Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-17
29 Prékop Péter, az MKP helyi szervezetének elnöke szerint számukra az évek során Erdély neve összefonódott Csíkszentkirály nevével, maga a történelem adta ezt a lehetőséget, Krasznahorkának Csíkszentkirályt. A több mint egy évtize des várakozást a felvidékiek látogatása törte meg. Idén pünkösdkor nyolc fős küldöttség látogatott Csíkszentkirályra, Szarka István polgármester vezetésével. A pünkösdi látogatást követően Csíkszentkirály önkormányzata is meghívást kapott egy ismerkedési, bemutatkozó találkozóra Krasznahorkaváraljára. Hét tagú csoportunk, Székely Ernő polgármester vezetésével, csütörtök hajnalban indult útnak Felvidékre. Tordát elhagyva, terelőúton voltunk kénytelenek utunkat folytatni, egy feleki (Kolozsvár) baleset miat t. Szemerkélő esőben, lépésben, hatalmas torlódásban haladtunk az épülő északerdélyi autópálya nyomvonalával párhuzamosan. Több mint egy órai döcögés után, Kolozsvártól 11 kmre tértünk rá a főútra. A románmagyar határon laza ellenőrzés után, magyarhonba n szikrázó napsütésben utaztunk tovább. Debrecenben, lazításképp Puskás Marika és férje, Molnár György (édesanyja Andrássy lány) vendégszeretét élveztünk. Ránkszállt az est, mire a magyarszlovák határhoz értünk. Itt is gyorsan megtörtént az ellenőrzés, ne m úgy, mint 2000ben, amikor majdnem egy órán át voltunk kénytelenek vesztegelni, 3536 fokos kánikulában, az autóbuszba kényszerítve. Szarka István polgármester vezetésével, sűrű estében érkeztünk Krasznahorkaváraljára, ahol a képviselők és a polgármester i hivatal alkalmazottai nagy szeretettel fogadtak bennünket. Felvidéki látogatásunk első útja az Andrássymauzóleumhoz vezetett, melyet Andrássy Dénes, építtetett felesége, Franciska számára. A mauzóleumban található márvány, arany és egyéb díszítőeleme k értéke felbecsülhetetlen. Látogatásunk legszebb állomása Krasznahorkavára volt. Aranyló, őszi lombhullásban indultunk a hegyre vezető úton, az évszázados fák koronája mögött sejtelmesen meghúzódó középkori várfalak irányába. Várvezetőnk, a lexikontudá sú Lázás Lajos kutató őszinte, szeretetteljes mosollyal üdvözölte csoportunkat a bejáratnál, vezetésével indultunk várlátogatásra. Tartalmas, minden apró részletet, eseményt bemutató, minden momentumot felidéző eladást hallhattunk tőle, benézve olyan terme kbe is, melyek egyébként zárva vannak az idelátogató nagyközönség előtt. Lázár Lajostól kaptam, számomra ajándékként, Andrássy Péter 1591ben írt végrendeletének fénymásolatát, amelynek eredetije a lőcsei levéltárban található, a többi Andrássyokirattal e gyütt, melyek nagyon fontosak történetírási szempontból, és mint elsődleges források, feldolgozatlanul porosodnak, várják a rendszerezést, a kutatásra való előkészítést. Várlátogatásunk idején találkoztunk a gyergyószentmiklósi férfidalárda csoportjával, akik Rákóczi- és kurucnótákat énekelve érkeztek a várkapuhoz. Fátyolos szemmel hallgattuk az ódon, büszke várfalak tövében felcsendülő Kossuthnótákat, melyek a lágy, őszi szellő szárnyán leszálltak a váraljához simuló településre. Fájón érintett, rá is kérdeztem, miért nincs a várban egyetlen magyarnyelvű útmutató felirat sem? Miért nincs joga a hajdani Szent Korona országából idelátogatónak anyanyelvén elolvasni azokat az adatokat, információkat, melyek történelmünk egyik legnagyobb nemesi családjának m indennapi életét, életvitelét mutatják be? Morfondírozásomra önkéntelenül megkaptam a választ: a törvény által biztosított nyelvhasználati jogokat nem mindenütt érvényesítik, vagy átértelmezve mellőzik. Ilyen édes és keserű élmények után Betlérre látogattu nk, abba az Andrássy kastélyba, melynek berendezése csaknem teljes épségben megmaradt. A negyven szobás kastélyt gyönyörű festmények, eredeti bútorok, vadásztrófeák és számos más érték gazdagítja. Mindezen értékek bemutatása, ismertetése mellé csupán egy l elkes, jól felkészült idegenvezető kelletik, nem egy hideg érzéketlenséggel, közönnyel megáldott egyén, aki alig várja, hogy az érdeklődését kielégíteni vágyó, kíváncsi látogató kitegye lábát a kastélyból. A kellemetlen tapasztalatokat félretéve, nagyon te tszett az 1944ig lakott kastély, ekkor lakói Liechteinteinbe menekültek. Csütörtök este közös vacsorával kedveskedtek vendéglátóink. Ezután egy tartalmas beszélgetésem volt Lázár Lajos kutatóval. Ő az Andrássy család történelmének kiváló ismerője, de ne m csak annak, hanem általában Erdély és Magyarország történelmének is. Eddigi, ezirányban végzett kutatásaim meglepték, sikerült számos apró, eddig ismeretlen részletkérdést tisztázni. Például Krasznahorkán és Betléren is kijelentették, hogy Andrássy utódo k napjainkban nincsenek. Ellenben bebizonyítottam, hogy igenis vannak, és nemcsak leányági leszármazott, hanem fiú utód is, aki viseli az Andrássy nevet: Andrássy Gyula testvérének, Aladárnak az ükunokája, a jelenleg Kanadában élő, 1967ben született Andrá ssy Mihály és testvére Ilona (1965). A krasznahorkaiak számára
