaság kormányában és he­lyesli a kormány intézkedéseit. A minisztertanács ülésének ideje alatt — hangzik a közlemény — megérkezett Otto Nuschke minisz- terelnökhelyettes, akit a Berlin do- mokratikus övezetében lefolyt fa­siszta provokációk idején erőszak­kai az amerikai szektorba hurcol­tak. A miniszterelnök az egész minisztertanács nevében üdvözölte Otto Xuschkét, és köszönetét mon­dott neki azért, hogy olyan mély benyomást keltőén, határozottan viselkedett, amidőn a nyugati ban­diták és a Stumm.féle rendőrség kezében volt. A minisztertanács azután egész sor intézkedést tárgyalt meg. Kzek- nek az intézkedéseknek az a célja, hogy meggyorsítsák a kereskede­lemről, az ellátásról, a társada- lombiztosításról és a mezőgazda- sági termelés biztosításáról 1953 június 11-én hozott miniszterta­nácsi határozatok végrehajtását. A gyulatanyai kísérleti gazdaság dolgozói a vasárnapi békeműszakhan túlteljesítették normáikat A gyulatanyai kísérleti gazdaság dolgozói pénteken üzemi értekezleten elhatározták, hogy vasárnap béke- műszakot tartanak. 101 határozásu­kat tettek követték. Vasárnap az aratógép 11 hold árpát aratott le. Fodor János csoportja a tengeri­kapálásban 13(5 százalékos teljesít­ményt én el. Szabó János csoportja a burgonya töl tögetésnél 113 száza­lékot teljesített. Varga Katalin és Rácz Anna csapatai már hajnal 3 órakor kint kapáltak. Déli egy óráig mindkét csapat 100 százalé­kon felül teljesítette az egész nap­ra előírt normát. A gyulatanyai gazdaság békeharcosai így vála­szoltak az amerikai imperialisták gaztetteire, akik aljas módon meg­gyilkolták a Rosenberg-házaspárt. Nyírmadán aratják a A nylrmadai Dózsa termelőszö­vetkezet gondosan megmunkált kalászosföldjein igen gazdag ter­més mutatkozik. A ringó, rozs- és búzatáblák még nem értek meg az aratásra. Az ősziárpa azonbau már várja a kaszát. A termelőszö­vetkezet szerződést kötött a gép­állomásai az aratás elvégzésére. Csütörtökön reggel vígan dübörgött Katona elvtárs szövetkezeti trakto­ros gépe a szövetkezet földjén. gépek a tsz. árpáját Katona elvtárs már kétéves tagja a szövetkezetnek, tavaszi tervét is jóval túlteljesítette. Az aratásra azt vállalta, hogy 130 hold kalá­szos learalása helyett 155 holdon végzi el az aratást aratógépéve!. S Ígéretéhez híven már az első napon 10 holdon végzett az őszi árpa ara. tásával. Földi Margit Nyirmada. Miudeu brigád ossza fel a területet a növényápolásnál a berkeszi tsz.-ben Lelkesen dolgoznak a berkeszi Bajcsy-Zsilinszky termelőszövetke­zet tagjai. Víg nótaszó mellett dol­gozik a G. Nagy-brigád 36 tagja. Hogy ne lennének vidámak, amikor olyan termés ígérkezik, amilyet nem soka: láttak még a szövetke­zei tagjai. A brigád kapásvetemé- nye igen szép. A műtrágya alkal­mazása mellett másodszor töltö­getik a burgonyát, kukoricájukat is példamutatóan művelték meg. Ennek a szép eredménynek és a lelkes munkának titka, hogy a múlt évi laza munkafegyelem ta­nulságaiból okultak és az Idén egyénekre bontották fel a területet. Verseny indult a brigádtagok kö­zött. Versenybeu dolgozik Kántor Dénésné és Varró Györgyné, akik­nek eddig több mint 200 munka* egységük van. Sorolhatnánk még több olyan dolgozót a brigádból, akik példát mutatnak a többieknek. Meg is fog látszani majd a jőve- delmükön, mert úgy számítják, hogy bőven jut majd munkaegysé­gükre terményből és pénzből. Nem messze tőlük másik brigád dolgo- zik, Kaszás Jenő brigádja, akik elmaradtak a növényápolási mun­kával. Ennek az az oka, hogy nem osztották fel egyénekre a terüle­tet. Nincs a brigádban egyéni fe­lelősség, így fordul elő. hogy akad­nak még olyan brigádtagok, mint Éles István, aki a zárszámadás óta csupán 35 munkaegységet szerzett. Újvári Miklós kemecsei járási tanács. Meg kell gyorsítani a silózási terv teljesítését! Töl>b község és termelőszövetke­zet jelentette már, hogy teljesítet­ték silózási tervüket. Még több község azonban szégyenletesen el­maradt a silózással. Adják ki a jelszót tanácsaink mindenfelé: „Aratás előtt teljesítsük silózási tervünket!” A június 20-i állapot szerint a tiszalöki járásban 119, a nyírbáto­riban 101 és a mátészalkai járásban 100 százalékra teljesítették a siló­zási tervet. Ezeknek a járásoknak dolgozó parasztjai megértették, hogy az állatok téli takarmányo­zása nagyreszten függ a silózási terv teljesítésétől. Nem állnak ilyen jól a nyíregyházi járásban* ahol 63, a kisvárdai járásban, ahol 50. Nyíregyháza városban, ahol 45, baktalórántházi járásban, ahol 44 százalékra teljesítették csak a tavaszi silózási tervet. Még rosz- szabb a helyzet a vásárosnaményi, a csengeri, fehérgyarmati, nagykál- lói és kemecsei járásokban, ahol 32. 28 százalékra teljesítették tér. vüket! Megyeszerte az a feladat: haladéktalanul meggyorsítani a si­lózást s teljesíteni annak tervét az aratás előtt! rapp Tivadar kiváló állattenyésztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom