Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Úrasztali készletek - Ötvösmüvek (Kovács Mária Márta)

504 Úrasztali készletek Zsuzsanna neve alatt a trébelt Gávay címer látható, Gávay Péter neve pedig a poncolt, fiait vérével tápláló pelikánt ábrázoló, Petki címert szegélyezi. (2. ábra) A pohár fenekén a brassói Johannes Welzer ötvös jegye látható (5. ábra), aki Kőszeghy Elemér szerint 1624-1654 között, Gheorghe Mitran szerint 1641-1654 között, Gyárfás Tihamér szerint 1614-1654 között tevékenykedett.

4 Gyárfás szerint 1614-1618 között Simon Henecknél tanult, így a Kőszeghy 1624-es évszáma valószínűleg a céhbe való felvételét jelzi. A vizitációs jegyzőkönyvek közül az 1799-esben részletes leírását találjuk, a többi korábbi összeírásokra hivatkozik.

5 A pohár nemcsak kivitelezésében, hanem méretében is kiemelkedő, 28,2 cm magas. Johannes Welzer munkái közül eddig csupán néhány, egyszerű alkotást ismert a szakirodalom, e pohár ismertetése az ötvös mesterségbeli tudására nézve is fontos, új adatokat közöl. A vajdahunyadi talpas poharat időben a tustyai, a 17. század második felében készült pohár követi (kat. 2, 6. ábra). Ornamentikáját tekintve egyszerű darab, a hengeres test a keskeny száj alatt vésett, 3 nagyobb és 3 kisebb, tulipános lambrekinnel díszített (8. ábra). A hullámvonalas osztógyürű mindkét oldalán vésett, geometrikus fríz húzódik, a talp kihajló peremén vésett félkörívek és háromszögek váltakoznak. Az említett geometrikus motívumot a 17. század ötödik-hatodik évtizedében készült számos talpas poháron megtaláljuk. Két pohár esetében kolozsvári mesterjeggyel találkozunk, ezért feltételezhetjük, hogy kolozsvári ötvös munkája.

6 A pohár talpa magas, az osztógyürű majdnem a pohár magasságának felénél helyezkedik el, ezért zömökebbnek hat. A száj alatt felirat olvasható: ISTEN DICSÖSEGERE CSINÁLT ATTA KOCSARD SZILAGI ANDRAS 1721.

7 A pohár testén későbbi, vésett felirat is látható: CS[ula]: I ELEK VETE (7. ábra). A feliratban szereplő Szilágyi András leánya, Szilágyi Borbála Csulai Pálhoz ment feleségül. Csulai Pál második, Keresztesi Zsuzsannával kötött házasságából született Csulai Elek,

8 akinek nevével a későbbi feliratban találkozunk. Csulai Pál 1721-ben lett hunyadi főbíró, elképzelhető, hogy 1 Petki Zsuzsanna a Petki család derzsi ágához tartozik. Apja Petki János, aki 1605-ben a székelyek generálisa és fejedelmi tanácsos, 1607-1608 között kancellár, 1609-ben fejedelmi tanácsos, 1610-ben Doboka vármegye főispánja volt, 1611-ben szembefordult Báthori Gábor fejedelemmel, aki 1612-ben jószágvesztésre ítélte. Brassóban halt meg. Anyja homoródszentpáli Kornis Kata. Szinnyei József: Magyar irók élete és munkái. A Gávai családnak a 16-17. században Doboka vármegyében, Kackón és Erdőszombattelkén voltak birtokai. Gávai Péter Gávai Miklós és Cseffey Ilona fia. Vö. Tagányi Károly-Dr. Réthy László-Pokoly József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája. Dés, 1901. III. k. 162., IV. k. 417. [A továbbiakban: Szolnok-Doboka vm.] 4 Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Budapest, 1936. 34. Gheorghe Mitran: Arta aurarilor in Transilvania. Braşov, 2003. 123. Gyárfás Tihamér: A brassai ötvösség története. Brassó, 1912. 147. [A továbbiakban: Kőszeghy, Mitran és Gyárfás] " Erdélyi Refonnátus Egyházkerületi Levéltár. B. 4. HuZal-Jkv. 1/5. 343.: Egy kupásnyi ezüst és kívül arannyos mero pohár, szép formájú virágokkal, a derekán való virágok közt látszik három emberi mezítelen test ülve, mellyeknek szárnyai láttszanak, egyik aluvó formában, más kettő ébrebben egy csomó virágot vagy zöld ágat tartva. Az alsóbb karimáján egy lefeküve való őzvad fák között, mellyet láttatik ugatni egy vadat hajtó kutya, melynek háta megett más vad leülve, visszafordult fővel látszik. 6 Bunta Magdolna: Kolozsvári ötvösök a XVI - XVIII, században. Budapest, 2001. 125. [A továbbiakban: Bunta] 7 Kocsárdi Szilágyi András 1680-tól, 37 évig volt Aranyosszék főkirálybírója, 1692-ben, 1694ben, 1697-ben és 1698-ban országgyűlési képviselőnek választották. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. 13. K A Csulai Pál Szilágyi Borbálával kötött házasságáról Nagy Ivánnál találkozunk, Bőjthe csak második házasságát említi. Bőjthe Ödön: Hunyadmegye Sztrigymelléki részének és nemes családainak története, tekintettel a birtokviszonyokra. Budapest, 1891. 154. [A továbbiakban: Bőjthe]