Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 3. szám - MAGYARORSZÁG-EURÓPA - Kádár Béla: Külgazdaságorientált növekedés és viszonylati súlyképzés Magyarországon
és egyensúlyi okok miatt is itt aknázható ki leginkább a magyar import exporttámogató hatása. A magyar külgazdasági egyensúly szempontjából kulcsfontosságú a nyugatnémet viszonylatba irányuló magyar kivitel bővítése, a jelenlegi 70 % körüli importfedezeti arány számottevő javítása segítheti elő leginkább az egyensúlyi feszültségek enyhítését. A nyugat-német szerkezeti átalakulás és importkereslet fő vonulatai alapján az élelmiszeripar, gyógyszeripar, szerszámgépipar, járműipar, szakipari gépgyártás területén a legkedvezőbbek az együttműködési kilátások. Az osztrák viszonylatban harmonizált termelés- és külgazdaságpolitikai együttműködés keretében a Duna menti infrastrukturális fejlesztések és a Bécs-központú magyar export súlypontjainak átirányítása a dinamikus nyugati országrészek felé, a gyógyszer-, híradástechnikai és építőanyagipari munkamegosztás fejlesztése alapozhatja meg a külkereskedelmi forgalom bővítését. Olaszország esetében gazdaságszerkezeti és intézményrendszeri problémák gátolják a viszonylat relatív jelentőségének növelését. Az értéknövelésre alapozott élelmiszergazdasági, műanyagfeldolgozási, ruházati- és elektroipari együttműködés kilátásai kedvezőbbek, különösen az Alpok—Adria-térség erőteljesebb piaci megdolgozása esetén. A nyugat-európai célpontországok közül gyors ütemben korszerűsödő déli részek, az európai pénzügyi és kereskedelmi áramlásokban nagyobb szerepet betöltő Svájc és Hollandia tekinthető összpontosítási területnek a magyar külkereskedelem szempontjából. Törökország gyors ütemben kibontakozó korszerűsödése, világgazdasági nyitása széles sávon teremt keresletet a magyar beruházási javak iránt is, s folyamatosan növekszik az ország hídfőállás szerepe a közel-keleti kereskedelemben. A tengerentúli országok közül nagyságrendi és földrajzi tényezők, valamint az igények alapján az Egyesült Államokkal folytatott együttműködés igényel masszív súlyképzést. Strukturális oldalról a magyar jármű-, élelmiszer-, gyógyszer- és könnyűipar kilátásai a legkedvezőbbek. Sürgető a gazdasági kapcsolatok terítése a dinamikusabban fejlődő déli államok és a stratégiai koncepcióikban Magyarországgal számoló amerikai nagyvállalatok felé. A mikroelektronika előretörése után a kilencvenes években igen erős japán pozíciók alakulnak ki a Magyarország szempontjából kulcsfontosságú bioindusztriális termékek és technológiák piacán. A jelenlegi forgalmi nagyságrendeket messze meghaladó intenzitású együttműködést eredményezhet a Japán nyugat-európai expanzióját is segítő magyarországi exportbázis létesítése a jármű- vagy elektronikai iparban. Japán távlati világgazdasági jelentősége következtében a viszonylat nem fejleszthető napi üzletpolitikai megfontolások alapján. 62
