Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
Az „arab tavasz" és Jordánia szétkergették a fővárosból Mafrakba - a rezsim ellen reformpárti retorikával tüntetni - érkezett, több ezer fős, szervezett iszlamista tömeget. Sőt, a helyi székházukat is feldúlták, gépkocsijaikat pedig megrongálták. Az - általában csak a fővárosban és a nagyobb városokban erős - iszlamisták nyilván terjeszkedni akartak, és új híveket toborozni, de amint ez az esemény is bebizonyította, a társadalom gerincét adó beduin közösség nem ideológiai vagy politikai törésvonalak mentén polarizálódik, hanem alapvetően a zárt közösségi érdekérvényesítésben integrálódik. Ez egyfajta urbánus-vidék ellentétet is mutat: egyrészt az iszlamisták városi elterjedtsége és állítólagos külföldi (kairói, tehe- ráni) támogatottsága, másrészt a törzsek nemzeti konzervatív beállítódása és a monarchiához való feltétlen lojalitása miatt. A törzsek azt hangsúlyozzák, hogy nem vetik el ugyan a vallást, amely az ő elsődleges identitásuk is, de elutasítják az iszlamista politizálást, valamint a király által szimbolizált rezsim felforgatását. Vezetőik nyilatkozatai szerint egyáltalán nem találják vonzónak azt, amit az arab tavasz hozott Tunéziában vagy Egyiptomban: mindenekelőtt az iszlamista győzelmet és uralmat. A Báni Száher törzsi tanács egyik állásfoglalása ki is mondja, hogy azért nem kérnek az iszlamisták reformjaiból, mert az távlatilag mindenképpen a saría jogra épülő társadalmi berendezkedést és a monarchia megdöntését akarja elérni. Egyelőre a törzsek adják a hadsereg és a különböző biztonsági szolgálatok tagjainak és vezetésének a többségét, akiknek a kiváltságos helyzetét veszélyeztetné az iszlamisták hatalomra kerülése, és az arab tavasz közvetlen begyűrűzése az országba. A törzsek politikusai nyíltan megmondják, hogy nem érdekeltek abban, hogy kollektív jogaikat felülírja valamilyen iszlamista jogrend vagy akár nyugati, szekuláris, polgári egyenlőségi berendezkedés. Az Udván, Báni Száher, Báni Haszan és a Hveitat törzsek közös állásfoglalása szerint ők „mint az ország oszlopai", elutasítják az arányos képviseleti rendszerre épülő, iszlamista többségű törvényhozási képviseletet és kormányzást, és amennyiben erre mégis sort kerítenek az ún. reformok révén, akkor a törzsek bojkottálni fogják azt, és ellenzékbe vonulnak, mint ahogy eddig az iszlamisták tették. A törzsek ellenzik a nagyobb területi kisajátítással járó infrastrukturális fejlesztéseket és a külföldi nagyberuházásokat is, amelyek révén a külföldi tőke akar behatolni az iszlamisták és a nyugati demokrácia oldalvizén. Világossá tették, hogy kevésbé nyitottak a demokratikus átalakulásra és az emberi jogokra, ezáltal akadályát képezik a reformok bevezetésének és a modernizációnak, amelynek élére - paradox módon - az iszlamisták álltak. Ez utóbbiak szerint azonban az állami-kormányzati konspiráció szítja az ellentétet köztük és a törzsek között, hogy ezzel elejét vegye a gyorsabb reformok általános nemzeti követelésének, mondván: a megosztott Jordánia nem lehet sikeres, ha konfrontációt kiváltva, erőszakkal siettetik a nem időszerű reformokat. Jordániái sajátosság az is, hogy - érdemi politikai pártok híján - erősek a szakszervezetekre emlékeztető szakmai szövetségek, amelyek csúcsvezetésében viszont nagyon sok hangadó személyiség palesztin származású. Az MT mindent megtesz, hogy 2012. tavasz 177
