Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
Jungbert Béla az Izraellel kötött békeszerződés semmissé nyilvánítását, valamint az izraeli nagy- követség bezárását követelő iszlamistákkal. Április végén számos rendőr megsérült, amikor feloszlatták a fundamentalista szalafita mozgalom tüntetését az észak-jordániai Zarka városában. Azóta nem került sor hasonló rebellióra. Úgy látszott, hogy a közállapotokat továbbra is a rend és nyugalom jellemzi, a monarchia stabilitása nem rendült meg, Jordániában nem kell a tunéziaihoz és az egyiptomihoz hasonló válság kirobbanásától tartani, a rendszer rövid távon képes kezelni a gazdasági válság okozta társadalmi problémákat. A kormány engedélyezte a tüntetéseket, biztosította a békés véleménynyilvánítás jogát, ígéretet tett a választási reform végrehajtására, valamint egy, a miniszterelnök által vezetett bizottságot hozott létre a nemzeti párbeszéd elindítása érdekében. A válság az év második felétől öltött akut jelleget, éppen a változások elmaradása miatt. A parlament tradicionálisan nem egyéb, mint „pro hásimita törzsi gyűlés". A király által megszemélyesített rendszer elsődleges társadalmi bázisa ma is a törzsi szerveződésű, transzjordániai beduin őslakosság, amely annak ellenére, hogy a népességnek csupán mintegy harmadát alkotja, gyakorlatilag monopolizálja az állam politikai irányítását, a közigazgatás, a hadsereg és a biztonsági szolgálatok vezetését. A törzsek Jordániában zárt szociális és politikai érdekcsoportosulások, amelyeknek az elittudata transzjordániai őshonosságukhoz, valamint a prófétáig visszavezetett hásimita dinasztiához, illetve az ebből származtatott érdekvédelmükhöz és garanciális jogköreikhez kapcsolódik. A törzsi vezetés alapvetően nem is annyira - az egyébként a Próféta 43. közvetlen leszármazottjaként megjelenő - II. Abdullah királyhoz, sokkal inkább a dinasztiához kötődik. A törzsi betagolódás és érdekérvényesítés természetesen így jelenik meg a választásokon is, ahol programalapú vagy ideológiai pártok híján mindenki oda szavaz, ahova szociálisan és etnikailag, illetve lobbi szinten tartozik. „Eredeti előjogaikat" és csoportérdekeiket, akár a parlament által hozott új törvényekkel szemben is, több esetben úgy védték meg, hogy tízezreket vittek az utcára, megbénítva egy-egy vidék életét, s sokszor előfordult, hogy végül a hatalom visszakozott velük szemben. Ettől a társadalmi képlettől egyelőre teljesen idegen az, hogy a törzsek tagjai valamilyen programalapú pártra szavazzanak, és vezetőik az arányos képviseleti rendszer alapján kerüljenek be abba a parlamentbe, amelyet a képviselők előre meghatározott és garantált aránya alapján most ők uralnak. Ezért is nehéz a király ígéretének megfelelően, a nyári választásokig előkészíteni a programalapú pártokra alapozott választási és párttörvény tervezetét, és elfogadtatni azt azzal a parlamenttel, amelynek jelenlegi tagjainak akár a 90%-a is végképp kikerülhet onnan a választásokat követően, amennyiben valóban ebben az irányban változik meg a jogi háttér. A „törzsek" és az iszlamisták között folyamatos a viszálykodás, ami könnyen erőszakba csaphat át. A legnagyobb beduin közösség, a Dzseras-Zarka-Mafrak háromszögben élő Báni Haszan törzs emberei, legutóbb 2012. januárban, egyszerűen 176 Külügyi Szemle
