Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Számadó Emese: Tüz, ár és nyavalya Komáromban a 16. századtól napjainkig

Ezt követően még további tizenhat alkalommal adott ki tűzrendészeti szabályrendeletet Komárom magisztrátusa a 19. század végéig. 1718-ban a magisztrátus egy újabb tűzvédelmi szabályzatot adott ki a tüzesetek megfékezésére. A rendelet a tűzoltásra vonatkozó előírásokat is tartalmazott: „... minden felnőtt lakos tartozik a tűznél megjelenni. Üres kézzel pedig sem férfi, sem asszony ne merészeljen a tűzhöz menni, mert ha különben megtapasztaltunk, minden személyválogatás nélkül megcsapatik." 1824-ben a város megvásárolta a Heim József komáromi céhmester által készített lóvontatású fecskendőt, amely harminc évig működött. Ez volt Komárom város első nagyteljesítményű fecskendője. A tűzvédelem és a tűzbiztonság haladó gondolatát a nyugati országokat is megjárt gróf Széchenyi Ödön ültette el Magyarországon. 1862-ben Londonból, a híres önkéntes tűzoltóságnál folytatott gyakorlatok után hazatérve, több felvilágosító cikket írt a napilapokban a tűzoltóság és a tűzoltóintézetek hasznosságáról; és nagy lelkesedéssel vett részt a fővárosi önkéntes tűzoltóság megszervezésében, melynek első főparancsnoka lett. Jókai Mór 1862 őszén írt cikkében szintén arra ösztönzött, hazánk legkisebb falujában is létre kell hozni a tüzoltótársulatot. Komárom az elsők között mozdult meg e nemes cél megvalósítása érdekében: 1872. augusztus 4-én megalakították a tornaegyleten belül a tüzoltóegyletet, „Rév-Komáromi Tűzoltó- és Torna-egylet" néven. A tűzoltó- és tornaegylet 38 alapító és 146 pártoló taggal, 3 darab kézi működtetésű fecskendővel, 1 darab lajtkocsival, 28 darab csáklyával és 50 darab tűzoltóvödörrel kezdte meg áldásos és küzdelmes tevékenységét. Hat évvel később az egyleten belül megszervezték a tűzoltózenekart, mely a tűzoltó-ünnepeken és a városi kulturális rendezvényeken szerepelt.

2 II. Ár A másik gyakori pusztító erő az árvíz volt: Komárom 14 km hosszan fekszik a Duna mentén. A város területe sík és mély fekvésű, a Vág és a Duna vízszintjénél mélyebben fekszik, ami kedvezőtlen talajviszonyokat okoz. Délről dombvidéki vízfolyások érkeznek, a Duna vízjárási viszonyait elsősorban alpesi eredetű mellékfolyói határozzák meg. Kisvizei leginkább télen, esetleg késő ősszel, nagyvizei tavasz végén, vagy nyáron keletkeznek. A tavasz ún. Jeges árvizeit elsősorban jégtorlódások okozzák, a nyári az ún. Zöldár az Alpokban jelentkező hirtelen hóolvadás és nagymennyiségű csapadék együttes következménye. A folyó vízállása kiegyenlítettnek tekinthető. A Komárom-Almásfüzitői öblözetben lévő Duna szakaszon a jégtorlódás veszélye napjainkban minimális, ám az elmúlt évszázadokban főleg a jeges ár pusz" Bilkó István: Komárom város tűzvédelmének rövid története. Komárom, 1993. 1-36.