Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.
A Küküllői Református Egyházmegye orgonái II.
Sipos Dávid A KÜKÜLLŐI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE ORGONÁI II. Bár a Küküllői Református Egyházmegye a 17-18. században Erdély egyik legnagyobb és legjelentősebb egyházmegyéje volt, ez az elsőség az egyházmegye orgonaépítéseiben ill. vásárlásaiban nem mutatkozik meg. Az egyházmegyében az orgonaépítési kedv csak a 18. század végén és a 19. század elején indult meg, akkor is csak néhány gyülekezetben (Héderfája 1800?, Balavásár 1803, Gógánváralja 1807, stb). Bonyhán viszont már 1770-ben volt orgona. A 19 század 20-as éveitől kezdődően már több gyülekezet épített vagy vásárolt orgonát. Harangláb 1823-ban, Gógán 1834-ben. Az orgonaépítés vagy -vásárlás nagyon sok esetben csak patrónusi támogatással valósulhatott meg. E kötet egyházközségei közül kettőnél olvashatunk arról, hogy a patrónus fizette az orgona építését vagy vásárlását, sőt Haranglábon az orgona készíttetője az orgonista javadalmazását is kiegészítette. Héderfáján viszont a patrónus a gyülekezet megkérdezése nélkül szerződtette az orgonistát, annak javadalmazását viszont nem támogatta, és így túlságosan megterhelte az egyházközség költségvetését. Az egyházmegye gyülekezeteinek többsége a 18-19. század fordulóján tehát nem rendelkezett olyan anyagi háttérrel, hogy önerőből orgonát építtessen vagy vásároljon. Az erzsébetvárosi templomban soha nem szólalt meg orgona, és orgonaépítési vagy -vásárlási, amúgy eléggé homályos szándékát csak 1928-ban vetette papírra. A többi gyülekezet csak a 19. század második felében szerzett orgonát templomába, akkor sem mindegyik. A dicsőszentmártoni és a kóródszentmártoni gyülekezet 1890-ben építtetett, ill. vásárolt orgonát. A kiskendi egyházközség újonnan épült templomába 1906-ban építtetett orgonát. Néhány gyülekezet a 18. század végén vagy a 19. század elején beszerzett orgonáját később lecserélte. A héderfáji gyülekezet már 1876-ban új orgonával rendelkezett, a gógánváraljai egyházközség 1911-ben építtette új templomi hangszerét. A haranglábi egyházközség hangszere viszonylag épen fennmaradt, a gógáni, talán 17. századi orgonának a 1960-as évek elején veszett nyoma. Az orgonák beszerzésének ideje általában az egyházközségek anyagi helyzetével hozható kapcsolatba: a gazdagabb egyházközségek hamarabb, a szegényebb gyülekezetek később vásároltak orgonát. Az orgonák eszmei értéke viszont nem követi ezt a logikát (gazdag gyülekezet — értékes orgona, szegény gyülekezet — kevésbé értékes orgona). Azokban a közösségekben, ahol csak későn tudtak templomi hangszerről gondoskodni, sokszor régebbi orgonára tettek szert, mint a többi gyülekezet. Akkoriban feltehetően ez is a szegénység jele volt, mára azonban ezek az orgonák bírnak a legnagyobb eszmei, hangszer- és kultúrtörténeti értékkel. A küküllőpócsfalvi orgona, amely a 19. században körbevándorolta a Küküllő völgyi egyházakat, nemcsak a Küküllői Református Egyházmegyében, de egész Erdélyben egyedülálló. Valószínűleg Erdély legrégebbi működő orgonája, s talán 1693-ban vagy még korábban (a 2008-ban megkezdett restaurálás során az egyik sípon az 1624-es dátumra akadtak) szólalt meg először. Hasonlóan értékes lenne a gógáni elveszett orgona. A hangszerről az 1960-as években készült utolsó fennmaradt fénykép arról tanúskodik, hogy az orgonaszekrény méretében, beosztásában, díszítésében nagyon hasonlított a küküllőpócsfalvi orgonára, tehát feltehetően azzal egy időben készült, s az sem kizárt, hogy ugyanaz a mester készítette. Az orgona néhány évtizeddel ezelőtt kallódott el, megsemmisülésével a pócsfalvi orgonával egyenrangú kultúrtörténeti emlékkel lettünk szegényebbek. Hasonlóan értékes a kóródszentmártoni orgona, de története igencsak homályos. Fórrá631
