Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-01 / 127. szám

1952 JCMUS 1, VASÁRNAP néplap 7 A párosverseny felújításával küzdjenek a tervteljesítésért a tíszaberceli és vásarosnaményi téglagyárak dolgozói A vállalaton belüli önálló elszámolás bevezetése és annak tapasztalatai Április 30-án jelent meg a A'ép- lap-baa a vásarosnaményi tégla­gyár versenykihívása. Ebben páro-- versenyre hívták a tíszaberceli tég lagyárat és megfogadták, hogy le­maradásukat behozzák, nem lesz­nek adósai államunknak a félévi terv leteltével. A versenykihívás elhangzott — de azóta egy lépéssel sem kerültek közelebb tervük teljesítéséhez, foga­dalmuk beváltásához. A verseny nem vált elevenné, hanem csak holt papír maradt a mai napig is. Mi ennek az oka? a tíszaberceli tégla. GYÁRBAN A hajnali derengés már munká­juk mellett találja az első műszak dolgozóit. Naponta sokezer téglát gyártanak itt, — de kell is az, hi­szen hatalmas építkezéseink több. szőr ennyit is befogadnak. Bármily soknak tűnik is egy csomóban, mégis kevés, ha azt számoljuk, hogy tervüket sem teljesítették a tiszaberceliek, sem februárban, sem I>edig márciusban. Egyedül május­ban nem kellett szégyenkezniük. Teljesítették havi tervüket, sőt az elmúlt két hónap adósságából is törlesztettek. Vigyáznak is minden darab tég­lára. Mikor jött a májusi hideg idő, a fagy, sokszor egész éjjel tü­zeltek, úgy óvták a nyers téglákat a megfagyástól. Több mint negyed­millió téglát mentettek így meg a fagytól. VERSENY IS VAN AZ ÜZEMBEN A gyár dolgozói most már meg­értik, hogy nem lehetett semmiből építeni az új szárító-színeket, 20 új téglakocsit is kaptak, ami köny- nyebbé tette munkájukat. Még lOőO-ben kaptak új bányagépet és új prés adagolja ma már a téglá­kat. Vasúti váltókat építettek és az egymással kötött versenyekkel akarják megköszönni a gyárké­mény újjáépítését js. Megszületett a délelőtti és a dél­utáni műszak versenye. Bácska Sándor és Hajnal Margit vezet most ebben a versenybe®. Két rész­legben dolgozik a brigád és 17.000 helyett 25.000 nyerstéglát adnak napon ta. A kihordók egyéni versenyárén Biró István elvtárs vezet már hosszú ideje. Loy elvtárs kezdemé­nyezése és példája nyomán napon­ta növeli teljesítményét Nem megy ritkaságszámba nála az sem, hogy egyik napról a másikra 1.000— 1.500 téglával hord ki többet. A jó brigádvezető példája hamar kö­vetésre talál a brigádban Is. A •munkaidő minden percét kihasznál­ják és igy kiharcolták a brigád számára is az elsőséget. Az egymás közti verseny eredménye az is, hogy Stefdn János rakó 191 száza, lékra teljesítette normáját, Kapi­tány Ferenc 170, Laci András 162 százalékot ért el a legutóbbi érté­kelés szerint A versenyt a jó értékelés, a nyil­vánosság minden esetben elősegíti, így van ez a tíszaberceli tégla­gyárban is. Naponta értékelik itt a versenyt és a délelőtti műszak dolgozói délután már tudják, hogy kinek mennyi volt aznapi teljesít­ménye. Való igaz az, hogy az üzemben van verseny és megvan a napi ér­tékelés is és ez mind az üzemveze­tőség, a telepvezető jó munkáját dicséri. — Hibája a ver­senynek azonban az, hogy annak szervezésében a szakszervezetnek semmi része sincs, azt egyedül szervezte Lene elvtárs, telepvezető. Nem ad segítséget munkájához a szakszervezet,, hiszen még új üzemi bizottság nincs, mivel a tit­kárt nem hagyták jóvá, újat pedig nem választottak. Több hónapja fennáll ez már és a mai napig sem tettek semmit, hogy ezen változ­tassanak. MI TÖRTÉNT EZALATT YáSAKOSNAMkNYBAN? Ezelőtt egy hónappal készült el a vásarosnaményi téglagyár dolgo­zóinak versenykihívása. Ebben ígé­retet tettek arra. hogy 36.000 tég­lát gyártanak naponta, két műsza­kot létesítenek és a dolgozók vál­lalták azt is, hogy személye« agitá- cióval segítenek a munkaerőhiá­nyon. jPuskás Gyula, elsőnek Ígérte, hogy egy új munkást hoz a gyár­ba, ezt ígérték társai is. Mikor iü- vid számvetést tartottak, kiszámí­tották azt is, hogy két hónap alatt minden lemaradásukat behozzák. Hol tartanak most? Még most is egy műszakkal dol­goznak, ígéretüket nem teljesítet­ték, új munkásokat nem toboroz, tab és tervük teljesítésével is alig haladták meg március hónapot. Arcenomos elvtárs az üzemi épít­kezésekre hivatkozik és a munkás- hiányra — ezért nem tudják telje­síteni tervüket. De akármilyen kevesen is vannak az üzemben, — mégiscsak termelnek. Ha az épít­kezés sok helyet el is- foglal a gyártástól, mégis sokezer új tég­lát adnak ki naponta. Tehát dol­goznak; a hiba azonban abban rej­lik, hogy versenyről csak „beszél­nek”. Nem alapozták meg a két üzem páros versenyét, nem ellenőrzik a dolgozók felajánlásait és egyet­len verseny szerződés sincs az üzembe®. Hallottak ugyan a Loy mozgalomról, de nem vesznek részt benne. Ismerik Röder elvtárs ne­vét. de egyetlen jól dolgozó sem tanítja elmaradó társait. És mind­ez visszavezethető egyetlen pontra, A POLITIKAI FELVILÁGO­SÍTÓ MUNKA HIÁNYÁRA. A pártszervezet elhanyagolja az oktatást és a taggyűlést is három hónap alatt mindössze egyet tar­tott. Ezért nagy a különbség a két üzem versenytáblája között is, Bár külsőleg egyformák, de tartalmuk elárulja, hogy hol milyen munka folyik. Tiszabercelen a dolgozók 40 —50 forintot is keresnek egy nap alatt. Vásúrosnaménybun pedig egyetlen dolgozó napi bére sem emelkedik 30 forint fölé. Pedig a vásárosnaményi tégla, gyárban is lehet jobban dolgozni, ott is emelkedhetne a dolgozók fi­zetése. Ehhez azonban az kell, hogy az üzem vezetője, a pártszer­vezet és az üzemi bizottság is le. küzdje az eléjük tornyosuló nehéz­ségeket. Nem lehet és nem is sza­bad arra hivatkozniuk, hogy kevés a munkaerő és arra sem, hogy építkezés van az. üzemben. Államunk több, mint másfélmil­lió forinttal ajándékozta meg az üzemet, új gépeket, új szárító szí­neket kapnak. Könnyebb és gyor­sabb lesz a munkájuk. Államunk segítségét azzal kell meghálálniok, hogy törlesztik adósságukat, bevált­ják a versenyszerződésben ígérte­ket és emelik a termelést. Tegyék valósággá, elevenné az egy hónap, pal ezelőtt megkötött szerződés alapján a versenyt, nap mint nap termeljenek többet. És nem utolsó sorban nézzenek szét jobban a kör­nyéken : jó szervező, felvilágosító munkával segítsenek a munkaerő­hiányon. ("— BAL AS A —) A nagyhalászi építkezés dolgozóinak harcos Á 61/2 Építőipari Vállalat nagy­halászi kendergyári építkezésének dolgozói táviratot intéztek az Or­szágos Béketanácshoz, hogy juttas­sák el azt a francia kormányhoz. A táviratban követelik Duclos elvtárs, a nagy békeharcos sza- badonbocsátását. A dolgozók válaszul békemüsza- kot tartottak. A Polcos kőműves- brigád 125 százalékról 152 száza­válasza lékra emelte átlagos teljesítmé­nyét. A Here segédmunkás brigád 115 százalékról 171 százalékra, a Novak vasbetonszerelő brigád 115 százalékról 132 százalékra, a Fra­dik segédmunkás brigád pedig 108 százalékról 128 százalékra emelte teljesítményét. A dolgozók ígéretet tettek, hogy a békemüszak alatt el. ért eredményt továbbra is megtart-' ják, sőt fokozni fogják. Mint békeküldött egészévi beadási kötelezettségemet teljesítettem Regényt lehetne írni arról a sok-sok szenve­désről, amit el kellett vi­selni nekem is a múltban, — mondja Magna And- rásné, örökösföldi 62 éves dolgozó parasztasszony. Könnyes szemmel emlék­szik vissza gyermekévei­re, mikor a dohánybevál­tóban dolgozott olya® fi­Gondoskodott arról, hogy a négy-ötfelé rakott ter­ményből csak valamikor hagyjon ott egy részt. Férjemet az első világ­háborúban elvitték kato­nának. Az urak érdekéért harcolni. Egyedül marad­tam. Többet sírtam, mint ettem és ráadásul a bá­natomat az is megnövel­megmarad az életnek, —• Nem volt kegyelem, elra­boltak mindent, csak egye­dül egy literes bádog- edényt tudtam megmente­ni. Ez még most is meg­van. Valahányszor ráné­zek, az egykori nyomorú­ságos élet jut eszembe. Férjem a háború vészvi­hara után hazakerült, ls­Élni békében, szabadon, boldogan. Azt akarom, hogy a béke örökre megmarad­jon. Ezért láttam hozzá mindjárt a felszabadulás után a hazafias munkád hoz. Az MNDSz. tagja lettem, munkát kértem a pártvezetőségtől a béke megszilárdítása érdefiében. zetésért, hogy abból ru­hára, de még élelemre is alig telt. 1912-ben ment férjhez a hozzá hasonló sorsú Magna Andráshoz. — Megfeszített erővel dol­goztunk, mint fiatal há­zasok. Ügy, mint ahogy a nincstelen dolgozók dol­goztak a Horthy-Magyar. országban, hol egyik, hol másik kuláknát, mint pél­dául Kddasi Emilnél. A kulák felesége napernyő­vel járt a mezőre az osz­tás, porciózás alkalmával, te, hogy kicsi hajlékun­kat és egyéb véres verej­tékkel szerzett holminkat dobraverték, elárverezték. Majd meghasadt a szí­vem, mikor Kovács Elek körjegyző „tekintetes űr” még azt sem engedte meg. hogy az árverést követő éjszakán a kis házikónk­ban virrasztliassak. Sírta könyörögtem, hogy lega. lább egy kis élelmet ad­janak, hogy éhe® ne hal­jak, hogy férjemet vi­szont Iáthassam, ha ugyan mét megkezdtük az éle­tet. Megintcsak a kulákok kegyelmére kellett' szo­rulni, ami nélkülözést, nyomort jelentett tovább­ra is, mindaddig, míg el nem jött a felszabadulás napja! 55 éves voltam akkor, a férjem pedig 63. Mindketten úgy éreztük, mintha újjászülettünk volna. A testi és lelki gyötrelmet egy igazi élet váltotta fel, amelyben le­ltet örülni, melyben lehet joga élni a dolgozóknak. A beadásban mi vagyunk a legelső helyen. Száz­százalékra teljesítettük egész évre szóló minden­nemű beadásunkat! így szeretjük a hazát, amely­ben egykor az úri bitan­gok a nyomorba kénysze­rítettek sokmillió dolgo­zót. Most a Megyei Béke­találkozón a többi béke- harcos között emelem fel hangomat a béke ügye mellett, mint küldött, aki nemcsak óhajtja a békét, de dolgozik is értei A szocialista iparvezetés egyik igen fontos alapelve az önálló elszámolás. Az önálló elszámolás alatt a szocialista vállalatok olyan vezetési rendszerét értjük, amelynél az állam a vállalatok­nak a termeléshez szükséges eszközöket rendelkezésükre bo­csátja s teljes felelősséget kö­vetel ezeknek az eszközöknek helyes és minél eredményesebb felhasználásáért Az üzemeknek ügy kell felhasználni a termelő- eszközöket. hogy azzal hozzájá­ruljanak a szocialista felhalmo­záshoz. Ezért az önálló elszámo­lás nagy jelentőséggel bir a bel­ső tartalékok fe1 tárásában, a termelékenység és a jövedelem növelésében, A Szovjetunióban önálló elszámolási rendszert a vállalatokon belül fokozatosan kisebb egységekre is megvalósí tották. Mi is arra törekszünk, hogy a vállalatokon belül a ki­sebb egységekre is bevezessük az önálló elszámolást. Ezzel ugyanazt a célt akarjuk szolgál­ni, mint a vállalatok önálló el- szárnolásával. Hogyan működnek ezek a kisebb egységek? A kisebb ön­álló egységeknek is tervük van. Munkájuk során önállóságot kap­nak, lehetőséget a tervek minél eredményesebb teljesítéséhez. A tervek teljesítését mérni lehet, elszáiirolnak munkájukról, első­sorban a munkájuk gazdaságos­ságáról, eredményéről. Ezzel elősegítjük az egységek vezetői­ben és dolgozóiban a felelősség- érzet kialakulását, elősegítjük a szocialista munkaversenyt Az egységek elszámolásának alap­ján jobban érvényesül a szo­cialista bérezés, nem utolsó sor­ban elősegíti a premizálási rend­szer Helyes kiépítését és a pre­mizálás helyes végrehajtását. Mi szükséges ahhoz, hogy az önálló elszámoltatás rendszeré­vel megjavítsuk a szocialista vál­lalatok vezetését? Szükséges a jó tervfelbontás, annak kidolgozása a kisebb ön­álló elszámolást végző egysé­gekre, brigádokra, személyekre. A terv teljesítésének ellenőr, zése és elszámoltatása az önálló egységeknél, brigádoknál, szemé­lyeknél és annak alapján a pre­mizálás végrehajtása. Minket főként a műhelyelszá­molás és a brigádok önálló el­számolásának kérdése érdekel. A műhelyek természetüknél fogva szervezetileg önállóak, de jogilag nem különálló egységek. A műhelyek tervét egyszerűbb formában készítjük el, mint a vállalati részletterveket, mert itt az iparági és a népgazdasági összesítést nem kell tekinteni. Egy-egy műhelyre azonban nem a jövedelmezőséget tervezzük, és nem ezt vizsgáljuk, hanem a normák szerinti szükséges ter­vezett költséget. A tervezett költségek felhasználásánál elért eredményeket, vagyis a megta­karításokat mutatjuk ki. Ez azonban nem vonatkozik vala­mennyi költségvetésre, hanem csak azokra, amelyeket a mű­hely viszonylatában mérni és csökkenteni lehet Természete­sen a mérhető költségfélék szá­mát állandóan növelni kell. A brigádok önátló elszámolása nem hasonló a műhelyszámadás rendszeréhez, de sokkal egysze­rűbb annál. Csak a brigádok és az egyének termelését, termelé­kenységét, a megtakarításokat és a legfontosabb műszaki mu­tatókat vizsgáljuk Pé'dáu! a brigádok és egyének elszámo­lása egyik formájának tekint­hetjük a tervfelbontást, a terv- teljesítés egyénenkénti nyilván­tartását, az anyag- és szerszám- megtakaritásí számlák vezeté­sét- .Mi az utóbbiakból indul­tunk ki és vezettük be az üze­münkben jelenleg folyó önálló elszámolási rendszert Ez úgy érvényesül, hogy az üzemünkre megszabott. tervfeladatokat munkakörökre bontjuk és a fennálló érvényes formák alap­ján, valamint a tapasztalati időértékek segítségével megálla­pítjuk a feladat elvégzéséhez szükséges munkaidőt. így kiala­kul egy-egy munkakör napi terv­feladata és a teljesítéséhez szükséges munkaidő. Azonban az is előfordul, hogy a munkakörök munkája eltér a tervben lerögzített napi felada­toktól. Ebben az esetben utó­lagos kiértékelő munkára van szükség. A fennálló normák és tapasztalati számok alapián utó­lag utalványozzuk a szükségelt munkaidőt és ahhoz hasonlítjuk a ténylegesen felhasznált mun­kaidőt, illetve a termelt termék kék, félkészáruk, esetleg befe­jezetlen termékek mennyiségét. Természetesen az utólag végzett értékelő munka eredményét a, dolgdfcóval azonnal közölni kell, hogy ismerje aznapi teljesítmé­nyét, és hogy tudhassa a dol­gozó azt is, hogy csoportja, vagy ö maga tervének teljesíté-t seben hogyan áll. Az értékelő munkához tarto­zik még az is, hogy a munkanap alatt eltöltött munkaidőt az egyes költségekre és költségvi­selőkre szétosztjuk. Az egyéni roegtakarításolá lapját az érvényben lévő és üzemünkben kialakult nyers- éd segédanyagnormák felhasználás sával vezetjük. Ennek megfele­lően naponta előre kiadjuk * tervfeladat végrehajtásához a normák szerint szükséges anya­gokat és a műszak befe-ieztévcí a munkakört, illetve a munka- vállalót elszámoltatjuk az anya-* gok felhasználásáról, figyelembe véve a termelt félkész- és kész- áruk mennyiségét. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a brigád és az egyéni önálló elszámoltatása a műszaki feltételek biztosítása és a mű-* szakiak legjobb együttműködése nélkül keresztülvihetetlen, Pils lanatnyilag még nálunk is küz­dünk sok nehézséggel, amelyek szintén az előbb említett két okból következnek. A nehézsé­geket azonban leküzdiük és a vállalaton belüli kisebb egysé­gek önálló elszámoltatásával nagy lépést teszünk előre vál­lalatunk szocialista vezetésének’ fejlődésében. Kerekes Gyula, a Megyei Tejipari Vállalat igazgatója. Nyílt levél a kisvasút vagonrakóilioz A Széchenyi- és a Kossuth-utcán lakó dolgozók sokat látják a Nagy­halász feló robogó tehervonatot. Megállapítottak, hogy a vagonra- kők gondatlanul végzik munkáju­kat. A fák és villanyoszlopok a szakszerűtlenül, hanyagul felra­kott kendert lecibálják. Sok mázsa kender szóródik, sokszor kévéstől végig a Zrínyi Ilona-, a Kossut li­es a, Sóstói-útpn végig, s a drága. kender csak fűtésre szolgál a vasút melletti lakóknak. Míg a dolgozók ezrei a többtermelésért, az önköltség csökkentéséért, aa anyagtaka rékosságért harcolna k, addig óriási kárt okoznak ezek a vagonrakók népgazdaságunknak. Az. esetre felhívjuk a kisvasútvezető- ség figyelmét. Várnái Ocgsdj,

Next

/
Oldalképek
Tartalom