Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 3. szám - MAGYARORSZÁG-EURÓPA - Kádár Béla: Külgazdaságorientált növekedés és viszonylati súlyképzés Magyarországon
OECD-országokkal fennálló kapcsolataiban. A világkereskedelemnek csaknem kétharmadát képviselő országcsoport aránya a magyar külkereskedelmi forgalomban a nyolcvanas évek átlagában sem érte el az egy- harmadot, ami intézményrendszeri és gazdaságpolitikai okokkal magyarázható jelentős dekoncentrációra utal. Külgazdaságérzékeny kis országokban az ilyen masszív dekoncentráció önmagában is rendhagyó jelenség, hiszen nemzetközi tapasztalatok szerint a külgazdaságérzékeny országok s a közepesen fejlett országok külkereskedelme az átlagosnál erőteljesebben összpontosul a világgazdasági hatalmakra s a fejlettebb országokra. A nyolcvanas évek végének áramlásai viszont már jelzik a gazdaság objektív mozgásaiból, áramlási irányaiból fakadó viszonylati koncentrálódási folyamatot. Magyarország hét legfontosabb nyugati partnerének aránya az OECD-országokkal bonyolított forgalomban 1980—88 között 72-ről 80 százalékra nőtt. Viszonylatirányitási siker, hogy egyes növekedést hordozó viszonylatok az egykori közép piacokból fő partnerekké léptek elő (Egyesült Államok, Japán, Kanada). Mind a magyar külkereskedelem földrajzi, mind kereskedelempolitikai környezete szempontjából meghatározó jelentőségű az a körülmény, hogy jelenleg az OECD-országokba irányuló magyar kivitelnek kereken öthatoda irányul N yugat-Európába (Törökországgal együtt), illetve háromötöde az EK országaiba. Ez az arány magasabb mint a KGST-orszá- gok átlaga s eleve meghatározza a magyar gazdaság külgazdasági mozgásterét, kibontakozási lehetőségeit. Az OECD-országokkal folytatott külkereskedelemben kialakult viszonylati koncentráció mértéke más kis országokkal összehasonlítva nem magas. A vezető OECD-partnerország, az NSZK részesedése nem tér el számottevően a kelet—nyugati kereskedelemben kialakult átlagtól, Magyarország össz-külkereskedelmi forgalmában pedig mindössze alig 10 százalékos, gazdaságbiztonság szempontjából nem kifogásolható. A nyugatnémet gazdaság a legtöbb nyugat-európai országnál kisebb mértékben sebezhető a növekedési katasztrófavariánsokkal szemben (magas kamatszínvonal, új energiaválság, stb.), így növekedése is kiegyenlítettebb, a partnerországok szempontjából kevésbé törékeny. A politikai—földrajzi adottságok, a kapcsolati tradíciók (műszaki— szerkezeti gazdaságszervezeti kapcsolódások) következtében az NSZK- val való együttműködés a külkereskedelmi forgalomban kialakult arányszámnál jóval nagyobb mértékben befolyásolja a magyar gazdasági növekedés és szerkezeti átalakulás fő vonulatait. A nyugat-európai országok közül az átlagon felüli magyar export- bővítésre is a nyugatnémet viszonylat nyújt lehetőséget. Nagyságrendi 61
