Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-17
30 újdonság a ősi kúria romjainak feltárása, a Cziráky Pálnéval való kapcsolatfelvétel, akivel, sajnálatos baleset miatt elmaradt a személyes találkozás Csíkszentkirályon. Pénteken Krasznahorkavá ralja festői környezetével ismerkedtünk. Elsőként a Csernyosnya völgyében elterülő, alig 120 lélekszámú Lucskát látogattuk meg. A kiöregedőben lévő falucskában a falu örökmozgó lelke, Marika néni fogadott bennünket. Megnéztük a falu mögötti dombon emelkedő Árpádkori templom nemrég felújított romjait, a református templomot és a tájházat. Látogatásunkat a felvidéki magyarság legnagyobb búcsújáró helyén, a szádellői völgyben fekvő Bárkán folytattuk. Átfázva, csípős, hideg széltől átjárva érkeztünk a polgárme steri hivatalhoz, ahol a fiatal polgármester rendkívül kedvesen, melegen fogadott. Településismertetőjéből csupán egy adatot említenék, a kis falu lakosságának nemzetiségi összetételét: 30 % magyar, 70 % cigány. Ez nagyon elgondolkodtató arány, végső soro n elkeserítő számadat, lehet rajta polemizálni. Bárkán óriási meglepetésben volt részünk, ugyanis az itt szolgálatot teljesítő plebános, Eigel Gábor, borszéki székely származású, és osztálytársa volt jelenlegi plebánosunknak, Csató Bélának. Azt a meleg bar áti fogadtatást, amit a plebánián kaptunk, lehetetlen szavakban kifejezni . Eigel Gábor 1981ben menekült Németországba, ahol belépve a szerzetesi rendbe, misszionáriusként két évet töltött Indiában és tíz évet Brazíliában. DélAmerikából hazatérve elválla lta Bárka és környéke, a felvidéki magyarság egyik omladozó végvárának lelki gondozását. Igazi székelyként több mint három éve tartja ébren a még meglevő nemzettudatot a környék magyarságában, védi e kicsiny közösségeket az asszimilációtól, a teljes megsem misüléstől., Péntek délután Várhosszúrétre látogattunk, Andrássy Dénes szülőfalujába. Az itt lévő Andrássy kastélynak csupán egy része maradt fenn, többi fele tönkrement. Ebben a faluban Ulman István fafaragóművész vendégszeretetét élveztük, akihez hasonl ó szívű és gondolkodású magyar egyre ritkábban fordul elő. A kínkeservesen kiharcolt siker örömétől átitatva mesélte, miként sikerült két és fél év kilátástalan engedélykérés után magyarfeliratú kopjafát állítani egy színszlovák községben, a II. világhábor ú idején, partizánok által agyonlőtt magyarkatonák emlékére. Az MKP képviselői által is ellenzett kopjafaállítást ( a társnemzet önérzetének megsértésére hivatkozva) fafaragó barátai segítségével vitelezte ki és állította fel. A kopjafaállítást, bátorság é s kiállás híján, nem kísérte semmilyen ünnepélyes megemlékezés, csupán ők hárman, munkásemberekül, magukat kihúzva, sírva énekelték el a magyar himnuszt. Érdekes módon, hálistennek, a kopjafa nem szúrta és mai napig se szúrja senkinek a szemét, a magyar hi mnusz elénekléséért sem verték agybafőbe őket. Egy gyönyörű, a kandalló fénye és melege mellett eltöltött délután után, könnyes szemmel vettünk búcsút ettől az egyszerű, de nagyszerű embertől. Búcsúzóul arra kért bennünket: „Ne feledjétek Tamási szavait : A madárnak szárnya van és szabadsága. Nekünk szülőföldünk és soksok tennivalónk. Soha ne feledjétek!” Hát én is ezt tudom ajánlani minden jóérzésű magyar embernek, éljen az a világ bármely táján! Ottlétünk utolsó napján, vasárnap, az aggteleki barlangr enszerhez látogattunk el, a szlovák részen lévő Domica barlanghoz. Ebéd után összeszedve csomagjainkat és a három nap alatt szerzett élményeinket, hazaindultunk. A cseretalálkozót követően, a közeljövőben Krasznahorkaváralja és Csíkszentkirály között sor k erül a testvértelepülési szerződés megkötésére is, elképzelések szerint a krasznahorkai vár gyűléstermében. Élménybeszámolómat egy idézettel zárom: „A magyar végzett abban rejlik, hogy elvétjük az időmértéket. Sánta verslábként kocogunk, vagy botorkálunk a történelem nyomában. Mindig abban bízunk, hogy intézkedik a Magyarok Istene, és a történelem megvár minket, pedig az megy a maga útján, s mit sem törődik az elmaradozóval. Akkor aztán bűnbakot keresünk, átkozódunk, meg búsúlunk, mert annyi derék erény m ellett valami hiányzik belőlünk: bátorság az önismeretre. (Féja Géza) Vendéglátóinknak köszönjük az együttlétet és a szívélyes, baráti fogadást! vissza Kritikus helyzetben a közszolgálati rádió - figyelmeztetett Zemková Fe lvidék.ma 20071017 09:25 Kritikus pénzügyi helyzetben van a közszolgálati rádió – tájékoztatta ismételten a Rádiótanácsot annak igazgatója Miroslava Zemková. Elmondta azt is, hogy a vezetőség örömmel fogadta a kormány múlt heti döntését a 45,5 millió koronás dotáció jóváhagyásáról a Pátria Rádió műsorszórására. A támogatás viszont a középhullámon való sugárzás idei költségeit fedezi. Az állam – az igazgató szerint – csak a törvényadta kötelességét teljesítette ezzel.
