Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-16
8 nem Pozsonyban. Egyébként hangsúly oztam, hogy a lényeget tekintve mind Janics Kálmán, mind Duray könyve és tanulmányai egybehangzóan bizonyítják a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének romlását. Knopp és Pataki kifogásolta Duray tevékenységét a magyar iskolák védelmében, kijelentvén, ho gy nélküle is elérték volna a rendelet visszavonását. Pataki még azt is kétségbe vonta, hogy volt egyáltalán tízezernyi magyar tiltakozás, mondván: ki számolta meg, hány aláírás ment a szlovák hatóságokhoz? Válaszomban sajnálatosnak neveztem, hogy éppen a magyar párt részéről bagatellizálják ezt a szép társadalmi akciót, amikor szlovák részről sem cáfolták. Azzal sem lehet egyetérteni, hogy csupán a magas szintű eszmecserék elégségesek a problémák megoldásához. A múlt és a jelen nemcsak KeletKözépEurópába n, hanem számos más helyen is azt bizonyítja, hogy az elnyomott kisebbségek nem tűrik szó nélkül az elnyomást, és kitermelik maguk közül a mindenkori vezetőiket, szószólóikat. Így történt ez a szlovákiai magyarság esetében is Fábrytól Janicson át Durayig. Pataki bírálta a szlovák hatalom magatartását, de megjegyezte, hogy nem beszélhetünk monolit hatalomról, mert ott is vannak olyanok, akikkel lehet tárgyalni. Ez nem változtat azon a tényen – jegyeztem meg – , hogy Fábryhoz ugyan nem mertek nyúlni, de Janic sot mindmáig üldözik. Nem beszélve arról, hogy egy kis faluban (Vágkirályfán) hermetikusan elzárják a külvilágtól, és amikor decemberben Vágsellyén jártam, senki sem vállalkozott arra, hogy elkísérjen a három kilométernyire fekvő falujába. A vágsellyei Vör ösmarty Kör volt vezetőjét, Tóth Lajost nemcsak eltávolították a kör éléről, mert kiváló eredményeket ért el vele, hanem a szlovák belügyesek kíméletlenül össze is verték. A Fábryhagyaték kezelőjét, Balogh Edgár régi harcostársát, dr. Nagyidai Ernőt, aki 74 éves, és súlyos beteg, Kassáról jövet a szlovák – magyar határállomáson, Hidasnémetiben a szlovák fináncok leszállították a járműről, mindenét kikutatták, pőrére vetkőztették, mert Budapestre igyekezett, hogy találkozzék Balogh Edgárral és Sándor Lászlóva l. (Mindketten baloldali társadalmi szervezetek ismert vezető személyiségei voltak!) De a szlovák hatalom megfélemlíti az olyanokat is, mint Sidó Zoltán, a Csemadok Lőrincz Gyula utáni elnöke, aki nem mer a neki Magyarországról érkezett magánlevelekre vál aszolni. Rácz Olivér, az ottani magyar írócsoport elnöke is a megfélemlítettek közé tartozik. Évfolyamtársam volt Pozsonyban, és ma is kapcsolatban állunk egymással. A bajok gyökerei mélyre nyúlnak – mondtam. A magyar párt és kormányzat évtizedek óta hely telen gyakorlatot követ. Elismerem, hogy az utóbbi években megpróbál erőfeszítéseket tenni a magyar kisebbségek érdekében, de a helytelenül kialakított gyakorlat után ez nehezen megy. Még 1976ban is megtörténhetett, hogy a Rákócziévforduló alkalmával Kas sán és Borsiban járt, Polinszky Károly miniszter vezette küldöttséget csak szerény beosztású funkcionáriusok fogadták. Számos más példát is lehetne idézni, különösen a korábbi évekből, amelyek ezt a rossz gyakorlatot kialakították. Kitértem arra is, hogy miért publikált Janics – Illyés előszavával – Münchenben és Duray – Csoóri előszavával – New Yorkban. Azért, mert Csehszlovákiában nemhogy könyvet, de még egy cikket sem lehet megjelentetni a szlovákiai magyar kisebbség sérelmeiről. Radics Katalin emlékez tetett az Aczélnak küldött levelem egyik javaslatára, amelyben arról írtam, hogy mint BajcsyZsilinszkykutató, ismerem Zsilinszkynek azokat a leveleit, amelyekben Kállayhoz fordulva munkamegosztást javasolt a kormány és az ellenzék között a közös magyar ü gyekben. Olyan bonyolult és kényes ügyben, mint a nemzetiségi kérdés – mondtam – , ma is el tudnék képzelni részünkről a kormánnyal ilyen együttműködést munkamegosztás alapján, mert vannak olyan problémák, amelyeket egy párt- vagy állami funkcionárius nem í rhat meg, de más igen. Hivatkoztam Köteles Pál Lancranjanbírálatára. Csakhogy ilyet ritkán enged át a hazai cenzúra. Radics kijelentette, hogy ilyen munkamegosztást nem tud elképzelni az ellenzékkel. Végül azzal fejeződött be a beszélgetés, hogy szerintü k a párbeszéd az egyetlen út a magyar kisebbségek helyzetének javítására, ezért ezt semmiféle akcióval ne nehezítsük.
