Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Úrasztali készletek - Ötvösmüvek (Kovács Mária Márta)

Ötvösművek 505 abból az alkalomból ajándékozta Szilágyi András a fent bemutatott poharat. Csulai Elek örökli a tustyai birtokot, nevével több alkalommal is találkozunk, 1791-ben 70 magyar forintot adományozott a tustyai egyháznak,

9 az 1799-es vizitációs jegyzőkönyv már néhaiként említi.

1

0 Hogy e poharat pontosan mikor adományozták a tustyai eklézsiának vagy mikor vésték rá a második feliratot, nem tudjuk, de az 1782-es vizitáció már a jelenlegi állapotban írta le." A tustyai református gyülekezet megszűntével, 1838-ban

1

2 a pohár Hátszegre került, Debreceni László 1930-ban már ott találta.

1

3 Mesterének kilétéről semmit nem tudunk, a pohárformából kitűnik, hogy évszámos felirata nem jelent támpontot a készítés időpontja tekintetében, hiszen mindenképpen 1721 előtt készült. Szintén a 17. század második felében készült a nagyrápolti egyház talpas pohara (kat. 3, 9. ábra). A felfelé kihajló hengeres test a száj alatt trébelt, kisebb gyümölcscsokros és nagyobb kártusos lambrekinekkel, az osztógyűrü két oldalán gyümölcscsokros és liliomos lambrekinekkel díszített. Az osztógyürüt három hullámvonalasai! formált lemez alkotja. A három, összefonódó indák között elhelyezkedő kartusos lambrekin liliomos lezárású, akárcsak a gyümölcscsokros lambrekinek (10. ábra). A pohár ornamentikája készítőjének mesterségbeli tudására vall. Mesteréről és adományozási körülményeiről semmit nem tudunk, az 1782-es és 1796-os vizitáció írta le részletesebben.

1

4 A hunyadi gyülekezetekben őrzött három talpas pohár közül - díszítését tekintve - egy vésett, kettő trébelt díszítésű, valamennyi osztógyürüje hullámvonalas. A vajdahunyadit tudjuk mesterhez kapcsolni, a tustyairól feltételezhetjük csupán, hogy kolozsvári munka lehet. Tölcséres poharak A tölcséres pohár a 16-17. században általánosan elterjedt pohárforma, amely nevét tölcsérhez hasonló formájáról kapta. Az öntött, gazdag díszítés, amely a 16. századi darabokat jellemezte, fokozatosan eltűnt, leegyszerűsödött. Bár formailag még az erősen kihajló száj jellemzi őket, a század végére a vésett ornamentika válik általánossá. A 17. századra a poharak már hengeres testűek, derekukról eltűnik a vésett öv, díszítésüket csupán a kihajló szájperem alatti, vésett reneszánsz mustra alkotja. Ezzel a pohárformával a 17. század folyamán végig találkozunk. A Hunyadi Egyházmegye emlékanyagában csupán egy tölcséres pohár maradt fenn, az őraljaboldogfalvi (kat. 4, 11. ábra). Felfelé ényhén szélesedő oldalú, kihajló szájpereme alatt vésett, reneszánsz leveles inda díszíti. Az egyszerű kivitelezésű, csupán néhány levélből és felívelő indából szerkesztett reneszánsz mustra alatt, két összekapcsolt olaszkoszorúban a Kendeffí és Serédi címer látható. A Kendeffí család címere egy koronából kiemelkedő nyilazó férfi, a Serédi címer három nyílvesszőt tartó, behajlított kar. A címereket felirat kereteli: KENDEFI PAL ANNO DO[mini] 1692 és SEREDI CLARA ANNO DOfmini] 9 HuZaTKa-1. I. 266. 1

0 HuZal-Jkv. 1/5. 384. " HuZal-Jkv. 1/4. 12.: Egy ezüst aranyas szájú pohár, cum inscriptione: Isten ditsősségére tsináltatta Kotsárdi Szilágyi András 1721. et inferius leguntur: Cs. Elek vette. 1

2 Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár. CI/13-as fond, Hátszegi vagyonösszeírások (1832-1870)32. 1

3 Debreceni László: Vázlatkönyvek 1928-1936. Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár. 072. [A továbbiakban: Debreceni] 1 HuZal-Jkv. 1/4. 24.: Egy ezüst, kivül-belöl virágos pohár. 1/5. 105.