Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN - II. A Jászkun Kerület a forradalom és szabadságharc alatt
Kiskunhalason a 700 választójogosultból 159-en szavaztak le, és a három jelölt - Pap Richárd ügyvéd, Tóth József orvos és ifj. Gózon Imre ügyvéd - közül az utóbbi 105 szavazattal győzött. Még rosszabb volt a helyzet Kiskunfélegyházán. Itt az 1502 jogosultból csak 95 szavazott, 56 Szabó Sándorra, 1 Szabó Endre Mihályra, 20 Kalmár Józsefre és 18 Seres Lászlóra. Szabadszálláson Nagy Károly, Tóth Károly, Balajthy Vendel, Tóth Pál, Kerek József, Virágh Dénes és ifj. Horváth János szerepelt ajelöltek között, míg Petőfi Sándort fel sem tüntették. Végül hatan visszaléptek, mire közfelkiáltással választották meg Nagy Károlyt.47 A jelölteknél alapvető volt a redemptus származás, és csak kiemelkedő érdemű idegenek esetében tettek kivételt. Mindez a szabadszállási választás megértése miatt is fontos, mivel az - a megbukott Petőfi miatt - több figyelmet kapott, mint a Jászkunság egésze. Petőfi nem volt redemptus és igazi jászkun sem, szegény családja a társadalom perifériális rétegeihez tartozó „gyüttmentnek” minősült. Költői tehetsége, forradalmi múltja itt másodlagosnak számított. A helyi viszonyokat nem ismerte, így a múltjára büszke - annak szokásait átmenteni akaró - törvényhatóságban máshol sem valószínű, hogy mandátumot nyer, legfeljebb kudarca körülményei lettek volna mások. (Hogy az országos politika ismerete és az irodalmi hímév helyi kapcsolatok nélkül kevés lehet a sikerhez, azt 1896-ban Jókai Mór karcagi bukása is mutatja.) Némi kivételt a Szentkirályi helyére 1849. május 29-én megválasztott Pompéry János (1819. jún. 21. - 1884. szept. 28.), a görög borkereskedő családból származó ügyvéd jelentett, ám ő 1847-ben nemességet szerzett, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány (a továbbiakban OHB) képviseletében többször is eljárt a Nagykunság ügyeiben.48 Noha a kerületi országgyűlési követek között kiváló személyek voltak (Illéssy, Szentkirályi, Pethes, Papp), többek megválasztását mégis vitatták. így megkérdőjelezték ifj. Gózon Imre alkalmasságát. Róla megjegyezték, hogy Szluha idején „csak nézte a népszabadság bitorlását, és hallgatott”. Noha tehetséges embernek tartották, programja nem nagyon volt, bár „azt érteni lehetett, hogy a jász kun 580.000 váltsági ősziét visszatérítését kieszközlendi. ”49 Július 5-én ült össze az új közgyűlés, míg Szentkirályi a Délvidékre ment királyi biztosként, miután a három kerületben egy-egy rögtönítélő bíróságot nevezett ki. A hadügyeket egy központi választmányhoz utalták, melynek tagjai Pethes Mihály jász kapitány, Eördögh András pénztámok, Muhoray János tiszti ügyész, Horváth Pál táblabíró, Varga Imre főjegyző és 47 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1995. 135-137. p., Ö. KOVÁCS József - SZEITERT Gábor 2001. 60. p., BKML Szabadszállás, V. 376/a. 1819/71-es ir. sz. n. 48 PÁLMÁNY Béla 2002. 685-686. p. 49 Pesti Hírlap, 1848. jún. 30. 29
