Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
ADATTÁR - SZIKSZAI MIHÁLY: „Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!…" Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt Attila hun király székvárosa? – egy 18. sz.-i forrás elemzése
Attiláról szóló mondák eredete De vajon ki találta ki ezt a szépen hangzó regét, hogy Attilát egy elterelt folyó medrébe temették, méghozzá hármas koporsóba. Móra Ferenc - aki nemcsak irodalommal de történelemmel és régészettel is foglalkozott - tisztázta először ezt a mondát. Az íróhoz egy szép napon beállított egy kistelki asszony, akinek már ötször megjelent álmában Attila. A nagy király lelke megmutatta neki, a Marosban azt az örvényt, amelyik forgatja a hármas koporsót. Móra alig tudta megnyugtatni az asszonyt, majd amikor bezárult mögötte az ajtó, elhatározta leszámol ezzel a históriával. Nyomozását a Révai-lexikonnal kezdi, ahol azonban Jordanesre fogják, hogy elterjesztette e hírt. A lexikon szerint Jordanes írja le, hogy a hunok a halott király sírjánál tort tartottak, majd hármas arany-, ezüst- és vaskoporsóba zárva a holttestet egy medréből elrekesztett folyóba temették, a folyót ismét visszavezették medrébe, és mindenkit lenyilaztak, aki tudott a sírról. Móra nem adta fel, megnézte Jordanes: „De rebus Gothicis” könyvének 1611-es kiadását. A sokak által meghivatkozott 49. fejezetben a gót püspök azonban azt írja „Éjjel a holttestet titkon a földbe rejtették”. Móra komoly nyomozói munkát végzett és megállapította, hogy a szabadságharcig nyoma sincs, hogy Attilát vízbe temették volna. Végül rábukkan Ipolyi Arnold 1854-ben megjelent „Magyar Mythológiájára” a VII. fejezetben a vízről szóló értelmezésre, amelyben a püspök a következőket írja: „...A források, tavak, folyók mentében vannak temetkezési helyeik is (már ti. az ősmagyaroknak) s talán magában a folyó medrében, mint Attiláról, egy hagyomány van tudtomra, mely szerint hasonlóan, mint Alarich (Jordan. 29) ő is a folyónak leeresztése után, kincsei és fegyvereivel annak medrében temettetik, miután a hullámok ismét föléje eresztettek... ”. A forrást azonban nem jelöli meg, így Móra is csak jóhiszemű feltételezésnek minősíti leírását. A következő személy, aki táplálja a hagyományt ki más lehetne mint „nagy mesemondónk” Jókai Mór. A Hadak útja című, hun témájú regényében már a folyóba temetésről ír. Gárdonyi Géza pedig a Láthatatlan ember című könyvében még színesebben tálalja a történetet. 26 MÓRA Ferenc: Leszámolás Attilával. In: Krónika, 1977. júl. www. magtudin. org/history 499
