Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
Legyen a tiéd a jegyver és a bosszú! SZALÓK: Előbb lássam, ki az, aki felzendül Döbrönte ellen! (Csend. Szalók egyenként végignézi az arcokat. Eudókia védelmezőén Leó elé áll. Athanáziusz elhúzódik Leó közeléből. Szalók Annához:,) Nem szól itt senki! Hát akkor ki zendül Döbrönte ellen? ATHANÁZIUSZ (ájtatos, kongó hangján) : Ne engedd, hogy keresztényiden bosszúra ingereljen ez a kárvallott asszony! LEÓ: Béke veled, Szálók! EUDÓKIA (reszkető hangon): Láthatod, hogy mi nem zendülünk, távozzál békében, hadnagy! SZALÓK (éberen és mulatva): Nem addig, Eudókia. Felvertetek álmomból, idehoztatok, hadd halljam, ki zendül. Döbrönte ellen? ATHANÁZIUSZ (kitárja karjait, kiáltva): Láthattad, még a kardot is eldobta. Nem akar itt senki vérontást. (Megzendül Döbrönte kürtje. Még közelebbről.) ATHANÁZIUSZ: Mi keresnivalóm nekem itt? (Az ajtó felé igyekszik.) SZALÓK (nevetve az útját állja): Nem maradnál még egy kicsit békességben, bogumil Athanáziusz? Miért szól Döbrönte kürtje? Ki zendül fel Döbrönte ellen? (Csend.) Tudni akarom, mi történik a falakon kivül és belül? EUDÓKIA (dühödt kárálással): Á-gyasházba hoztak, ha szemed van, hát láthatod! Csak az történt, hogy asszony zevdült a férje ellen! ATHANÁZIUSZ (nevetve): És most azt szeretné a boldogtalan kárvallott, ha a görögök bőre bánná! LEÓ (cirkos, hetvenkedö nevetéssel): Irigyelhetsz is, sajnálhatsz is. Ahogy gondolod! Már amiért görögök vagyunk! ANNA (rekedten): öld meg ezt a festett bábut! Kivül festett, belül rothadt! SZALÓK (kissé megrendülve. Mint aki ütést kapott, úgy beszél): Bábut nem lehet megölni. Szépen festett bábunak a iáték végén legfeljebb kitekerik a nyakát, hogy elhajítsák! LEÓ (vállat ránt): Hát akkor, mit akartok velem? Ki vagyok én? Énekes szolga, festett bábu. Igen, igazad van, Szalók! Ki vagyok én? Festett báb, énekes, aki olyan nótát zengedez, ami éppen kellető a n а g у ur ak, nagyasszonyok jókedvéhez. (Tüntetőén felemeli lantját, egy-két futamot végigzümmögtet. Majd egy erős akkorddal befejezi.) Én иду látom, uram, jobb, ha most eltűnők, mert, te mondád, bábui szolgálatom végén könnyen kitekerhetik a nyakam. ANNA (gyűlölködve): Játszik a szavakkal! ő zenditette fel a várat! LEÓ (mélyen meghajol Anna előtt. Ismét zümmögtet néhány futamot, mintha Annát muzsikálná): A szavak, ragyogóan dicső herceg asszony, igazad van, a szavak játékosak, részegséget okoznak. Ez az énekes-szolga dolga. De amikor harci kürt szól és nyílvesszők suhannak, a szavak részegsége is elszáll. Én a részeg szavak énekese vagyok, nem több. Ha jól mulattad magad velem, most hadd menjek el a kürtszó elöl. ANNA (Szalókhoz): Taposd el ezt a férget! LEÓ (zümmögteti a lantot): Ragyogóan dicső her cég asszony! Hiszen tudhattad, hogy mindig is csak énekes szolga voltam. Miért akarsz most tőlem katonai szolgálatot, amikor mint énekes megadtam már szolgálatomat. SZALÓK (félreáll az ajtóból. Kezével int Leónak, hogy menjen): Odavaló vagy, ahonnan jöttél. Utszéli fogadók szemétdombjaira. Eridj és itt ne biizölj, ne szükölj tovább! LEÓ (elindul. De előbb mélyen meghajol Anna előtt): Hát búcsúzom, ragyogóan dicső Anna Angela hercegasszony. Hidd el, az énekes csak énekes marad és nem szabad hősi tettekre használni! (Szalók előtt is meghajol, de már újból pimasz a hangja.) És az éneknek, igaz-e, hadnagy, nem juthat hősi halál, az ének nem halhat meg! (Kilép az ajtón. Eudókia mögötte oson, mint az árnyéka. Athanáziusz is meglódul és nagy léptekkel kifut.) ANNA (büszkén, felvetett fejjel): Igazsága volt, Szalók. A zendülést én akartam. Az énekes csak bábunak kellett, акт zendülö kedvem tölthettem! SZALÓK (rekedt, megöregedett hargon): De a bábu elszökött. Féltette szép fejét. Magadra maradtál megint. Most nevethet majd rajtad Döbrönte! 09
