Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel

községek elöljárói, hogy a törvénytelenségnek elejét vegyék, utasították a székbírákat, hogy limitált áron juhhúst is mérjenek.66 A XIX. század első felétől a társadalmi elit étkezésében szintén nyomon követhető a birkahús fogyasztásának mennyiségi növekedése, elsődlegesen a tavaszi bárányhúsos ételeké.

A birkahúsnál még nagyobb helyet kapott a lakosság táplálkozásában a disznóhús. Sertést szinte minden háznál hizlaltak és vágtak. A húst füstölték, és a szalonnával, hájjal együtt a kamrában vagy a padláson felakasztva tartották.

Több kerületbeli településen szokás volt, hogy a férficselédek bérébe - egyebek mellett - a gazda sertést adott. Horváth Antal megmaradt gazdasági feljegyzéseiben olvashatjuk, hogy Félegyházán még az ostoros gyermek bérébe is tartozott egy tavaszi malac.67 Itt a konvenciókban igen jól tükröződik az étkezés társadalmi helyzet szerinti különbözősége. Az 1758-as esztendőben68 a félegyházi helység kocsisa konvencióba vajat, 100 font húst, sót, kását és kenyérnek való búzát kapott. A nótárius fizetésébe búza, 100 font hús, egy jó szalonnának való sertés, vaj, só, bor, egy font bors, két lat sáfrány, két icce méz, 100 fej káposzta tartozott a készpénz kiegészítésére. A kanonok plébános konvenciója egy mázsa húst, vajat, káposztát, minden szombatra egy marhanyelvet vagy helyette két font húst, egy ölő sertést, s a három sátoros ünnepen (karácsony, húsvét, pünkösd) komplett ebédet tartalmazott.

Rizskásával készült hurka fogyasztása az 1810-es évtizedtől dokumentálható, ugyanekkor jelenik meg a helyi elit fogyasztásában a retek és a „paradicsom alma”. Utóbbiak lakossági fogyasztásáról alig van ismeretünk.

Az átlagostól eltértek a sátoros ünnepek étkezései. Ide sorolták a farsangot, a húsvétot, a pünkösdöt és a karácsonyt. Mindenekelőtt arra vannak utalások, hogy ezek az étkezések húsban bőségesebbek voltak. Hasonlóan külön sora volt a gyermekágyas anyának adott ételeknek, és a temetést követő tornak valamint a lakodalomban fogyasztott ételeknek.

A temetésekről készült feljegyzésekben mindenkor megemlítik a virrasztók és a szegények etetését, a torra tett költséget, hogy a sírásóknak székbeli húsért, borért, pálinkáért mennyit fizettek, hiszen a vagyon megosztásnál beszámították a temetés költségét.

BKML Kf. lt. Prot. Pol. 1790. okt. 16.

BKML KM. 5988. Könyvt. sz. A napló az 1793-1803. közötti időszak feljegyzéseit tartalmazza.

BKML Kf. lt. Arc. 11. Capsa 1. Fase. 1. N°l.

102