Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-01 / 127. szám
I» NÉPLAP 1952 JCNHJS 1, VASÁRNAP Ceohány Gabriella ÉNEK JÚNIUS 1-RŐL BÉKE-UTCA A szép nyári nap búzát érlel s a zengő fényes ég alatt felsorakozik Magyarország, zászlai égnek, mint a nap. A gépállomás tölgyfaággal horrtja minden traktorát, s lányok ruháján harmatosnak a frissen szedett violák. Június 11 Most Magyarország ünnepel béke-ünnepet. Felméri nyugodt szlvvel-szőval a múlt. s jövendő tetteket: a most születő városokban mutatja ifjú erejét, minden föld, minden messze nép • Bányászaink közt láthatatlan egy velszi bányász arca ég, égy malájföldi partizánnal felezi éppen kenyerét — az indiai falvak népe élőnkbe lép, s hol elhalad, harcaik végső győzelmére csendülnek meg a poharak! A zalai dombok ölében csengős, virágos szekerek, s ha nem látjuk is, köztünk vannak a koreai gyerekek: a komoly elnök, s agronémus vállára lejük ráhajol... — Repül a lovak pántlikája, s a szekér zörög, zakatol.., Micsoda menet, csupa harcos, békét nem szőval áhité, s a menet élén, sugár fényben, néned jár Szovjetuniót Tengert épitsz, és összedöntöd az utad állá hegyeket; erősebb vagy a kelő napna s erősebb, mint a tengerek! Kilencmilliő mondja véled, s véle tízszer száz millió: Éljen a béke és az élet! Éljen az élet! Élni jé! Virágoskertek sora nyíljék, ne tömegsírok, temetők, átkozott legyen minden gyilkos, átkozott minden nép elett! Atkozott legyen minden gyilkost Álljon élőnkbe, hogyha mer! érő földjeink boldog csendjét ma millió hang veri fel: „Aki a férgek fegyvertársa, vesszen, mint féreg! — Esküszünk, a harc minden érájában, a győzelemig ott leszünk!" az Életemről Irta: ifjú Vaszil István, a kisvárdai Vulkán sztahanovista öntője, a Megyei Béketalálkozó küldötte Az én életem egy a munkásosztály életével. Édesapáin eleinte bá. nyász volt, majd a nyomorúság Kisvárdára üldözött bennünket. — Öntő lett a Vulkánban. Ebben a gyárban ismerkedtem meg az elnyomott munkások keserves sorsával 13 éves koromban. Segédmun kás, majd tanuló lettem. Már az első napokban bemutatkozott haj-: csá.-nnk, a munkavezető. A munka.) idő letelte után bennünket, tanulókat, újabb munkára parancsolt. A présgépek alól kellett a lepréselt anyagot a másik megmunkáló helyre hordani. Mikor már a 10 órai munkaidő is jócskán eltelt, meg- sokaltuk a dolgot, összebeszéltünk, hogy abbahagyjuk a munkát. Ebben a pillanatban ért oda a művezető. Ránk ordított. Mi válaszoltunk, hogy éhesek és fáradtak va- - gyünk. Még jobban ordított s akit csak ért, ütött-vert. Továbbra is ' dolgozni kellett. Sok ilyen dolgot tudnék elmondani még. 1940 egyik kora nyári reggelén, amikor munkába siettünk, mellettünk lovagolt el egy horthysta tiszti pribék egy ,,hölgvikével” sétalovaglásra. Különösebb jelentőséget nem tulajdoni, tottuflk neki. Akkor csodálkoztunk, amikor másnap reggel egy órával korábban rendeltek be bennünket a gyárba. A kapóiban egy őrmester várakozott, kezében lovaglópálcával. Felsorakoztatott s egy óráig bukfenceztetek:, kínzott bennünket, utána lovaglópálcájával vert rajtunk végig. Mint kiderült, mindez azért volt, mert nem köszöntünk a kilovagló tisztnek. Hát ilyen volt a mi életünk a múltban! Többször eszembe jut ez, amikor ma látom egyenruhás, vidám ipari tanulóinkat, akik tanulnak, becsületes körülmények között dolgoznak és élnek. A Szovjetunió, a Fárt szeretete gondoskodik róluk, Egészen megváltozott a gyárunk. Űj épületek, új gépek születtek s mi magunk, munkások is új- jászülettünk. S ezt az életünket akarják elrabolni tőlünk a pestis, gengszterek! Mi azonban, akiket keménnyé edzett a sok szenvedés és megaláztatás, akik most szabadon élünk, nem engedjük üzemeinkhez, otthonainkhoz közeledni a rablókat és gyilkosokat. A Megyei Béketalálkozó tiszteletére mindenütt felajánlásokat tettek a dolgozók és becsülettel végre is hajtották. Én magam is emeltem teljesítményemet. S mint a vulkáni munkások egyik békeküldötte, megfogadom erős esküvéssel: még keményebben harcolok azért, hogy megmaradjon a béke! 1950-ben. * nagy októberi ünnep] előtti éjszakán történt, hogy Sztár lingrád központjában elhordták a régóta ott emelkedő védőpalánko- Icát és másnap reggel lenyűgöző kép fogadta az embereket: gyöngéid új városrész tárult a szemük elé! Itt folytak a legkeményebb, legelkeseredettcbb harcok a háború idején, s ez a sebektől lépett, romokká roncsolt városrész most újjászületett. Az utat, amely Sztálingrád szivén halad keresztül, Béke- utcának nevezték el. Az utca a Honvédelem-térről indul ki és átszeli a Hösök-terét, ahol sudár obeliszk hirdeti az egykori Cáriéin, maid Sztálingrád védelmében elesett hősök emlékét. TVT evezetes ez a tér: a polgár■L' háború forró napjaiban innen indultak, a frontra a vörös Cáriéin forradalmár-ezredei és a Nagy Honvédő Háborúban Paulus elfogásával ilt fejezték be a hitleri csapatok megsemmisítését. Itt hangzott el a fogadalom, hogy elhozzák a. békét a világnak, s amióta ez a. fogadalom valóra vált, itt tartják a dolgozók ünnepségeit... , Egész Sztálingrád: történelem! Itt van a Honvédelem-téren Pavlov őrmester háza, amelyre büszkeséggel tekint minden sztálingrádi. Ez az épület maroknyi védősc- regével 58 napon keresztül diadalmasan állta a fasiszták dühödt rohamait ... „Bél:ét a világítóik!” — hirdetik a Sztálingrád legszebb utcáján keresztben elhelyezett transzparensek. Ez a jelszó a szovjet ember jelszava. Ezért harcolta]:, véreztek, áldozták életüket és ezért győztek! A világtörténelemben példátlanul álló harcokban, amelyek felőrölték a követ és megolvasztották a vasat, ez a cél lebegett előttük: ki harcolni a békét, az emberiség boldog jövőjét, a kommunizmust. A csaták füzében a holnap boldog képe villant meg szemük előtt. I gy harcolt Vaszilij és Pjötr, a ' pet Szicsu.gov fiú is. Géppisztoly helyett szívesebben markolták volna a, vakolókanalat, s a kemény harcok utóm elérkezett e. az idő is ... Megadatott számukra az az öröm, hogy sok bajtársukkal együtt annak az utcának új házait építhették, amelyben életük kockáztatásával elszántan harcoltak. .. A vérrel festett, tüzvész-kormolta romhalmazokból munkájuk nyomón új házak formájában kivirágzott a: új élet . . . A sztálingrádi Béke-utoa az 1950-es ünnepélyes megnyitása óta is egyre épül és szépül, új házak emelkednek, üzletek nyitnak. Sok tehergépkocsit látni, amely bútorokat és háztartási berendezéseket szállít: sztálingrádi dolgozók költözködnek a napfényes, kényelmes berendezésű, szép lakásokba. Ez folyamatosan történik és ez a jelenség nemcsupún a szovjet emberek anyagi jólétének, emelkedő életszínvonalának tükröződése, hanem bizonysága a jövőbe vetett bizakodásnak is. Az erős emberek magabiztossága ez, akikben a Párt kifejlesztette az értékes tulajdonságot: a célhoz vezető úton le. gyűrni minden nehézséget! A Sztálingrádnak, akik két háborúban olyan önfeláldozóan harcoltak a békéért, ma ugyanolyan önfeláldozással harcolnak a kommunizmus építésének győzelméért, a, kivívott béke megvédéséért. És ezt az akaratukat, ezt a céljukat fejezi ki a legszebb sztálingrádi útvonal neve: Béke-utca.... A történelmi város körül, mint- ha magához akarná ölelni, úgy emelkedik ki két óriási kar... A várostól északra a Sztálingrádi Visierőmü építkezései folynak, délre a Volga—Don csatorna építkezése közeledik a. befejezéshez. A kommunizmus, a béke két nagy sztálini építkezése! És Sztálingrád, gyáraiban, üzemeiben ezekért a, nagy építkezésekért is folyik a munka, ontják a, gépeket, traktorokat, mezőgazdasági felszereléseket, faárut, téglát. Sztálingrád. amelynek minden talpalatnyi földjén vér hullott és elszánt harc folyt, ma a bókéért, dolgozik, a béke városa. Ez is akar maradni. Ezt az erős akaratot így fejezi ki a sztálingrádi költő: Nem azért építettük a Béke-utcát, Hogy újra lövészárkok szántsák! i (N. Misin cikke nyomán.) Veszélyben a gyermekek Irta: Szergej Obrazcov Veszélyben vannak a gyér. mekek, Ez nem frázis, hanem nagy és szörnyű igazság. Minden percben, minden másodpercben pusztulás vár rájuk. Gyilkolják őket, vagy éhenhalnak. Testileg és erkölcsileg megnyomorítják őket. Megrontják őket, erőszakot követnek el rajtuk. Veszélyben vannak. Sokszáz várost és sok országot jártam már be életemben. Sok mindent láttam. -Megjártam a newyorki felhőkarcolókat. Sétáltam a csikágói rakparton. Láttam vidám és jólöltözött gyermekeket Washington kőrútjain. Láttam néger gyermekeket nyomorúságos rongyokiban, üres konzervdobozokkal játszadoztak Brooklyn mocskos sikátoraiban. Láttam vak, csupa csont és bőr, ótvaras gyermekeket Teherán gyönyörű utcáin. Láttam halott gyermekeket Abadan jár, Máin. Láttam gondosan öltöztetett csecsemőket, akiket az anyák kocsiban tologattak Drezda romjai között. Tizenegy különböző állam fővárosában jártam, s azt hittem, hogy sokat láttam. Amit azonban a bécsi gyermekvédelmi konferencián hallottam, az olyan szörnyű volt, hogy megértettem: szemem keveset látott eddig. Szudánban, ebben a 10 milliós lakosú országban, 2 millió embernek egyáltalán nincs ruhája. Kétmillió mez- íelen ember! lés az egész or. szagra, az egész tízmillió emberre egyetlen szülőotthon sem jut. Indiában és Indokínában, Fekete- és Nyugat-Afriká- ban, Cyprus szigetén és Venezuelában, Szíriában és Algírban, Nigériában és Libanonban, Szudánban. Brazíliában, Argentínában, Kamerunban, Egyiptomban, Kubában az emberek tíz- és százmilliói nem tudják, mi az orvos. Anyák tízmilliói nem tudják, mi a szülőágy'. Ez az oka annak, hogy Kuba szigetén a gyermekhalandóság 85 százaléka az első életévre esik, Dél-Afriká- ban száz újszülött közül egyéves koráig 45, hároméves koráig 55 pusztul el. Ez az oka annak, hogy Brazíliában ezer gyermek közül 14 éves koráig két-, három-, négy-, sőt ötszáz is elpusztul, s hogy Iránban a gyermekeknek mindössze 15 százaléka éri meg a tizenötödik életévet. Egyedül a kicsiny Venezuelában százezer elhagyott, csavargó gyermek van. Sen. ki sem ad nekik enni. Senki sem gyógyítja őket. Senki sem tanítja őket. De ki is gyógyítaná a gyermekeket, amikor például Algírban akkora területen, mint Franciaország több megyéje együttvéve, egyetlen orvos sincs 1 Egy maroknyi tengeriért 12 éves gyermekeket kényszerítenek rakodómunkára, 7 —8 éveseket dohány- és gyapotültetvényeken dolgoztatnak, 5—6 évesekkel szőnyegét szövetnek. S ha még -ilyen munka sem akad, nincs más választásuk, mint a halál vagy a koldulás, a lopás, a prostitúció. Prostitúció, beleértve a nemi eltévelyedést is, prostitúció, amely nincs tekintettel a gyermekek korára ... El tudjuk-e képzelni az 5—8 esztendős kislányokat és kisfiúkat — Brazília prostituáltjait? 1 Mit tehetnek ezek a gyermekek, ha éhesek? Amikor apjuk és anyjuk nem adhat nekik sem tejet, sem sajtol és ugyanakkor vannak farmerek, akik tejen tartják a sertéseiket és versenylovaikat, vágy a folyóba öntik a tejet, hogy tarthassák a magas piaci árakat? Nehéz ezt elhinni, pedig igaz, mint ahogyan az is igaz, amit Gustave Monod professzor, Franciaország küldötte mondott: — Éhínség dúl a földkerekség számos vidékén. Egész népek éheznek... Egymil. liárd százmillió ember éhezik, vagy rendszeresen elégtelenül táplálkozik. — a földkerekség lakosságának fele... És ha már ezek a gyermekek meg is érték tizenötödik életévüket, vagy túljutottak azon, további életük kilátástalan. A földmunkás, a riksa vagy a teherhordó rabszolga- munkája, — ez a legtöbb, amire túlnyomó többségük számíthat. Nincs sem ilyen szakmájuk, semilyen képzettségük. A gyermekek tíz, és százmilliói nem tudják, mi az iskola. Nincs olyan anya a világon, aki ne szeretné gyermekét. De mitévő legyen, ha a gyermek éhes és haldoklik? Haljon meg vele együtt? Transzjordániában egész családok követnek el öngyilkosságot. Japánba n is mindennapos tünet a családok ön- gyilkossága. Van még egy kivezető út: eladni a gyermekeket rabszolgának. Elméletileg ezt tiltja a törvény, a valóságban pedig Szíriában árfolyama van a gyermekeknek: 300—000 szírlai font. Egy japán kisgyermek 8—30 dollárba kerül. Japánban csupán 1951-ben 300 ezer gyermeket adtak el. Lehetséges talán, hogy ezek az országok másképpen meg sem élhetnének? Talán nem terem ott a föld, vagy nincsenek legelők, avagy a föld méhében nincs sem szén, sem kőolaj, sem arany? Nem. Ezek az országok gazdagok. Gyapot, kávé. tengeri, banán, gyémánt, arany, kőolaj és érc — minden van ezekben az országokban. Csakhogy ez a kincs nem azoké, akik előteremtik. És ezekben az országokban csak ahhoz kell az ember, hogy az ő kezével épüljenek a hadiutak, hogy az ő keze tisztítsa meg a területet a légitámaszpontok számára... De ne beszéljünk a Feke- te-AfríkáróI, Indiáról, vagy Libanonról. Van sok olyan civilizált ország, ahol a lakosság átlagos életszínvonala sokkal magasabb, mint a gyarmati vagy függő országokban, s a gyermekek tömegeinek sorsa mégis aggasztó. Kanadában percenként 4000 dollárt költenek háborús előkészületekre. Vájjon nem azért szül-e tíz. és tízezer kanadai anya orvosi segítség nélkül? Egymás után emelkedtek szólásra Franciaország, Anilin. Olaszország, az- Amerikai Egyesült Államok képviselői és beszéltek azoknak a gyermekeknek tízezreiről, akik éhezve, ínségben élnek London, Róma, Newyork nyomortanyáin. Tanulásról, iskoláról álmodni sem mer. nek, mert ezekben az. országokban az állami költségvetés nagyobbik részét (olykor 80 százalékát is!) a háborús előkészületekre fordítják, a gyermekek számára még néhány százalék sem marad meg. Egy iskola annyiba kerül, mint egy tank. Tankokat nem tucatjával, de még csak nem is százával gyártanak. És mennyi iskolát építenek? Mi tudjuk, mi a háború. Nyolevanhúrommillió emberi életet oltott ki a legutóbbi világháború. így jelentette az Egyesült Nemze. tek Szervezete. Nyolcvanhárommillió — két akkora ország egész lakossága, mint Franciaország. Azok, akik az új világháborút készítik elő, még pusztitőbb háborút terveznek. És ezt nem is titkolják. Nekik még az atombomba sem elég. A jövendőbeli háború próbáit tartják akkor, amikor a koreai városokra és falvakra tonnaszám szórják az égő napalmot, amikor pestis-, kolera- és vér- basbaktériumokkal fertőzött rovarokat dobálnak le repülőgépeikről. A gyermekek ellen harcolnak ... Vietnam képviselőnője elmondotta, hogy 1948 május 14-én a francia expedíciói hadtest elfogott száz gyermeket és valamennyiiiket megölték. A gyermekeiket ötösével nyársalták fel lándzsákra ... Nincs Olyan földrész és nincs olyan sziget a földkerekségen, ahol az ember elrejthetné gyermekét a háború elől, ha a háború kitörne. A repülőgépek és a rakétalövedékek megszüntették a távolságokat. Földtekénk kicsiny lett, mint egy labda. Csak akkor állhatjuk útját 3 háborúnak, ha a világ minden országa, minden nemzete gyermekeinek a boldogságára és jövőjére gondolunk. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy eloszlassuk a hazugságoknak azt a sűrű és mérgező ködét, amely a világ felett terjeng, amely fertőzi, rettegéssel és haraggal tölti el áz emberek szivét, elhomályosítja az emberek tekintetét és gátolja őket abbaD, hogy megláthassák és felismerhessék barátaikat. Hatvannégy ország képviseletében mintegy 600 küldött vett részt a konferen. cián. Ezeket a küldötteket barátokká kovácsolta a gyermekek iránt érzett szeretető k. Egyesítette őket az a felismerés, hogy veszélyben vannak a gyermekek 1 Meggyőződésem, hogy minden egyes küldött, miután hazatért országába és elmondja mindazt, amit hal- • lőtt, s amit teljes szívvel megértett a konferencián, — nemcsak százával, hanem százezrével és milliószámra talál otthon barátokat azok között, akiknek ezt mondja : „Veszélyben vannak a gyermekek! Meg kell mentenünk őket 1” Van hozzá erőnk 1 Van hozzá erőnk, hogy kiharcoljuk a gyermekek jogát az élethez, az egészséghez, a tanuláshoz! Jogukat a boldogsághoz 1
